- 2003 általában szerényebb növekedést hozott a társaságnak, mint amekkorát 2002-ben produkált. Mennyire elégedett a teljesítménnyel a vezetőség, és mennyire elégedett a tulajdonos?

- A díjbevétel növelését célzó tervünket majdnem három százalékponttal teljesítettük túl, és az eredményünk is nagyobb lett a tervezettnél. Ezzel a teljesítménnyel a tulajdonosunk feltétlenül elégedett, hiszen a bécsi konszern eredményéhez a díjbevétel alapján képviselt súlyunknál nagyobb arányban tudtunk hozzájárulni. Mindez egyszersmind jelzi, hogy a Generali magyar leányvállalata tulajdonképpen az első számú bizonyítéka annak, hogy a nyolcvanas évek végén Bécsben jó döntés született akkor, amikor az anyavállalat elhatározta a kelet-
európai terjeszkedés stratégiai irányvonalát. Az általunk folyamatosan produkált szolid nyereségből megtérül a befektetett tőke.

- Ez a megállapítás mostanában alighanem elhangzik a bankszektorban is, ahol több magyar leányvállalat is termeli a nyereséget azoknak az osztrák pénzügyi csoportoknak, amelyek a régióbeli terjeszkedés stratégiájára szavaztak a nyolcvanas-kilencvenes években. A biztosítási piacon mindazonáltal az elmúlt időszak egyik trendszerű fejleményének inkább az látszik, hogy a kisebb biztosítótársaságok erősítik aktivitásukat és üzleti súlyukat is.

- Ausztria az elmúlt évtizedekben kétségtelenül megragadta a geográfiai helyzetéből fakadó lehetőségeket, a különféle osztrák pénzügyi szolgáltatók egyre nagyobb intenzitással tevékenykednek a régióban. Ami persze ma sokkal nehezebb, mint tíz éve volt, holott tíz éve is sokkal nehezebb volt már, mint a kezdetekben. Ez pedig át is vezet a kicsik térnyerésének kérdéskörére. Ha megnézzük a bevételek alapján mutatkozó magyarországi piaci részesedések változását, azt látjuk, hogy általánosságban a nagyok veszítettek, körülbelül egy százalékpontnyit, a közepes társaságok mezőnye pedig nyert egy százalékpontnyit. A harmadik harmadban versenyző tizenkét biztosító viszont ebben az összehasonlításban 2003-ban ott maradt, ahol volt azelőtt. Ebből pedig azt szűrhetjük le, hogy a nagyon későn piacra lépők átlagos invesztícióra vállalkozva nem tudják emelni üzleti súlyukat, és a kialakult helyzet veszteséget okoz számukra, mert nem képesek kiépíteni a jövedelmezőséghez szükséges üzemméretet. Mi több, ez a képlet általánosságban a közepes társaságok mezőnyére is ráhúzható.

- Vajon a szakma mivel magyarázza, hogy ilyen sokan vállalják a veszteségtermelést?

- Az aktivitás ilyen körülmények közepette az üzleti remény jele, amit az eddigiekből ítélve én erősen kérdésesnek látok. Persze vannak pozitív példák is. A Generali-Providencia, túl azon, hogy a Generali és a Providencia összeolvadásának a produktuma, több fúziót hozott már tető alá. Hiszen átvettük a Kódexpressz, majd az elmúlt évben a Zürich Biztosító ügyfélállományát is. Az Uniqa pedig a Funeurópa ügyfeleit kebelezte be. Tehát megállapíthatjuk azt is, hogy a piac tisztulása napjainkra érzékelhető folyamattá vált.

- Viszont új szolgáltatók is piacra lépnek, az elmúlt pár év egyik trendje éppen ez volt. Uniqa, HDI és postai biztosítók, DAS - ha csak az elmúlt egy-két évben zászlót bontó társaságokat nézzük, a piac méretéhez képest akkor is népes a mezőny. Amennyiben kicsit messzebb nyúlunk vissza, ott látunk jó néhány olyan társaságot is, amelyik Magyarországon aktív bankokhoz társulva telepedett le nálunk, túl nagy üzleti aktivitást viszont a legtöbbjüknek még nem sikerült bemutatnia. Az EU kapujában előre nézve ebben a vonatkozásban ön mire számít?

- Mindig lesznek társaságok, amelyek új piacra lépnek, ez természetes folyamat. Úgy gondolom, hogy az Európai Unióba való belépésünkkel átalakul a szolgáltatók mezőnyének bővülése. Tehát ha lesznek is újonnan piacra lépők, azok már inkább fiókvállalatként, esetleg több országra kiterjedő hálózatként fognak megjelenni.

- A pénzügyi szolgáltatók berkeiben általánosnak látszik az a vélemény, hogy az Európai Unió a verseny tekintetében nem hoz nagy változást, mert azok a pénzügyi intézmények, amelyek érdekesnek találják a magyar piacot, jellemzően már idetelepedtek. Vannak ugyanakkor, akik a holnapot mérlegelve azt is számításba veszik, hogy bizonyos szolgáltatási szegmensekben egyszerű és igen olcsó tömegtermékeket kínálva célba vehetik ezt a piacot olyan óriástársaságok, amelyek újnak számítanak, és ezzel a stratégiával lényeges hadállásokat tudnak majd szerezni. Ön elképzelhetőnek látja ezt a forgatókönyvet?

- Igen. Annak a differenciálódásnak látom a realitását, hogy a személyes közreműködésre, a tanácsadásra építő igényes termékekkel szemben új, nagyon egyszerű eljárási renden alapuló standard tömegárukkal lépnek piacra a nálunk újnak számító biztosítók. Ilyen koncepció érhető tetten egyébként a Magyar Posta Biztosító megjelenésében is. Én tehát azt nagyon is elképzelhetőnek látom, hogy a szolgáltatói kör ebben az irányban bővül az EU-ba történő belépésünk után is.

- A kisebb biztosítók térnyerése a versenyen olykor megalapozatlanul alacsony díjakon alapszik, ami önmagában későbbi veszteségek kockázatát rejti magában - hallani a szakmából a véleményeket. Csakhogy a nagyon alákínáló szolgáltatók is a piac professzionális képviselői, nem vakmerő kívülállók. Hiszen a szektort csaknem maradéktalanul szakmai befektetők által tulajdonolt társaságok alkotják. Mivel magyarázható, hogy profik vállalnak túlzott kockázatot?

- A magyarázat valószínűleg abban rejlik, hogy az anyaintézmények vállalhatónak értékelik a növekedésért, a növekedési kilátásokért cserébe adódó kockázatokat, és bizonyos vagyok abban, hogy a kockázatok számszerűsítésekor nem a legpesszimistább forgatókönyvet vették-veszik alapul. Viszont az is meggyőződésem, hogy ebben a körben a piac okoz majd meglepetéseket, amelyek lényeges döntéseket fognak maguk után vonni. Ma már hallani arról, hogy a térnyerők közül az egyik visszafogja a közvetítőinek fizetett jutalékok mértékét, és így próbálja mérsékelni a költségeit, illetve az előbbiekkel összefüggésben a veszteségeit. Valószínűsíthetően egy iteratív folyamat előtt állunk: az adott szolgáltatók most nagyon olcsók, de ezen az áron nem lesznek képesek fenntartani szerződéses állományukat, ezért az ügyfeleik valamennyi idő múlva bizonyosan többet fognak fizetni, és reális áron vásárolják meg a ma szubvencionált szolgáltatásokat, termékeket. Mert azt azért látni kell, hogy a nagyon alacsony árak a tulajdonosok részéről egyfajta szubvencionálást igényelnek.

- A díjak színvonalát a biztosítók normál helyzetben az adott piac sajátosságai alapján határozzák meg. Nyilván ez az oka annak, ha egy szomszédos országban lényegesen olcsóbban árulják történetesen a gépjármű-felelősségbiztosításokat. Vagyis ha a határon átnyúló szolgáltatás szabadsága jóvoltából az uniós tagsággal megnyílik is a "pálya" az olcsóbb felelősségbiztosítást árusító biztosítók előtt, azok elméletileg nem fognak olcsóbban "átbiztosítani" a helyiek által drágábban kiszolgált piacra. Egyes vélemények szerint ez a sajátosság a magyar piacon mégis az ügyfelek elvándorlásához vezethet. Ön hogy látja?

- Minden jellemző - a fogyasztói szokások, a gépjárműhasználat kultúrája, az autópark állapota vagy az árak - más és más, s országról országra is nagyok a különbségek. A dolog rákfenéjeként a felületes szemlélő erről a különbözőségről nem vesz tudomást, és úgy viszonyul a témához: mindegy, hogy hol köt felelősségbiztosítást, mert adott esetben úgyis a károsult találkozik majd a biztosítóval.

Ez persze korántsem ilyen egyértelmű. Hiszen az ügymenet kapcsán mégiscsak a biztosított találkozik a legtöbbször a biztosítójával, egy káresemény bekövetkeztekor neki is van dolga vele, és nem mindegy, hogy ez a lakhelyén történik, vagy mondjuk Pozsonyban.

- Számolnak-e azzal, hogy az árkülönbségek a csatlakozás után nagyobb mozgást indítanak el?

- Nem. A nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy az újonnan csatlakozó országok belépésével lényegében nem mozogtak az ügyfélállományok. Ebben a térségben persze más az emberek mentalitása. Ezért azt prognosztizálom, hogy némileg nagyobb vándorlásnak leszünk tanúi, mint amilyennek a nyugat-európai kollégák voltak. De "eget rengető" mozgásnak nem adok nagy valószínűséget.

- A Generali-Providencia 2003-as teljesítményéről márciusban tartott sajtótájékoztatón mutatták be Paál Zoltán személyében azt a kollégát, aki újonnan lett az igazgatóság tagja, és jelezték, hogy a társaság élén most már egészében hazai menedzsment áll. Van-e stratégiai megfontolás e bejelentés mögött?

- Mindeddig egyetlen külföldi állampolgár tevékenykedett az igazgatóságban, aki ugyanakkor két éve már nem dolgozott operatív vezetőként nálunk. Azzal, hogy a felügyelőbizottság Paál Zoltánt a testület tagjának választotta, homogén lett társaságunk vezetősége abból a szempontból, hogy csak hazai szakemberek alkotják. Mindez stratégiai megfontolás következménye, a Generali-csoport általánosságban is így építi föl magát. A kialakult helyzet persze szerves fejlődés eredménye is, amennyiben az elmúlt évek folyamán kivívtuk az ahhoz szükséges bizalmat, hogy maradéktalanul helyi vezetők irányítsák a társaságot.

- Az éves teljesítményt értékelve többek között arról beszélt, hogy a Generali-Providencia egyike azoknak a hazai biztosítótársaságoknak, amelyek a legtöbb bankbiztosítási terméket értékesítik. Mit takar ez az értékelés?

- Banki együttműködésünk alapján tudomásunk szerint hozzávetőleg a második helyet foglaljuk el a hazai piacon az OTP-csoport két tagja után. Statisztikai adataink nincsenek, egyszerűen a piaci megfigyeléseink alapján vélelmezzük a sorrendet. Ez ugyanakkor csekély volument képvisel, a díjbevételnek mindössze egy-két százalékát. Vagyis a részünkről egyfajta befektetésről van szó, mert úgy gondoljuk, hogy a fejlődés ebbe az irányba mutat. Európai léptékben a bankok az életbiztosításokból származó díjbevétel ötven százaléknál is nagyobb hányadát generálják. Magyarországon ez az arány elenyésző, de joggal feltételezhetjük, hogy dinamikus növekedés elé néz.

- Hogyan látja, mi ennek az oka?

- A helyzet kulcsa a bankszektorban keresendő. A bankok Magyarországon olyan mértékű eredményességet tudnak felmutatni a saját üzleteikből, hogy az nem készteti őket más jövedelemforrások kiaknázására.

- Ha annak a néhány biztosítónak a nyereségét nézzük, amelyik nyilvánosságra hozta számait, azt gondolhatjuk, hogy ezen a piacon ők sincsenek rákényszerítve az újabb és újabb jövedelemforrások felkutatására.

- A biztosítók eredményessége megköveteli az alternatív értékesítési csatornák kihasználását. Az a szinergia pedig, amelyik az együttműködésből kibontakozhat, mindkét félnek előnyös lehet.

- A bankszektort óriási üzleti lehetőséggel "ajándékozta meg" a lakáshitelek erőteljes állami támogatása, amiből azért a pénzügyi szektor más alágazataiban is "csurrantak-cseppentek" új lehetőségek. Mit jelentett mindez a Generali-Providencia számára 2003-ban, és hogyan ítéli meg a kilátásokat?

- Ez a fejlemény megdobta a szerződéses állomány dinamizmusát, még ha csekély mértékben is, ugyanakkor némi átalakulást involvált a lakásbiztosítások piacán. Főképpen azok a biztosítók tudtak/tudnak nyerni ebből az üzleti folyamat-
ból, amelyek szorosabb kapcsolatot ápolnak a hitelezésben érdekelt bankokkal. Az új állomány náluk összpontosul.

Ha a lakáshitel-állomány óriási növekedésének általános hatását nézzük, akkor pedig arra jutunk, hogy ez a biztosítási szektor számára veszteség. Hiszen a lakáshitelek törlesztését szolgáló tőke hiányzik a hosszú távú megtakarításokból.

Nálunk a bankok közvetítésével realizált díjbevétel zömében hitelfedezeti személybiztosítások értékesítéséből származik.

- A lakáshitelek szédítő ütemű gyarapodása vajon miért nem vonja maga után az érdekelt biztosítók szerződéses állományának hasonló arányú növekedését?

- Mert a lakásállomány egészéhez képest a mostanában bekövetkezett növekedés még nem hozott egetverő többletet. A mi állományunk pedig a lakásállomány egészére épül. A hitelbiztosítás kockázati biztosítás, aminek az ára nagyságrenddel kisebb a hitelek törlesztőrészleténél. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ez az egyik útja az üzleti növekedésnek.

- A Magyar Posta és a német HDI-csoport által alapított biztosítótársaságok zászlóbontásának legnagyobb vesztese a GeneraliProvidencia, amennyiben az egyszeri díjas életbiztosítási termékei "kiűzettek" a postai hálózatból, az pedig kizárólagossággal értékesíti az új érdekeltség autós és életbiztosítási termékeit. Ön a sajtótájékoztatóján jelezte: igyekeznek új üzletet kötni a postatársasággal, mégpedig a HDI-csoport által "üresen hagyott" vállalati szolgáltatásokra. Mi lehet ez, és mennyit hozhat vissza egy újfajta kapcsolat?

- A Magyar Postának vannak jelentős nagyvállalati ügyfelei is, és jó kapcsolatokat ápol velük. Úgy gondoljuk, ez az adottság számunkra is kínál lokálisan ígéretes üzleti lehetőségeket.

- A 2003-as teljesítményt értékelve külön fejezetet szánt azoknak a fejlesztéseknek, amelyek jóvoltából a Generali-Providencia ma már
integrált informatikai kapacitást mondhat magáénak. Mit fed ez, és mekkora beruházásról van szó?

- Mint minden nagy biztosító, mi is többféle rendszert építettünk ki az elmúlt években az üzleti folyamatok céljára: egyet az életbiztosítási üzletághoz, egyet a nem-életágazathoz, egy másikat a díjbeszedéshez, megint másikat a kárkifizetésekhez, és folytathatnám a sort. Ezek a rendszerek azonban eredendően nem kapcsolódtak egymáshoz, holott ahhoz, hogy az ügyfeleinkkel az ő személyes aspektusukból tudjunk kommunikálni, erre van szükség. A 2003-ban tető alá hozott fejlesztés keretében middleware-technikával létrehoztuk az integrált informatikai kapacitásunkat. Ennek kézzelfogható eredményeként bármely ügyfelünk valamennyi szerződését, illetve az ezekkel összefüggő események adatait egyszerre láthatjuk. Ahhoz tehát, hogy elintézzük valakinek az ügyeit, nem kell többé innen-onnan kinyernünk a különféle információkat, és ez óriási eredmény. A fejlesztés korántsem ért véget, az első fázison jutottunk túl. A folytatás egyik ága a dokumentummenedzsment-funkció kiépítése. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy ha egy ügyfélnek több tranzakciója is van nálunk, akkor a rendszer különböztesse meg a sürgős és az azonnali reagálást nem igénylő ügyeket oly módon, hogy a sürgőseket azonnal kezeli, az egyéb - ügyfeleink számára szükséges - információkat pedig havonta egy alkalommal egy tartalmilag és formailag is teljes levélben továbbítja. Hogy pontosan mennyit költünk ezekre a fejlesztésekre, nehéz megmondani, mert több párhuzamos projekt van napirenden, és ezek többféle célt is szolgálnak. Több százmillió forintról van szó.

- A bankrendszer mostanában jutott el odáig, hogy napirenden van az ügyfelek erőteljes ösztönzése az elektronikus ügyintézésre. Az internet jó pár éve a biztosítási szektorban is "szlogen", de úgy tudni, súlya az üzleti aktivitásban még csekély. Hova jutottak el 2003-ban ezen a terepen? Milyen célokra használják, és mekkora ügyfélállományt érint a netes ügyintézés?

- A bankokhoz hasonlóan a neten lebonyolított tranzakciók száma hónapról hónapra nő, 2003-ban körülbelül 70 százalékkal ugrott feljebb. Tranzakción az ügymenetet segítő kommunikációt értem, a kár bejelentését, az adatok módosítását stb. Új ügyfelek megszerzésében sajnálatos módon nem tudunk ezen a csatornán olyan eredményt elérni, mint a bankok, de az ügyfélszolgálat kiváltásában igen. Olyan ügyfélrendszerünk van, amelynek birtokában mindenki betekinthet a saját biztosítási állományába, és intézheti a szükséges ügyeit. Több ezer ilyen szerződésünk van, ami az összes állományhoz mérten elenyésző még, de ütemesen bővül. Nagyon lényeges alkalmazási terepe az internetnek a biztosításközvetítő partnereinkkel való együttműködés is. Ennek teljes információs bázisa, az úgynevezett Generali-partnerportál hozzáférhetővé teszi alkuszpartnereink számára többek között az elszámolásokat és a különféle statisztikákat.

- Ösztönzik is talán az ügyfeleiket az elektronikus üzleti kapcsolatra?

- Egyelőre a közös előny realizálására szorítkozik az ösztönzés. Ma ugyanis ez a műfaj nekünk inkább csak befektetés. Persze az ügyfelek kényelme nagyon fontos szempont a számunkra, túl azon, hogy a netes kommunikáció lehetővé teszi a kapacitásaink egyenletesebb kihasználását.

- Ezen a csatornán nem tudnak több terméket eladni az ügyfeleiknek?

- Ez ma még megfontolás tárgya.

- 2004-re előretekintve az évértékelő sajtótájékoztatón a tervekről annyit árult el, hogy a díjbevétel az inflációnál kisebb ütemben nőhet. Hogyan látja: kockázatosabb lesz-e ez az év, mint az előző?

- A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási üzletben érdekelt társaságok mindahányan kihívásokkal teli időszak elé néznek. Vagy azért, mert sok új ügyfelet nyertek az elmúlt évben, és ezért most meg a következő években számolgathatják az ennek nyomán keletkező veszteségeiket, vagy azért, mert sok ügyfelet veszítettek, és igyekeznek kiegyensúlyozni ezt.

- Ha megnézzük a nemzetközi pénzügyi csoportokat aszerint, milyen szervezeti struktúrában dolgoznak, azt látjuk, hogy a biztosítók által irányított csoportokban kevésbé dívik a tőkepiaci törvény által definiált vagyonkezelés művelése, mint banki berkekben. Holott a biztosítók eredendően professzionális befektetők. A választást persze a szakmai megfontolásokon túl a szabályozás - például a felügyeleti díjak ágazati szabályozása - motiválja. A Generali-Providencia leányvállalatot üzemeltet, amely "házon kívül" is kínálja a szolgáltatásait. Mi indokolja ezt a megoldást, és mennyiben igazolja vissza az üzlet a választásukat?

- Azért szerveztük erre szakosodott vállalkozásba a vagyonkezelést, mert szeretnénk hasznosítani a rendelkezésünkre álló szakértelmet, tudást. Márpedig jelentékeny know-how van a birtokunkban, hiszen a biztosítói tartalékok fedezetének befektetési állománya az év végével 137 milliárd forintra rúgott. Ehhez adódik a befektetési alapok több mint 15 milliárdja, valamint a nyugdíjpénztárak megbízásából kezelt csaknem 23 milliárdos vagyon. Úgy gondoljuk, ez feljogosít minket arra, hogy a piacon is felajánljuk ezt a szolgáltatást. Ezt a törekvésünket siker koronázza, nyugdíjpénztári körökben tudtunk ügyfeleket toborozni. Pillanatnyilag ez az üzleti struktúra az ügyfeleink számára nem képvisel többletterhet a felügyeleti díj formájában.

- Mivel magyarázza, hogy nem ez az általános megoldás?

- A mi politikánk része az, hogy komplex pénzügyi szolgáltatást szeretnénk nyújtani, és nagy ügyfeleink számára egyéni igényeiknek megfelelően strukturált, VIP befektetési kínálatot tudunk felvonultatni. Ennek szerintünk ez a legmegfelelőbb módja.

- A nemzetközi pénzügyi szabályozás napirenden lévő változásai - a pénzügyi konglomerátumokról szóló uniós direktíva, a biztosítási szerződésekre vonatkozó vadonatúj számviteli standard vagy a pénz-
ügyi eszközök piaci értéken való kimutatását előíró standardok és a készülő szolvenciaszabályozás révén - a biztosítókat talán jobban érinti, mint a többi pénzügyi ágazatot. Mire számít, mit fog mindez okozni rövid távon az életükben?

- A pénzügyi konglomerátumok szabályozása nagyon izgalmas.
Európában már életbe léptek ezek a szabályok, számunkra viszont újak lesznek. Ez azért fontos fejlemény, mert a csoportokba szervezett vállalkozásokat általában több okból is ésszerű külön tartani, így viszont a szabályozásuk, az ellenőrzésük csak csoportosan lehet hatékony.

- A Generali-Providencia pénz-
ügyi konglomerátumnak számít majd?

- Minthogy biztosító és befektetési szolgáltató - sőt a magyarországi csoporthoz több biztosító is tartozik az Európai Utazási Biztosító révén -, igen. Ennek azonban elsősorban az anyavállalat szintjén van jelentősége. Ugyanúgy, ahogy annak a szabályozási változásnak, amelynek értelmében az Európai Unióban a tőzsdén jegyzett társaságoknak 2005-től a nemzetközi számviteli standardok alapján kell elkészíteniük a konszolidált beszámolójukat. Erre a csoportunk egy közös projekt keretében készül már, hiszen 2005 báziséve 2004. Olyan házi feladatról van szó, amelyet nem lehet megúszni. Így azonban vége lesz annak a nagy változatosságnak, amit az kelt, hogy itthon az MSZSZ, Bécsben az osztrák számviteli törvény, Triesztben meg az IAS alapján készülnek a kimutatások.