Főbb devizák. Több hét után először erősödni tudott az amerikai dollár; a múlt héten a külkereskedelmi forgalommal súlyozott árfolyamindex mintegy 2,5 százalékos felértékelődést mutatott. Az árfolyam az euró ellenében 0,9980-ról 0,9720-ig süllyedt öt nap alatt. A korrekció mögött elsősorban a középtávú befektetők hó végi, illetve negyedév végi profitrealizálása állt, akik a hosszú amerikai hétvége előtt csökkentették kockázati kitettségüket. Segítette a zöldhasút az is, hogy jelentős incidens nélkül telt el a függetlenség napja. Habár a számviteli, a vállalatvezetési problémák vagy a növekedés lassulása a dollárhoz hasonlóan az euró vagy a jen árfolyamát is alááshatja, az Egyesült Államok folyó fizetési mérlegének jelentős mértékű hiánya erősen rányomja bélyegét a dollár körül kialakult negatív hangulatra.

Ráadásul az utóbbi hetekben az amerikai gazdaságpolitika toleránsabbnak mutatkozik a dollár gyengeségét illetően. Elemzők várakozása szerint az euró-dollár árfolyam a nyár folyamán újra tesztelni fogja a dollárparitást, és ezt a feltételezést fundametális alapon sem nehéz alátámasztani, amikor az amerikai munkaerőpiacról sem érkeznek túlságosan derűlátó adatok.

A múlt hét egyik politikailag is fontos eseménye a Times  című újságban megjelent riport, amely szerint Tony Blair kormányfő a 2005. évi parlamenti választások utánra szeretné halasztani az EMU-hoz való csatlakozásról szóló népszavazást. A hírre az euró-font árfolyam 0,65-ről 1 centtel gyengült. Az egyensúlyi árfolyamot a piaci szereplők 0,68-0,72 közé teszik, de az EMU-csatlakozás elhalasztásával a konvergencia is lassabban valósulhat meg. Az Egyesült Királyságban a legnagyobb félelmet az váltja ki, hogy az egységes kamatláb használata ma nem nyújtana elégséges védelmet az inflációs nyomás ellen. Márpedig az ingatlanpiaci infláció ma 19 százalék fölött van, így a Bank of Englandtől inkább már kamatemelést várnak a piaci szereplők az év hátralévő részében. A 2003-ra tervezett népszavazás tehát a mostani helyzetben korainak tűnik, ráadásul a kormány várhatóan csak akkor tűzi majd ki a szavazást, amikor biztos lehet annak pozitív kimenetelében. A legutóbbi felmérések szerint a szigetország lakosságának 35 százaléka gondolja úgy, hogy sohasem fog az EMU-csatlakozás mellett szavazni (májusban még csak 32 százalék volt az arány).

Feltörekvő piacok. Nem nyugtatta meg a piacokat az új lengyel pénzügyminiszter kinevezése. Grzegorz Kolodko számára a növekedés és a munkanélküliség prioritás, és ezt a hazai valuta leértékelésével, majd valutatanács bevezetésével szeretné elérni. Félő, hogy a kormány és a jegybank közti viszony tovább romlik. Amikor Kolodko először beszélt az általa szükségesnek tartott 15 százalékos leértékelésről, az euró-zloty árfolyam még 3,70 körül volt, kedd reggelre pedig már 4,16 lett az árfolyam. A 15 százalékos leértékelés 4,25-ös rátát implikál.

Egzotikus devizák. A norvég jegybank 50 bázisponttal emelte irányadó kamatlábát, és ezzel a kéthetes betéti kamat immár 7 százalékon áll. A kamatdöntés egybeesett a jegybanki inflációs jelentés publikálásával. A bérek idei emelkedésére vonatkozó előrejelzés februárban még 5 százalék volt, mára azonban 6 százalékra módosította azt a központi bank. A bank ugyanakkor hosszú távon nem tart a bérspirál beindulásától, mivel a bérek emelkedése negatív hatással van a nemzetközi versenynek kitett szektorokra. Ezeken a területeken a felszabaduló erőforrások később vélhetően csökkentik a munkaerőpiac rugalmatlanságát. Az inflációs célkitűzés rendszere kellő hitelességet kölcsönöz a jegybank számára, még akkor is, ha az infláció idén a célérték (2,5 százalék) fölött alakul. Ezt erősíti az ipari országok között magas rövid lejáratú kamat, a robusztus GDP-növekedés és a folyó fizetési mérleg egészséges többlete. Mindezek alapján a piac a norvég korona további felértékelődésére számít.