Előzetes szempontok

Vitára bocsátotta a nemzetközi számviteli szabványokat "kodifikáló"

Az euró-dollár árfolyam júniusban és júliusban az 1,25-1,29-es sávban ingadozott azután, hogy a márciusban kezdôdô felívelô trend májusban az egyéves csúcsot hozó 1,3000-as szint közelében tetôzött. A jegyzésekre ezúttal az iránykeresés volt jellemzô, volatilis kereskedés közepette. Az árfolyam erôs ingadozásához többek közt a Fed és az EKB kamatemelési ciklusával kapcsolatos bizonytalanságok is hozzájárultak. Az idôszakot a Fed kamatemelési ciklusának közelgô végét valószínûsítô várakozások erôsödése, az amerikai gazdaság növekedési ütemének várható visszaesésére utaló adatok, az eurózóna folytatódó gazdasági fellendülése és a fokozódó inflációs kockázatok jellemezték. Az idôszak folyamán fontos dollártámogató tényezô volt a közel-keleti konfliktus elmélyülése, ugyanis a globális kockázati étvágy csökkenésekor a befektetôk számára a dollár "menedékvalutaként" (safe haven currency) funkcionál. A geopolitikai feszültségek élezôdésével a dollár az áprilisi csúcsa közelébe tudott erôsödni július közepén, majd a konfliktus átmeneti háttérbe szorulásával ismét a Fed kamatemelési ciklusának várt szüneteltetése került elôtérbe.

A májusi kiugró (7%-os) értéket produkáló zárás után a hazai pénzügyi piacok számára izgalmakban bôvelkedô júniust 5,4-5,5%-os O/N-kamattal búcsúztatta a bankközi betéti piac. Július ezek után uborkaszezonnak bizonyult. A mindvégig viszonylag kiegyensúlyozottan (6%-nál magasabb tartományban) ingadozó egynapos kamat csak a tartalékzárás napján ugrott meg és 6,75-6,95%-ig is eljutott.

A júniust még 262-263 forintos euróárfolyammal kezdô, majd a hónap közepétôl a kormányzati megszorító intézkedések, valamint a miniszterelnöki kommunikáció és a nemzetközi kamattrendek nyomán sokat gyengülô forint bankközi piaci jegyzése júliusban is átlépte (fölfelé) a 280-as határt. Egy ideig stabilitást mutatott, majd a nemzetközi befektetôi hangulat változása, illetve a jegybank által 24-én elhatározott 50 bázispontos, a júniusival együtt összességében már 75 bázispontra rúgó kamatemelés következményeként ismét megerôsödött, és a 271-273 forintos tartományban fejezte be júliusi pályáját. Összefoglalónkban bankközi devizapiaci kereskedôk gondolataira támaszkodtunk.

Valamelyest csökkentek az állampapír-piaci hozamok júliusban, és ez a trend érvényesült az
augusztus 10-ig tartó idôszakban is. A legrövidebb futamidôre, a 2006. november 22-i lejáratra viszont még így is 7,05%-os hozammal lehetett kincstárjegyet venni, a hároméves lejáratú papír pedig csaknem 8%-os hozammal forgott a másodlagos piacon. A folyamatokat és az összefüggéseket a Takarékbank makroelemzôjével, Suppan Gergellyel tekintettük át.

Június végén az Európai Bizottság közzétette a második bázeli tôkeegyezmény átvétele érdekében 2005 ôszén elfogadott irányelvcsomag - a hitelintézetek és a befektetési szolgáltatók tôkemegfelelésérôl szóló direktívát módosító joganyag (Capital Requirements Directive, CRD) - végleges szövegét, amely júliusban már hatályba is lépett. Noha az új regulák rendkívüli összetettségük, nehéz áttekinthetôségük miatt még a gazdasági sajtóban sem számítanak a slágertémák közé, az aligha vonható kétségbe, hogy a pénzügyi szektor egyik legnagyobb horderejû szabályozási folyamata jutott el sarkalatos pontjáig. Ez a fejlemény pedig már a közeli jövôben mélyreható változásokat generál a bankok és az általuk irányított pénz-ügyi csoportok, valamint a befektetési szolgáltatók életében, aminek óhatatlanul az üzletben is lesznek következményei. Vagyis mindez a szolgáltatások fogyasztói számára sem marad észrevétlen. A szabályok 2006 végéig elvégzendô nemzeti adaptálása, valamint a 2007-tôl választható, 2008-tól viszont kötelezô alkalmazásuk érdekében szükséges munkálatok finisérôl az elmúlt hetekben tájékozódva konfliktusforrásokkal is bôven lehetett találkozni. A magyar szabályozás csúszik, ezért a ráépülô procedúrák idôigénye miatt szinte lehetetlennek látszik, hogy itthon a jövô év elsô napjától a CRD alapján lehessen "hivatalos" tôkekövetelményt számolni és jelenteni - összegezték helyzetértékelésüket az általunk megkérdezett érintettek közül többen is.

Április közepétôl május végéig enyhe hozamcsökkenést lehetett megfigyelni az állampapírpiacon, a hozamok mérsékelt ingadozásától kísérve. Az aukciókon a kínálat magas lefedettsége közepette keltek el az állam adósságpapírjai, ami hozzájárult a forint értékének megôrzéséhez is. Mindez annak ellenére történt, hogy a kelet-közép-európai régió részvénypiacai - így a BÉT is - jelentôs volumenû tôkekivonást voltak kénytelen elviselni májusban. Ezek után júniusban fordulat következett, fôként annak nyomán, hogy a hivatalba álló új kormány bejelentette a pénzügyi piacok által nagyon várt stabilizációs célú intézkedési csomagját. Ennek fogadtatását a legtömörebben a Standard & Poor’s által nem sokkal késôbb nyilvánosságra hozott leminôsítési döntés, a forint zuhanórepülése és az állampapír-piaci hozamok emelkedése mutatta.

Pénzügyi szabályozás & jogharmonizáció - Bázel II. és az uniós tőkedirektívák

Az ötödik mennyiségi hatástanulmány magyarországi eredményei

Az elmúlt hetekben igencsak felpörögtek az események a kelet-európai bankpiacon. Ennek jegyében az OTP Bank kiválasztott célpontjaival (Bank & Tőzsde, 2005. 12. szám) kapcsolatos fejlemények soráról is értesülhettek az érdekeltek és az érdeklődők.  Miközben javában zajlott a 2005 végén bejelentett akvizíció, a szerbiai Niska Banka 14,21 millió eurós áron történő megvásárlását célzó ügylet márciusra időzített zárásának előkészítése, eldőlt, hogy a harmadik legnagyobb ukrán bank minden idők legmagasabb árán elkelve nem lesz az OTP-csoport része, újra realitássá vált a román takarékpénztár elnyerése, Horvátországban pedig (februárban) a Splitska Banka értékesítése jutott el a választott aspiránsok listájának összeállításáig és ezzel a potenciálisnak tekintett eladási ár egekbe futásáig.

A bankközi forintpiacot 2006 első két hónapjában a megelőző időszakban mutatkozó izgalmasabb események után a megnyugvás, vagyis a közeli kamatemelés lehetőségének fokozatos kiárazódása jellemezte. A piac szempontjából lényeges fejlemény volt, hogy a monetáris irányító testület sem januárban, sem februárban nem nyúlt az irányadó kamatokhoz.

A 2005. év - finoman szólva - minden bizonnyal a furcsa jelzővel társítva lesz része a hazai tőkepiac krónikájának. Hiszen a mögöttünk hagyott esztendőnek ugyanúgy jellegzetessége volt a tőzsdei boom, a Bux szárnyalása, az infláció ütemes szelídülése, a kamatok csökkenése, a forint viszonylagos stabilitása, a banki és a befektetési üzlet dübörgése, valamint a magángazdaság jó teljesítménye, mint az egyre aggasztóbbá váló "költségvetési probléma". Vagyis az, hogy az 1995-ös makrogazdasági stabilizációval nem csekély társadalmi áldozatok árán kivívott pályáról való letérés ötéves korszaka betetőzött az elmúlt évben: a politikai harc dúlta Magyarország a befektetői közösség szemében ország-világ előtt az államháztartás rendbetételére, a pénzügyi egyensúly közelítésére képtelen, hiteltelen gazdaságpolitika országává vált azután, hogy a kilencvenes évek második felében még a régió éllovasának számított. 2005 a nemzetközi tőkepiacokon is furcsa év volt. Az olajár megugrása, a természeti katasztrófák megsokasodása és a terrorizmus térnyerése, vagyis a piaci kockázatok fokozódása ellenére is jó befektetési klíma jellemezte az időszakot. A pénzbőség viszonyai közepette a globális piacon válogató nemzetközi invesztorok szemében az Európai Unió részeként fölértékelődő kelet-közép-európai térségben a magyar tőzsdei részvények is állandó célpontot képeztek - az egyensúlyi problémák súlyosbodásáról tudósító makroadatok üzenetét hathatósan ellentételezte a forinteszközök viszonylag magas kamatprémiuma és a tőzsdei blue-chipek jó teljesítménye. Vagyis ellentételezte a pénzügyi piacok jelzőszámaiból markánsan visszatükröződő őszi fordulatig, amelynek bekövetkeztét - idézzük a hazai tőkepiac kútfőinek egyikét: nehéz volna másképpen értékelni, mint úgy, hogy a piac figyelmeztette Magyarországot. A budapesti tőzsdeindex az év utolsó időszakában 10-15%-kal "leszakadt" a nem sokkal előbb produkált történelmi csúcsától, miközben a térség más piacai erősödtek...

2005 azonban szerencsésnek is értékelhető. A makroegyensúly és a piac értékítéletének romlása, az EU berkeiből kapott figyelmeztetések és az ebben a helyzetben rejlő kockázat hónapról hónapra érzékelhető erősödése ellenére megúsztuk azokat a piac- és bizalomromboló krachokat, amelyek természetéből legutóbb 2003-ban kaptunk ízelítőt, s amelynek emléke nyilvánvalóan elevenen él még ma is azokban a piaci/befektetői közösségekben (a befektetési jegyeket tartó alapoktól a nyugdíjpénztárakig), amelyek az irányadó kamat hirtelen megemelésével leértékel(ődöt)t állampapír-állományokon tetemes veszteségekkel szembesültek. Az év egyik rezüméjének mindazonáltal a piaci folyamatokról szóló összeállításunk elé is az a gondolat kívánkozik, amellyel évértékelő körkérdésünk egyik megszólalója zárta mondandóját: tavaly megúsztuk ugyan, de hathatós kormányzati tettek híján most már minden nap ajándék...

A 2005-ben egészen az ősz beköszöntéig megfigyelhető folyamatos hozamesés után az elmúlt hetek korrekciót hoztak az állampapírpiacon. A jegybanki kamatcsökkentések elmaradtak (az alapkamat megállt a szeptember 20-tól érvényes 6%-nál), ám a hozamok fölfelé kúsztak - előbb egyfajta természetesnek mondható korrekció folytán, majd egyre inkább a magyar makrogazdaságot jellemző magas és nem konzekvensen kommunikált hiányszámok miatt. Ezt jelzi az is, hogy a távolabbi futamidők erőteljesebb hozamemelkedést produkáltak. Ezek után előretekintve arra lehetett számítani, hogy decemberben - az elmúlt évek tendenciáiból kiindulva - alacsonyabb forgalom közepette újból az optimizmus lesz az úr, a hazai üzleti közösség ekkor ugyanis inkább vesz, míg a pénzügyi évüket lezáró nemzetközi alapok általában passzívabbak. Jövőre viszont az év első felében elszállhatnak a hiányszámok és velük a hozamok, majd a második félévben - remélhetőleg - a szigor kerekedik felül, és a hozamok újra zsugorodhatnak. Az elmúlt hetek állampapír-piaci folyamatainak áttekintésében ezúttal az Erste Bank Befektetési Rt. állampapír-kereskedője, Szabó Zoltán volt a segítségünkre.

Szeptember végén célba ért az a tőke-piaci csomag, amelyet a Budapesti Értéktőzsde vezetősége állított-szervezett össze és tett le a kormányfő asztalára júliusban a tőzsdei kereslet és kínálat élénkítését a zászlajára tűzve (Bank & Tőzsde, 2005. 6-7. szám). A BÉT - élén a jelekből ítélve akadályokat nem ismerő lendülettel munkálkodó elnökével - látványos győzelmet aratott törekvéseinek kiharcolásában.  Szeptember 19-én a miniszterelnök és pénzügyminisztere hirdette ki az intézkedéseket, amelyek kivitelezéseképpen a parlamenthez aznap benyújtott adótörvény-módosító javaslatban meg is jelentek a tőzsdei kezdeményezések a jövőre bevezetendő nyugdíj-előtakarékossági számlához kapcsolódó kedvezménnyel egyetemben. A hónap utolsó hetében pedig az oktatási miniszter jelentette be a Deák Ferenc utcában, hogy rajtol a tárca, a BÉT és a piaci közösséget reprezentálni hivatott alapítvány gondozásában a pénzügyi kultúra megalapozását célzó program. A "politikai győzelem" megvan. A kormányzat, amely a költségvetési problémák súlyosbodása ellenére tettei és kommunikációja tükrében mind kevésbé hajlandó szembenézni a piaci bizalomvesztés kockázatával, most messzemenőkig akceptálta a tőzsdei érveket, s a remélt hozadék fejében késznek mutatkozik lemondani az amúgy is ingatag 2006-os választási költségvetés bizonyos bevételeiről. Cserébe a tőzsde elfogadta az árfolyamnyereség adóztatását - 2007-től. A piaci marketing szempontjából kevéssé látványos, a tőzsdét támogató szolgáltatói közösség tagjai számára annál fontosabb szabályozási munkálatok jó része ugyanakkor szeptember végén még váratott magára. Az ambíciói szerint hosszú távra és széles kört érintően interveniáló tőkepiaci csomag kapcsán a nagy kérdésre - mi mennyi? - pedig csak később kaphatunk válaszokat.

Decemberben a hónap elején esedékes makrogazdasági adatok közül már csak a költségvetési hiány okozott kellemetlen meglepetést, a fiskus ugyanis novemberig bezárólag ismét elérte a Pénzügyminisztérium által az év egészére vonatkozólag előrevetített mértéket. Az, hogy a kumulált hiány 952 milliárd forintra növekedett, azt jelentette a piaci közönség számára, hogy a pénzügyi tárca előrejelzése (amely mellékesen a 2003-as költségvetési törvényre vonatkozó javaslatban is benne volt) alig egy hónapot "élt meg".

Miként a nemzetközi konjunkturális kilátások, a magyar makrogazdasági várakozások is nagyot változtak 2002 folyamán, alapvetően befolyásolva ezzel az értékpapírpiacok fundamentumait. Az év elején még úgy látszott, hogy a világgazdaság meglepően gyorsan túljut a 2001-ben kezdődött visszaesésen. Ennek nyomán Magyarországon is úgy tűnt, hogy a második félévben már ismét a piaci szektor válik a gazdaság motorjává. Ez az elképzelés a részvényárakba és a főpiaci kamatokkal kapcsolatos várakozásokba egyaránt beépült, s az év elején már valamelyest érezhető egyensúlyi problémákra is viszonylag gyors megoldást ígért.

A hazai devizapiacot szeptember végén még az a mechanizmus jellemezte, hogy a magas hozamok miatt szinte állandó lassú erősödésben lévő forintot a jegybank próbára tette egy-egy óvatosságra intő nyilatkozattal, aminek következtében az euróhoz mért árfolyama rendszerint a 247-es határ fölé kúszott. Október elején a forint piacán még mindig számottevő bizonytalanság uralkodott az MNB és a kormány nyílt konfliktusa miatt. A forint árfolyamával és az alapkamattal kapcsolatban egyre jobban kiéleződött az érdekellentét: egyrészt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azon véleményének adott hangot, hogy a fiskális sikerek útjában a túl lassú monetáris lazítás áll, másrészt az inflációs céljait féltő MNB nem kívánta megkockáztatni a forint jelentős gyengülését, ezért mindenképp óvatos maradt. A konfliktus egyik tetőpontját a jegybanktörvény módosításról szóló kormányzati javaslat jelentette. Kézenfekvőnek tűnt a kormányfő terve a monetáris tanács bővítéséről, hiszen számára ez akár döntő befolyást adhatna a monetáris politikára. Mivel azonban a piac számára egyértelmű volt, hogy Gyurcsány Ferenc gyengébb forintot akar, a forint gyengülni is kezdett. Ám ez a tendencia hamar kifulladt, és az árfolyam 250 alatt maradt.

Bizalom

Augusztus elején számos pozitív hír látott napvilágot: a júliusi költségvetési hiány a vártnak szinte csak a harmada lett, a forint nemcsak az euróval, hanem más kelet-európai devizákkal szemben is látványosan erősödött. Igaz, az éves költségvetési hiány elszaladásának rémképe már halvány árnyékot vetett a pozitív kilátásokra: a deficit januártól júliusig elérte az ekkor még 1185 milliárd forintban meghatározott éves cél 90,5 százalékát. A piac szinte maradéktalanul megbízott a Draskovics Tibor által fémjelzett fiskális politikában, ami a deviza- és a pénzpiac számára egyet jelentett a 4,6 százalékos GDP-arányos hiánnyal. Az ereszkedő pályára álló inflációról szóló hírek nyomán a másodpiaci hozamokba kamatcsökkentési várakozás árazódott be.

A bankközi forintpiac augusztus végi, szeptemberi folyamataira ezúttal is külső tényezők hatottak - ezek közül is a kormányalakítás keltette bizonytalanságoknak volt döntő befolyásuk. A várakozások inkább a hosszabb futamidejű bankközi kamatokat "irányították", a rövid lejáratú pénzek árát változatlanul az aktuális likviditási helyzet szabta meg.

Az Egyesült Államok két nagyvárosát ért terrortámadás évfordulója  kapcsán a hazai kereskedelmi bankok biztonsághoz való hozzáállását, törekvéseit igyekeztünk felmérni. Az általunk megkérdezett informatikusok, tanácsadók véleménye ugyan eltérő, de két alapkérdésben nagyjából egyetértenek: egyrészt abban, hogy a támadásnak itthon is megvolt a hatása, másrészt abban, hogy akad még tennivaló. A szakemberektől a következő konkrét kérdésekre kértünk választ:

- Augusztust kismértékű gyengüléssel kezdte a forint - azt követően, hogy július utolsó napjaiban az ebben az évben bemutatott legerősebb formáját produkálta az euró viszonylatában az áprilisi 247,50-es árfolyam beállításával. A piac ekkor önmaga elé gördített akadályt azzal, hogy sokak számára felrémlett a tavaszi kamatcsökkentés hasonló "árfolyamhelyzetben" átélt időszaka. A forint azonban nem sokáig pihent a 248-as érték körül ingadozva. A politikai feszültségek éleződéséről tudósító hírek augusztus legelején egészen 251-ig gyengítették kurzusát a közös európai valutához képest. Ezekben a napokban azonban újabb hírek hiányában a piacon mutatkozó aggodalom csak rövid ideig tartott, a vártnál kedvezőbb államháztartási adat augusztus 5-i publikálása után négy nappal pedig már az év újabb rekordját képviselő 246,60-as árfolyamot láthattuk. A forintot ebben az időszakban övező optimizmust a dollár mélyrepülése is segíthette, pénteken a dollár-forint árfolyam 206-ról 201 alá esett az amerikai munkaerőpiac gyengébb adatának megismerése után. A piac ekkor tartott egy kissé hosszabb pihenőt. A következő héten a jegybanki kamat várhatónak tekintett csökkentése miatt az árfolyam 248 felé vette az irányt, amely erős ellenállási szintnek bizonyult - a jegybanki grémium ülését megelőző csütörtökön és pénteken így kissé visszaerősödött a kurzus. 

A mögöttünk hagyott nyári időszak nagy része a pénzügyi piacok által egyre jobban várt, de meg nem valósult kamatcsökkentés latolgatásának jegyében telt. A nagy eseményre egészen augusztus derekáig kellett várni, amikor a jegybank által elhatározott mérték keltett némi meglepetést. A kamatdöntés indukálta hozamcsökkenésnek viszont a hirtelen támadt kormányválság vetett véget.

Az állóháború véget ért, az alku megszületett - így summázhatjuk a Zalakerámia Rt. tulajdonosainak körében áprilistól kezdve zajló események legfrissebb fejleményeit, aminek révén csak-csak létrejött a jelekből ítélve az összes fél által preferált megegyezés az orosz tulajdonosaival a háta mögött a hazai tőkepiac nagybefektetői közé sorolható kereskedelmi bank, az ÁÉB és a társaságot felvásárló - gyakorlatilag a bankot kivásárló - szakmai befektető, az osztrák Lasselsberger-csoport között. Az addig vezető úton azonban olyan komoly nézeteltérésről szóló történetet figyelhetett meg a közönség, mint például az április 29-i közgyűlés határozatainak bírósági felfüggesztése, amivel párhuzamosan az eljáró Zala Megyei Bíróság visszahelyezte az igazgatóságba a Lasselsberger által tavaly decemberben delegált, ám az ÁÉB fellépésével egy látványos összeveszést követően "kigolyózott" személyeket. Időközben véget ért a felvásárlást célzó nyilvános vételi ajánlat időszaka is. Ajánlatuk révén az osztrákok a zalai társaság immár csaknem 40 százalékát birtokolták július 21-én, amikor a "maradék" 50,1 százalékról is megszületett a megegyezés, mely remélhetőleg tényleg teljesedésbe megy át a megszabott szeptember 30-i határidőig. Így azután felvásárlás-ügyben már csak az a kérdés, hogy a Lasselsberger a 89,7 százalékos pakett birtokába jutva akar-e majd a kiszorítási eljárásig is eljutni egy újabb nyilvános vételi ajánlattal.

A  hosszú évek óta megoldásra váró kérdések és feladatok sorát rendre újratermelő takarékszövetkezeti integráció pályáján a napjainkra kialakult helyzetben egyre kevésbé tartható a "lokális rés", a helyi monopolhelyzet zavartalanságának "tana". Az izolált megosztottság viszonyai között létező szövetkezetek számára 2003 üzleti fejleményeiből ítélve sem látszik realitásnak a koncentrált fellépéssel megragadható piaci lehetőségek kihasználása, miközben a Takarékbank többségi tulajdonának visszavételével előálló s az integrációból, valamint a nemzetközi szabályozási kötöttségekből fakadó kötelezettségek sürgetővé teszik a szervezettebb és tudatosabb építkezést. A magyar bankrendszer modernizálódása adaptív úton ment végbe, s ez alól a takarékszövetkezeti szektor sem kivétel. Az unió sokarcú gyakorlatában kialakult decentralizált szövetkezeti bankcsoport megszervezése régóta adódna a fejlődéssel konform példaként - érvel egyetemi docens, egyben takarékszövetségi titkár szerzőnk, aki az integráció egységeinek (OTSZ, OTIVA, Takarékbank) ilyentájt szervezett éves közgyűlése apropóján az idén is banki tükröt tart a másfél száznyi szövetkezeti hitelintézet és ernyőbankjuk összeadott eszközértéke alapján nagybankként értelmezett integráció elé.

Március fô eseményeként megtörtént az, amire legutóbb 2003 januárjában volt példa: a jegybank kamatot csökkentett. A piac a döntés tényét lényegesen többre értékelte, mint a választott csekély (25 bázispontos) mértéket, ami azután markáns süllyedéshez vezetett - különösen a hosszabb lejáratú bankközi pénzeket érintôen. A piaci kamatok csökkenésével párhuzamosan a hónap folyamán a forint is folyamatosan erôsödött - március utolsó napjaiban egy euróért már 250 forintot sem adtak, miközben a várakozások újabb kamatcsökkentés(eke)t valószínűsítettek.

A hónap első munkanapján kijött a medve a barlangjából, majd visszament és folytatta téli álmát. A bankközi piac hasonlóképpen nyugalomban töltötte a februárt - a megelőző hónapokhoz képest mindenféleképpen.

A hazai pénzügyi szektor szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek értékelhető a Postabank privatizációjára kiírt pályázat szeptember 25-én közzétett eredménye, aminek értelmében az Erste Bank, Ausztria második legnagyobb bankja vásárolhatja meg a magyar lakossági betétek harmadik legnagyobb gyűjtőjét. Méghozzá a költségvetési hiány megugrásának és a parlamenti ellenzék szüntelen ostromának kettős terhét cipelő kormányzat legszebb reményeit is felülmúló áron, 101,299 milliárd forintért (399,4 millió euróért). A Magyarországon a második bankvásárlását tető alá hozó, újabban agresszív növekedést bemutató Erste, ha a szükséges engedélyek birtokába jutva kifizeti a vételárat, 101,3 milliárd forint ellenében egyetlen ugrással 4 százaléknyiról 8 százalék közelébe emeli üzleti súlyát, s főképpen a megszerzett magánforrások révén közelebb jut ahhoz a sokak által kétkedve figyelt céljához, amely szerint pár év távlatában a magyar lakossági üzlet 20-25 százalékát kívánja magáénak tudni. A Postabank történetében pedig lezárul az a korszak, amelyet rendkívüli pályájára - Princz Gábor rezsimjének a tönk széléig vezető hosszú "regnálására", az Orbán-kormány versenyt mellőző privatizációt hirdető kísérletére, majd a Magyar Postának történő elajándékozására - visszagondolva talán az adófizetők terhére vállalt mértéktelen politikai kockázat veszélyével lehet a legjobban jellemezni.

Valaki kiragasztott a kricsmi falára néhány fotót a japán No színházról, képes meghívót vagy ilyesmit. Avantgárd marhaság - gondoltam. A kuncsaftokat se érdekelte, "nem a japán, hanem a kínai ťNoŤ az igazi, öreg!" - mondták. És a sör után papírjaikba bújtak.

Tizenegy gyanúsított, Kulcsár Attila július 17-i őrizetbe vétele óta két-három hét leforgása alatt még tízen váltak büntetőeljárás alanyaivá sikkasztás, okirat-hamisítás, pénzmosás miatt - közöttük a K&H-ügy meghatározó fordulataként Rejtő E. Tibor vezérigazgató. És miként kezdettől fogva, körülbelül tízmilliárdos elkövetési érték. Szeptember második hetéig bezárólag ennyiben lehetett összegezni a politikai hevületében a "választási Magyarország" hangulatát idéző pénzügyi botrány bűnügyi statisztikáját, amelyet a kormányzat és a PSZÁF elnöke között egyre mélyülő konfliktus súlyosbított mindeddig. Miközben a nyomozás nyilvános információi alapján mindinkább kirajzolódik a történtek mechanizmusa is, és fölsejlik, hogy az események alighanem két fő szálon "futottak", a kényesebb kérdések válaszra várnak - némelyik a dolgok természetéből fakadólag alighanem még sokáig, mások pedig talán örökre. Főként az, hogy hova kerültek a milliárdos tételekben mozgatott pénzek, vagy például az, hogy kik viselik majd az igazi felelősséget azért, hogy a K&H brókercégénél az 1998-ban kipattant botrány és a milliárdos veszteségek elkönyvelése után még 2003-ban is ugyanazon módszerekkel, a szabályozott rendszerből kiemelve kezelték a "VIP-portfóliókat".

Július utolsó napjait pénzbőség és lefelé tartó kamatok jellemezték a bankközi forintpiacon. Huszonkilencedikén a jegybanknál lejáró 219 milliárd forintnyi betét helyett csak 98 milliárd forintnyit hosszabbítottak meg a bankok. A pénzkiáramlás hatására az egynapos kamatok folytatták lefelé tartó pályájukat, és a 8,5-8,6 százalékos tartományban ingadoztak. Az új periódus kezdetével azután az overnight (O/N) piaci kamatok 9,15-9,35 százalékig emelkedtek. Egy, illetve két hétre és egy hónapra egyaránt 9,55-9,65 százalékos, három hónapra 9,5-9,6 százalékos, hat hónapra 9,4-9,5 százalékos, kilenc hónapra 9,15-9,25 százalékos, egy évre pedig 8,95-9,05 százalékos áron kínáltak forrást a bankok.

A nyilvános bankok augusztus 13-ig publikált adatai azt mutatják, hogy 2003 első felének végéig sem a gazdaság problémáinak súlyosbodása, sem az ezzel összefüggő kockázatok felerősödése nem zavarta meg a nyereségtermelést. A DSK bekebelezésére készülő, ezért minden erejét tőkéje gyarapítására összpontosító OTP ebből a mezőnyből is kiemelkedve szédítő üzleti és nyereségnövekedésről tudósított.

A hazai hitelintézeti szektor legösszetettebb érdekstruktúrája címet alighanem a bankkonszolidációk kényszerében 1993-ban nem kis nehézségek árán tető alá hozott takarékszövetkezeti integráció mondhatja magáénak. A jelentékeny állami eszközökkel támogatott integrációt rögzítő szerződést aláíró 233 takarékszövetkezet 165 tagúra fogyatkozott mezőnyéből, szövetségükből (OTSZ), intézményvédelmi alapjukból (OTIVA) és a Takarékbankból álló "együttes" ránézésre is igen sokrétű. Ennek nyilván nagy része van abban, hogy az integráció eddig csak részben váltotta be kimunkálóinak reményeit. A legfontosabb, az intézményvédelmi funkció célba jutott, a modernizáció azonban korántsem. A szövetkezeti bankok az évek múlásával erősen differenciálódtak, sőt többen le is tértek a "mozgalmi útról", ami nemrég korrekcióra késztette a szabályozókat. A "szövetségbe forrasztott" csoport ellentmondásait újabban az is terheli, hogy megoldásra vár a német szövetkezeti bankszektor csúcsintézménye által 72 százalékban kontrollált Takarékbank tulajdonlása - meghosszabbításra vár az a szerződés, amelynek értelmében alapítói, a ma 23 százalékot birtokló takarékszövetkezetek többségbe kerülhetnek. Az integrációban többek között az üzleti együttműködés előmozdítására hivatott bank vezetőjét arról kérdeztük: az ő szemszögéből nézve hol tartanak, és milyen alternatívák látszanak reálisnak a tulajdonosi kérdés megoldódására?

Több száz millió forintos fejlesztési, döntő részben informatikai beruházási igények, számottevő emberi és fizikai kapacitások, komoly elméleti, statisztikai, matematikai "képletekre" épülő új eljárások, technikák, szabályok - és mindezt az üzleti életben, a hitelezési gyakorlatban kell majd alkalmazni. A tetejébe ma kell invesztálni olyan rendkívül költséges szabályok alkalmazása végett, amelyek több éve kemény érdekek kereszttüzében formálódva még el sem készültek. Ezeket a jellemzőket azokból a véleményekből kölcsönöztük, amelyeket az új bázeli tőkeegyezmény bevezetésére készülődő hazai bankokban gyűjtöttünk össze, hogy "helyszíni" képet adjunk a pénzügyi szektor napirenden lévő, a hétköznapokban Bázel II néven emlegetett óriási programjáról. Összeállításunkban választ keresünk arra, hogy a többször módosított tervek szerint ennek az évnek a végére elkészülő, 2007-től hatályos, ám különféle "üzemi próbák" formájában már jövőre működésbe lépő új tőkeszabályok bevezetése érdekében milyen gyakorlati munkálatok folynak a bankokban, és igyekeztünk arról is tudakozódni, hogy hol mekkora tőke- és költségigénnyel számolnak. Kérdéseinkre tizenegy intézmény képviselői válaszoltak - többségük névvel, a kisebbség pedig a statisztikai feldolgozás céljára rendelkezésünkre bocsátva az információkat.

Izgalmasan alakult a májusi tartalékolási periódus utolsó hete a bankközi forintpiacon. Hétfőn, 26-án az egynapos kamatok még átlagos pályán mozogtak: 6,3-6,4 százalékos kamat ellenében lehetett egynapos forráshoz jutni. Másnap azután megélénkült a forint iránti kereslet, még délelőtt egészen 6,85-7 százalékig emelkedtek az árak. Az aznap lejáró mintegy 180 milliárd forintos betétállomány helyébe 111 milliárd forintnyi betétet helyeztek el a bankok az MNB-nél, ám az így felszabaduló pénz sem enyhítette a hirtelen kialakult likviditási hiányt, és a délután folyamán az egynapos kamatok rég nem látott magasságba emelkedtek. A tomnext (T/N)-lejáratban például 7,5-7,75 százalékig. A kamatok egészen a hét utolsó napjáig magasban maradtak. A likviditási hiány a hosszabb periódusok kamatára is hatással volt: egy hétre 7-7,25, két hétre 6,75-7, egy hónapra 6,5-6,65, két, illetve három hónapra 6,45-6,6 százalékos áron lehetett forráshoz jutni. A még hosszabb futamidőkben szintén emelkedést lehetett megfigyelni, de nem számottevő mértékűt.

Az áprilisi tartalékolási periódus végén a szokásostól eltérően inkább likviditásszűke volt jellemző a piacra. Az egynapos kamatok rég nem látott magasságokba emelkedtek, 7,25-7,5 százalékos áron lehetett egynapos forráshoz jutni.

A február közepén publikált előzetes és egyedi mérlegadatokból kiolvashatónál jóval teljesebb képet adott a CIB Bank 2002-ben produkált teljesítményéről az a március 3-i sajtótájékoztató, amelyen az elmúlt év tavaszán hivatalba álló két társ-vezérigazgató, Farkas Ádám, és Karvalits Ferenc, valamint az elnök, Surányi György mutatta be az IAS szerinti és konszolidált kimutatások fő számait. A prezentáció jelentőségét az adta - túl azon, hogy a hazai bankszektor egyik vezető intézményének teljesítményéről van szó -, hogy az üzleti sikereit hosszú éveken át a Zdeborsky György vezette menedzsment irányításával elérő CIB új vezetősége a jelekből ítélve most tárta a nyilvánosság elé a maga "prezentációs standardjait". Amit tehát most láttunk, vélhetőleg az lesz az alapja a következő időszakban is a bank pénzügyi és üzleti teljesítményéről rajzolható képnek.

A december 9-ével kezdődő héten ismételten elmaradt a piacszerte várt kamatcsökkentés, noha az azt valószínűsítő várakozások nem veszítettek erejükből. Sokan legalább 50 pontos visszavágást láttak reálisnak, tudva, hogy ennek éppen a monetáris lazítást sürgető vállalati szektor állhatja útját, mert a kierőszakolt döntés aligha tesz jót a jegybanki hitelességnek. A Magyar Nemzeti Bank egész héten olyan nyilatkozatokat adott, amelyekkel azt sugallta, hogy 2002-ben már nem mérsékli kamatait.

Úgy tűnik, a politikusok tökélyre fejlesztették annak az időzítését, hogy mind a gazdaságot, mind a választók hangulatát felfuttassák a választások előtt. A vásárolt lakossági fogyasztás az első negyedévben 9,5 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban (ez a mutató, ellentétben az összes fogyasztással, nem tartalmazza a természetbeni jutattásokat, így jó képet ad arról, hogy mi volt a lakosság fogyasztási szándéka). A GKI Gazdaságkutató Rt. által mért lakossági bizalmi index az eddigi legmagasabb értékét érte el 2002 ápilisában. Ugyanekkor az autóeladások 30 százalékot meghaladó ütemben nőttek, és a lakossági hitelezés is csúcsokat döntött. A figyelem elsősorban a lakáshitelezére irányul: a folyósított nettó hitelmennyiség növekedési rátája jóval magasabb száz százaléknál, és a tempó gyorsul. Itt azonban két "torzító" tényező is hat: a használt lakásokra vonatkozóan csak nem sokkal a választások előtt vált lehetővé az alacsony kamatozású, "nagyon kedvezményes" hitelek igénybevétele, és a választások után azonnal kezdetét vette a spekuláció a hitelek megszüntetéséről. Feltehetően mindkét hatás növelte a keresletet a lakáshitelek iránt.

Mit lehet tenni, ha az embert megkérik arra, írjon valami nyugdíjtémájú rövid elemzést, amely az uborkaszezon közepén is felkelti a nyájas olvasó figyelmét? Csábító, ám megengedhetetlenül olcsó megoldás volna a leváltott kormány nyugdíjügyi ténykedését ostorozni, úgyhogy vegyük inkább szemügyre, milyen feladatokat találhat magának az annak idején a nyugdíjrendszert reformáló és áprilisban újfent a hatalomba került koalíció, amennyiben ideje, elszántsága, érdeklődése ezt lehetővé teszi.

Három szempont kiemelését látom indokoltnak. A közelmúltban egy olajáról és radikális nyugdíjreformjáról elhíresült országban jártam, amelyben a hosszú távú nyugdíjpolitikát abban foglalták össze hivatalos tárgyalópartnereink, hogy "nekünk vannak nyugdíjalapjaink, ami nagyon jó dolog, és ez majd megold minden problémát". Mindennek legfontosabb üzenete - talán nem meglepő módon - az, hogy először: tessék kérem egyszer hátradőlni a fotelben, és elgondolkodni azon, hogy mit tartanának elfogadható nyugellátásnak és ellátórendszernek, másodszor: ezt tessenek meghirdetni, azaz bevallani a választóknak, hogy önök szerint merre lesz az előre, harmadszor: vessék össze a választók által kívánatosként elfogadott célállapotot a reform eredményeként előálló nyugdíjrendszer várható teljesítményével.

Sulyok Pap Márta kimagasló alakja a magyar gazdaságot, szorosabban a pénzügyi közvetítői rendszert átalakító szakemberek második nemzedékének. Oszlopa volt annak a csapatnak, amelyik a hitelviszonyok, a bankok, az értékpapír-kereskedelem modernizálásával írta be nevét a 20. század utolsó éveivel kezdődő új időszak szakmatörténetébe. Ez a tehetséges csapat különböző tudományos műhelyek tagjaiból tevődött össze, ám szoros egységben dolgozott annak érdekében, hogy a magyar pénzügyi rendszer, tudomány és oktatás felzárkózzon a fejlett piacgazdaságok színvonalához.

Július 22. és 26. között a magyar részvénypiac a Budapesti Értéktőzsde indexével mérve a hetek óta érvényesülő válságos trendbe illeszkedő árfolyammozgás nyomán 8 százalékos süllyedést szenvedett el. Vajon mennyire "rázta meg" ez a folyamat a professzionális befektetők által kezelt portfóliókat? Mennyire rombolta le az elérhető éves hozamok iránt táplált reményeket? Ezt kérdeztük a hazai befektetéskezelői szakma néhány képviselőjétől, akik jellemzően úgy vélekedtek: az évek óta tartó besszhangulat közepette az újabb esés már nem lepte meg különösebben a piacot. Kivált, hogy a portfóliókban a részvények aránya viszonylag szerény. Arról ugyanakkor kevesebb szó esik - noha a reményeket ez is szertefoszlathatja -, hogy az elmúlt négy hónapban gyakorlatilag a portfóliók állampapírpiacon elhelyezett részei sem termeltek hozamot. A névleges kamatok éppen csak pótolták az árfolyam-veszteségekkel elúszó pénzt. A kommentárokból ítélve a profik nem eladással reagáltak.

A Bermuda-háromszöget mindenki ismeri, azt azonban valószínűleg nem mindenki tudja, hogy ebben az egzotikus turistaparadicsomban koncentrálódik a világ egyik legnagyobb biztosítási/viszontbiztosítási piaca. Az okok egyszerűek. A szigetállam kormányzata és infrastruktúrája előnyös feltételeket kínál pénzügyi vállalkozások, elsősorban biztosítók/viszontbiztosítók alapításához. Az engedélyezési, bejegyzési eljárások gyorsak, a befektetett tőkéből megszerzett jövedelem kedvezően adózik, a profit könnyen külföldre vihető. A szigetországban mára az ilyen vállalkozások elérték azt a kritikus tömeget, amelyik komoly tőkét képes vonzani a világ más piacairól is.

A Bank & Tőzsde előző, július 12-én napvilágot látó (2002. 28.) számának megjelenése óta a lap történetében eltelt "kényszerszünet" időszakában igencsak eseménydús formáját mutatta fel a hazai állampapírpiac, annak ellenére is, hogy ezekben a napokban a nyár kellős közepén járunk. Az utolsó lapszám azokban a napokban jutott el az olvasókhoz, amelyekben a piac még az egyszerre napvilágot látó, rendkívül kedvezőtlen képet festő mutatók, a fizetési mérleg májusi, illetve az államháztartási hiány júniusi adatának hatása alatt állt, s ezek a hatások a hosszú oldalon 40-70 bázispontos hozamemelkedést idéztek elő.

Nem várta meg a gyorsjelentési szezon végét a Zwack Unicum Rt.: a patinás likőrgyártó vállalkozás már július 25-én - az erre kötelezett kibocsátók közül elsőként - közzétette hathavi teljesítményéről tanúskodó féléves gyorsjelentését. Ennek olvastán úgy tűnhet, hogy a sietség nem volt ok nélküli, hiszen a cég a várakozásoknak megfelelő, viszonylag kedvező számokat produkált: hathavi bruttó bevétele 7,4 százalékkal, 11,27 milliárd forintra, nettó értékesítése 9,4 százalékkal, 7,407 milliárd forintra növekedett, míg adózás előtti profitja IAS szerint 11 százalékkal, 1,031 milliárd forintra bővült.

Nyolc évvel azt követően, hogy a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamara hatályba léptette az 500-as jelzéssel ellátott, angol kezdőbetűi szerint a köztudatban UCP-ként emlegetett (magyarul: az okmányos meghitelezés egységes szokásai és gyakorlata) akkreditív szokványát, megjelent ennek első kiegészítése is. Mint minden rendelkezésbeli kiegészítés, az idén április 1-től hatályos elektronikus UCP (eUCP) sem helyezi hatályon kívül, sőt nem is módosítja az 1994. január 1-jén hatályba lépett UCP 500 szokványt. Rendeltetése ugyanis egészen más, mint a papír alapú okmánybenyújtáson alapuló 500-as szokvány módosítása, vagy esetleg hatályon kívül helyezése: célja egy újdonság, az elektronikus okmánybenyújtás szabályozása.

Az EMU, az EU - akárcsak jogelődeik - elsősorban politikai döntéseken alapultak. André Szász, a holland központi bank egykori alelnöke a The Road to European Monetary Union (Macmillan Press Ltd., Lonkezdeményezése helyett a gazdasági közösség megalkotását és így tovább.) Arra is visszaemlékezhetünk, hogyan oldódtak meg világpolitikai és stratégiai válságok (például a szuezi) hatására az integráció keretei között kipattant politikai válságok (például a franciák ellenállása a védelmi unióval szemben).

Az elmúlt pár hét folyamán az euró dollárárfolyama szinte megszakítatlanul erősödött. Ezt az irányzatot csupán egy július elején felfedezhető kisebb - 200 pontos - és a paritás áttörését követő július végi korrekció zavarta meg.

Az euró többszöri próbálkozás után július 2-án törte át a paritást, és a következő néhány nap folyamán egészen 1,0210-ig emelkedett. A "leküzdött" árfolyam, habár a technikai elemzések alapján nem tűnt fontos támpontnak, nagyon erős lélektani határnak bizonyult. Ezzel összefüggésben a következő időszak leglényegesebb kérdésének az tekinthető, hogy az áttörés után az euró-dollár árfolyam gyorsan tovább emelkedik-e az 1,05-1,06-os érték eléréséig, vagy esetleg a paritás környékén az euró erősödése megáll, és komolyabb korrekciónak lehetünk tanúi. Mindazonáltal a piac az elkövetkező néhány hétben az euró-dollár keresztárfolyamát a szélesebb, 0,94-1,05-ös sávba várja. 

Mind az infláció, mind az államháztartási deficit alakulásának szempontjából igen ambiciózusnak nevezhetők azok a középtávú makrogazdasági irányelvek, amelyeket július 12-i ülésén tárgyalt és fogadott el a kormány, s amelyekkel kapcsolatban három nappal később a pénzügyminiszter és a jegybankelnök is egybehangzóan nyilatkozta, hogy ezeket illetően teljes az összhang a gazdaságpolitika két vezető intézménye közt.

A program sarokköve mindenképpen az államháztartási hiány, illetve annak a csökkentése: enélkül ugyanis nehezen képzelhető el az infláció kordában tartása - márpedig az utóbbi meglehetősen hangsúlyos részét képezi az irányelveknek. A büdzsé hiányára vonatkozóan a július 12-én elfogadott program gyors és erőteljes redukciót ígér: a GDP-arányos deficit 2003-ra 4,5 százalék, 2004-re 3 százalék, 2005-re 2,5 százalék, 2006-ra 2 százalék lehet - legalábbis ezt ígéri az anyag, amely egyben a kormány által augusztus közepéig az Európai Unió elé terjesztendő előcsatlakozási program alapját is képezi.

A mögöttünk hagyott háromhetes időszak krónikája a felkorbácsolt hangulattól a nyári uborkaszezon nyugalmáig terjedt. A július 8. és 12. közötti hétre a mozgalmas jelző illik a leginkább, hiszen a piac volatilitása két esemény kapcsán rég nem látott méreteket öltött: egyenesen a forint árfolyamsávjának 2001 nyári kiszélesítése utáni napokat idézte. A folyamatokat részint az lendítette mozgásba, hogy a jegybank újabb kamatemelésre szánta el magát (július 9-től 50 bázisponttal, 9,5 százalékra vitte fel az irányadó kamatlábat), részint a prognisztizáltnál jobb aktuális inflációs szám, amely pozitívan hatott a forintra.

C-ről C pluszra javította a Moody’s az OTP Bank pénzügyi erejének minősítését, míg a bank betéteinek besorolását változatlanul az A3/P-2 kategóriában hagyta. Mindkét osztályzatot a kilátások stabilitását jelezve vizsgálta felül a hitelminősítő. A Moody’s július 30-i keltezésű kommünikéje tudatta, hogy a bank pénzügyi erejének felminősítését a csoport jó eredménytermelő képességével, a hazai lakossági piacon elfoglalt domináns helyével, valamint a számos kulcspiacon kivívott erős pozícióinak hosszú távú megtartásával indokolta.

Egyesült Államok. Elsősorban az időszak végén zajlottak le rendkívül izgalmas események az amerikai tőkepiacokon. A WorldCom csődje, illetve a vállalatvezetők, auditorok, a jelentések, azaz összességében az egész tőkepiaci rendszer iránt megnyilvánuló bizalmatlanság miatt folyamatosan ereszkedtek az indexek, igaz, eközben egyszer nagyot ugrott felfelé is a Dow Jones. Az egyes társaságok közül az Enronnal együtt bukó pénzintézetek - így a Citigroup - részvényeinek árfolyama is zuhant. A botránykrónikákat vállalatvezetők letartóztatása, sőt újabb tőzsdefelügyeleti vizsgálatok mélyítették, így a hirtelen visszatért optimizmus egyáltalán nem bizonyult tartósnak. Az időszakban már több gyorsjelentés is megjelent, összességében a Fortune 500-ba bejutó cégek össznyeresége nagymértékben apadt, a visszaesésért megint az "új gazdaság" szereplői feleltek, illetve egészen pontosan azok a régi-új óriások, amelyek eddig az informatikai ágazat legszebb nyereségeit mutathatták ki, például a szoftveróriás Microsoft vagy a hardvereit és rendszereit tekintve egyaránt erős IBM és Sun.

Vitathatatlan és Magyarországon is jól nyomon követhetô annak a hatásnak a jelentôsége, amelyet a lakossági és az intézményi befektetések fejtenek ki a tôkepiacokra és ezzel a gazdaságra. Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével a befektetôk jövôbeni stratégiáját meghatározó keresleti és kínálati hatások nyomán elkerülhetetlenül átalakul a magyar vagyontulajdonosok portfóliójának összetétele. Tíz év múlva a kereslet és a kínálat egyenlege várhatóan a GDP 25 százalékát kitevô, a mai árakkal számolva 10-15 milliárd dollár nagyságrendû keresleti többlethez vezet, ami túlnyomórészt a külföldi tôkepiacokon, kisebb részt pedig alternatív hazai befektetési eszközökben (ingatlanok, jelzálogkötvények, vállalati kötvények stb.) keres majd helyet magának - állítja szerzônk, a Befektetési Szakértôk Magyarországi Egyesületének (HSIP) elnökhelyettese, egyben a Credit Suisse Asset Management Rt. vezérigazgatója, aki a Bank & Tôzsde e témában szervezett konferenciáján elhangzott elôadása alapján a hazai és a külföldi befektetések viszonyát elemzi.

Sokat várt a hazai vagyonkezelő szakma a csaknem három évig készülő egységes tőkepiaci törvénytől. Leginkább az úgynevezett kollektív - a 2001 végéig érvényben lévő jogszabályoknak eleget téve mindeddig különböző intézményekbe szervezett - befektetéskezelés tevékenységalapú szabályozásában, egységesítésében bíztak. Ám a szakma sok képviselője szerint a kevésbé "transzparencia-barát" ellenlobby végül gátat szabott a maradéktalan egységesítésnek, ez pedig többek között azt vonja maga után, hogy az érdekelt befektetők számára ezután sem csak a vagyonkezelők teljesítménye okoz a hozamokban mérhető különbségeket. Az új törvény alkalmazásában szerzett tapasztalatokról, a piaci folyamatokról a legnagyobb hazai pénzügyi csoport alapkezelő érdekeltségének új vezérigazgatóját, Holtzer Pétert kérdeztük, aki az alapkezelők szövetségének, a Bamosznak az elnökségében is intenzíven közreműködött a szabályozás fejlesztésében.

2002 első negyedévében a befektetési vállalkozások szektorában a költségtakarékosság, a veszteségek tizedére csökkenése nyomán az adózás előtti eredmény 2001 első negyedévéhez viszonyítva több mint kétszeresére nőtt - olvasható a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének nemrégiben közreadott első negyedéves szektorjelentésében, a pénz- és tőkepiaci folyamatokat taglaló fejezetben. A jelentésből ezúttal a befektetési szolgáltatókról szóló fejezetet idézzük.

Korunkban világméretekben - és itthon is - két fő gazdaságpolitikai elmélet párharca folyik: az újkeynesianusok és a monetaristák küzdelme. (A nem a fő irányzatokhoz - mainstream - tartozó iskolákat most nem veszem figyelembe.) A gazdaságpolitikusok félreértik, illetve tudatosan félremagyarázzák John Maynard Keynest, aki nem a fizetőképes kereslet kiterjesztését javasolta, hanem a beruházást mellőző megtakarítások állami befektetésekkel (s nem fogyasztási stb. kiadásokkal) való ellensúlyozását. Hasonlóképpen félremagyarázzák Milton Friedmant, aki a pénztömeg növelésének keretein belül nem zárja ki a költségvetés szociálpolitikai stb. fellépését.

A magyar bankpiac napjainkig nyitott kérdése a takarékszövetkezetek piacgazdasági modelljének megtalálása. Európában a százötven éves múltat maguk mögött tudó szövetkezeti hitelintézetek szorosabb-lazább kohéziójú bankcsoportokba szerveződve a bankpiac teljes jogú és meghatározó jelentőségű tényezőjévé váltak. Magyarországon viszont a spontán fejlődés anomáliák sorához, például az adóforintok segítségével létrehozott takarékszövetkezeti integrációban a csoportszintű prudenciális és üzleti érdekek érvényesítésének zavaraihoz vezetett - írja egyetemi docens szerzőnk, aki takarékszövetségi titkárként megfogalmazott és megoldást sürgető elemzésében többek között azt veti fel: a szövetkezeti kötődésű bankok - a Takarékbank, a Raiffeisen Bank és a Magyarországi Volksbank - a takarékszövetkezetekkel együtt olyan üzleti potenciált képvisel, amely akár az ország egyik meghatározó pénzügyi csoportosulásának lehetőségét is magában hordozza.

Egyesült Államok. Alaposan megrázta a befektetőket június utolsó hete. A keddi tőzsdezárás után ugyanis a második legnagyobb amerikai távközlési vállalat, a WorldCom bejelentette, hogy a 2001-es és a 2002. első negyedévi eredménykimutatásukat összesen közel 4,5 milliárd dollárral kozmetikázták ki. Ennek következtében a távközlési szektor, illetve a technológiai papírok árfolyama meredek lejtőre került. A hét utolsó tőzsdenapjára jutó újabb csalás, a Xerox könyvelési kreativitása már nem hatott olyan nagy visszahúzó erőként, ahogyan a héten napvilágot látott remek első negyedéves GDP-növekedési adatok, illetve az a tény sem, hogy a Fed nyíltpiaci bizottsága változatlan szinten - negyvenéves mélyponton - hagyta az irányadó kamatlábat.

Az elmúlt héten tett jegybankelnöki nyilatkozatok, illetve a Pénzügyminisztérium berkeiből napvilágot látott információk alapján úgy tűnik, kialakulóban van valamiféle kompromisszum a kormány és a Magyar Nemzeti Bank között az új makrogazdasági pálya, illetve az ennek markáns részét képező jövő évi inflációs cél módosításának ügyében.

Nem fedik a valóságot azok az újságcikkek, amelyek úgy kezdik beszámolóikat a pénzügyi szektor globális válságát előevetítő legújabb botrányokról, hogy "ismét felkavarta a tőkepiacokat a WorldCom számviteli visszaélése". Míg korábban két visszaélés között volt ideje elcsendesedni a pénzvilág közvéleményének, addig manapság egyik méregpoharat a másik után kell kiinniuk a befektetőknek. Látszólag a szakmában dolgozók is beérik egy enyhe fejcsóválással vagy azzal, hogy a dollármilliárdokban mérhető bukások szenzációs sztorijaival egymásra licitálnak, ami persze a bulvárlapok szintjét közelítően felszínes cselekedet. Elvárható azonban, hogy jobban a dolgok mögé nézzünk. Nem lerágott csont, és nem minden tanulság nélküli, ha visszatérünk egy korábbi esethez, amelynek elemzésében Karagich István devizapiaci szakértő volt segítségünkre.

Június 25-én az Egyesült Államok második legnagyobb telekommunikációs és adatszolgáltató cége, a WorldCom bejelentette, hogy megszabadul Scott Sullivan pénzügyi igazgatótól, mivel fény derült egy 3,8 milliárd dolláros számviteli csalásra. Az év elején még 15 dollárt érő WorldCom-részvény elértéktelenedett: árfolyama egészen 20 centig süllyedt, és úgy tűnik, hogy a társaság komoly átszervezés nélkül aligha éli túl ezt a botrányt. Ennél is fontosabb, hogy a vállalati menedzsment, illetve a számviteli rendszer iránti bizalom megrendülése hosszú távon is visszavetheti az üzleti szektor fejlődését, a kockázati felár emelkedése és esetleg a finanszírozási hajlandóság csökkenése nyomán.

Minden tekintetben érdekes héttel zárult le a június és ezzel az év első fele is. Az időszak jellegzetességeként a nemzetközi piacokon erőteljes mozgásnak lehettünk tanúi, amely hozzánk is begyűrűzött. Ennek keretében a hét végén hajszálon múlt, hogy az euró és a dollár viszonylatában megnézhessük a paritást. A hét folyamán a zloty nagyot gyengült, euróárfolyama áttörte a 4,0500-ás küszöböt, a cseh korona pedig az európai pénzhez mérten soha nem látott erősödést mutatott, amikor majdnem áttörte a 29,000-ás álomhatárt. Ezenkívül tanúi lehettünk az Egyesült Államok történelmében legnagyobbnak mondott könyvelési botrány hatásainak, valamint a japán jegybank felkérésére az ECB és a Fed közös jenpiaci intervenciójának. 

Leginkább hullámzó mozgással jellemezhető az állampapírpiac elmúlt hete. A hét elején még folytatódott a megelőző heti hozamemelkedés, a hét közepén azután egy vételi hullám kezdődött. Ez szerencsétlen módon épp csütörtökre, a kötvényaukciók idejére fulladt ki, ami meg is látszott az aukciós eredményeken. Az árverések sikertelensége nyomán azután a másodpiacon is újra emelkedni kezdtek a hozamok. Péntektől ugyanakkor megint erősödött a vételi oldal, ami még e hét elején is kitartott, s három nap alatt 20-25 bázispontos csökkenést idézett elő az éven túli hozamokban (az éven belüli hozamok is apadtak, azonban sokkal kisebb mértékben). E hét szerdán azután a fizetési mérleg vártnál jóval magasabb hiányát mutató adat nyomán a csökkenés nagy része elveszett.

A mobil telekommunikáció széles körű elterjedése magával hozta a rövid szöveges üzenetek (SMS) üzleti sikerét is. A mobilszolgáltatók legnagyobb forgalmát a hangalapú adatátviteli szolgáltatások után a rövid szöveges üzenetekből származó bevételek adják. Az SMS üzleti eredményességéhez ma már nemcsak a magánfelhasználók közötti kommunikáció járul hozzá, hanem a folyamatosan bővülő üzleti felhasználói potenciál kialakulása és elterjedése is. Az SMS sikerein felbuzdulva jelent meg a következő generációs MMS-szabvány, amely a rövid szöveges üzenetekben rejlő adottságokat multimédiás üzenetküldési lehetőségekkel bővíti tovább.

A biztosítótársaságok összesített mérlegfőösszege 2002 márciusának utolsó napján 880 milliárd forintra rúgott, ez 3,4 százalékkal több a 2001 véginél. Az első negyedéves adatok tanúsága szerint a szektorban a lendületes növekedés jelei mutatkoznak, ami elsősorban a díjbevétel bővülésében mérhető. A negyedév folyamán a magasabb díjbevételek alacsonyabb költségekkel társultak, s ez nagyobb nyereséghez vezetett. A szerződések számát tekintve az életbiztosítási üzletág lakossági felhalmozást képviselő ágazatai (vegyes életbiztosítások, járadékbiztosítások), az előző évi tendenciába illeszkedve nem mutattak bővülést - olvasható többek között a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének június végén közreadott első negyedéves szektorjelentésében, a biztosítók teljesítményének összegzéseképpen. A felügyeleti jelentésből ezúttal a biztosítási szektorról szóló statisztikai összefoglalót idézzük.

Újabb monetáris szigorításról döntött július 8-i ülésén a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa, amely július 9-i hatállyal 50 bázisponttal, 9-ről 9,5 százalékra emelte a jegybanki alapkamatlábat s vele együtt az alapkamathoz kötött mutatókat. A szigorítás okaként a testület a forint árfolyamának elmúlt időszakban látott gyengülését, a nemzetközi befektetők kockázati prémiumelvárásainak növekedését jelölte meg, miközben megállapította: a tanács a 2002 második felében és 2003-ban várható gyorsuló gazdasági növekedést is figyelembe véve döntött a monetáris szigorításról.

Az amerikai és az európai konjunktúra némi élénkülésének eddig nem volt hatása a tőzsdei árfolyamokra. Úgy tűnik, mintha Samuel Beckett Godot-ra várva című darabját játszanák oly módon, hogy a címszerepet a tőzsdei árfolyamok vették át. Godot úr azonban nem érkezik meg, s félek, hogy belátható időn belül nem számíthatunk az árfolyamok lényeges emelkedésére sem itthon, sem idegen földön.

Mintegy 230 millió forintos árbevételt, s egyes becslések szerint 50-60 millió forintos nyereséget remélhet a Synergon Informatika Rt. abból a megrendelésből, amelynek nyomán - a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága (MKGI) által kiírt közbeszerzési pályázatot megnyerve - a tőzsdei cég szállíthatja a hivatalnak a pénzügyi és számviteli folyamatok támogatását, illetve a vezetői és felügyeleti információs igény kielégítését szolgáló rendszert. A rendszerintegrátor tavalyi bevételeinek mintegy tizedét adták a kormányzati megrendelések.

A megelőző hetek pozíciókereső, hullámzó mozgása után a múlt hét közepén megjelent - a vártnál sokkal rosszabb - májusi fizetésimérleg-adat, illetve júniusi államháztartásihiány-adat nyomán igen erőteljes hozamemelkedés indult el az állampapírpiacon. A hosszú távú hozamok két nap alatt 25-45 bázisponttal emelkedtek, s a rövid oldal sem maradt érintetlen. Párhuzamosan a forint is erőteljesen gyengült, ami tovább rontotta a külföldi befektetők pozícióját (utóbbiban a kedvezőtlen hazai makrogazdasági adatokon kívül a zloty lengyel belpolitikai problémák miatti gyengülésének is nagy része volt).

A Konzumbank július 5-i rendkívüli közgyűlésének lényegében egyetlen programjaként csaknem maradéktalanul kicserélődtek a tisztségviselők, és új lett a vezérigazgató is. A tulajdonosi fórumon, amely a kormányváltást követő hatalomváltás keretében a főrészvényes Magyar Fejlesztési Banknál (MFB) június elején lezajlott teljes személycsere folytatásaként értékelhető, a leköszönő vezetőség megvonta tevékenységének mérlegét. Gerhardt Ferenc távozó vezérigazgató úgy fogalmazott: az 1999 végén még igen rossz helyzetben lévő Konzumbank ma a maga "súlycsoportjában" egyike a legjobbaknak. A fórumon a körvonalazódó jövőről csupán utalások formájában esett szó. Pedig az elmúlt évtizedben négy alkalommal is szanált, sorozatos állami tőkepótlással talpon tartott bank a kormányváltás óta napvilágot látott deklarációk értelmében megint - legalább ötödszörre - eladás előtt áll.

Bankközi devizapiac

Mozgalmas héten jutott túl a hazai devizapiac július 5-én. A folyó fizetési mérleg ezúttal publikált hiánya a vártnál nagyobb lett - 170 millió euró helyett 443 millió -, ami lényegesen megváltoztatta a forint megítélését a piacon. Nem segítettek a kialakult helyzeten a több helyszínen zajló csütörtöki utcai megmozdulások sem. Úgy éreztük, hogy ezek az események közrejátszottak a forint gyengülésében. Ugyanakkor a zloty, valamint a dollár gyengélkedése is hatással volt a piacra.

Újabb monetáris szigorításról döntött július 8-i ülésén a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa, amely július 9-i hatállyal 50 bázisponttal, 9-ről 9,5 százalékra emelte a jegybanki alapkamatlábat s vele együtt az alapkamathoz kötött mutatókat. A szigorítás okaként a testület a forint árfolyamának elmúlt időszakban látott gyengülését, a nemzetközi befektetők kockázati prémiumelvárásainak növekedését jelölte meg, miközben megállapította: a tanács a 2002 második felében és 2003-ban várható gyorsuló gazdasági növekedést is figyelembe véve döntött a monetáris szigorításról.

A 2002. év minden tekintetben optimistán kezdődött. A világgazdaság sokak szerint ismét a növekedés útjára lépett, a legfontosabb nagyhatalmak gazdaságilag viszonylag jól teljesítettek, az üzleti bizalom számottevően javult. A mutatók olyan kedvező képet festettek az Egyesült Államok helyzetéről, hogy az néhány szakemberben már-már a kozmetikázottság gyanúját keltette. Ám hamarosan megváltozott a helyzet...

Az élénkülés a világgazdaságban még ingatag. A The Wall Street Journal Europe május 30-án a spanyolországi növekedés lassulásáról adott hírt éves ráták alapján. Németországról sem festett rózsás képet, ahol pedig a munkanélküliek száma májusban csökkent (4 millió alá). Ez azonban a jó időjárás idényszerű hatásának köszönhető, nem pedig a - ki sem alakult - németországi fellendülésnek. Kontinensünk vezető gazdaságában a beruházási javak iránti belföldi rendelésállomány 21 százalékkal visszaesett, s a külföldi megrendelések állományának 19 százalékos bővülése ezt nem ellensúlyozta.

Az ismert zenebohócot juttathatja eszünkbe a Budapesti Értéktőzsde hangulatáért felelős domináns hatások. A befektetőközönség történetesen már azt hihette, hogy nem merülhet fel újabb visszaesést hozó körülmény, míg rá nem cáfolt erre a hét elején a miniszterelnök személye körül kipattant botrány. Részben ennek tudhat be a BUX 4 százalékos csökkenése, amely 7598,23 pontos záróértéket hozott.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete június 20-án engedélyezte azt a szerződést, amelynek értelmében a Lakáskassza-Wüstenrot Rt. átveszi az üzletágban legfiatalabb, egyben legkisebb szolgáltató, az Otthon Lakás-takarékpénztár Rt. ügyfeleinek állományát. Az ügylet keretében az engedély kiadásakor érvényes számok alapján a Lakáskassza 165 ezer ügyfeléhez az Otthon 50 ezer partnere csatlakozhat, az általa kezelt szerződéses összeg 120 milliárd forintja pedig 23 milliárddal nőhet.

Az elmúlt időszakban rég nem látott fellendülésben lévő "otthonteremtési üzletben" érdekelt lakás-takarékpénztárak az új kormány lakáspolitikai koncepciójának készülődése kapcsán a sajtóból is láthatóan lobbizni kezdtek. A bizonyos részleteikben már napvilágot látott javaslataik többek között arra irányulnak, hogy ledolgozzák azt a hátrányt, amely a 2001 őszén meghirdetett állami kedvezményekkel előnybe hozott kereskedelmi banki hitelekhez képest a kisebb kedvezményt hordozó lakástakarék-konstrukciókban újabban mutatkozik. A Lakás-takarékpénztárak Egyesületét is elnöklő Gergely Károlyt, akit nemrégiben erősítettek meg ebben a pozíciójában, azután kérdeztük, hogy a Magyar Bankszövetség elnöksége találkozott László Csaba pénzügyminiszterrel. Az interjúnak külön aktualitást ad, hogy a napokban bejelentették: a Lakáskassza átveszi az Otthon Lakás-takarékpénztár ügyfeleit.

A részvénytársasággá alakuló Budapesti Érték-tőzsde minden bizonnyal napokon belül mandátumát vesztő tanácsának tagjai csaknem egy emberként hagyják el tőzsdevezetői funkciójukat, s a tanács is átadja a helyét az új igazgatóságnak. Ezzel nagyrészt leköszön az intézmény éléről az a társaság, amelynek tagjai többségükben egy korszak, az alkotó kezdet vezéralakjainak számítottak. Elhagyja a tőzsdét Lantos Csaba is, aki egyedül mondhatja
el magáról azt, hogy a BÉT valamennyi tanácsában mandátumot kapott. "Úgy vezettük az intézményt, önállóan, nagy beruházásokra is képesen, hogy technológiailag, valamint szabályozási és kulturális értelemben is utolértük a fejlett, hagyományos értékpapírpiacokat" - nyilatkozta lapunknak adott "búcsúinterjújában", amelyet a hazai tőzsdetörténelem áttekintésének is szántunk.

A kormány ismét be akarja vezetni a felügyelőbizottság intézményét a Magyar Nemzeti Bankban. Az elnök ellenzi ezt a döntést - két érvet hoz fel a tervezett változtatás ellen. Az első az, hogy a pártok képviselőiből alakuló felügyelőbizottság korlátozná a központi bank függetlenségét. A második az, hogy az Európai Unió jegybankjában és nemzeti jegybankjaiban nincs hasonló intézmény.

Ezzel a címmel adta közre a Magyar Külkereskedelmi Bank elektronikus médiuma azt az elemzést, amelyet a világgazdaság helyzetéről és ezzel összefüggésben a magyar gazdaság főbb mutatóinak alakulásáról készített Antal László közgazdász, a bank szakértője. A június 12-i keltezésű dolgozatot az MKB hírlevele a szerző véleményeként és nem a bank hivatalos álláspontjaként jegyzi. 

Tucatnyi jogszabály, közöttük a kormányváltás kapcsán többféle vizsgálat tárgyává tett Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény módosítását irányozza elő az az előterjesztés, amelyikre száznapos programjának kivitelezése érdekében mondott igent az új kormány június 7-én.
A Medgyessy-kabinet első pénzügyi "salátatörvényének" létrejöttét célzó - ennyiben az elődkormányzat jogászok által sokat kritizált jogalkotási gyakorlatát idéző - javaslat a választási kampányban tett jövedelembővítő ígéreteknek a költségvetésbe foglalásával egy füst alatt ahhoz is jogalapot kíván teremteni, hogy az újonnan kormányt alakító politikai erők az általuk kiválasztott személyek révén átvegyék az "ország bankjának" irányítását és - deklarációikból ítélve - véget vessenek az ott folytatott "költségvetés-kerülő" gyakorlatnak. A június 12-én már a parlamenthez is benyújtott, és sürgős eljárásban tárgyalni kívánt jogszabálytervezet megszületése kapcsán az előterjesztő Pénzügyminisztérium (PM) pénz- és tőkepiaci főosztályának vezetőjét, Klemencsics Mártát a tőkepiaci törvény ugyancsak napirenden lévő módosításáról is kérdeztük - még azelőtt, hogy a dokumentum eljutott volna az Országgyűléshez.

A költségvetés stabilitásához vezető úton haladva az idei év újra elpazarolt lehetőségnek tűnik. Ha figyelembe vesszük is, hogy választási év van, nehezen nézhető el a kormányoknak, hogy a túlköltekezés mértéke egyértelműen politikai érveknek megfelelően formálódik, hiszen az expanzió még a maastrichti kritériumok teljesítésére vonatkozó kötelezettség egyre közelebb kerülésével sem veszít erejéből. Az már csak hab a tortán, hogy a költségvetési politika mikéntjét (anticiklikus) a gazdaság ciklikusságával próbálják magyarázni.