- Az az ügylet, amelynek keretében az E&Y 2002-ben Magyarországon és sok más országban átvette az Enron csődjébe belebukó Arthur Andersen kapacitásait, és amelyet a fúziótól való megkülönböztetés érdekében kombinációnak neveznek, megváltoztatta a céget. Miben látja ma ennek az ügyletnek a jelentőségét?

- Napjainkban az E&Y Magyarországon megközelítőleg 450 embert foglalkoztat. Ez a kapacitás gyakorlatilag szükséges ahhoz, hogy elérjük a gazdaságos üzemméretet. Nem azért, mert kicsi lett volna a szervezet. A felméréseink azt mutatták, hogy ha a kombináció nem történik meg, illetve valamely konkurensünk hozza azt tető alá, az nem előnyös. Ez persze országonként, országcsoportonként mást és mást fed. Az ügylet jelentőségét nyilvánvalóan az adja meg, hogy manapság szerves úton nagyon nehéz növekedni. Mi pedig így átugrottunk egy nehéz fázist.

- Az ugrással át is szerveződtek. Hogyan néz ki ma a szervezet?

- Az Ernst & Young regionális szerveződésének keretében a 2002 nyarán érvénybe lépett változások nyomán a Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Szlovéniában és Horvátországban tevékenykedő helyi cégek alkotnak egy üzleti egységet. Ez azt jelenti, hogy szervezetileg az E&Y közép-európai csoportjához tartozunk, amelynek központja Németországban van.

A szakmai irányítás oly módon valósul meg, hogy a közép-európai anyacég igazgatóságának egy cseh, két lengyel és - Terták Ádám személyében - egy magyar partner is a tagja. Az öt országban tevékenykedő helyi cégek egymással szoros kapcsolatban dolgoznak. Az éves tervezés színtere például a régió, és közös a marketingstratégia is. Ez az öt cég azután a regionális vállalat révén a német irodához kapcsolódik. Ott határozzák meg számukra azokat a mutatókat - például a partnerenként elérendő árbevételt -, amelyek teljesítését az E&Y elvárja.

A német irodával a piaci fellépésben is összekapcsolódunk a globális és a regionális könyvvizsgálói szerződések révén.

- Az Egyesült Államok tőkepiacán kirobbant vállalati botrányok hatására megszületett új jogszabály, a Sarbanes-Oxley törvény a külső szemlélő szemével nézve erősen beavatkozik a kialakult gyakorlatba, s egyik legfontosabb törekvése a könyvvizsgálói, tanácsadói függetlenség kikényszerítése. Mire számít, a munkáját érintően milyen változásokat von maga után ez a szabályozás?

- Úgy látom, hogy a hazai szabályozás és gyakorlat sokkal kisebb lehetőséget ad az Enron-féle ügyeknek, mint az amerikai. A könyvvizsgálói szakma pedig sokkal prudensebben jár el, ezért ilyen összefüggésben nem is számítok nagy változásokra. Az auditorok teljes függetlensége ugyanakkor egyértelmű követelmény, ennek érvényesülése érdekében bizonyos változások elkerülhetetlenek. Gondolom, ez nálunk bizonyos késlekedéssel fog végbemenni, azután, hogy leülepednek a Sarbanes-Oxley következményei, és az Európai Unió is meghatározza a maga szabályait. Más kérdés, hogy a nemzetközi könyvvizsgáló társaságok magukra nézve azonnal elkezdték érvényesíteni az új szabályokat, gyakorlatilag abban a pillanatban, ahogy kiderült, hogy mik lesznek az új követelmények.

- Meglepő, amit a hazai szabályozásról és gyakorlatról állít. Hiszen, amióta piacgazdaság van Magyarországon, mást sem hallhattunk, mint az amerikai tőkepiac benchmarkként való emlegetését, akár az intézményrendszerről, akár a befektetők védelméről van szó...

- Nem könyvvizsgálói szemmel nézve a történteket azt látom, hogy ha az Egyesült Államokban a nagyvállalatoknál nem terjedt volna el a vezetők részvényopciós programokkal való ösztönzése, akkor valószínűleg nem fajult volna el a helyzet. Az alapvető problémát szerintem az okozta, hogy a társaságok teljesítményének egyetlen értékmérőjévé a részvények árfolyama vált.

- Lehet-e más a mérce a tőkepiaci finanszírozáson alapuló gazdaságokban?

- Ma már nagyon erős szempont a vállalatirányítási rendszer minősége, a transzparencia, az, hogy ne egyetlen ember tudja, hogy egy-egy vállalatnál mi történik. Ugyanígy előtérbe került a vezetők felelősségvállalása, aminek a jogi keretei Magyarországon igen erősek. Az igazgatóságok tagjai teljes vagyonukkal felelnek a cselekedeteikért, a jogszabály definiálja a csődbűntett fogalmát, és meghatározott intézkedésekre kötelezi azoknak a cégeknek a vezetőit, amelyek veszítik a tőkéjüket stb. Az eseményekből ítélve ez az Egyesült Államokban eddig nem volt így...

Én ezekre a szabályokra mindig nagyon figyeltem. Más kérdés, hogy meggyőződésem szerint az embernek, akár auditor, akár pénzügyi tanácsadó vagy menedzser, azokat az etikai normákat kell követnie, amelyeket a mindennapokban is szem előtt tart. Ugyanakkor bízom a szakmai közösségek értékítéletében. Abban, hogy aki nem tartja magát bizonyos etikai normákhoz, azt a szakma általában előbb-utóbb kiközösíti.

- A négy nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó társaság közül háromnak az élén nagyjából egyszerre történt vezetőváltás Magyarországon, éppen most, amikor a könyvvizsgálói és a tanácsadói szakma alighanem egyfajta korszakhatárhoz érkezett. Mit gondol erről az egybeesésről?

- Véletlen. A mi életünkben az a regionális szerveződés magyarázza a váltást, amelynek előzményeként 2002-ben az E&Y "kombinálódott" az Arthur Andersennel. Az ilyen regionális felállásban tevékenykedett, mi pedig átvettük a megoldásait.

Ilyen értelemben persze lehet talán összefüggés az adott változások között. Arra gondolok, hogy a globalizáció közepette egyik nemzetközi tanácsadó cég sem engedheti meg magának azt, hogy más feltételekkel dolgozzon, mint amilyeneket az ügyfelei megkívánnak.

- Gyors karriert futott be az E&Y-nál, hiszen nem volt olyan régen, amikor előző munkáltatója, az IFC bezárta a budapesti képviseletét, és ide szerződött a corporate finance üzletág élére - ha jól emlékezünk, arra a posztra, amelyen pár évvel ezelőtt Könczöl Erzsébet és Kazár Péter is tevékenykedett. Minek tudja be ezt a karriert, amelyik annyiban különleges, hogy hölgyet itthon nem láthattunk még ezeknek a cégeknek az élén?

- Ahhoz képest, hogy 15 hónapja szegődtem el ide, valóban gyorsan előléptem. Ebben bizonyára nagy része van annak a tíz évnek, amelyet a Világbank kötelékében töltöttem el, részben az Egyesült Államokban, mert ennek jóvoltából megtanultam nemzetközi viszonyok között dolgozni, és fel sem merül bennem, hogy azért, mert nő vagyok, esetleg nem fogadnak el azokban a körökben, amelyek a munkám kapcsán fontosak. Ezt igazolva látom abban, hogy a külföldi és a magyar partnerek egyaránt elfogadtak, aminek külön örülök.

- Terták Ádám hosszú évekig állt az E&Y élén Magyarországon, és nem hagyta el a céget, hanem - idézte valaki - oldalra lépett. Az ő reputációját is érinti tehát az ön teljesítménye. Régóta ismerik egymást?

- Amikor már felnőttként Amerikába mentem tanulni, tanulmányi szerződést kötöttem az Ernst & Young Bonitas vezetőjével, Borbás Mátéval. Ennek keretében 1,2 millió forintot kaptam arra, hogy egy évig fedezzem belőle a megélhetési költségeimet. Ennek fejében azt vállaltam, hogy a tanulmányok befejeztével a cégnél helyezkedem el senior managerként, a vezérigazgató közvetlen irányítása alatt. Visszatérésemkor már Terták Ádám volt a vezérigazgató, a helyettese pedig Szolnoki Péter, aki viszont úgy gondolta, hogy több lépcsővel lejjebb kezdjek dolgozni. Harmincöt éves fejjel már nem akartam ezt elvállalni. Végül az Első Magyar Alapnál helyezkedtem el, és vita nélkül visszafizettem a kapott pénzt. Így persze korrekt szakmai kapcsolatban váltunk el egymástól. Úgy gondoltam ugyanis, ahogy ma is: a hazai piac nagyon kicsi ahhoz, hogy az ember ellenségeket gyűjtsön. Ebben a szakmában ráadásul kulcskérdés a jó hírnév. Az ügyfelek azért veszik igénybe ezeknek a társaságoknak a szolgáltatásait, legyen az auditálás vagy tanácsadás, mert tudják, hogy olyan szolgáltatást kapnak, amilyet a piacon elfogadnak.

- Vajon itthon nem alapul-e ez a kapcsolat még egyfajta kényszeren: a vállalatok azért fordulnak ezekhez a cégekhez, mert a piaci elvárások miatt ezt kell tenniük? Közben viszont örökösen berzenkednek, főképp azért, mert drágállják a szolgáltatást.

- Nézzük befektetői szemmel a kérdést. Amikor az IFC kötelékében dolgoztam, rögtön szembesültem azzal a kikötéssel, hogy csak olyan társaságban szerezhetünk részesedést, amelyik ilyen minőségű és megbízhatóságú cégek szolgáltatásait veszi igénybe. Ennek van egy alapvető oka, mégpedig az, hogy ezeknek a szolgáltatóknak az eljárásait, szakmai standardjait világszerte ismerik és elismerik. Ha ellenben a barátomat kérem fel a könyvvizsgálatra, hiába bizonygatom, hogy milyen nagyok a szakmai érdemei, egy professzionális befektetőnek ez semmit sem mond.

- Nem olvadt-e el vajon ez a reputáció a hirtelen megsokasodó vállalati botrányok miatt?

- Nem gondolom, hogy erről van szó. Mindenütt "gyarló" emberek dolgoznak, és az Andersennel is olyasvalami történt, mint a Barings bankházzal, amelyet csődbe vittek a távol-keleti irodájának üzletei. Ez azért is megdöbbentő, mert az ügyfelek körében készített felmérések szerint éppen az Andersen volt az a könyvvizsgáló társaság, amelyiket a piac általában a legkonzervatívabbnak ismert. Én például azért örültem az Andersennel való kombinációnak, mert igen jó szakembereket vehettünk át tőle.

Ez a cég tehát azért bukott el, mert a hustoni irodájában dolgozó munkatársak a saját jövedelmüktől vezérelve elvállaltak olyasmit is, amit nem lett volna szabad elvállalniuk. A nyilvános információkból azt lehet tudni: az érintett iroda más megbízások jóvoltából olyan sok pénzt keresett az Enron kiszolgálásával, hogy ezáltal a könyvvizsgálók is sokkal jobban kerestek, és ennek fejében elnéztek bizonyos dolgokat. Sőt segítettek a bajok elkendőzésében.

- Éppen ez az, ami fölveti a kérdést: vajon azok az eljárások, amelyekre a nemzetközi könyvvizsgáló társaságok oly büszkék, miért nem akadályozták meg a valódi és hű kép kialakítását ellehetetlenítő magatartást?

- Az ilyen ellentmondások feloldására követelik meg az új amerikai szabályok az úgynevezett
auditbizottságok felállítását. Az auditorok ugyanis nem feltétlenül szereznek tudomást arról, hogy a kollégáik párhuzamosan pénzügyi tanácsot vagy adótanácsot adnak ugyanannak a vállalatnak.

Pontosan ez az a körülmény, ami arra vezette az amerikai szabályozókat, hogy elérjék: legyenek auditbizottságok és ezek a transzparencia érdekében kapjanak meg minden információt. Ha ez így lesz, aligha fordulhat elő az, ami az Enronnál megtörtént: bizonyos eszközöket off-shore cégekbe telepítettek, és az auditorok közreműködésével átértékelések révén tüntettek el veszteségeket.

A kérdésre egyébként szerintem az a válasz, hogy az üzleti világ ezeket az auditorcégeket olyannyira független és prudensen eljáró vállalkozásoknak tekinti, amilyeneknek lenniük kell. Az auditorok pedig jól tudják, hogy ha egyszer aláírnak egy umbuldált jelentést, akkor nincs megállás többé...

- A vállalati és az elemzői botrányok által kiváltott bizalomvesztés a tőkepiaci finanszírozáson alapuló gazdaságokban súlyos probléma. Ha visszagondol az IFC-nél eltöltött éveire, tehát befektetőként nézi a világot, milyen következményekkel számol a könyvvizsgálói és a tanácsadói üzletben?

- Az, hogy tőzsdei elemzéseket publikáló cégek úgy ajánlottak részvényeket a befektetőknek, hogy nem voltak kötve az "igazmondáshoz", súlyosbította a kreatív könyvelés következményeit. Az új szabályok értelmében ma már nem lehet azt mondani a befektetőknek, hogy növekedni fog az a cég, amelyikről a menedzserek és az előrejelzők is tudják, hogy zsugorodik. A történtek után teljesen indokolt, hogy a szabályozás rögzítse: tanácsadók, elemzők, auditorok mit, milyen feltételek közepette tehetnek és mit nem. Az azonban elkerülhetetlen, hogy a vállalatok ezután is a nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó társaságokkal dolgozzanak. Pontosan a befektetők érdekében. Máskülönben kivitelezhetetlen feladat a globális vállalatok megítélése - még a vállalatok menedzsmentje számára is.

- Hogyan látja, fenntartható-e az új szabályok közepette ilyen kevés szereplővel ez a rendszer?

- Tagadhatatlan, hogy nehezebb lett a feladat. Gondoljunk csak arra, hogy egy-egy felvásárlási ügyletben az új szabályok mind a vevő, mind az eladó könyvvizsgáló cégét korlátozzák az összeférhetetlennek minősített feladatokban. Megeshet - meg is esik -, hogy az egyik regionális iroda az egyik, a másik iroda a másik vevőnek akar tanácsot adni egy ilyen ügyletben. Ma már csak akkor tehetik ezt meg, ha azt a bizonyos kínai falat működtetik. Szóval odajutottunk, hogy adódnak olyan ügyletek, amelyekben mind a négy nemzetközi cég érdekelt, ezért el kell utasítaniuk ügyfeleket, amelyek ennek következtében nem tudják a szolgáltatásaikat igénybe venni.

A Sarbanes-Oxley törvény megszületésének következményeit mindezek ellenére nem tartom feltétlenül negatívnak. Át fog rendeződni a piac, és a korlátok által újabb üzleti lehetőségek is megnyílnak előttünk. Magyarországon én inkább azt látom gondnak, hogy az auditálásban nagyon lent vannak az árak az ár-érték arány tükrében.

- A Sarbanes-Oxley érvényesítése drágítja az auditálást?

- Nincs mese, a szükséges összeférhetetlenségi vizsgálatokat el kell végezni, az új, szigorúbb követelményrendszernek eleget tenni pluszmunka. Más kérdés, hogy ezt a folyamatot mennyiben lehet hatékonnyá tenni. Úgy tudom, a négy nagy társaság egyike Nagy Britanniában erre hivatkozva tíz százalékkal meg is emelte az árait, amit az ügyfelei elfogadtak.

- Nem következménye-e ez az ártrend annak, hogy az auditáló társaságok más megbízásokat is remélnek az ügyfeleiktől? Az elmúlt években láthattuk, hogy egy-egy kampány - szabályozási változások kikényszerítette informatikai fejlesztések stb. - konjunktúrát teremt, amivel sok pénzt lehet keresni, s ez ellentételezheti azt, hogy a könyvvizsgálat olcsóbb.

- Már nem. Saját érdekeinket követve ugyanannak az ügyfélnek az auditálással összeférhetetlen szolgáltatásokat tényleg nem nyújtunk, és valamennyi megbízás befogadása előtt megvizsgáljuk az esetleges összeférhetetlenséget.

- A kialakult helyzetben megnyílik-e az üzleti tér a kisebb könyvvizsgáló társaságok előtt? Hiszen őket nem köti az új szabályozás, amennyiben nem dolgoznak az amerikai tőzsdefelügyelet által regisztrált vállalatoknak.

- Úgy gondolom, hogy őket is köti az új szabályozás, valamiféle etikai kódexként. Végtére is a négy nagy is úgy kezdett hozzá a Sarbanes-Oxley alkalmazásához, hogy jogszabály még nem volt. De a törvényhozók deklarálták, hogy ez az akaratuk. Attól fogva, hogy kimutatták: az ezzel ellentétes eljárás a szándékos károkozás kategóriájába kerülhet, egyértelművé vált mindenki számára a követendő eljárás. Ezen nincs mit csodálkozni, a hitelesség a tét.

- Végül kíváncsiak vagyunk a terveire. Mit szeretne megvalósítani egy olyan vállalkozásnál, amelyiknek az egyik fő ereje a globális integritás?

- Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a négy nagy egyikének az élén állhatok. Ezen a poszton nyilván nem lehet úgy sztármenedzserré válni, ahogy egy rossz helyzetben lévő iparvállalatnál, amelyet rendbe lehet tenni, föl lehet virágoztatni. Ezek a cégek nagyon konzervatív vállalkozások, ilyenek voltak és ilyenek lesznek. Ezért a piac annyiban cél, hogy ott kell lennünk, s ebben a vezetők egyik feladata az, hogy a minőség, a hitelesség erősítésén munkálkodjanak.

Ebben a tekintetben nagyon szerencsés helyzetben tudhatom magam, mert olyan céget vettem át Terták Ádámtól, amelyiknek a piaci megítélése nagyon jó, amiben természetesen az ő megítélésének is része van. Ezek után elvárásokat abban a tekintetben fogalmaztak meg velem szemben, hogy legyünk "nemzetközibbek", és jobban kapcsolódjunk be a régió országaiban adódó felvásárlási, átstrukturálási ügyletekbe, amit teszünk is.

- Nem debütál-e rosszkor, mivel a "stagnálós" gazdasági klíma nem kedvez az üzleti aktivitásnak. Ez óhatatlanul nyomot hagy a tanácsadók eredményein, a problémák pedig általában visszaeséskor kerülnek felszínre.

- Nem a tanácsadóknak kell a piacot formálniuk, a mi feladatunk a követés. Ha a külföldi befektetések gyérebben csordogálnak is, ez nem jelent egyet azzal, hogy elfogy az üzleti aktivitás. Magyar vállalatok terjeszkednek külföldön, egy-egy ágazat kisebb cégei összeolvadnak, és hát itt az uniós csatlakozás, ami rengeteg új lehetőséget kínál a stratégiai tanácsadástól a pénzügyi modellek tervezéséig. Azzal számolunk, hogy több lesz a megbízásunk. Legfeljebb nem mindig azzal foglalkozunk majd, amivel szeretnénk...

Rimaszombati Edit

Arcél

Czakó Borbála a Széchenyi István Műszaki Főiskola üzemmérnöki diplomájával a zsebében 1975-ben a Volán Elektronika vállalatnál kezdett dolgozni szervező üzemmérnökként, és egészen 1983-ig ebben a munkakörben tevékenykedett. Innen a később a Sara Lee cég érdekeltségévé váló Compack főosztályvezetőjének szegődött el, s 1987-ben a munka mellett másoddiplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1989-ben az Ernst & Young ösztöndíjasaként az Egyesült Államokba vette az irányt. Először befektetési banki gyakornokként tanult, majd 1991-ben New Orleansban pénzügyi szakirányú MBA-diplomát szerzett.

Hazatértekor megfelelő munka híján elhagyta az E&Y-t, és az Első Magyar Alaphoz szerződött el senior managernek, ahonnan a Világbank leányvállalatától, az IFC-től kapott felkérésre néhány hónap után távozott. 1991-től 2001-ig az IFC igazgatója volt. Többek között Washingtonban és Afrikában a Világbank-csoport speciális megbízásainak keretében regionális befektetéseken dolgozott. Ennek kapcsán a kilencvenes évek közepén szakmai berkekből elsőként bírálta nyilvánosan a Postabank azon gyakorlatát, hogy nem választ nemzetközi könyvvizsgálót. Egy ideig tagja volt a Soros György által alapított menedzserképző igazgatóságának. Napjainkban a CEU üzleti tanácsadó testületének, valamint a walesi herceg kezdeményezésére létrejött Magyar Business Leaders Fórumnak az elnöke, s ezzel párhuzamosan a Görög-Magyar Üzleti Tanács elnökhelyettese. Czakó Borbála férje tengerészkapitány; a család két lányt nevel, a közgazdászhallgató Veronikát és a középiskolás Karolinát.