A lassan a végéhez érő 2004. évvel az eddig napvilágot látott hivatalos értékelések tükrében jó időszakot zár a hazai pénzügyi szektor, noha a 2003-ban látott "diadalmenet", a lakossági hitelezés szédítő felívelését övező üzleti boom a költségvetési kockázat felerősödésével összefüggésben nem látszik megismételhetőnek. Az év kétségtelenül vezető eseményének számító EU-csatlakozás ugyanakkor nem járt "zajos" eseményekkel a szektorban, így nem hozott látványos változásokat a biztosítási üzletben sem. Miként a szakma vezető menedzserei hosszú ideje rendre előrevetítették, a csatlakozás az ágazat
sajátosságai, kiforrott "nemzetközisége" következtében csöndes folyamatként ment végbe, még ha a szabályozási, a működési közeg egy csapásra történő nagy átalakulása alapvető változásként értékelhető is, amely valamennyi pénzügyi ágazati törvény újabb és újabb módosulásában testet is ölt. Így azután ez az év is inkább a piacon zajló verseny, így a nem-életbiztosítási bevételek és kiadások 55-70 százaléknyi részét képviselő gépjármű-biztosítási üzlet (a casco és a kötelező "variáns") fordulataitól volt hangos. A Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) főtitkárát, Trunkó Barnabást az "autós-ágazat" változásairól, az EU-csatlakozás következményeiről kérdeztük, és megkértük, mondjon véleményt arról is, hogy szerinte milyen évet zár rövidesen az ágazat.

- A hazai gépjármű-felelősségbiztosítási piacon az elmúlt évben ádáz verseny zajlott, aminek következményei a szakma szerint óhatatlanul jelentkeznek ebben az évben az üzletág eredményeiben, az ezen a piacon érdekelt társaságok pozíciójában. Hogy látja, mi jellemzi ma ezt a piacot, és mi jellemzi az üzletágat művelő társaságok helyzetét?

- Az "ádáz verseny" szerkezetet azért kedvelem, mert az "ádáz" jelző nélkül nem is igazán verseny a verseny! Persze használhatunk finomkodó szinonimákat is, de ez a lényegen nem változtat. A gépjármű-felelősségbiztosítási (gfb) piacon mind az autósok, mind a biztosítók a díjak liberalizálását szorgalmazták. Végül is eredménnyel. Ebben persze közrejátszott az is, hogy az Európai Unió felé orientálódó hazai biztosítási piacon szalonképtelen lett volna a hatósági díjak vagy díjkorlátok fenntartása. Az említett ádáz verseny tehát prognosztizálható volt, de ma már tagadhatatlan, hogy ezzel a biztosítottak jártak jól.

Pedig sokan voltak, akik azt jósolták: a biztosítók árkartellbe tömörülnek majd, és a csillagos egekig emelik a díjakat. Hiszen ne feledjük: egy olyan biztosításról van szó, amelyet kötelező megkötni!

Ma még a biztosítási berkekben is akadnak olyanok, akik úgy tartják, hogy ebben az üzletágban a versenynek egyetlen eszköze van: az ár, vagyis a biztosítási díj. Ezért akadt olyan társaság, amelyik meglepően alacsony díjakkal jelent meg a piacon. Ennek láttán azután még a "hazárd" jelző is elhangzott, természetesen a versenytársak részéről. Az ilyen piaci magatartás persze csak átmeneti sikerhez vezethet, hiszen a matematika, különösen a biztosítási matematika, igen kíméletlen dolog. Itt a 2 x 2 soha nem lehet 3! (Esetleg csak néha: 5.) Örvendetes jel viszont, hogy elsőként talán az ügyfelek jöttek rá arra, hogy nem a díj az egyetlen versenytényező; legalább ilyen fontos a korrekt tájékoztatás, a szerződőkkel való folyamatos kapcsolattartás és az elegáns, gyors ügyintézés. És ez nemcsak a károk rendezésére értendő, hanem az egész szerződés tartama alatt lényeges.

A hazai gépjármű-felelősségbiztosítási piac kiegyensúlyozott, a kínálat viszont egyre bővül, és egyre differenciáltabbá válik, s ez minden évben okoz az állományokban egy szerény mértékű mozgást. De ennek a mozgásnak a százalékos mértéke egy számjegyű, és a verseny értelemszerű velejárójának értékelhető.

- Milyen változásokat hozott ebben az üzletben az EU-csatlakozás, a szabályozás változása, a július 1-jétől hatályos 190/2004. számú kormányrendelet, aminek következtében tilalmassá vált az ügyfelek számára a kötelező biztosítást vállaló biztosítótársaság évközi "csereberéje". A Mabisz értékelése szerint ez a szabályozás hogyan befolyásolhatja rövid és hosszabb távon a szakmát, a piacot?

- Az uniós csatlakozás óta mintegy 150 nap telt el. Ezt az időszakot úgy is jellemezhetnénk, hogy "150 nap, amely nem rengette meg a világot". A hazai gépjármű-felelősségi biztosítási rendszer ugyanis már legalább három évtizede "európai". Sőt: kockázati szempontból nézve sok szakértő a kontinens legkorszerűbb ilyen rendszerének minősítette. (Egyes vonásaiban - például a limitnélküliségben - egy ideig még "túl korszerűnek" is bizonyult.)

A tényleges változást az hozta, hogy május 1-je óta hazánkban is működik az EU 4. számú gépjármű-biztosítási direktívája alapján létrehozott intézményrendszer, amelynek még a vén Európában sincs kiforrott gyakorlata. A gépjárművek által okozott úgynevezett szenvedett károk kezeléséről van szó. Azokról az esetekről például, amelyekben egy magyar természetes vagy jogi személy az EU valamely másik országában szenved el gépjárművel okozott kárt. Az ilyen eseményekre nézve az igények érvényesítésének jogi koreográfiája eddig is szabályozott volt, viszont a gyakorlat elég nehézkesnek bizonyult, hiszen a hazatérő magyar károsultnak lényegében a külföldi károkozó, illetőleg annak felelősségbiztosítója ellen kellett érvényesítenie az igényét, ráadásul a károkozás helyén és ottani jog alapján. Az új intézményrendszer sokkal kezelhetőbb alapokra helyezte ezt a régóta vajúdó szabályozást, bár ez az intézményrendszer első látásra túl bonyolultnak tűnik. (Brüsszel számára egyébként nem idegenek a bürokratikus megoldások, ezért is tartjuk úgy, hogy mi magyarok is jól fogjuk érezni magunkat az unióban!)

A rendszer lényege a következő: a gépjármű-felelősségbiztosítási üzletet művelő valamennyi unióbeli biztosító minden EU-országba telepít egy úgynevezett kárrendezési megbízottat. A példaként említett károkkal kapcsolatos igényeket pedig nem külföldön kell érvényesíteni, hanem ezt a megbízott rendezi. A szisztéma - mint említettem - csak az első pillantásra bonyolult, hiszen több biztosítónak is lehet egy megbízottja, sőt a rendszer azt a szituációt is kezelni tudja, ha például valamelyik parányi görögországi biztosító nem jelöl ki kárrendezési megbízottat, mondjuk, Liechtensteinbe.

Az irányelvnek a hazai jogba történő inkorporálása érdekében a Mabisz jelentős közjogi feladatokat is kapott; a szövetség működteti az elszenvedett károk rendezéséhez kapcsolódó intézményeket.

- Vajon végzett-e a szakma valamiféle felmérést arra vonatkozóan, hogy ez a meglehetősen nagynak látszó átalakítás mit jelent a biztosítók költségeire és mit jelent a kockázataira nézve?

- A kockázatok pusztán az EU-csatlakozás nyomán nem változnak számottevően, hiszen a gfb területi hatálya eddig is kiterjedt az egész kontinensre. A kockázatok súlyosbodását csak az jelenti, hogy nyilván többször és többet fogunk autózni az európai utakon. Egyébként - érdekes adat! - külföldön nem okozunk gyakrabban kárt, mint idehaza. Viszont a külföldön okozott károk összege jóval meghaladja az itthoni átlagkárokét. Ezeket a kockázatnövelő tényezőket azonban a biztosítók csak a konkrét tapasztalati adatok alapján fogják beépíteni díjkalkulációikba. Ezek mértéke persze prognosztizálható lenne, ezt a többletet azonban a biztosítók - az árverseny miatt - ma még nem tudják, illetve nem akarják az autósokra hárítani.

Ami a költségeket illeti, az említett intézményrendszer kialakítása sem volt drága. Az információs központot a Mabisz már évekkel ezelőtt kialakította, ennek működtetési költségei állandóak. A 24 országban kiépítendő kárrendezési megbízotti hálózat sem volt túl költségigényes, hiszen a biztosítók ezzel a feladattal a már eddig is "használt" hálózataikat vagy éppen anyacégüket bízták meg.

- Miért jó a hazai biztosítóknak az, hogy a július 1-jén életbe lépett kormányrendelettel változtak a gépjármű-felelősségbiztosítási limitek, és milyen véleményeket képvisel a szakma ezzel kapcsolatosan?

- Mint arra már egy fél mondattal utaltam, az ezredfordulóig mi voltunk Európában az egyetlen olyan ország, amelyikben a gfb-nek nem volt kártérítési limitje, vagyis plafonja, tehát ebben a tekintetben élenjárók voltunk. Az eminenseket azonban az iskolában sem nézik jó szemmel a többiek. Az EU akkori szabályai természetesnek tartották a kártérítési összegek maximálását, és csak azt a minimális összeget határozták meg, amelyet minden tagállam gépjárműfelelősség-biztosítóinak vállalniuk kellett. A mi korlátlan helytállásunk a viszontbiztosítókat is zavarta, hiszen egy matematikus mindenféle számmal tud kalkulálni, csak az oldalára fektetett 8-assal nem!

Az EU - legalábbis meghirdetetten - nem törekszik a nemzeti limitek uniformizálására, de nem titkolja: üdvözítő lenne egy ilyen megoldás. Maguk a tagországok is az egymáshoz való közelítésre törekednek. Ezt tükrözi a mostani hazai módosítás is. Ezek a limitek - magyar viszonyokhoz mérve - magasak. Hiszen dologi károk előálltakor a biztosító káreseményenként 500 millió forintos összeghatárig, személyi sérülés bekövetkeztekor pedig 1,25 milliárd forintos határig köteles helytállni, függetlenül a károsultak számától. Meg kell jegyezni, hogy a hazai biztosítás történetében még nem fordult elő olyan nagy összegű kár, amely ezt a limitet kimerítette volna. De a prognózisok szerint ez már nem sokáig várat magára - különösen, ha külföldi károsultakkal is számolnunk kell.

- Hogyan szigorodott az évközi biztosítóváltás és a bonusok-malusok rendszere? Milyen újdonságok következtek be a kárrendezés gyakorlatában?

- Annak ellenére, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítási konstrukció keretében év közben nem lehet biztosítót váltani (kivéve természetesen azt, ha a jármű tulajdonosa megváltozik), az autósok gyakran teszik ezt, nem beszélve arról, hogy ezeket az ajánlatokat a biztosítók is rendre befogadják! Az ilyen évközi váltás teljesen megzavarja mind a biztosítók, mind a Belügyminisztérium által vezetett szerződés-, illetve kötvénynyilvántartást, ami réseket üt a rendszer hermetizmusán, és gyakran okoz - jogi értelemben véve - biztosítatlanságot.

A jogalkotó ezért döntött úgy, hogy egy nem mindenben szalonképes, mégis hatásos szabályt alkot. Eszerint, ha valakinek év közben a díjfizetés elmulasztása miatt szűnik meg a biztosítása, az év hátralévő időszakára csak annál a biztosítónál köthet újra, amelyiknél az megszűnt. Én abban bízom, hogy a szerződési fegyelem javulása (mindkét részről) lehetővé teszi majd, hogy ez a szabály ne csontosodjék meg az egyébként továbbra is európai színvonalú hazai szabályozásunkban.

A bonus/malus rendszer folytonos korrekcióra szorul, de nemcsak nálunk, hanem a többi országban is. Ez egyben az intézményt is minősíti. A mostani változásról nem tudom eldönteni, hogy szigorított-e, avagy lazított. (Félig tele van-e a pohár, vagy félig üres?) Ha a szerződő a gépkocsiját eladja, a megszerzett bonust egy év helyett most már két éven belül "viheti át" az új kocsijára. De ugyanez igaz a malusra is! A bonusosok viszont nagyságrendekkel többen vannak.

Biztosítóváltáskor (a szabályos váltásra gondolok) ezután is szükség van az előzmény, vagyis a bonusok és a malusok igazolására. Ez csak akkor mellőzhető, ha a szerződőnek két éven belül nem volt gépjármű-felelősségbiztosítása.

A kárrendezés gyakorlata valójában független a gfb-szabályok változásától, de annak milyensége egyre inkább versenytényezővé válik. Itt azok a biztosítók számíthatnak előnyre, amelyek már a kárbejelentéskor is használják a korszerű technikai eszközöket (call-center, internet), és olyan megállapodásokat kötnek a javítóiparral, amelynek alapján a károsult gyakorlatilag készpénzforgalom nélkül, kijavítva veheti át a kocsiját, a javítóval pedig a biztosító számol el.

- Mint jelezte, az unió országaiban 2003 januárjától alkalmazott kárrendezési megbízotti rendszert a szabályozás hazánkra is kiterjesztette. A kárt okozó gépjármű felelősségbiztosítójának azonosításában a Mabisz által működtetett információs adatbázis segíthet a károsultnak. Az adatbázissal kapcsolatosan milyen szakmai tapasztalatokat lehet megfogalmazni?

- Napjainkban az adat, az információ a legnagyobb kincs. Különösen így van ez a biztosítás tekintetében. A gépjármű-felelősségbiztosítási üzletág állomány- és káradatai immár másfél évtizedre visszamenőleg a szövetség, illetve a biztosítók rendelkezésére állnak. Sőt, amikor a PSZÁF felhagyott ezeknek az adatoknak a gyűjtésével, a szakma maga folytatta azt. Ezek az összesített adatok minden újonnan piacra lépő szövetségi tag számára hozzáférhetők. Az egyes biztosítók adatai azonban változatlanul féltett üzleti titkok.

A biztosítók szóban forgó állományának nyilvántartását - törvényben rögzített felhatalmazás alapján - összekapcsoltuk a BM központi nyilvántartásával, így egy olyan kötvénynyilvántartás jött létre, amelyik a nem biztosított üzembentartók kiszűrésére is alkalmas. Évek óta az a tervünk, hogy a kormányzati portálon működő Gépjárműkereső nevű szolgáltatás információt adjon a rendszám alapján arról, hogy adott üzembentartónak van-e érvényes felelősségbiztosítása, s ha igen, melyik biztosítónál. Szerintem már az adatvédelmi és jogi akadályokat is megoldottuk, de a BM nem így látja.

- A gépjármű-biztosítási üzletben is közeledik a szerződések megújításának ideje, ami a szabályozás változására tekintettel talán izgalmasabb lesz, mint amilyen eddig volt. Mit jósol a jövő évi díjakra és a versenyre vonatkozóan?

- Jóslás helyett inkább prognózist próbálok felvázolni. Idén már mind a biztosítási szakma, mind a közvetítői szféra és talán az ügyfelek is tanulnak a tavaly szerzett tapasztalatokból. Elsősorban az internetes biztosításkötésre és biztosítóváltásra gondolok, hiszen a világháló nagyon hatékony eszköz, de a kezelését még meg kell tanulni. (Természetesen nem a technikai kezelésre gondolok.)

A verseny folytatódik, és az idén is ki fogja érdemelni az "ádáz" jelzőt. Azok a biztosítók, amelyek 2003-ban nagyon alacsony díjakkal jelentkeztek, ebben az évben korrigálni fognak, elsősorban gazdálkodási megfontolásból. Ugyanakkor minden biztosító törekedni fog arra, hogy eddig megszerzett ügyfeleit megtartsa, ezért a tarifákban karakteresebben jelenik majd meg a "hűség" - eddig más összefüggésben is használt - fogalma.

Azt ne kérdezze meg, hogy jövőre hány százalékkal emelkednek a díjak, mert csak azt tudnám válaszolni, hogy az inflációt el nem érő mérték valószínűsíthető. De erre tovább kérdez majd, hogy mennyi lesz a jövő évi infláció. És akkor ez a kellemes beszélgetés megszakadna... Egyébként egy olyan tarifarendszerben, amelyben egyugyanazon gépjárműre azonos paraméterekkel ajánlott díjak között is 5-75 százalékos különbség lehet, nos, ott az átlagos díjemelés mértékét egyáltalán nem lehet megmondani, mert az az ügyfelek választásától és döntésétől függ. Így valójában csak 2005 januárjának utolsó napjaiban lehet majd megadni a mértéket, akkor, amikor már minden társaság számba vette az új állományát.

Összegezve: úgy tartom, hogy helyes és megfontolt döntést vagy választást feltételezve jövőre a gfb-terhek nem fognak számottevően növekedni. Ez a prognózisom. Ha meg nem lesz igazam, akkor tekintse az egészet jóslásnak.

- A hazai pénzügyi szektor teljesítményére nézve a mögöttünk hagyott évek meghatározó folyamata a lakossági hitelezés felfutása. Ebben a biztosítók üzleti lehetőségeit is kitágító lakáshitelezés viszi a prímet, ám a második kétségtelenül az óriási növekedési potenciált hordozó "autós biznisz". A rendszer stabilitásának hivatásos őrei ugyanakkor mind hangosabban figyelmeztetnek a kockázatokra, arra, hogy az ádáz verseny közepette a szolgáltatók hajlamosak a hitelezési szabályok lazítására, ügyfeleik pedig a mértéktelen eladósodásra. Hogy a figyelmeztetés mennyire indokolt, azt a visszavett autók számának megugrása, a lízingüzletet vivő pénzügyi vállalkozásokat tulajdonló bankok kapcsolódó céltartalékainak gyarapodása mutatja. Miként érinti - érinti-e egyáltalán - mindez a biztosítókat?

- A lakáshitelezéshez kapcsolódó fedezeti biztosítás továbbra is virulens üzletág. Ami az autóvásárlás pénzügyi finanszírozásához kötődő biztosításokat illeti: el kell oszlatni egy tévedést. Sokan - még az autóvásárlók is - úgy élik meg, hogy a finanszírozó által megkövetelt casco gyakorlatilag "kötelező" biztosítás. Ami annyiban igaz, hogy a finanszírozó a szerződésben arra kötelezi az ügyfelét, hogy kössön vagyonbiztosítást. Ez azonban - jogi értelemben - természetesen nem kötelező biztosítás. Az új autót vásárlók túlnyomó többsége a finanszírozó nyomása nélkül is kötne ilyen szerződést. (Hangsúlyozom, hogy ez csak az új gépkocsikra igaz.) Ami a visszavett autókat illeti: nem akarok cinikus lenni, de ez a biztosítókat csak igen közvetetten érinti, hiszen nem pénzügyi kockázatot vállaltak, hanem kárkockázatot. Érintettségük csak annyiban van, hogy a visszavett autónak nyilván megszűnik a biztosítása is; de ezeknek az eseteknek a száma a teljes állományhoz képest elenyésző.

- A gépkocsiüzlet kétségtelenül igen nagy lehetőséget kínál a szektornak, az összegzések rendre jelzik, hogy az érintett ágazatban a díjbevételeknek és persze a kiadásoknak is jócskán több, mint a fele ehhez kötődik. Ott van azonban a kisebbik fele is. Milyen következményekkel járnak például 2004 teljesítményére nézve a nyári jégesők okozta károk?

- A természeti, időjárási csapások (árvíz, jég, vihar, hó) kockázatai karakteresen jelennek meg a biztosítási díjakban, vagyis a biztosító kalkulálja azokat. Ezekre a kártípusokra azonban az a jellemző, hogy - hál’ istennek - nem minden évben vagy nem nagy mértékben jelentkeznek. A biztosítóknál képzett - találó elnevezésű - káringadozási tartalék éppen ezeket a hektikákat hivatott kezelni. Az idei rendkívüli időjárás miatti lakossági épületkárokra kifizetett összeg a nem-életbiztosítási díjbevétel 1-1,5 százalékára tehető. Sajnos a károsodott területeken az érintettek 35-40 százaléka nem rendelkezett biztosítással.

- Még mindig az üzletnél maradva: a pénzügyi felügyelet megállapította, hogy az életbiztosítási üzlet kapcsán a magyar biztosítók európai összehasonlításban átlagosan kimagasló összeget fizetnek az üzletszerzésért. Ha a közeli jövőt nézzük, az uniós közegben vajon meddig maradhat ez így?

- Bajban vagyok ezzel a felügyeleti megállapítással. Próbáltam úgy értelmezni, hogy ne vonjam kétségbe igazságtartalmát, de még nem jutottam megnyugtató eredményre. Az uniós országokban az egy főre jutó éves biztosítási díj - átlagban - 2000 euró körül van, nálunk ez 200 euró. Ha mindkét területen 10 százalék a jutalék (fiktív szám, csak a modellezést szolgálja), akkor az unió fejlettebb részén egy ügynök 200 euró jutalékot kap, a miénk meg húszat. Ugyanolyan vagy esetleg jóval nehezebb akvizíciós munkáért.

De hagyjuk az abszolút számokat, inkább nézzük az arányokat. A magyar biztosítók költséghányada nem sokban különbözik az összehasonlítás alapjául szolgáló nyugat-európaitól. Ezt a - zömükben ugyancsak nyugat-európai - tulajdonosok nem is nagyon engednék. A költséghányadon belül a jutalékra fordított arány magasabb az ideálisnál, de ennek meg van az indoka. Magyarországon még mindig nem könnyű biztosítást eladni. Ennek ellenére az utóbbi években a kontinens országai közül hazánkban nőtt legdinamikusabban a biztosítási díjbevétel.

- Ha az EU-csatlakozás nem okozott is nagy változást az üzletben, az látványosan magában hordja a változás lehetőségét, hogy a pénzügyi felügyelet nemrég nyilvánossá tett adatai szerint szeptember elejéig 164 unióbeli pénzügyi szolgáltató, közöttük 79 biztosító jelentette be, hogy határon átnyúló szolgáltatást kíván Magyarországon nyújtani, egy biztosító pedig fiók alapítását tervezi. Mindez - így a felügyelet - konkrét üzleti célt és általános szándékot egyaránt takarhat, s a "kifejletet" egyelőre nem lehet megítélni. De mire számítanak vajon a szakma művelői: lesz-e, s ha igen, miben, újabb kínálat és nagyobb verseny, és milyen hatásokkal indokolt kalkulálni?

- Egyetértek a felügyelet megállapításával. A regisztrált külföldi biztosítók piaci jelenléte még egyáltalán nem érezhető. Mintha csak a jelenlétüket, pontosabban az esetleges jelenlétüket akarnák demonstrálni a magyar piacon. Főleg olyan országok, amelyek ezt eddig nem, vagy nem látványos módon tették: Nagy-Britannia, Írország, Olaszország, de akadt jelentkező Luxemburgból, Liechtensteinből és Gibraltárról is. (Persze egy-egy pénzügyi vagy biztosítási világbirodalom vállalataira nehéz nemzeti címkét ragasztani, esetleg csak a cégbejegyzésük székhelyét regisztrálhatjuk.)

Még az is lehet, hogy ezek a szolgáltatók nem végeztek piackutatást Magyarországon. Ha egy jelentkező a hajóbiztosítást tünteti fel céljának, csak erre tudok gondolni. De jelenlétük növelheti a kínálatot például a felelősségbiztosítások piacán (erre jelentkeztek a legtöbben), s egyben "tehermentesíthetik" is a magyar piacot olyan kockázatoktól, amelyeket eddig a honi biztosítók nem, vagy csak igen nehezen vállaltak (például a hazai kórházak műhibákkal okozott kárainak biztosítását).

- Az EU-csatlakozás abban a tekintetben óriási változást hozott - ha ez a felszínen nem mutatkozik is meg -, hogy 2004. május 4-én Magyarországon is hatályba lépett az unió jogrendje. A pénzügyi ágazati törvények talán mindegyikét módosító (a nyáron elfogadott) sokadik "pénzügyi salátatörvény" ezzel összefüggésben is számtalan változást tartalmaz az életbiztosítási szerződéseknek az ügyfelek által történő, harminc napon belüli felmondásának szabaddá tételétől a biztosításközvetítők tevékenységének engedélykötelessé tételéig. Legújabban pedig a konglomerátumokról szóló direktíva jelent meg az ezek után a laikusok számára lassan nemhogy felfoghatatlanná, de már olvashatatlanná is váló ágazati törvények mindegyikében. A szakma számára mit jelentenek ezek az "újdonságok"?

- A harminc napon belüli felmondás (a jogász ezt elállásnak mondaná) a biztosítók részéről kezelhető. Ez számtalan - későbbi - ügyfélpanaszt is megelőzhet; mindkét félnek jobb, ha már az elején kiderül, hogy egyikük nem ilyen lovat akart...

A közvetítőkkel (ügynökökkel) nem az baj, hogy őket regisztrálni kell, hiszen ez valóban minden EU-országban így van, hanem az, hogy megint "túlteljesítettük" a brüsszeli elvárásokat. A regisztrálás feltételeként az ügynököktől felsőfokú végzettséget (vagy azzal egyenértékű képzettséget) követel meg a törvény. Ilyen viszont a világon nincs! Magyarországon is csak a biztosításközvetítőknek kell felsőfok, a tőzsdei, jelzálog-, banki stb. ügynök, bróker lehet középfokú végzettségű. Ezzel "csak" az a probléma, hogy mintegy húszezer ügynököt kell beiskolázni, ami vaskos költségnövelő tényező.

A pénzügyi konglomerátumok felügyeletéről szóló törvényi kiegészítés a hazai biztosítókat - aktuálisan - közvetlenül nem érinti, az új szabályozásnak a magyar piacon csupán az OTP-csoport vonatkozásában van jelentősége. Ennek a vezetője viszont az OTP Bank, nem pedig az általa tulajdonolt Garancia Biztosító.

- Ha szabályozásról szólunk, akkor a bankszektorban és a befektetési ágazatban Bázel II. a "jelszó", hiszen hamarosan megszületik az EU új, "Bázel-konform" tőkeszabályozása. Ehhez képest a biztosítási szakma Bázel II-je, a Solvency II. ráérősebben készül, de készül. Mire számítanak?

- Valóban ráérősen készül. Az EU-ban is sokkal könnyebb a politikusoknak az elveket felvázolniuk, mint azokat a gyakorlat nyelvére lefordítani, azaz a régebben működő rendszer helyébe egy jobbnak vélt rendszert kialakítani, mert az ördög a részletekben van. A "Solvency II." formálásában mostanában még csak a különféle bizottságok felállításánál tartanak az illetékesek, ezek a testületek azonban még nem tettek le olyan javaslatot, amelyikből értékelhető lenne a felállítandó új rendszer pénzügyi hatása.

- A témánál maradva, végül a biztosítási szerződésekre vonatkozó számviteli direktíva is szót érdemel: ha jól látjuk, a szakmában ez váltotta ki a legnagyobb vihart. Most éppen hol tart a "küzdelem az árral", ad-e a Mabisz számára feladatokat ez a szabályozási változás?

- Ebben a kérdésben is hasonló a helyzet. A politika könnyedén kiadta a parancsot, hogy "tessenek" egy új európai számviteli rendszert létrehozni, de a megalkotott nemzetközi számviteli standardok értelmezése, átültetése a pénzügyi szektorba bizony komoly aggályokat vált ki mind a banki, mind a biztosítói tevékenység vonatkozásában.

Mára egyébként a hazai érdek-képviseleti szervezetek is megtanulták, hogy lobbizni először nem a József nádor téren, hanem Brüsszelben kell. A mi nemzetközi szövetségünk, a CEA ezt már elég jól csinálja odakinn, mi pedig megpróbáljuk idehaza tenni ezt.

- Az év végéhez közeledve adódik a kérdés: hogyan látja, milyen évet zárhat az ágazat, különös tekintettel azokra a fejleményekre, amelyeket a PSZÁF féléves szektorjelentése a minap rögzített. Vagyis azt, hogy az életbiztosítások adókedvezményének megrövidítését célzó kormányzati törekvések számottevő kockázatot hordoznak a szektor számára, a nem-
életbiztosítási ágazatban az ingatlanhitelek iránti kereslet tendenciózus lanyhulása kiesést okozhat. Igaz, eközben a befektetéshez kötött életbiztosítások népszerűsége a tőzsdei hossz jóvoltából erősödhet, viszont a költségvetési kockázatok miatt a pénzügyi szolgáltatók piaci kockázatai változatlanul erősek. A felsorolt faktorok némelyike perspektivikusan sem biztató, amihez képest talán sovány vigasz az a minap napvilágot látott hír, miszerint az új kormányfő által Magyarországra szervezett rendkívüli esemény, a nálunk sosem látott "kormányfő-találkozó" s ennek alkalmából a világ egyik legveszélyeztetettebb miniszterelnökének, Tony Blairnek a biztosítása, pontosabban annak a költsége a szervező országot terheli...

- Az előző évihez hasonló, annál talán még eredményesebb, a kedvező tendenciákat konzerváló zárást várok. Ma már a magyar biztosítási piac elérte azt a méretet, hogy a kérdésben felsorolt - valóban nem túl biztató - körülmények alapvetően nem befolyásolják a biztosításügy fejlődését. Természetesen az életbiztosítási adókedvezmények csökkentése, illetőleg eltörlése kedvezőtlen, de nemcsak azért, mert ennek kapcsán az értékesítési lehetőségek nyilván nehezülnek, hanem azért is, mert egy gondosan kiépített állományt fog összekuszálni ez a fejlemény. Lesznek olyanok, akik az adókedvezmény hiányában már nem vállalják a díjakat, közülük sokan a szerződés megszüntetése (visszavásárlása) mellett döntenek majd, s ez számukra számottevő hátrányt jelenthet. Bízunk abban, hogy a szabályozás csak átmeneti jellegű lesz. Egyszer már eltörölték ezt a kedvezményt, majd - bölcsen - gyorsan visszaállították.

Ami a brit miniszterelnök magyarországi tartózkodására vonatkozó biztosítást illeti: a kockázatot vállaló biztosítóról, a biztosítás összegéről és díjáról nem beszélhetek, hiszen engem is köt a biztosítási titoktartási kötelezettség. Abban azonban bízom: ha az a bizonyos biztosító mindössze egy fontot kért Blair biztosításáért, akkor is jó üzletet csinált. Feltéve persze, hogy nem fizetett túl sok jutalékot az ügynöknek...

rimaszombati