- A pénzügyi piacok különféle szegmensei különböző mértékben transzparensek. A kötvény-
piac az elsődleges forgalmazói rendszer jóvoltából meglehetősen átlátható, a többiről viszont leginkább az érdekeltek információi, értékítéletei alapján lehet tájékozódni. Abból viszont, ha a bankok "kirakatba" teszik a sikereiket, a piac helyzetére is jól lehet következtetni. A felsoroltak közül melyek azok az ágak, amelyek megdobták ezt a növekedést?

- Nincs közöttük olyan, amelyik ne nőtt volna. Ami sokat gyarapodott, az a fedezeti célú termékek értékesítéséből származó bevétel, azaz az ügyfeleink számára kínált termékek, a számukra kidolgozott konstrukciók bevétele. Ez több mint a háromszorosa lett a 2000 véginek, amiben persze része van az üzletág szempontjából szerencsésen alakuló piaci körülményeknek: a liberalizációnak, az árfolyamsáv kiszélesítésének.

A minőségi mutatók alapján azt mondhatom, hogy azoknak az ügyfeleknek a száma, amelyekkel rendszeres üzleti kapcsolatban vagyunk, két év alatt szintén megkétszereződött, párhuzamosan a termékportfóliónk bővülésével.

Hogy hol állunk, azt azzal tudnám a legjobban jellemezni, hogy a jegybank által a hazai derivatív piacok helyzetéről, azon belül a bankok pozíciójáról nemrégiben készített felmérés azt mutatta, hogy a WestLB az első öt legaktívabb bank közé számít. Ez az üzleti adatok gyűjtéséből és szóbeli értékelésekből összeállított helyzetkép számomra is újdonság volt, bár túlságosan nem lepett meg.

- Magyarországon azért ez a mezőny nem túl népes. Az érdekelt körben tájékozódva azt lehet hallani, hogy tíz tagja sincs, legalábbis az elmúlt évben végzett saját felméréseink ezt mutatták. A szakma a Citibankot, az Erste Bankot, a CIB-et teszi az élre a derivatív piaci aktivitásban - ha jól tudjuk.

- Más bankokról nem szeretnék beszélni. A mi mérlegünk szerkezete egyébként ránézésre is tükrözi ezt a sajátosságot, az érintett üzleti szegmens súlyát. Az összes eszközünk értéke 2001-ről 2002-re gyakorlatilag nem változott, tehát alig hagyta el a százmilliárd forintos határt, viszont a mérlegen kívüli kötelezettségek állománya csaknem két és félszerese már a mérlegfőösszegnek, holott 2000-ben és 2001-ben mintegy a fele volt.

- Mely termékeket is fedi ez az aktivitás?

- Tőzsdén kívüli határidős ügyletekről, kamatderivatívumokról és opciókról van szó. S ami fontos, ezek nem csupán egyedi származékos termékek, hanem összetett konstrukciók, amelyeket hazai nagyvállalatok pénzügyi osztályainak tudunk kínálni. Az adott termékek itthon meglehetősen újak. Egyrészt a lehető legmesszebbmenőkig a vállalatok sajátosságaira szabott fedezeti célú ügyleteket takarnak, másrészt olyan megoldásokat, amelyekben a hozam növelése céljából befektetési termékekbe építünk származtatott konstrukciókat. Az elmúlt egy évben ezen a piacon - igaz, csak a szűkebb szakma számára - látványos mennyiségi és minőségi felfutást produkáltunk, ami sajnálatosan nem változtat azon, hogy a magyar derivatív piac kicsi, még ha növekedőben van is.

- Az elmúlt egy-két évben meglátása szerint mennyiben vált valósággá az a kollégái körében általánosnak mondható feltételezés, miszerint a devizaliberalizáció után a nemzetközi vállalatok jellemzően Magyarországról is a világ pénzügyi központjaiba viszik el kockázatkezelési kapacitásaikat. Ezzel pedig "elvonják" az üzleti aktivitást a magyar bankoktól.

- Ez a tendencia érvényesül, de tapasztalataim szerint nem ölt olyan méreteket, hogy rövid távon veszélyeztetné a bevételeinket és ezzel a megélhetésünket. Erre persze nagyon figyelünk, s ha ezt látjuk, akkor igyekszünk az ilyen ügyfelek számára forintalapú termékekből is a WestLB londoni, New York-i vagy düsseldorfi érdekeltségén keresztül vagy közvetlenül Budapestről a lehető legjobb kiszolgálást nyújtani.

- A német bankok helyzetéről szóló értékelésekben az elmúlt egy-két évben talán a drámai jelző fordult elő a leggyakrabban. A jelentős veszteségek, illetve az azok kezelése kapcsán történtek, a nyilvánvaló szervezeti megrázkódtatások nem hátráltatják-e az ilyen típusú aktivitást? Hiszen bizonyos arányban - a saját számlás üzletek tekintetében - olyan tevékenységről van szó, amelyik a bankok számára is hordoz kockázatokat.

- Üzleti visszafogás ott jellemző, ahol a piac beszűkülése nem teszi lehetővé a jövedelmező aktivitást; a jól menő üzletet aligha kívánja bárki is bántani. A német bankok által elszenvedett hitelezési veszteségek, illetve az ezekhez kapcsolódó céltartalékolások természetesen nem múlnak el nyomtalanul. S noha 2002-ben üzemi szinten sokan közülük nyereséget termeltek, a tartalékolás miatt veszteséges évet zártak. Ilyen szempontból a WestLB sem kivétel. A bank vezetősége a költségek lefaragásával reagált a kialakult helyzetre.

- A WestLB nem hozta nyilvánosságra magyarországi számait. Milyen eredménnyel zártak, és milyen összetevői voltak az eredmény változásának?

- A nemzetközi számviteli szabványok szerinti eredményünk a megelőző évivel nagyjából azonos volt, a magyar szerinti kisebb, mint 2001-ben. Ennek oka az, hogy a számviteli szabályok értelmében az év végével ügyletenként kell értékelni a pozíciónkat, ami azt jelenti, hogy a pozíciók lezárásáig a rajtuk keletkezett nyereségre tartalékot kell képezni, a veszteséget ellenben el kell számolni.

Az eredményünket csökkentő másik összetevő a helyi adó. Ezzel kapcsolatban a Bankszövetség égisze alatt kezdeményeztük, hogy tekintsük át, mit lehet tenni. Ugyanis a szóban forgó adónem számításának alapja a bankok vonatkozásában szerintünk hibásan van megfogalmazva, ezért indokolt kezdeményeznünk a jogszabály módosítását, sőt úgy gondoljuk, hogy a hatályban lévő szabályozás az egyenlő és arányos közteherviselés alkotmányos elvét is sérti. A bankoknak ugyanis a befektetési szolgáltatásból és az egyéb tevékenységből származó bevételük után a számviteli bruttó bevétel, vagyis egy fiktív eredmény arányában kell fizetniük az iparűzési adót.

Nézzünk egy példát: a bank kötött két határidős devizaüzletet, 250 forintos áron vásárolt és 251 forintos áron eladott. Ez azt jelenti, hogy mondjuk eurónként egy forint árbevételre tett szert, ami egymillió eurónál egymillió forintra rúg. Mi történik, ha eljön az év vége? Elkészíti a mérlegét és az eredménykimutatását, s az év utolsó napján kialakult árfolyamon értékeli a pozícióit. Ha az aktuális árfolyam példának okáért 240 forint, akkor a vételi pozícióján keletkezik 10 millió forint költsége, a másikon pedig 11 millió forint árbevétele. Ma a helyi adót a 11 millió forintos bevétel alapján kell fizetni. Ez nonszensz.

- Miért nem fájt ez a szabályozás eddig?

- Egyrészt azoknak a bankoknak, amelyek eredményét tekintve a nettó kamatbevétel a meghatározó, ez óhatatlanul kevésbé fáj. Másrészt a hazai devizapiacon a forint árfolyamsávjának kiszélesítése előtt jószerével nem volt volatilitás, azóta ellenben igen nagy árfolyam-ingadozások is előfordultak. Harmadrészt ugyanebben az időszakban a forgalom is megugrott, tehát az érintett üzleti állományok erősen megnövekedtek.

- A számviteli kimutatások készítésekor minden ilyen tétel kiugrik, akármilyen kicsi is. 

- Úgy gondolom, hogy egy nagy banknak, amelyiknél ez a hatás az effektív adóterhet nem fokozza számottevően, nem fáj annyira, mint egy kisebbnek, amelyiknek pár százmillió forint is kiugró tétel. Mi is most figyeltünk fel igazán erre a problémára, és persze nem vagyunk egyedül, más bankok is velünk "tartanak".

- Az előző évihez képest ez az adóösszeg mekkora többletet visz el?

- A kétszeresét, az effektív adóráta 50 százalékhoz közelít.

- A WestLB Magyarországon abban az ügyfélszegmensben dolgozik, amelyikről régóta azt mondják a bankárok, hogy nem lehet pénzt keresni a kiszolgálásával. Akkora a verseny, és olyan alacsonyak az árak. Két éve adott nyilatkozatában érthetően azt ecsetelte: ennek a banknak adottságainál fogva mégis csak ez az ügyfélkör lehet a terepe. Változott-e valami ebben a tekintetben az elmúlt időszakban? Nemrégiben emlékeztek meg arról, hogy a WestLB tíz éve jött Magyarországra, és az ebből az alkalomból adott fogadáson olyan sok vendégük volt, mint amennyit a nagybankok szoktak fogadni ilyenkor...

- Magyarországi adottságaink, kockázati kultúránk, tűrőképességünk, termékeink támogatottsága arra engednek lehetőséget, hogy a nagyvállalati, illetve az intézményes befektetői körben kínáljunk versenyképes szolgáltatásokat, illetve nem teszik lehetővé, hogy ezen a körön kívül vállaljunk kockázatokat. Ebben a tekintetben nem változott semmi. Ritkán persze adódhatnak olyan speciális szolgáltatások, amelyek kapcsán más ügyfelekkel is együttműködünk, amennyiben valamely terméknek megvan a kellő volumene, profittartalma, és a kockázata is elfogadható.

- Mely bankokat tekinti a legfőbb konkurensének a WestLB ezen a piacon?

- Citibank, CIB, Deutsche Bank, ING, K&H, MKB, Raiffeisen Bank - szóval a régi mezőnyt.

- A magyarországi intézményi befektetők megerősödése az utóbbi pár év fejleménye. Ezek a professzionális fogyasztók milyen ügyfélkört képviselnek a bankok számára?

- Ebből a mezőnyből is a nagyok azok, amelyek elsősorban érdekesek számunkra. Természetesen érdekesek lehetnek a kisebb vagyonok gazdái is, csak a kisebbek kiszolgálására nem tudunk annyi erőforrást mozgósítani, mint amennyit a nagyo-
kéra.

Két típusú ügyfélkörben dolgozunk, az egyik a biztosítóké, a másik a belföldi és külföldi befektetési alapkezelőké, illetve a vagyonkezelőké. Ebben a körben nagy a verseny, aránylag nehéz üzletet csinálni.

- Azért, mert a vagyonkezelőként és pénzügyi szolgáltatóként egyformán érdekelt bankok, illetve pénzügyi csoportok mindkét oldalon ott vannak az üzletben?

- Az még csak hagyján, a verseny engem sohasem zavart. A gond az, hogy a belföldi intézményi befektetők kezét hosszú éveken át megkötötték az erősen konzervatív jogszabályok, és ez a körülmény el is kényelmesítette őket. Ez akkor is igaz, ha a jogszabályok az utóbbi időszakban nagyobb rugalmasságot engednek. A rendszer tehetetlenségi nyomatéka nagy, hagyománnyá vált az a befektetési politika, amelyik az állampapírokra alapoz, és csak kis teret enged más, kockázatosabb befektetési eszközöknek. Ebből kilépni persze mentálisan is nehéz, ráadásul elemzői, kockázatkezelési kapacitások is kellenek hozzá.

A helyzet mindenesetre változóban van. Például haladunk az Európai Unió felé azokkal a paragrafusokkal is, amelyek többek között azt rögzítik, hogy az intézményi befektetők milyen típusú befektetéseket milyen arányban eszközölhetnek. Ezeket a jogszabályokat persze az életnek is követnie kell, s a piacnak is van fejlődnivalója.

- A pénzügyi csoportok szerveződésének fő motívuma éppen az, hogy minél több bevétel maradjon "kapun belül". Lehet-e eladni pénzügyi szolgáltatást egy olyan csoportnak, amelyik befektetési alapokat, nyugdíjpénztárakat, netán biztosítót egyaránt üzemeltet? Például az OTP nyilvánosságra hozza, hogy a társvállalatok milyen tranzakciókat folytatnak egymással, amiből kiviláglik, hogy mekkora bevételekről lehet is szó.

- Úgy tapasztalom, a nagy alapkezelők vagy biztosítók akkorák már, hogy kénytelenek a függetlenség szempontjainak is teret adni, több szolgáltatóval kapcsolatban állni. Más kérdés, hogy a nyitottságukat a belső szabályok vagy a hagyományok korlátozzák-e.

Ebben a körben általában nehéz történetesen a származékos termékekkel kombinált konstrukciókat eladni. De ez azért van így, mert ebben a tekintetben a hazai piac még csak a tanulási folyamat elején tart. Vagyunk már páran szolgáltatók, amelyek értékesítenének ilyen szolgáltatásokat. Persze azáltal, hogy versenyzünk egymással, óhatatlanul dolgozunk a piac építésén is.

- A hazai bankszektor bizonyos tagjait a szakma kvázi fiókintézményként tartja számon, amelyek csupán a szabályozás korlátai miatt tevékenykednek önálló jogi entitásként. Ennek a mezőnynek a tagja a WestLB magyarországi leányintézménye is. Most, hogy Magyarország az
Európai Unió tagja lesz, aktuálissá válik a kérdés: hogyan tovább?

- Úgy gondolom, hogy a fiókká váló bankokat nézve a külső szemlélők nem fognak nagy különbséget látni. Átalakulásról nem lehet szó, mert a szabályozók másképpen akarták. Egy ilyen változás pontosan két eljárást igényel: nyitni kell egy fiókot és be kell zárni a működő leányintézményt, ami aligha kínál vonzó alternatívát az adott döntés meghozatalának mérlegelésekor.

- Befolyásolja-e a WestLB ezzel kapcsolatos döntését az, hogy más érdekelt bankok milyen döntést hoznak erről? Egyáltalán, határoztak már?

- A döntés egyelőre nem született meg, mert még nem vizsgáltuk meg részleteiben, hogy egy ilyen változásnak melyek az előnyei, a hátrányai, az idő- és költségigénye stb. Most csupán azt lehet mondani, hogy valószínűsíthető a fiókká válás.

- A helyi menedzsment ambíciói vajon mennyit nyomnak majd a latban?

- Nem gondolom, hogy a helyi menedzsmentnek ebben a kérdésben vannak olyan ambíciói, amelyek ütköznek a központéival. Számomra ez csupán annyi változást hozna, hogy nem volna igazgatóság, így nem lehetnék igazgatósági tag, amiért egyébként most sem részesülök díjazásban. Már ma is egy fiókszerűen működő bank hierarchiájába integrálódva dolgozom.

- Az ügyféllimitek nem tágulnak ki az anyabank "dimenzióira"?

- Az érvényes szabályozás szerint a fiók vonatkozásában is a helyi tőke mértéke határozza meg az egy ügyféllel kapcsolatos kockázatvállalás maximális nagyságát. Az EU-csatlakozást követően ebben a vonatkozásában változás várható.

- Mivel számol egyébként az uniós korszak beköszöntével?

-A pénzügyi szolgáltatók már jó ideje olyan versenyhelyzetben dolgoznak Magyarországon, hogy ebben a tekintetben a csatlakozás aligha hoz materiális  változást. Az igazi nagy változás az euró bevezetése lesz. Most úgy tűnik a számomra, hogy addig még négy-öt év áll előttünk.

- Milyen terveket fogalmazott meg a bank az utolsó unión kívüli évre, és mi valósult meg ebből az elmúlt hónapokban?

- Folyamatban van az eddig különálló társaságként tevékenykedő WestLB Panmure Hungaria integrációja a bankba. A társaság privatizációs és vállalatfelvásárlási tanácsadással foglalkozik a közép-európai régióban. Éppen most nyerte el a csehországi Unipetrol privatizációs tanácsadójának a pozícióját.

A nagyvállalati és az intézményi befektetői körön túl jelentékeny tranzakciókat bonyolítunk le állami intézményekkel is. Nemrég nyertünk el egy 500 millió eurós szindikált hitel szervezésére vonatkozó megbízást a magyar állam számára.

- A hazai pénzügyi piacokon az elmúlt napokban történtek, a forint árfolyamsávjának eltolása, s ezzel a forint leértékelése felkorbácsolta a kedélyeket. Nem sokkal az árfolyamsáv ellen januárban indított támadás után ismét heves piaci mozgásokat láthatunk. Kíváncsi vagyok a véleményére: hogyan értékeli a döntés hatását és miben látja a lehetséges következményeket?

- A kormány és a jegybank készül az ERM-II rendszerbe való belépésre. Az a 2 százalékos leértékelés, amit mindez képviselt, véleményem szerint nem sokat segít az exportőrökön, inkább felkészülés az ősszel kezdődő tárgyalásokra, amelyeknek az a tétje, hogy milyen árfolyamon csatlakozunk a ERM-II-höz és ezáltal később az euróövezethez.

A döntés nyilvánosságra hozatalának időzítését és a kommunikációját is teljesen elhibázottnak kell értékelnem. Hiszen az amúgy is ingatag forintpiacon sohasem látott pánikszerű eladásokhoz vezetett, és megingatta az egész régió devizapiacait is. Az intézkedés és annak piaci hatása ennek következtében megrengetheti a 8 milliárd eurónyi tőkét állampapírban tartó nemzetközi befektetői közösség bizalmát a magyar gazdaságpolitika iránt. A jegybanknak és a kormánynak egyaránt következetesen tartania kell magát a meghirdetett gazdaságpolitikához, hogy a piacon érdekelt üzleti közönség ne érezze becsapva magát, mert Petőfivel szólva: "Habár fölűl a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr."

R. E.