- A tőzsde teljesítményét sokféleképpen lehet mérni, de a legtöbb mutató valószínűleg ugyanazt az eredményt adná: a 2002-es év jobb volt, mint a 2001-es. Remélem, hogy ez nem egyszeri hatás, hanem trendfordulóról van szó. Vagyis abban bízom, hogy 2003 még jobb lesz. A befektetési vállalkozások szempontjából fontos, hogy újra nőtt a forgalom, és ennek jóvoltából vélhetően a többi szolgáltató is elmondhatja magáról, hogy emelkedett az árbevétele. Örömteli fejlemény, hogy az elmúlt évben is folytatódott a botrányoktól mentes, egészséges konszolidáció. Ez a piac tisztulása, az egészséges verseny és a talpon maradó cégek megélhetése szempontjából egyaránt pozitív. 2002 számunkra különösen jó év volt, és igen lényegesnek tartom azt is, hogy a Budapesti Értéktőzsde a tervezettnél jobb eredménnyel zár.

Mindezek után előre tekintve bizakodásra ad alapot a tőkepiac vonatkozásában az eddiginél támogatóbb gazdaságpolitikai légkör. Nem tartozom azok közé, akik pusztán politikai okokra próbálták visszavezetni a tőzsdei árak vagy a forgalom visszaesését, hiszen a magyar piac kitettsége a nemzetközi fejleményeknek mindig erős volt, és az is marad, de a támogatóbb kormányzati hozzáállás jó szelet hozhat.
A szabályozási környezet, például az adó- vagy éppen a tőzsdei tulajdonszerzésre vonatkozó szabályok jó irányban módosultak.

- Mely befektetői csoportok szempontjából értékelhető különösen hangsúlyosnak ez a körülmény, vagyis kiket aktivizálhat a pozitívabb környezet? És a forgalom 2002-ben mért bővülésének hátterében milyen típusú befektetők aktivitása állhat?

- Tavaly azt tapasztaltuk, hogy a befektetők abszolút száma nem nőtt, inkább az aktivitásuk élénkült. A külföldi nagybefektetők amúgy aligha értékelhetik nagyon eltérően Magyarország előző és mai kormányát, az ő szemükben ez az ország évek óta stabil. Nem hiszem tehát, hogy akadnának olyanok, amelyek eddig politikai okokból tartózkodtak volna az itteni befektetésektől, és azt sem gondolom, hogy maga a kormányváltás újakat aktivizálna. A tapasztalatok szerint általában legfeljebb egy-két célirányos üzletben szembesülhetnek számukra esetleg zavaró körülményekkel, például valamilyen döntési mechanizmussal.

A kommunikációs kampány tehát inkább a hazai kisbefektetői réteget szólítja meg. Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy a forgalom 2002-ben mért növekedése a kisbefektetőknek köszönhető. Tavaly ők nem voltak túl aktívak, még ha bizonyos tőkeáttételes konstrukciók - így a befektetési hitel, a halasztott fizetés - sokak érdeklődését keltették is fel. Remélem, hogy 2003 áttörést hozhat ebben, s látni fogjuk a kormányzati intézkedések és a kampány hatását. Talán visszatérnek a piacra annak a hajdani spekulánskörnek a tagjai, amelyik annak idején olykor napi egymilliárd forintos forgalmat is generált daytrade-üzletekkel. Igaz - ne felejtsük -, a mai kínálat már nem azonos a "régi szép" napokéval.

Mindezen körülmények közepette a forgalom növekedését a hazai és a nemzetközi piac pozitívumának tudom be. 2002-ben úgy köszöntöttek ránk izgalmas események, és hoztak magukkal volatilis, érdekes tőzsdei kereskedelmet, hogy közben a piac stabil maradt. Sok jó időszak volt, például a klasszikusan gyenge hónapnak számító augusztus kifejezetten erős volt.

- A külföldiek számára a forint erősödése révén is vonzó lehetett a magyar piac, hiszen dollárban mérve az árfolyammozgás igencsak megdobta a hozamokat. Tapasztalatai szerint vannak-e olyan befektetők, amelyek a honi részvénypiacon kívántak a hozamok alakulásából nyereséget realizálni?

- Nem hiszem, hogy ez a csoport jellemző lett volna. Természetesen a szofisztikált befektetők - így az alapkezelők biztosan, és sok spekuláns is - figyelik a részvénypiaci lehetőségeket, ám nem gondolom, hogy ezek a lehetőségek az elmúlt évben új tőkét vonzottak. Ahonnan új tőke áramolhatott a tőzsdére, az az ingatlanpiac, ahol lecsengőben van a boom. Meglehet, csak a tőzsde szempontjából nézve van szó friss pénzről, de az is lehet, hogy ennek a tőkének számottevő hányada pár éve éppen a tőzsdéről vándorolt az ingatlanpiacra.

A most kezdődő kampány célja persze részben éppen az, hogy új pénzeket tereljen a tőzsdére. Azokat szeretnénk megszólítani, akik a hazai tőkepiac tizenöt éves története alatt még nem jutottak el ebbe a szegmensbe, vagy csak némely termékkel - kincstárjeggyel, esetleg befektetési alappal - találkoztak.

A fejlett nyugati piacokhoz hasonlítva magunkat egyébként nem vallottunk szégyent a tizenöt éves periódusban produkált fejlődés gyorsaságával. De hát nem elég a tőkepiac szabály- és intézményrendszerét kiépíteni, a potenciális befektetőknek is be kell érniük. A tőzsde hőskorában hamar megjelentek a pénzügyi kultúrára fogékony megtakarítók, ám rengeteg ember számára ma is ismeretlen világ a megtakarítások szofisztikáltabb kezelése, miként a bankkártya használata is. Mostanában vált felnőtté az a generáció, amelynek tagjai piacgazdasági környezetben nőttek fel, s már bankszámlára kapták és bankkártyával vehették fel az ösztöndíjukat. Az ő megtakarításaik most még talán szerények, a családalapítási időszak kimeríti erőiket, de pár éven belül ők is megjelenhetnek a tőzsde környékén. Az idősebbek közül a pénzügyek iránt fogékonyak az elmúlt években már felbukkantak a tőkepiacon, ám sokkal szélesebb az a réteg, amelyik még "érintetlen".

A kampány keretében tanítani kellene az embereket, amit nem indokolt a tőzsde népszerűsítésére korlátozni. Sokkal tágabb ismeretek közvetítésére, a pénzügyi kultúra fejlesztésére van szükség.

- A kampánytervek meghirdetésekor arról szólt a fáma, hogy a szervezők hozzávetőleg 200 millió forintot szeretnének "összekalapozni" az akció céljára.  Mivel számol, az Erstére milyen és mekkora feladat vár?

- Erről ma is korai beszélni, a munkamegosztásban még nem egyeztünk meg, és az anyagiak tekintetében sincsenek vállalások. Az egyeztetések nyomán a támogató cégek köre mindazonáltal nagyjából összeállt. A BÉT szervezett egy minikonferenciát is, amelyiken nagyon sokan vettek részt - természetesen mi is ott voltunk.

Az összehangolás persze nem könnyű feladat, hiszen többféle érdekcsoportot kell összefésülni. Az eddigiekből ítélve mindenesetre sokan eltökéltek, ezért alighanem hamarosan eljutunk oda is, hogy tisztázzuk a teendők és az anyagiak mértékét és mikéntjét.

- Az új év beköszöntéhez most is szabályozási változások kötődnek. Hogyan értékeli, ezek közül melyek a legfontosabbak a befektetési vállalkozások környezetére nézve?

- A legfontosabbnak az árfolyamnyereséget terhelő személyi jövedelemadó eltörlését, a tőkepiaci törvény finomítását és a felügyeleti díjak csökkentését érzem. Maradtak azonban a szakmának olyan törekvései, amelyek kapcsán 2003 folyamán várunk pozitív változást. A brókercégek életében ilyen a helyi iparűzési adó, amelynek számítása nincs tekintettel a szakmai sajátosságokra. Ezt az adót ugyanis a bruttó árbevétel után fizetjük, ami egy állampapír-piaci tranzakcióban vagy egy határidős fedezeti ügyletben "horribilis" méretű lehet a valódi árbevételhez képest. A Befektetési Szolgáltatók Szövetsége ezért igyekszik lobbizni az érdekünkben.

Bár nem a szabályozási környezet változásához kapcsolódik, mégis igen lényeges fejleménynek tartom, hogy ez az év az európai uniós tárgyalások lezárásával párhuzamosan vette kezdetét. Az elmúlt időszakban aránylag sokan kezdtek el külföldi értékpapírokkal foglalkozni. A piac adekvát választ keresett a hazai kínálat szűkülésére, amit valóban jól lehet nemzetközi részvényekkel ellensúlyozni. A mi árbevételünkben már érezteti is hatását ez az üzletág, noha még nagyon kicsi a kereslet. Megint a legjobban informált, legfogékonyabb befektetői réteg lépett először erre a piacra, jellemzően "önként". Fontos viszont, hogy más befektetői köröket - például a nyugdíjpénztárakat - is idetereljünk. Ebben talán segít az, ha már valóban a páneurópai ernyő alá tartozunk, bár a befektetési stílus ugrásszerű változása nem ahhoz fog kapcsolódni, hogy könnyebben utazunk Ausztriába, hanem arra kell rávezetni a befektetőket, hogy nem érdemes és nem is feltétlenül kell mindössze öt-hat papírban gondolkodni.

- Tapasztalatai szerint milyen sajátosságok jellemzik a külföldi részvények iránti keresletet?

- Eddig jellemzően olyan befektetők vásároltak külföldi papírokat, amelyek határozott elképzelésekkel választottak. Szerveztünk azért a szolgáltatást bemutató kampányt is, ám a siker érdekében intenzívebb munkára van szükség. Az ügyfelek ugyanis óvatosak, és félnek, hogy a külföldi részvényekkel kapcsolatban kevés lesz az információjuk. Valóban, aki nem fér hozzá az internethez, és nem ért angolul, az a honi sajtóban nem talál megfelelő információkat.

- Tekintsünk egy kicsit előre. Hogyan látja, 2003 kezdetén milyen a piaci hangulat, mennyire árnyékolja be a szép reményeket a világgazdaság stagnálása, a politikai bizonytalanság vagy éppen a magyar gazdaság egyensúlyi problémáiról tudósító adatok sora?

- Alapvetően optimista vagyok, bár ebben az évben elmaradt a szokásos év eleji rali. Meglehet persze, hogy nem maradt el, csak előbbre tolódott, hiszen az év végi ünnepek előtt volt egy hossz. Sok jel mutat pozitív irányba, hiszen lanyhul az infláció, érezhető a növekedés, erős a forint, de itt az EU-integráció is. Az új évtől tehát - miként a tőkepiac vonatkozásában is - azt várom, hogy nem lesz rosszabb, mint az előző. Igaz, rengeteg rajtunk kívül álló tényező befolyásolhatja negatívan a világot, például legelőször is a fenyegető iraki háború. Ez ugyan részben már beépült az árakba, de ha kitörne a fegyveres konflitus, az bizonyára gyors - bár talán nem túl tartós hatású - reakciót váltana ki. Jó, ha felkészülünk rá.

- Az adott körülmények közepette napirendre tűztek-e fejlesztéseket, új termékeket 2003-ra?

- Fő törekvésünk az, hogy szélesítsük ügyfélbázisunkat. Az elmúlt években az terjedt el rólunk - természetesen nem alaptalanul -, hogy üzleti aktivitásunk a nagy londoni ügyfelek kiszolgálására korlátozódik, és szeretnénk ebből a "státusból" kimozdulni. Magától értetődően ezután is mindent megteszünk a nagy külföldi megbízások érdekében, amelyekre két okból is jó esélyünk van. Egyrészt hosszú évek óta intenzíven ápoljuk a jó kapcsolatokat, másrészt a Budapesten saját irodát üzemeltető nagy befektetési házak szívesen dolgoztatnak olyan nemzetközileg elfogadott céggel, amelyik nem közvetlen versenytársuk. Az Erstének Londonban is van irodája, több kelet-közép-európai tranzakció kapcsán is forgott a neve, ugyanakkor mégsem konkurense a nagy angolszász házaknak. Minden-
esetre az elmúlt években sikerült kiépítenünk egy komoly belföldi értékesítési potenciált - például a piacról kivonuló szolgáltatók ügyfeleinek és brókereinek átvételével -, amelyet folyamatosan igyekszünk erősíteni.

A napjainkban itthon elérhető befektetési termékeket mi is kínáljuk, és természetesen folyamatosan figyeljük az új lehetőségeket. (A fejlesztések ezen a piacon főképpen a külföldi értékpapírok köré csoportosulnak.) Ebben a tekintetben is törekszünk a diverzifikációra, aminek keretében például az anyabankunkkal közösen megtöbbszöröznénk befektetési jegyeink kínálatát. Ennek hátterében is a már jelzett célunk áll, az, hogy új ügyfeleket nyerjünk meg, méghozzá az elmúlt években kivitelezett állományátvételekhez képest más platformon. Vannak ugyan még kiszemeltjeink a hazai szolgáltatók között, de tárgyalásokat nem folytatunk, ezért a marketing eszközeit is be kívánjuk vetni.

Tőzsdei forgalmi részesedésünket - amely egyébként már 17 százalékra szökött fel - növelni kívánjuk. Persze ha a szektor konszolidációjának üteme alábbhagy, akkor mind nehezebb lesz ebből a forrásból ügyfeleket átvenni. A mögöttünk hagyott évek kríziseit túlélő szolgáltatók vélhetően hosszabb távon maradnak talpon.

- Az elmúlt időszakban szorosabbra fűzték kapcsolataikat a bankkal - a csoporton belüli átszervezés keretében az jelképesből teljes tulajdonba vette a céget. Mennyire tudnak a banki ügyfelekre támaszkodni?

-A lakossági ügyfelek elérése szempontjából kulcsfontosságú, hogy a bank fiókjaival miként tudunk együttműködni. Minőségi ugrást szeretnénk elérni ennek az ügyfélkörnek a kiszolgálásában. Az ehhez vezető út első állomásaként a frontrendszer támogatására egy szoftvert szereztünk be, amelyik gyorsabb és jobb kiszolgálást tesz lehetővé. Egyelőre a befektetési jegyek értékesítésében támaszkodhatunk rá, de hamarosan kiterjesztjük az állampapírokra és a részvényekre is.

Sok olyan ügyfelünk van, aki a banktól nem vesz igénybe szolgáltatásokat, ezért - természetesen az értékpapírtitok tiszteletben tartásával - érdemes körükben ezeket népszerűsíteni. Nagyon nagy szerencsének tartom, hogy a mi cégünk elkerülte azt a többé-kevésbé agresszív beolvasztást, amelyet sok versenytársunk nem úszott meg. A mi csoportunkban annak belátása vezérelte a döntéseket, hogy két különböző kultúrájú cégről van szó, és a bank is profitálhat abból, ha nem integrálja magába ezt a tevékenységet.

- Melyek voltak a tulajdonosi szerkezet átalakításának szakaszai?

- Tavaly őszig a bécsi Erste Banknak 90 százalékos volt a tulajdonrésze, a magyar leánybanknak pedig 10 százalékos. Ezek az arányszámok még a privatizáció keretében megvásárolt Mezőbank és brókercége beolvasztásakor alakultak ki. A hazai bank októberben vette át a bécsiek tulajdonrészét. Azóta a mindennapok szempontjából nem érzünk nagy változást, bár az együttműködés, a döntéshozatali procedúra már a fizikai közelség révén is egyszerűbb, illetve egyértelműbb lett.

- A Budapesti Értéktőzsdével kapcsolatban hosszú ideje napirenden vannak az integrációs törekvések. Mint az igazgatóság tagjától is kérdezzük: hogyan látja, mostanában kell-e éreznie a BÉT-nek valamiféle cselekvési kényszert?

- Az integrációs folyamat kicsit csalóka, amennyiben sokáig szinte mindenki anélkül szajkózta az integráció szükségességét és üdvözítő voltát, hogy követte volna a folyamatokat. A törekvések nem csitultak, a téma napirenden van, ám a tőzsde és tulajdonosai szempontjából egy ilyen ügylet nem csak pozitív egyenleget hozhat. Az sem biztos persze, hogy az, akivel házasodni szeretne az ember, szintén akarja azt. Mindezzel azt akarom mondani, hogy még nem "tiszta a kép", kivált, hogy a tőzsdék világa nagyon turbulens.

A BÉT természetesen minden lehetőséget komolyan vesz, ám pusztán az egyesüljünk szlogen kedvéért nem fog cselekedni. A helyzet mindenesetre állandóan változik, lehetőségek bizonyára az idén is lesznek, és talán később is. Azt azonban, hogy 2003-ban történik-e valami, most még nem tudom megmondani.

- Az elmúlt évben a nemzetközi
tőkepiacokat nem csak a tőzsdék egyesülései kavarták fel. Megrengette a világot az Egyesült Államokban kirobbant vállalati és elemzői botránysorozat is. Mi csapódott le ebből az önök mindennapjaiban?

- Szerencsére nem sok. Ebből a szempontból jó, hogy még szerény az ügyfeleink nemzetközi részvényekből álló portfóliója, így ebben a viszonylatban a kitettségünk is csekély. Készültek olyan állásfoglalások a vállalatirányításra vonatkozóan, amelyeket nekünk is meg kell szívlelnünk, de közvetlen negatív hatást nem éreztünk.

- Az EU-csatlakozás remélt pozitív hatásaira utalt már. Ezen túlmenően mire készülnek az integráció kapcsán?

- Kereskedőként leginkább a lehetőségeinket nézem, azt, hogy találunk-e olyan befektetői kört, amelynek szabályozásában a csatlakozásunk ténye átminősítést idéz elő. Lesznek-e olyanok, akik eddig nem vásároltak magyar papírokat, de ezután fognak? Mindenesetre, amíg a csatlakozás valósággá válik, addig is igyekszünk feltérképezni, hogy mire számíthatunk: marginális, avagy masszívabb új tőkére.