Az elmúlt időszakban a Globus Konzervipari Rt. azon kevés tőzsdei társaság közé tartozott, amelyek rendre kellemes meglepetést tartalmazó gyorsjelentéssel örvendeztették meg a befektetőket. A hosszabb ideje dinamikus bővülésről tudósító csoport több fontos bejelentést is tett. Ennek az interjúnak például az adott aktualitást, hogy a belga Pinguin nevű céggel közös terjeszkedést célzó szándéknyilatkozatot írt alá. Az a sokszor megpendített tőkebevonás azonban mindmáig nem sikerült, amelyik a Globus vezetőinek tervei alapján éppen az újabb akvizíciók finanszírozására lenne hivatott. A Bank & Tőzsdének nyilatkozó Temesfői István szerint azonban ez a fejlemény a csoport előtt megnyíló igen előnyös hitelfelvételi lehetőségek és a jó cash-flow-termelő képesség jóvoltából egyáltalán nem okoz már gondot. A piaci teljesítményt még fokozni is lehet - véli az elnök, hozzátéve: ehhez nem pusztán a cégnek kell eredményeket produkálnia. A szaktárcának ki kell dolgoznia a mezőgazdaság középtávú támogatási politikáját, hiszen ennek híján - érdemtelenül hátrányba kerülve - a Globus is könnyen kiszorulhat a nehezen kiépített nyugati piaci hadállásokból.

- A Globus remek éveket tudhat maga mögött. Az árbevétel - nem pusztán a csoport bővülésének köszönhetően - évről évre nő, a nyereségesség javul. Minek köszönhető mindez, melyik célpiacon, milyen termékekkel, avagy a csoport mely tagjainak  teljesítményével sikerült ezt az eredményt elérni?

- Az elmúlt három évet a Globus történetében valóban a megfelelő eredményesség jellemezte. Eleinte, 1999-ben, ezt még javarészt egy rendkívüli tételnek köszönhettük, 2000-ben viszont már nagyobbrészt az operatív nyereségnek és csak korlátozottabb mértékben a rendkívüli tételnek. Az elmúlt évben pedig már teljes egészében az üzemi eredmény magyarázza a nyereség alakulását. A forgalom növekedését leginkább a nyugat-európai piacon elért teljesítményünknek tudhatjuk be. A Globus nevében foglalt jó minőséget ezeken a piacokon az árakban is el tudjuk ismertetni, nem kényszerültünk arra, hogy érdemtelenül alacsony árakkal dolgozzunk az értékesítési volumen bővülése érdekében. Sokat segített ebben az, hogy Németországban a legnagyobb kereskedelmi hálózatokkal tudtunk megállapodni, így nagy tételekre vonatkozó szerződések erejéig remek partnerekkel szövetkeztünk.

A termékek közül hadd emeljem ki a dobozos kukoricát, mert ezen a "fronton" már Európa második legnagyobb gyártójának számítunk, egyedül a Bonduelle előz meg minket. A német piacon a részesedésünk napjainkban 25 százaléknyi azután, hogy 1999-ben 5 millió dobozzal, 2000-ben 20 millió dobozzal, tavaly pedig 60 millió dobozzal szállítottunk.

- Újabban sokat hallani a Globusnak azokról a terveiről, amelyek a mélyhűtött termékek piacát veszik célba. Mi mindent tettek az elmúlt időszakban a piaci részesedés növelésének érdekében?

- A Globus tevékenységében a mélyhűtött termékek előállítása némileg új irányt képvisel. Debreceni egységünkben ugyan rendelkeztünk már kisebb kapacitással az ilyen jellegű termékek előállításához, ám az igazi változást az hozta, hogy az elmúlt évben Baján megvettük azt a rendkívül modern hűtőházat, amelyik - Magyarországon egyedülálló módon - eleget tesz az angol minőségi normáknak is. Ennek a jelentőségét az adja, hogy a brit elvárások szigorúbbak, mint az európai szabályozás által érvényesített követelmények. Ráadásul a vételi szerződéshez kapcsolódóan az Iglo márkanevet is használhatjuk egy bizonyos ideig.

- A hűtőipari tervek kapcsán vajon nem került-e a Globus vezetőségének látókörébe két tőzsdei társaság, az egykori kibocsátó Goldsun, illetve a ma is jegyzett Fevita?

- A Goldsun eszközeivel valóban voltak terveink, meg akartuk azokat venni. Ám ettől a tervtől végül elálltunk, mert a kapacitások mellől hiányoztak az alapanyagok előállításához szükséges termőterületek. Pontosabban megvoltak, csakhogy a környékbeliek pillanatok alatt megszűntek, nekünk pedig nem érte volna meg például a Nyírségből Zalába szállítani a "fagyasztanivalót". Olyan hűtőkapacitásokról is tudunk, amelyeket kifejezetten eladásra kínálnak a tulajdonosaik. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy mi mindig nyitott szemmel járunk, s ha valami jót látunk, azt megvizsgáljuk, és ha előnyösnek látszik az "áru", üzlet is lehet belőle.

- Mennyiben különböztethető meg a Globus-csoport teljesítményében a három nagy egység, a Deko, a Csabai Konzervgyár és az anyavállalat, a Globus produkciója?

- Mi egy vállalatként irányítjuk ezt a három részvénytársaságot, amelynek külön szervezetben való tartása bizonyos okok (például a Globus adókedvezménye) miatt egyelőre célszerűnek bizonyul. Előreláthatólag 2003 lehet az az év, amikor ezeket a társaságokat összevonjuk. Mindenesetre a nagyobb vállalati méret előnyeit, így a közös beszerzésből fakadókat már most is élvezzük. Ezáltal a Globus jobban csengő márkanevének "hatókörét" is kiszélesítettük - igaz, megtartottuk a másik két nevet is. A gyártás területi megosztásában pedig a racionalitásra törekedtünk, vagyis oda telepítjük a termelést, ahol az alapanyagokat beszerezzük, ahol a legkisebb a szállítási költség. Általános elvként az egykomponensű termékeket (például a húskrémeket) Budapesten gyártjuk, a többkomponensűeket (például a készételkonzerveket) a vidéki telephelyeken.

- A Globusnak egykor erős pozíciói voltak az orosz piacon is. Említette, hogy a külpiaci növekedés fő motorja a csoport számára Nyugat-Európa. De miként alakultak az eladások az elmúlt időszakban Oroszországban?

- Az orosz piac napjainkban biztos, jól fizető felvevőhely a számunkra. Oroszországban az árainkat devizában határozzuk meg, így mentesülünk a rubellel kapcsolatos árfolyamkockázattól. Külön előnyként vesszük számba, hogy arrafelé mostanában lépnek piacra az általunk már ismert nagy kereskedelmi láncok, amelyek gyakorlatilag ebbe az országba is "magukkal viszik" a Globusszal kialakított kapcsolatokat. A Metro például a düsseldorfi központjában listázza a beszállítókat, így az egységes mérlegelés után velük tudunk tartani a terjeszkedésben.

Az orosz piaccal kapcsolatosan is azt mondhatom tehát, hogy mi elsősorban a világpiacon versenyzünk, a nyugati nagy gyártókkal kelünk versenyre, és ebben a tekintetben Oroszország vonatkozásában geográfiai előnyünk van velük szemben: egyszerűen közelebb vagyunk. A tetejébe a helyismeretünk, a régi kapcsolataink jóvoltából is előnyben tudhatjuk magunkat. Összességében tehát igen fontos számunkra ez a piac.

Persze mindehhez hozzátartozik még valami. Azt, hogy mi ma elmondhatjuk, most már tényleg a nyugati versenytársakkal mérjük össze magunkat, bizonyos szempontból az is segítette, hogy az orosz piacra szállítani képes hazai konzervipari konkurenseink, a Magyar Fejlesztési Bank által tulajdonolt Limpex-cégek gyakorlatilag ellehetetlenültek ebben az üzletben.

- Kifejtené, hogy mit fed ez az állítása?

- Ezek a cégek az orosz piacon az önköltségüket sem fedező árakkal próbálkoztak eredményeket elérni, amivel köztudottan rontották a magyar áruk pozícióját. Különösen a zöldborsóra és a kukoricára nézve volt ez így. Ennek a piaci magatartásnak az értékeléséhez tudni kell, hogy Oroszországban magyar áru magyar áruval versenyez.

Az MFB részvényesi közreműködése a Limpex-vállalatokban számomra újra egyértelműsítette, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos. Ezek a cégek az elmúlt években mintegy 8 milliárd forintos tőkepótlásra szorultak, sorozatosan változott a menedzsmentjük. A nyugati partnerek körében az ilyen fejleményeket figyelmeztető jelként értékelik, és az efféléket produkáló társaságokat nagy valószínűséggel nem veszik komolyan. Ezekre a fejleményekre gondolva egyébként határozottan állítom, hogy az, amit az MFB tett a portfóliójában tartott vállalatokkal, a magyar adófizetőknek több milliárd forintjába került. 

- Az orosz exportárak devizában való meghatározása azt is jelenti, hogy a rubellel kapcsolatos árfolyamkockázat kiiktatása fejében a forint erősödése vagy éppen a dollár gyengülése veszteséget okoz a Globusnak?

- Mint minden exportőrnek, a forint erőssége természetesen  számunkra is azt jelenti, hogy a devizában jelentkező bevételeink forintban kevesebbet érnek. Ugyanakkor a dollár és az euró egymáshoz való viszonya számunkra nem különösebben releváns, ugyanis a kivitelből befolyó bevételeink 60 százalékát euróban, 40 százalékát dollárban realizáljuk.

A forint erejének szabályozásába a kormányzatnak van némi beleszólása, s ez ugyanolyan fontos gazdaságpolitikai döntés, mint például a mezőgazdasági támogatások mérlegelése. Amennyiben az Európai Unió keretei között a magyar termelőknek adott támogatások az uniós gazdákéinak csak a negyedére rúgnak majd például a Globus számára is fontos zöldborsó vagy a kukorica vonatkozásában, akkor könnyen elveszíthetjük a nagy nehézségekkel kivívott piaci pozícióinkat. A két termék közül a zöldborsó érdemel nagyobb figyelmet, hiszen egész Európában - még Finnországban és Angliában is - megterem. Ezért a termelők aránylag könnyen mozgósítják a kapacitásukat az újonnan kínálkozó piaci lehetőségekre. A kukorica termesztése szűkebben meghatározott időjárási körülményeket feltételez, ezért ennek a növénynek a termesztői kicsit védettebb piacon tudhatják magukat. A Globus a konzervgyártók szakmai szövetségén keresztül minderre tekintettel igyekszik lobbizni a megfelelő agrártámogatási politika kidolgozása érdekében is.

- Az elmúlt években milyen lobbierőket tudott felvonultatni a Globus? Hogyan értékeli, mit sikerült elérniük?

- A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium sajnálatosan kaotikus állapotban töltötte az elmúlt négy évet. Így viszont szakmai kérdésekben a legtöbbször nem volt kivel beszélni. Természetesen bízunk abban, hogy ez a helyzet megváltozik, és az új kormányzati erők megfelelő érzékkel nyúlnak a témához. Legalábbis a támogatásokról csak középtávon (három-öt éves periódusban) lehet gondolkodni, meg kell hogy szűnjön az ügy ad hoc kezelése. Különben tényleg úgy járhatunk, hogy az 520 ezer tonnára feltornászott unióbeli kukoricaértékesítésünk pillanatok alatt a felére zuhan. Ez a szám pedig nagyon értékes. Ezt talán elég azzal érzékeltetni, hogy Franciaország egyéves kukoricatermése nagyjából 650 ezer tonnára rúg.

- A legújabb, a belga Pinguinnel bejelentett együttműködés jóvoltából a Globus folytathatja a kapacitások felvásárlását? És egyáltalán: hogyan alakulhat a belga kapcsolat?

- Ebben az üzleti kapcsolatban az képviselheti a szinergiát, hogy belga partnerünk a nyugati kereskedelmi kapcsolatokat, mi pedig a keleti régió vonatkozásában a menedzsmentet és a kereskedelmi kapcsolatokat adjuk össze egy közös mélyhűtőipari termékstratégiát célzó projektben. Ennek az együttműködésnek a keretében első lépésként négy lengyel hűtőházat szemeltünk ki, (az ezeket a kapacitásokat tulajdonló társaság 51 százalékát megvennénk a bécsi Raiffeisen Zentralbanktól, 49 százalékos tulajdonhányadra pedig opciót kötöttünk ki).

- Miből sikerül finanszírozni a Globus léptékéhez mérten nagyszabásúnak értékelhető terveket, és miből finanszírozták az utóbbi akvizíciókat?

- Ezekben a projektekben a 28,5 százalékos pakettel rendelkező partnerünk, a német állam tulajdonában lévő fejlesztési társaság, a DEG szerepét szeretném kiemelni. A DEG - egyébként a Magyar Fejlesztési Bankkal ellentétben - a licencének megfelelően csak stratégiai partnerekkel együttműködve működik közre, vállal kötelezettségeket üzletekben. Ezáltal ugyanis nagyobb eséllyel ér el sikert olyan üzletekben, amelyekhez nincsenek meg a szükséges szakmai ismeretei, vagyis ily módon jobban tud vigyázni az adófizetők pénzére. Ezen az alapon a DEG - stratégiai szövetségesünkként - valamennyi kelet-európai élelmiszer-ipari terjeszkedésünket 50 százalék erejéig "követi".

Régebben valóban terveztünk tőkeemelést is céljaink megvalósítása érdekében, de ez a finanszírozási változat most lekerült a napirendről. Igazság szerint nem is volna túl sok értelme akkor, amikor a svájci frank bázisán számolva 1,5 százalékos kamattal juthatunk hitelhez. Ennél jobb konstrukció aligha képzelhető el.

- Ez bizonyára így is van, ugyanakkor a tőkeemelés indokoltságát alátámasztó egyik érvként annak idején azt hangoztatták: a tőkésítés a részvények árfolyamán is lendíthetne, amennyiben a nagyobb mennyiség javíthatja a Globus-részvény tőzsdei likviditását.

- A fókuszt újabban tulajdonosaink, a hűséges részvényesek elégedettségére irányítjuk. Örvendetes, hogy ennek jegyében a négy évvel ezelőtti 15 százalékról mostanra 22,5 százalékra tudtuk feltornászni a számukra fizetett osztalékot. Ami pedig a likviditást illeti, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy kifejezetten ezt szem előtt tartva a részvényeket "feldaraboljuk". Ha például az ezerforintos névértékű pa-pírjainkat négy darab 250 forintos névértékű részvényre bontanánk, a nagyobb részvényszám is segíthetné a tőzsdei likviditást és az árfolyam emelkedését.

- Az akvizíciók kapcsán kiemelte a DEG tulajdonosi közreműködésének jelentőségét. A Globus részvényesi struktúráját jelző riportban a menedzsment 6 százaléka, Temesfői István érdekeltségének 31,9 százaléka és a DEG 28,5 százaléka mellett nemrégiben felbukkant a hazai tőzsdei társaságok körében jól ismert Templeton alap neve, az eddigiek szerint mintegy 10,5 százalékkal. Az alappal milyen kapcsolatot ápolnak?

- Az évi rendes közgyűlésen itt voltak, és többek között arról beszélgettünk a menedzsmentjükkel, hogy szaktanácsaikkal szívesen javítanák a befektetőkkel való kapcsolattartásunk színvonalát. Ezt magam is nagyon fontosnak tartom, és ennek érdekében lényegesen több energiát szeretnék fordítani a tőzsdei kapcsolatokra. A Templeton ajánlkozása különösen előnyös, hiszen nem kerül semmibe, mégis professzionális, hasznosítható tanácsokhoz juthatunk anélkül, hogy foglalkoztatnunk kellene erre a célra egy menedzsert, aki ráadásul nem biztos, hogy rendelkezik a megfelelő tapasztalatokkal.

- Ha a tőzsde ilyen sokszor kerül szóba a Globus kapcsán is, úgy gondolom, indokolt feltenni a kérdést: kibocsátói pozícióból nézve milyennek látszik a Budapesti Értéktőzsde jövője?

- Ez a jövő szép is lehet: például el tudom képzelni, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal az intézmény a híd szerepét töltse be, persze csak akkor, ha a politika tiszteletben tartja a tőzsde játékszabályait, és nem avatkozik bele a vállalatok életébe.

A Globus részvényét - tőzsdei berkekben köztudottan - több piacon is jegyzik a telefonos kereskedelemben. Az elmúlt időszakban megpróbálkoztunk a bécsi Newexszel is, amely azonban eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Más kérdés, hogy mivel a Newex 2002 áprilisában gyakorlati-lag szövetkezett a Frankfurti Értéktőzsdével, úgy gondoljuk, hogy ezt a lehetőséget nem szabad még leírnunk.

Azt látom ugyanakkor, hogy Bécs és Budapest hagyományosan verseng egymással ahelyett, hogy segítené egymást. Pedig azt hiszem, sokan vagyunk, akik nagyon bíztunk egy Prága-Varsó-Bécs-Budapest együttműködésben.

- Az utolsó kérdéssel térjünk vissza a Globushoz: erre az évre mivel számolnak a terveik?

- A Globus konszolidált árbevétele tavaly 27 milliárd forint volt, és ezzel adózás után 800 millió forintos nyereséget ért el. Erre az évre 33-35 milliárd forintos árbevételt várunk, ám ez a szám némileg függ a termés, például a zöldborsótermés alakulásától. A nyereségtervünk másfél milliárd forint adózás előtt.

Arc-él

Temesfői István 1944-ben született Budapesten. Diplomát 1967-ben szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem élelmiszergép-gyártási szakán. Pályája ezt követően több mint tíz éven át meglehetősen egyenesnek tűnt: 1978-ig ugyanis megszakítás nélkül az Élelmiszeripari Gépgyártó Vállalatnál dolgozott vezető pozícióban. A nagy váltás 1978-ban következett be, amikor áttelepült az akkori Német Szövetségi Köztársa-
ságba, ahol 1982-ig mint szabad foglalkozású gazdasági szaktanácsadó dolgozott. 1983-ban aztán 50 százalékos tulajdonostársként megalapította a Tebimpex GmbH nevű vállalatot, Bad-Homburg székhellyel. Ez már a rendszerváltozást megelőzően üzleti kapcsolatokat épített ki a Globus Konzervgyárral, majd amikor azt 1992-ben tőkepiaci eszközökkel privatizálták, ott volt az első magántulajdonosok között.

Tulajdonrészét a következő években fokozatosan többségivé emelte, aminek révén 1996-ban a tőzsdén lévő társaság igazgatóságának elnö-kévé választották. Vezetése alatt igencsak megpezsdült az élet az addig is dinamikus vállalkozásnak számító Globusnál: 1997-ben még csak sikertelen kísérletet tettek a Csabai Konzervgyár megvásárlására, de az ügylet végül 2000 májusában  eljutott a megvalósulásig. Már 1997-ben megszereztek ugyanakkor egy ukrajnai üzemet, 1998-ban pedig megvették a Debreceni Konzervgyárat.

Mivel az ennek finanszírozására "kiötölt" tőkeemelés az 1998-as oroszországi válság következtében elmaradt, a hitelfelvétel miatt nehéz helyzetbe került cég érdekes módon vágta ki magát: a hideg és meleg szószok védjegyét és forgalmazási jogát úgy adta el a Bestfoodsnak (mintegy 1,8 milliárd forintért), hogy a termelést sikerült a maga számára biztosítani. A finanszírozási gondok a német fejlesztési bank (DEG) beszállásával oldódtak meg véglegesen: az ugyanis 2 milliárd forintért csaknem 30 százalékos részesedéshez jutott a társaságban, amely a Deko-Food Rt. és a Csabai Konzervgyár Rt. megvásárlása után immár külföldi célpontokat vizsgál. Temesfői István - akit egyébként 1991-ben tiszteletbeli konzullá neveztek ki Németországba - a németen kívül angolul is beszél. A szakember nős, három gyermek édesapja.