Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy Szász Károly miként vélekedik a felügyeleti díjak erőteljes lefaragásának tervéről. Az elnök (megismételve, hogy nem kíván a sajtó útján üzenni) a következőket fejtette ki: meggyőződése szerint a PSZÁF gazdálkodása transzparens, és az intézmény nem költ fölöslegesen. Szerencsés, ha a felügyeleteket a piacok tartják el, ez kell ugyanis az önállóságához. Lényeges, hogy a felügyelet csak szakmai szempontok alapján végezhesse a munkáját, ne függjön sem az államtól, sem a piactól. (Utóbbit a jogszabályok biztosítják, előbbi kérdésben pedig időről időre felmerül, hogy a kormány helyett a parlament alá tartozzon). Ugyanakkor szükség van arra, hogy a szakértő munkatársi gárda alkalmazása érdekében mindkét oldalról átjárhatóság alakuljon ki a piac és a felügyelet között. Például arra tekintettel, hogy a PSZÁF-tól távozók vélhetően magas etikai normát visznek magukkal az üzleti életbe, ugyanakkor az is fontos, hogy a felügyelet is meg tudja fizetni a piacon már bizonyított szakembereket. Szász Károly ecsetelte: a tőkepiacok problematikáját nem a felügyeleti díjakban látja, a díjcsökkentés semmiképpen nem fogja megoldani a tőkepiacok nehézségeit. Véleménye szerint mindenképpen úgy szabad csak csökkenteni a díjakat, ha  készül olyan tanulmány, amely megvizsgálja, miként befolyásolja a felügyeleti munkát a díjak mérséklése. Meggyőződése, hogy az éppen kiélezettebbé váló nemzetközi tőkepiaci helyzet, illetve a piacok gyengélkedése erőteljesebb és határozottabb felügyeleti munkát indokol. A nemzetközi példák is erre utalnak, hiszen az Egyesült Államokban 200 millió dollárral növelték az erre szánt pénzt, míg Németországban a személyi állományt bővítették 30 százalékkal.

A felügyelet díjügyben tervezett lépéseiről nem hallhattunk, annyi azonban kiderült, hogy összehasonlító tanulmányt folytatnak nemzetközi viszonylatban.