A bevételek annak megfelelően alakultak, ahogy azt a 2002 végi eredményeket publikáló sajtótájékoztatón Straub Elek elnök-vezérigazgató előre jelezte. A prognosztizált alacsony, egy számjegyű árbevétel-növekedést ugyanis képes volt elérni a társaság. A bevételtömeg ráadásul a reménysugarat jelentő MakTel árbevételének zsugorodása ellenére gyarapodott 2,8 százalékkal. A hidegzuhanyt okozó fejlemény arra vezethető vissza, hogy a szegény országban makrogazdasági méretekben jelentkező gondok szaporították a ki nem fizetett számlák miatt elhatározott vonalkikapcsolások számát. Máshol kellett tehát pótolni a MakTel növekedésének kiesését. Ezt főleg a mobilüzlet, illetve az adatátviteli bevételek pótolták. A Westel egy előfizetőre jutó bevétele (ARPU) ugyan 5059 forintra zsugorodott a tavalyi 6034 forintról, de az ügyfélszám növekedéséből eredő áthúzódó hatás elegendő volt még a bevétel emelkedésének 8,4 százalékos dinamikájához. Az adatátvitelben az ADSL-vonalak elterjedése bizonyult a legnagyobb húzóerőnek, hiszen a 2002. márciusi 11 596-tal szemben idén március végén már 44 486 ADSL-előfizetőt regisztrálhattak. A bérelt vonali (Flex-Com) összeköttetések száma 11 987-ről 11 550-re apadt, ám ezt ellentételezte az internet-előfizetések terjedése, amely 11,8 százalékkal növekvő adatátviteli forgalmat hozott.

Az eredmények összetételét taglalva kiemelendő az értékcsökkenés, kamatok és adózás előtti profit, az EBITDA nagysága. A 46 százalékos érték egyrészt a 2000 harmadik negyedéve óta regisztrált legmagasabb szám, másrészt párját ritkítja a liberalizált távközlési szolgáltatók sorában. Nyugat-Európa legtöbb egykori monopolcége gyorsan veszítette el a liberalizációt megelőző időszak 40 százalékot meghaladó értékét, s túlnyomó részük ezen mutatója egészen 32-36 százalékig zsugorodott. A Matáv ezzel szemben még a legszebb várakozásokat is felülmúlta, ami alaposan meglepte a cég vezetőségét is, hiszen februárban még 40 százalék körülire taksálta az üzemi pénzforgalmi többletnek is nevezett összeg bevételhez viszonyított arányát. Ha szemügyre vesszük az egyes üzleti szegmensek teljesítményét ebben a vonatkozásban, akkor ki kell emelni, hogy még a korábban leggyengébben teljesítő vezetékes szegmens is 40 százaléknál magasabb értéket produkált. A mobilszegmens, jórészt annak révén, hogy immár kevesebb pénzt fordít ügyfelek szerzésére, kimagasló, több mint 43 százalékos EBITDA-t jegyezhetett fel, a MakTeltől pedig szinte megszokott, hogy 50 százalék fölött teljesít.

A csoport eredmény‑kimutatásának egyetlen tétele okozott igazi csalódást, ez pedig a pénzügyi szaldó. A kissé romló forintárfolyamnak betudható, a tavalyi 3,86 milliárdos veszteséggel szemben 10,203 milliárdra rúgó negatívum idézte elő azt, hogy a nettó eredmény valamelyest elmaradt az elemzők által várttól.

A részvényárfolyam utóbbi hetekben produkált emelkedéséhez hozzájárult az új, meglehetősen progresszív osztalékpolitika. Az április 25-én szerény érdeklődés közepette megtartott közgyűlésen megszavazott, több mint 60 százalékkal emelkedő, részvényenkénti 18 forintos osztalékon túl annak is része volt a kurzus szárnyalásában, hogy a vállalat egyidejűleg hírül adta, miként kívánja a közeljövőben tőkeszerkezetét alakítani. Eszerint a csoportszintű eladósodottság mértékét 30 és 40 százalék közé kívánja a Matáv-treasury beállítani. Ha a társaság számára kedvező akvizíciós lehetőség nyílik, akkor természetesen vállalható lesz a magasabb eladósodottság is, ám ha nem sikerül ilyen célpontra lelni, akkor az osztalék emelkedik olyan magasra, hogy a cégcsoport elérje a megfelelő tőkeáttételt. Ez a hozzáállás lehetővé tenné egy jelentős, akár a Matáv előfizetői állományához hasonlóval rendelkező távközlési cég felvásárlását is a délkelet-európai régióban.

Mindezeket értékelvén érthető a befektetők hozzáállása. Vagy növekedést realizálhatnak a részvény birtoklásából, vagy akár 60-70 forintos részvényenkénti osztalékot.

Hogy az osztalékpolitika pozitív hozadékából ténylegesen részesedhetnek-e a pénzügyi befektetők, az a jövő dolga. Sok függ ugyanis attól, hogy a Matáv anyavállalata, a Deutsche Telekom (DT) mennyire gondolja át ezt a verziót, és hogy akar-e esetleg a Matávból más módon - a pénzügyi befektetők kihagyásával - készpénzt kicsiholni. Ezt az aggodalmat oszlathatja el a június elsejétől ideiglenesen megbízott stratégiai vezérigazgató-helyettes, Balogh András, aki a Matáv-igazgatóságba frissen bekerülő és a DT kelet-európai befektetéseinek menedzseléséért április óta felelős igazgatói széket elfoglaló Horst Hermannt váltja fel ebben a tisztségben. Feladata nem kevés. Valamilyen módon meg kell találnia azokat a növekedési forrásokat, amelyek a MakTel visszaesését, a Westel piaci részesedésének és egyúttal ügyfélszámának csökkenését követően egyelőre nem mutatkoznak. Különösen nehéznek ígérkezik ez annak tükrében, hogy ha az említett cégek múlt évi ügyfélszám-gyarapodásából adódó áthúzódó hatásokat figyelembe vesszük, és hozzáadjuk a vezetékes vonalak számának csökkenéséhez, akkor az év egészében még az árbevétel-zsugorodás sem elképzelhetetlen. Balogh Andrásnak ráadásul a terjeszkedési lehetőségek utóbbi két évben történt megnyirbálásáért felelős DT-vel is meg kell majd küzdenie. Igaz, erre komolyabb jogköre lesz, mint előző pozíciójában, stratégiai tervezési igazgatóként, amely minőségében hírek szerint egyébként fontos szerepet töltött be a Matáv LRIC-n (hosszú távú, előre mutató költségallokációs módszer) alapuló összekapcsolási referenciaajánlatának közelmúltbeli elfogadtatásában. Kérdés viszont, hogy szinte szemérmetlen fiatalságából fakadó lendülete mennyire pótolja majd azt a tapasztalatot, amelyet éppen ebből adódóan egyelőre nem szerezhetett meg.