Ha visszatekintünk a Budapesti
Értéktőzsde (BÉT) mögöttünk hagyott évére, az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Voltak jó és kevésbé jó periódusok, jó és kevésbé kellemes események, ha azonban a pozitív és a negatív fejleményeket a mérleg két serpenyőjébe rakjuk, a mérleg nyelve a pozitív oldalra billen ki.

Nézzük a tényeket. 2002 első tőzsdenapjától, január 2-tól összefoglalónk lezárásáig a BUX 12,6 százalékkal erősödött. A blue-chipek közül az OTP részvénye csaknem 40 százalékot drágult, a Richter papírja viszont több mint 10 százalékot veszített az értékéből.

Az év első tíz hónapjának kumulált forgalma 2448 milliárd forint volt, ami 2001 azonos időszakával összehasonlítva kismértékû növekedést jelent.

A tőzsdén jegyzett részvények száma hattal csökkent, új részvényt ebben az évben nem vezettek be a képzeletbeli parkettre

2002 szeptemberének végével az A-kategóriás tőzsdei kibocsátók összesített eredménye több mint 60 százalékkal haladta meg az egy éve ilyenkor kimutatott profitot.

Ezek a tények első ránézésre azt sugallják, hogy egészen jó évet zárt a BÉT részvényszekciója. Az ügyek azonban általában nem olyan egyszerûek, mint amilyennek első ránézésre gondolnánk.

Tény: a tőzsde irányadó indexe januártól december első hetéig több mint 10 százalékot erősödött.

Ez a teljesítmény nemzetközi összehasonlításban igen erősnek értékelhető, hiszen ugyanezen időszakban a vezető New York-i részvényindexek közül a DJIA 11 százalékot veszített értékéből, a technológiai Nasdaq indexe pedig 24 százalékot. Az európai piacok még gyengébben teljesítettek: a frankfurti DAX 36 százalékkal, a londoni FTSE majdnem 20 százalékkal esett vissza. A régió többi tőzsdéjével összevetve azonban már nem nevezhető igazán kiemelkedőnek a BUX produkciója, hiszen a prágai index majdnem 18 százalékot erősödött, és december első hetéig a varsói WIG is több mint 5 százalékkal fejelte meg 2001-es záróértékét. A BUX erősödése nem volt törésmentes, az év folyamán értéke a 6500-9000 pontos, meglehetősen széles sávban ingadozott.

Az év elején a külföldi befektetők által tető alá hozott portfólióátrendezésnek régiónk és benne Magyarország egyértelmûen a nyertese volt: január első felében erőteljesen emelkedtek az árfolyamok, és az akkoriban még optimista nemzetközi környezetben a BUX értéke február végére megközelítette a 8500 pontot. Innen a külföldi hangulat romlásával ismét 8000 pont alá korrigált, majd a hazai parlamenti választások első (április 7-i) fordulóját övező eufóriában és a külföldi piacok erősödésével párhuzamosan május elején elérte éves csúcsát, 9000 pont környékén "járva". A választásokon veszteséget szenvedő kormány - a május végén felálló utódjával ellentétben - a tőkepiacokkal szemben az állami szerepvállalásra helyezte a hangsúlyt, így a szocialista-szabad demokrata koalíció győzelmi esélyének erősödése a választások első fordulója után rövid életû eufóriát okozott. Ugyanakkor önmagában a választási győzelem nem volt elég egy tartós felívelő trend kibontakozásához, hisz nyilvánvaló: a pozitívabb hozzáállás és a kormányzat által azóta meghirdetett új tőkepiaci stratégia üdvözölendő, ám a tervezett és azóta részben végrehajtott intézkedéseknek csak hosszabb távon lehet komolyabb hatása a részvénypiacra.

A BUX pályáján a májusi csúcs elérése után hosszabb lejtmenet következett: a nemzetközi hangulat érezhetően romlott, és a külföldi piacok pesszimizmusa alól a BÉT sem tudta kivonni magát. Az év elején még elég nagy egyetértés mutatkozott a piacon abban, hogy az év második felétől a világgazdaság ismét gyorsuló növekedési pályára áll. Ekkorra azonban már nyilvánvalóvá vált, hogy az optimizmus túlzott volt, és a várakozásokat a makrogazdasági folyamatok messze nem támasztják alá. Sőt egyre többször lehetett hallani az úgynevezett double dip fogalmat: sokan tartottak ugyanis attól, hogy az átmeneti fellendülés után a világgazdaság ismét recesszióba süllyed. Ráadásul ezekben a hetekben szinte nem telt el nap anélkül, hogy a világból nem érkezett volna hír újabb számviteli botrányokról, ami alapjaiban rengette meg a piacokba és a kibocsátókba vetett bizalmat.

Július végére mindezek nyomán a BUX 6500 pont környékén járva éves mélypontjára zuhant. Az ősz folyamán újabb fogalommal kellett megismerkednünk: a "geopolitikai feszültségek" kiéleződése, pontosabban az Irak elleni potenciális háború egyre nagyobb esélye csak rontotta az egyébként is pesszimista részvénypiaci hangulatot, aminek következtében a befektetők pánikszerûen számolták fel kockázatos részvénypozícióikat. Ebben az időszakban a vezető nyugat-európai és New York-i részvényindexek többéves mélypontra zuhantak, ami nyilvánvalóan a BÉT hangulatát is meghatározta: bár az árfolyamok Budapesten visszafogottabban süllyedtek, október elején a BUX az
augusztusi korrekció után ismét megközelítette a 6500 pontot. Ami más időszakokban hátrány - nevezetesen a csekély forgalom - ebben az időszakban a BUX segítségére sietett: abban, hogy az index a vezető piacokénál jóval kisebb mértékben gyengült, nagy része volt a szinte teljes érdektelenségnek is.

Az elmúlt két hónapban ezek után érezhetően javult a nemzetközi befektetői környezet: az Irakkal, vagyis a potenciális háborúval kapcsolatos bizonytalanság - ha átmenetileg is - háttérbe szorult, és az elmúlt hetekben az Egyesült Államokban már kedvezőbb makrogazdasági adatok láttak napvilágot. Ez külföldön érezhető korrekcióhoz vezetett, és a
BÉT-en is egyértelmûen javult a klíma. Mindehhez a harmadik negyedéves gyorsjelentés szezon is hozzájárult, hiszen a vezető kibocsátók nem okoztak csalódást a most publikált eredményszámaikkal.

Azzal, hogy a BUX összefoglalónk zárásakor csaknem 13 százalékkal "állt" tavalyi záróértéke fölött, májusi csúcsától végül is majdnem ugyanilyen arányban elmaradt.

Tény: a felfelé mutató irányzat meglehetősen differenciált volt még a blue-chipek között is.

Noha a BUX teljesítménye 2002 mérlegének serpenyőjében a pozitív oldalon mutatkozik, az ronthatja a képet, hogy az emelkedés messze nem terjedt ki az egész piacra. Ebben az évben erősödött az a már megelőzőleg is jellemző tendencia, amelynek jegyében a hazai tőzsdei részvény-
piac néhány szereplőssé vált. Ennek következményei egyrészt a relatív árfolyamváltozásokban, másrészt - talán még kifejezőbben - a forgalmakban mutatkoztak meg.

A BUX-index felívelése e sorok zárásáig kimagasló arányban az OTP szárnyalásának tudható be azáltal, hogy a stabil növekedési kilátásokkal bíró bank alacsony kockázatú részvényének kurzusa megközelítőleg 40 százalékot emelkedett. December közepe felé tartva azt lehetett rögzíteni, hogy a piaci átlaggal körülbelül azonos mértékben drágult a gázüzletág veszteségétől megszabaduló Mol, miközben a Matáv lényegében ugyanott állt, ahol egy éve. A távközlési részvény megítélése teljesen elszakadt a társaság fundamentumaitól, a kitûnő eredmények ellenére a Matáv árfolyamának alakulását szinte kizárólag a nemzetközi távközlési trendek, illetve az anyavállalat Deutsche Telecom körüli események mozgatták.

A blue-chipek közül az év vesztese a Richter. Az erőteljesen exportfüggő gyógyszergyár eredményességét és ezzel piaci megítélését "kikezdte" a dollár gyengülése; ráadásul - a másik gyógyszergyárral ellentétben - nem tudott felmutatni olyan "sztorit", amelyik feledtette volna a marginok romlását.

A kisebb súlyú, második vonalbeli részvények közül csak azok tudtak az átlagosnál jobb teljesítményt produkálni, amelyek fundamentumai alátámasztották az erősödést (Démász) vagy amelyek piacát valamilyen egyedi "história" mozgatta (Egis, Prímagáz).

Tény: 2002-ben tíz hónap alatt a tőzsde részvényszekciójának összesített forgalma kismértékben felülmúlta a 2001 azonos időszakát jellemzőt.

Október végéig a BÉT részvényszekciójának kumulált forgalma 2448 milliárd forint volt, ami megközelítőleg 6 százalékkal nagyobb a 2001 azonos időszakában mértnél, de köztudomásúlag meg sem közelíti az előző évek forgalmát. A jó hír tehát az, hogy a részvényforgalom 2002-ben már nem zsugorodott, a rossz hír pedig az, hogy ez az aktivitás nyomába sem ér az előző időszakokban megszokottnak, ráadásul a koncentráció is egyre nagyobb.

Ebben az évben a napi átlagos forgalom nem érte el a 7 milliárd forintot, és nagyon sokszor elkeserítően lanyha volt az aktivitás.

A hazai értéktőzsdét mindinkább eluraló koncentráció nemcsak az árfolyamok alakulásában, hanem a forgalom összetételében is egyértelmûen érezhetővé vált. A forgalom meghatározó része a néhány nagy és likvid részvényre korlátozódott, a második vonalbeli papírok egy-egy rövidebb periódustól eltekintve kikerültek a befektetők fókuszából. Ennek ráadásul az előző évvel ellentétben - amikor egyszerûen a csekély likviditás riasztotta el a vásárlókat - most már fundamentális okai is vannak: a világgazdasági növekedés lassulása, a dollár gyengülése, illetve a forint erősödése miatt a legtöbb kisebb tőzsdei vállalatnak rendkívül nehéz piaci körülmények között kell talpon maradnia, és ez a helyzet erősen rányomta a bélyegét az eredményességükre is. Ôszintén szólva napjainkban a budapesti részvénykínálatban nagyon nehéz volna olyan második vonalbeli részvényt találni, amelyet fundamentumaiból ítélve érdemes vételre ajánlani, és amelynek a likviditása is mérhető. Így viszont érthető, hogy az érintett papírok jelentősége még inkább csökkent.

Tény: 2002-ben is apadt a tőzsdén forgó részvények száma.

Bár a tőzsdei forgalom, valamint a kapitalizáció alakulása szempontjából nincs érezhető jelentősége, egyértelmûen a kedvezőtlen folyamatok közé tartozik az, hogy a tőzsdén jegyzett részvények száma ebben az évben is kisebb lett. A hazai részvénypiac a klasszikus finanszírozó funkcióját nem tölti be, így a vészesen apadó likviditás, illetve az árfolyamok lemorzsolódása nyomán érthetően egyre több kibocsátó érzi úgy: a tőzsdén kívül is van élet. Ebben az évben a parkett olyan patinás reprezentánsaitól vettünk búcsút, mint a Pick és a Skála, távozott az Arago, az IBUSZ, az EHEP, a két Factory-társaság, s lezárulóban van a Prímagáz-részvény tőzsdéről való kivezetésének folyamata is. Mint 2001-ben, ebben az évben sem debütált új részvény a BÉT parkettjén, és úgy tûnik, rövid időn belül nem is lehet olyan új papírok megjelenésére számítani, amelyek érezhetően bővítenék a kínálatot, a tőzsde forgalmát és kapitalizációját. Bár a kormány deklarálta, hogy a még állami kézben lévő vállalatok magánosítását tőzsdén keresztül képzeli el, rövid időn belül nincs realitása annak, hogy komoly, nagy cégek lépjenek színre.

Tény: 2002. szeptember végéig éves összehasonlításban reálértékben is gyarapodott az A-kategóriás kibocsátók kumulált eredménye.

Első ránézésre derûlátásra okot adó fejleményként értékelhető az is, hogy a háromnegyedéves vállalati adatok alapján a negyedéves jelentésre kötelezett A-kategóriás tőzsdei kibocsátók összesített eredménye reálértékben is számottevő többletet mutat az előző évihez viszonyítva. A számok mögé nézve azonban ebben a tekintetben is sokkal árnyaltabb a kép. Az A-kategóriában forgó részvények kibocsátóinak szeptember végével kimutatott kumulált üzemi, adózás előtti és nettó eredménye is több mint 60 százalékkal múlja felül a 2001 szeptemberit. Ugyanakkor az összesített eredmény kiugró növekedésében meghatározó része volt annak, hogy a Mol gázüzletágának vesztesége zsugorodott, ami önmagában több mint 60 milliárd forinttal növelte az együttes eredményt. Ha pedig ezzel a tétellel korrigáljuk a számításainkat, a profit bővülésének üteme sokkal visszafogottabbnak értékelhető. Ráadásul ugyanúgy, mint a tőzsdei forgalom, az eredmény is meglehetősen koncentrált képet mutat: a négy nagy, a Mol, a Matáv, az OTP és a Richter az együttes nettó eredmény 85 százalékát termelte meg. Ugyanakkor a kisebb likviditású részvények kibocsátói közül a kisebbek és az exportpiacoktól erősebben függők - a legtöbbjük fundamentális helyzetében bekövetkezett, ismertetett változás következtében - az előző évinél lényegesen kisebb eredményt produkált, s a tetejében a kilátásaik sem rózsásak igazán.

Trippon Mariann