Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy a műanyagipari holding két tűz közé került menedzsmentje - legalábbis a piacon lábra kapott pletykák szerint - szorult helyzetében már az alapszabály szerint évi egy alkalommal igazgatósági hatáskörben is eldönthető 25 százalékos zártkörű részvénykibocsátás lehetőségét mérlegelte, hogy ily módon "baráti" befektetőket juttasson megfelelő pozícióhoz a sajátja védelmében. Jólértesültek már azt is tudni vélték, hogy a tőkeemelésről az éves közgyűlést előkészítő március 20-i igazgatósági ülésen döntenek, s hogy a tőkeemelés hivatalos indoka a Polifoam nevű csoporttag oroszországi beruházása. A "cápariasztó" tőkeemelést - rácáfolva a pletykákra - végül nem hajtották végre. A cég április 30-ra összehívott éves közgyűlésével kapcsolatban így a fő kérdés az volt, hogy ki kivel tud közös nevezőre jutni: a felvásárlók egymással egyeznek meg a cég fölötti kontroll tekintetében, vagy valamelyiküknek sikerül kiegyezni a társaság menedzsmentjével és együttesen fellépni a másik felvásárló ellen.

Kesztyűt minden bizonnyal Karsai Béla, a Karsai Holding tulajdonos-menedzsere dobott azzal, hogy március 31-én hivatalosan is közzétette: 10 százaléknál többet birtokló tulajdonosként kérelmezi, hogy a Pannonplast-közgyűlés már meghirdetett napirendjére vegyék fel az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjainak cseréjét. Ez önmagában nem is keltett volna meglepetést, hiszen ugyanezt vélhetőleg a Britton Capital is megtette volna. Ám Karsai Béla néhány nappal előbb azt is egyértelművé tette, hogy Fehér Erzsébet elnök-vezérigazgatónak a továbbiakban a felügyelőbizottság elnöki pozícióját kívánja felkínálni, vagyis hogy a vállalat felépítőjét teljes mértékben mellőzné a fontos üzleti döntések meghozatalában.

Könnyen lehet, hogy ez a hozzáállás vezetett ahhoz, hogy a menedzsment végül az ebből a szempontból rugalmasabbnak mutatkozó Britton Capital és az őt támogató Pevdi Divat képviselőivel egyezett ki. A megegyezés személyi vonzatai közül az április 30-i közgyűlésen lényegében mindent, sőt Fehér Erzsébet szempontjából még annál is többet sikerült keresztülvinni: a 61,05 százalékos részvétellel megtartott éves plénumon a Karsai Holding lényegében teljesen kiszorult a társaság irányításából, embereit nem sikerült bejuttatnia a cég igazgatóságába. (A felügyelőbizottságra egyik befektető sem pályázott, ezért az - egy tag lemondásától eltekintve - változatlan maradt.) A közgyűlésen - amely a csoport által 2002-ben produkált, IAS szerint 959 millió forintos adózott veszteségre hivatkozva nem szavazott meg osztalékot - újjáalakuló igazgatóságból hárman (az ismét elnökké választott Fehér Erzsébet, valamint Újlaky Gábor és Illéssy János) a folytonosságot, hárman (a Britton által javasolt Mészáros János, Kerék Csaba, Pázmándy Gyula) pedig a megújulást képviselték.

Külön említést érdemel, hogy a Fehér Erzsébet-féle vonalat követő Újlaky Gábor annak ellenére maradt a testület tagja, hogy a Britton Capital őt is szerette volna visszahívni: ezt pedig minden bizonnyal a Karsai-csoport szavazataival sikerült megakadályoznia Fehér Erzsébetnek. Az ő pozícióit jelzi különben az is, hogy - miután a közgyűlésen bejelentette, hogy nem kívánja meghosszabbítani június végén lejáró munkaszerződését - sikerült elérnie: utódjául a vezérigazgatói posztra Illéssy Jánost nevezzék ki.
Illéssy János lényegében az ő neveltje, s egészen 2001. nyári távozásáig (amikor a BNP Paribas hazai leánybankjának ügyvezetője lett) a helyettese is volt.

Fehér Erzsébet tehát okosan szervezte meg visszavonulását az általa felépített társaságból, miközben a menedzsmentet is sikerült megújítania a szakmailag vitán felül és hozzá is közel álló vezérigazgató kinevezésével. A kérdés most már leginkább az, hogy miként tudják az utóbbi időszakban gyengén teljesítő Pannonplastot új növekedési pályára állítani, s hogy milyen szerepet tölt majd be a cég életében a Britton Capital, valamint a Karsai Holding.

Ami a Karsai Holdingot illeti, a Pannonplast-részvények vásárlásán, illetve értékvesztésén már a múlt évben is (legalábbis számviteli értelemben) 600 millió forintos árfolyamveszteséget szenvedő társaságnak aligha lehet érdeke, hogy piacra öntse részesedését s ezzel realizálja a könyveiben lévő árfolyamveszteséget. Ezt erősítette meg Karsai Béla május 7-i nyilatkozata, amely szerint cége visszatér eredeti útjára, s bár nem kívánja rövid távon értékesíteni a részesedését, a kérdés végére előbb-utóbb pontot tesz. Annál is inkább, mert stratégiai terve (öt év alatt 50 milliárd forint árbevételű cég felépítése) eléréséhez  nyilvánvalóan fejlesztésre, ehhez pedig tőkére van szüksége, aminek forrásaként - a két-három éven belül tervezett tőzsdei megjelenésen túl - főként a pénzügyi befektetéssé silányodott Pannonplast-érdekeltség eladása tartozik hozzá.

Ami a Britton szerepvállalását illeti, a legfőbb kérdés természetesen az, hogy a céget mennyire kívánja transzparens módon irányítani, illetve mennyire igyekszik majd az Arago-csoport tőzsdei felvásárlásainál látott, a transzparenciát mellőző, összességében a börzei árfolyam szempontjából nem éppen kedvező utat járni. A magát a Pannonplast-közgyűlésen aktív portfóliókezelőként definiáló társaság első megnyilvánulásai ilyen szempontból pozitívak voltak, hiszen egyfelől a pénzügyi befektetőket illetően valóban ésszerű intézkedéseket szorgalmazott (szakmai szövetségek létesítése, ingatlanok eladása, a melléktevékenységek leépítése), másfelől fontos tisztségben hagyta a cég függetlenségét mindig is nagy erővel védelmező Fehér Erzsébetet. Más kérdés, hogy a későbbi nyereséges értékesítés - ami bizonyára érdeke a Brittonnak - legvalószínűbb forgatókönyve a holding vagy külön-külön a leánycégek szakmai befektetőknek való eladása lehet, ami még okozhat érdekellentéteket.

Ami a Pannonplastot illeti, az év elején meghirdetett 2003-as tervek (28,6 milliárdos árbevétel, 3,5 milliárdos EBITDA) valóra váltása az első negyedévben nem sikerült igazán.
A május 15-én publikált első negyedéves gyorsjelentés 23,4 százalékkal csökkenő (5,766 milliárd forintos) árbevétel mellett 350 milliós nettó veszteséget mutat - szemben az előző év hasonló időszakában realizált 179 millió forintos nyereséggel és az elemzők által várt 100 milliónál kisebb veszteséggel. A társaság indoklása szerint mindez változatlanul a kedvezőtlen környezeti hatások és a stagnáló piaci környezet számlájára írandó.

Ennek ellenére a gyorsjelentést kommentáló tájékoztatón Fehér Erzsébet a korábbiaknál jóval optimistábban nyilatkozott, nemcsak a bevételi terv, de a kitűzött eredménycél elérésében is bízva. Mindezt azzal támasztotta alá, hogy a Moldin fehérvári és szombathelyi gyárában dinamikusan bővül a termelés. Ami a multinacionális cégek megrendeléseit illeti, az év végére felfut a Philips alkatrész-megrendelése, s a cég vezetői nemsokára újabb nagy szerződés aláírását remélik valamely multinacionális vállalattal. Az első negyedévben különben az összes divízió (leginkább a Pannunion) nyereséges lett, bár a négy üzleti szegmens együttesen 446 milliós üzleti eredménye a központ vesztesége következtében csoportszinten 80 millióra apadt. Az új vezetőség feladata lesz a közvetett költségek csökkentésén túlmenően az eladósodottság mérséklése is, hiszen a rövid lejáratú tartozások az utóbbi egy évben 82 százalékkal (7,841 milliárd forintra) nőttek, ami a zsugorodó árbevételre és a 16 milliárdos saját tőkére tekintettel nem éppen biztató jel.