Folytatás az 1. oldalról

- Pár hónapja foglalta el új pozícióját. Mire szól a megbízatása, mi minden tartozik a feladatkörébe?

- Vezérigazgató-helyettesként az üzletet, a szervezet üzleti egységeit felügyelem, és tagja vagyok a bank igazgatóságának is. Természetesen a döntéshozatal folyamatában nemcsak az eszközoldali aktivitásra terjed ki a felelősségem, hanem más, stratégiai jelentőségű feladatok is hárulnak rám.

- Előéletéből, amely a Bankárképzőhöz, a Pénzügyminisztériumhoz, legutóbb pedig a jegybankhoz kötődik, valamint szabályozási "affinitásából" és tapasztalataiból mi mindent tud hasznosítani új munkahelyén?

- Valamennyi munkahelyem értékes tapasztalatokkal szolgált számomra egy ilyen feladathoz. A Bankárképzőből a szakmai igényesség és a nyitottság, a minisztériumból a munkaszervezés, a szabályozási és a fiskális tudás, az MNB-ből a nemzetközi komparatív szemlélet, a pénz- és tőkepiaci folyamatok értelmező vizsgálata jelentik számomra a legfontosabb hozzáadott értéket. A szabályozási múltam előnyei, azt hiszem, nyilvánvalók egy olyan intézménynél, amelyik teljesen egyedi szabályozású hitelintézet, s amelynek legfontosabb termékei államilag támogatott hitelek. Az FHB az utóbbi két-három évben olyan szabályozási változásokat élt át, amelyek következtében az itt dolgozók valószínűleg elmondhatják magukról, hogy a banki átlagot meghaladó mértékben vannak tisztában a hazai bankszabályozás részleteivel. Munkatársaimnak a szabályozási változásokkal kapcsolatos rugalmassága, innovációs és problémamegoldó képessége egyébként - nem véletlenül - nagyon jó.

- A jegybankból való távozásának hallatán sokan fogalmazták meg: a nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező hazai szabályozói specialisták maroknyi csapatából nagyon fog hiányozni, az üzlet ellenben idegen terep az ön számára. Több hét elteltével hogyan látja ennek az érvelésnek a létjogosultságát?

- Nagyon szerettem és ma is szeretem a szabályozási munkát, ám a szerepemet nem értékelném túl, hiszen számos kiváló szakember dolgozik már hosszabb ideje ebben a körben is. Egyébként meg egyáltalán nem zárom ki, hogy valamikor a jövőben újra ezzel foglalkozzam. A pénzügyi szabályozás különben eléggé összetett szakmai szegmens. A piac újra és újra gyors innovációkkal inspirálja a szabályozókat - értelemszerűen ez idő alatt a szabályozás filozófiája is átalakul. A prudenciális szabályozás igényessége és módszertani tárháza az utóbbi öt-tíz évben kezdett úgy fejlődni, hogy a hüvelykujjszabályokra épülő hagyományos, merev struktúrák végre életszerűbb értelmet kapnak, a kockázatvállalás valóságos veszélyét kifinomultabban kezelik.

Nem gondolom ugyanakkor, hogy ez a mostani, üzleti terep idegen a számomra. Az FHB különösen nem az, hiszen 1999-ben egy éven át az igazgatóság tagja voltam. Ebben az időszakban váltott stratégiát az intézmény, így eléggé testközelből láthattam azt az indulást, amelyik mára elkezdte beérlelni a gyümölcseit. Természetesen a menedzsmentfeladatok eltérnek egy üzleti intézményben attól, amihez én eddig szoktam, de azt gondolom, hogy mind az alázat, mind a határozottság elég erős bennem, s ez a kettő együtt fontos.

- Speciális szemüvegén át nézve ezt az üzleti szegmenst mit lát rövid, illetve hosszabb távon ellentmondásosnak, megváltoztatandónak a jelzálog-hitelezési intézményrendszer hazai szabályozásában és piaci struktúrájában?

- A jelzáloghitel-piacon kibontakozott boom mindenképpen örvendetes. Az ezt mozgató termékek feltételrendszere azonban - okulva a tapasztalatokból - több helyen módosításra szorul. És itt nem elsősorban a támogatás mértékére gondolok, hiszen azt értelemszerűen együtt döntik el a mindenkori állami lakáspolitika prioritásai és a fiskális teherviselő képesség, hanem azokra a feltételekre, amelyek a támogatott hitelek igénybevételére vonatkoznak. Kedvenc példám a támogatási kormányrendeletben a korszerűsítés meghatározása, amely elvileg lehetővé teszi, hogy akár a második vagy harmadik fürdőszoba építését is korszerűsítésként fogjuk fel, és támogatott hitellel finanszírozzuk, holott az állam igazi szándéka minden bizonnyal az első fürdőszobával való felszerelése egy olyan lakásnak, amelyikben nincs ilyen helyiség. Ugyanakkor a tetőcserét ugyanez a rendelet nem ismeri el korszerűsítésként, holott ennek az életszerűsége nyilvánvaló. Kulcsfontosságú, hogy a támogatási rendszer ne legyen "arbitrálható", vagyis a támogatást valóban a megcélzott jogosult kör vehesse igénybe, a szabályozási kiskapukat bezárjuk, a rendszer hitelét erodáló visszaélések ne fordulhassanak elő. A hazai szabályozásban a refinanszírozás önálló jelzálogjog megvásárlásával történő kockázati szabályozása is kiegészítésre szorul - ez várhatóan meg is lesz a Hpt. mostani módosítása kapcsán -, hiszen a jogalkotó, innovációról lévén szó, értelemszerűen nem gondolt minden aspektusra.

A piaci struktúra még kialakulóban van, az üzletben tevékenykedő három intézmény hitelezési és jelzáloglevél-kibocsátási aktivitása, szolgáltatási felülete nem hasonlítható össze. Az FHB szerepe azért úttörő, mert a korszerű európai modell szerint semleges szolgáltatóintézményként több partnerbankot refinanszíroz, így mind a belső hatékonyság, mind a tőkepiaci jelzáloglevél-kibocsátások szempontjából optimális modellt követ.

- A speciális nézőpontnál maradva: az FHB bizonyára örül a lakásüzletben mutatkozó fellendülésnek. A lakáshitel-boom újabb és újabb diadaljelentései mellett azonban már bukásokról is kezd szólni a fáma. Sokaknak az a véleménye, hogy az "ingatlanbiznisz" nem kockázatmentes, a történelem nem egy példával szolgált már arra, hogy a bankok portfóliója egyszer csak megtelt eladhatatlan ingatlanokkal. Ön hogyan látja ennek a piacnak a kockázatait?

- A jelzáloghitel-piac itthon egyelőre alapvetően különbözik egy fejlett országétól, mind makroökonómiai, mind szűkebb bankszakmai érte-
lemben. A jelzáloghitel-állomány GDP-hez mért aránya, a lakosság eladósodottsága, az ingatlanok jelzáloggal való terheltsége egyaránt alacsony, értelemszerűen az üzletág gyors felfutásából adódóan a marzsok nagyobbak, akárcsak a hitelek fedezettsége (vagyis a hitel/fedezet arány alacsony). A gyors ütemben halmozódó hitelállomány nagyon fiatal, kockázati profilja értelemszerűen a hitelek későbbi életszakaszában mutatja majd meg magát igazán. A fizetési fegyelem és a magas fedezettség révén egyelőre nagyon jók az előjelek. A napjainkban jellemző, 60 százaléknál kisebb hitel/ingatlanfedezet arány nemcsak a tengerentúli 80-90 százalékos értékhez, de az
Európai Unió átlagához mérten is alacsony.

Azt gondolom ugyanakkor, hogy az első ingatlanár-buborék már 2000-ben kipukkadt. Szerintem ennek tudható be - valamint az új lakások építésében kibontakozó fellendülésnek -, hogy a támogatások jóvoltából 2001-től élénkülő ingatlan- és jelzáloghitel-kereslet nem váltott ki árrobbanást a használt lakások piacán, holott sokan ezt várták. Sőt mára több helyütt kínálati piac vált jellemzővé. Az azonban nem zárható ki, hogy az EU-csatlakozáshoz közeledve újra élénkülés lesz. Bár az árbuborék-elméletek és sajnos az empirikus kutatások is azt mutatják, hogy a piacnak ebben a vonatkozásban nincs "emlékezete", én azt hiszem, hogy a nem "lakhatási" célú spekulatív kereslet mégis óvatosabb lesz.

- A nemzetközi pénzügyi piacok és rendszerek megfigyelőjeként hogyan látja, milyen kifutás előtt áll a hazai jelzálog-hitelezés? Vajon mikorra érheti el természetes határait? És egyáltalán: ön mit tekint ma egy érett rendszer ismérveinek?

- Az előző kérdésre adott válasszal már utaltam erre. Az érett rendszerhez való eljutás alapfeltétele az, hogy a GDP növekedésének dinamizmusánál nagyobb ütemben bővüljön a banki jelzálog-hitelezés, amely a jelzálogbankok által refinanszírozott, így koncentrált, a hitelbiztosíték értékének megállapításában egységes és egyenletesen szigorú rendszer. Ezt a források oldaláról a koncentrált (több bankot kiszolgáló) eszközállománynak köszönhetően a méret szempontjából a hazai és a külföldi tőkepiacon is egyre hatékonyabban megjelenő, nemzetközileg is minősített, a mai helyzethez képest likvidebb jelzálogbanki jelzáloglevelek finanszírozzák. A hitelállomány növekedésével és a piaci kamatok csökkenésével párhuzamosan fokozatosan zsugorodó kamatmarzsot produkáló versenyben zajló hitelezés és a portfólió kockázata összemérhető lesz a hagyományos európai jelzálog-portfóliókkal. De csak akkor, ha a kockázati fékek (loan-to-value arány) szigorúsága lassabban éri el a nemzetközi mértéket. A termékeket nézve a lakásszerkezet átalakulásával párhuzamosan a vásárlási vagy az építési hitelekhez képest a korszerűsítési hitelek képezik majd középtávon a jelzáloghitel-piac egyik vezértermékét.

Az érett jelzáloghitel-piac számomra azt is jelenti, hogy az állami támogatások rendszere csak fokozatosan alakul át úgy, hogy hatékonyságuk mérése, monitoringja tényleges és folyamatos legyen s a közvetett és közvetlen hatásokat is elemző monitoring eredményei egyértelműen tükröződjenek a támogatási rendszerben. Nem szabad elfelejteni, hogy a támogatási rendszer stabilitása és kiszámíthatósága, a lakáspolitikai elvekkel való konzisztenciája alapvető értékek. A működő lakástámogatási rendszerek hitelességét mindenütt a világon ezek a szempontok adják meg. Az árhatásokkal és a mobilitással kapcsolatban az Európai Unióhoz való csatlakozás keltette várakozások élénkítő szerepét nem lebecsülve azt hiszem, hogy a csatlakozás előtti két-három év lakáspolitikája kulcskérdés minden érdekelt számára a piacon.

- A kormány nemrégiben bejelentett tőkepiaci élénkítést célzó programjában az FHB a kevés számú potenciális tőzsdei várományos egyikeként kapott helyet. A jelzáloghitel-rendszer más formában nem lehet-e élénkítő eleme ennek a programnak?

- Az európai típusú jelzáloglevelek közvetlen másodlagos piaca általában nem nagyon aktív. A kiváló és ellenőrzött fedezettségű hosszú lejáratú jelzáloglevelek befektetői általában olyan intézmények (intézményi befektetők), amelyek portfóliója egyébként is preferálja a hosszú távú és biztonságos papírokat. Jellemzően "buy-and-hold" stratégiával lejáratig tartják őket. A jelzáloghitelek értékpapírosítását és a piac likviditását az Egyesült Államokban is az állami garancia és az államilag konstruált alapok teremtették meg. Ennek tükrében a hazai német típusú modellben nem várok hatalmas tőzsdei másodlagos forgalmat. A levelek likviditását bankközi repóképességük teremthetné meg, ennek viszont a bankok szerint az a legfontosabb feltétele, hogy a jegybank is elfogadja őket fedezetként a vele való műveletekben, ahogy az Európai Központi Bank is teszi.

- Az FHB tőzsdére vitelének terve inkább a pénzügyi befektetőknek való eladást valószínűsíti. Vajon megélnek-e szakmai tulajdonos nélkül? Egyáltalán: mi az, amit egy ilyen pénzügyi intézmény tulajdonosi háttér formájában igényelhet, és mi szól az önállóság mellett?

- A tőzsdére vitel nem zárja ki a szakmai befektetők színre lépését. Az FHB vonatkozásában a tulajdonos állam értelemszerűen mérlegeli, hogy ez az intézmény mint semleges szolgáltató partnerbankjaival olyan, üzletileg és kockázati szempontból egyaránt előnyös együttműködést épített ki, amelyik a lakossági jelzáloghitel-piac szerkezete szempontjából is értéket hordoz. Az FHB-nál kiépült a refinanszírozás jogi, kockázati és számítástechnikai háttere. Ez ideig ez a bank az egyedüli, amelyik a saját hitelezésen túlmenően többcsatornás szolgáltatást nyújt partnereinek, ez az egyedüli, amelyik megmérettette magát nyilvánosan a jelzáloglevél-piacon, ez az egyetlen, amelyiknek nemzetközi minősítése van mind a bankra, mind a jelzáloglevelekre vonatkozóan. Mindezt állami tulajdonú bankként építette fel. Ezek mind-mind értéket képviselnek, s úgy vélem, a tulajdonosnak elemi érdeke, hogy megtartsa az értékeket.

- Napjainkban a magyar piacon három jelzálogbank dolgozik. Az új kormány a Magyar Posta előző - azóta menesztett - vezetősége által meghirdetett jelzálogbanktervet az első deklarációk szerint levette a napirendről. A Postabank új vezetője nemrégiben sajtótájékoztatóján mégis úgy fogalmazott: meglehet, hogy
a PK ennek ellenére jelzálog-
bank lesz - amennyiben nem tudnak megegyezni a feltételekben valamelyik jelzálogbankkal. Mit gondol, egy ekkora piac hány azonos típusú intézményt bír el, és egyáltalán: milyen érvek szólhatnak egy újabb jelzálogbank engedélyezése mellett vagy ellen?

- A Postabankkal megszületett a refinanszírozásra vonatkozó megállapodásunk, így letett a jelzálogbank indításáról. Mint már mondtam, az állományok növekedése és a marzs ezt kísérő csökkenése, valamint a koncentrált tőkepiaci megjelenés igénye a fejlett országok refinanszírozó jelzálogbankjait is egyre inkább a koncentrálódás irányába tereli. Évekkel ezelőtt ki gondolta volna, hogy a Deutsche Bank, a Dresdner Bank és a Commerzbank - vagyis három örök rivális - egyesíti jelzálogbankját? A magyar piacnak nem kell bejárnia az aprózódás, majd a szükségszerű koncentrálódás útját, ha semleges szolgáltató jelzálogbank vagy jelzálogbankok ki tudnak szolgálni több partnerbankot. A piac nagyságrendjéből adódóan sem indokolt nagyszámú jelzálog-hitelintézet. Világos azonban, hogy bizonyos méretet átlépve minden jelzálog-hitelező bank megfontolja: üzleti szempontból mi hoz számára jobb megtérülést, az, ha saját maga alapít jelzálog-hitelintézetet, vagy ha megvásárolja egy már létezőnek a szolgáltatásait.

- Nemrégiben hozták nyilvánosságra az FHB minősítését. Az imponáló besorolás megrendelt vizsgálat eredménye-e? Ha igen, miért fontos az FHB számára, hogy áldozzon egy ilyen vizsgálatra? És persze érdekes volna azt is hallani, hogy milyen következtetéseket szűrtek le a Moody’s elemzéséből?

- Megrendeltük a vizsgálatot, hiszen jelzáloglevél-kibocsátási stratégiánk - a hazai tőkepiac elsődlegességét nem csorbítva - a külföldi piacokat is megcélozta a 2003. évre. Már a hazai aukcióinkon is megfogalmazódott a befektetők igénye a minősítésre, különösen a külföldiek részéről. Külföldi kibocsátáshoz pedig elengedhetetlen egy neves minősítőcég ratingje. A bank az A3, a jelzáloglevél a szuverén plafont, vagyis az A1 minősítést kapta. (Akik a hagyományosabb jelölés alapján jobban kiigazodnak: e két érték az A-, illetve az A+-nak felel meg.)

A Moody’s vizsgálata rendkívül alapos volt. Hosszú ideig tanulmányozták hazai szabályozási környezetünket, a termékek, üzletágak és a banki folyamatok kockázatosságát. A jelentésükből természetesen sok tanulság kerekedett ki a bank belső folyamataira vonatkozóan. Mindazonáltal számunkra az a legfontosabb, hogy az értékelés megerősítette: az FHB stabil és prudens hitelintézet, eszközállományának minősége és fedezeteinek értékelése egyaránt jó, vagyis befektetőinknek valóban értékes fedezeteket mutathatunk fel a levelek mellé.

R. E.