Ritkán van az újságírónak olyan érzése, hogy a vállalatvezető, akivel interjút készít, az általa irányított szervezetnek a motorja is, meg a szíve is. Az elmúlt hetekben a magyar tőkepiac egyik legnagyobb részvényeladási tranzakciójának középpontjában álló BorsodChem vezérigazgatója, Kovács F. László ilyen. Aligha véletlen, hogy a londoni és a varsói tőzsdére lépéssel egybekötött különleges ügylet (Bank & Tőzsde, 2004. 8. szám) nyilvános prezentációja apropóján az irányító pakettjének nagyobbik részét értékesítő főtulajdonos (Vienna Capital Partners) vezető partnere szükségesnek tartotta megjegyezni: kevés olyan embert ismer, aki ilyen lelkesedéssel képes beszámolókat tartani egy vállalat életéről, piaci helyzetéről, mint ahogyan ő. A 2004. év valóságos szenzációjának számító, a BorsodChemet újra izgalmas tőzsdei vállalattá transzformáló eladás kapcsán Kovács F. Lászlóval a vegyipar és a társaság közeljövőjéről, a részvényesek számára értékteremtési céllal kialakított stratégiájáról, a megvalósításhoz szükséges források megszerzésének lehetőségeiről beszélgettünk. Interjúnk még a háromnegyedéves tőzsdei gyorsjelentés november 12-i közzététele előtt, és azokban a napokban készült, amelyekben a BorsodChem menedzsmentjét bizonyos mértékig korlátozta a részvénytranzakcióhoz kapcsolódó 40 napos információs moratórium.

- A BorsodChem tőzsdére történő "visszatérésének" időszakában több alkalommal is hangoztatta, hogy a vegyipari ciklus kedvezőbbre fordulása ezután, 2005 és 2006 folyamán következhet be. Amikor a menedzsment által eddig nem tapasztaltan borús világgazdasági környezetben, az alapanyagok drágulása és az olaj árának hihetetlen megugrása közepette kell helytállniuk, mire alapozza mindezt? Ilyen piacon hogyan juttathatják érvényre a vállalat termékeinek esetleges versenyelőnyét?

- Valóban magas árazású piacon kell dolgoznunk. Drága a szénhidrogén alapú energia, és magas a villamos energia ára is. Sok elemző gondolta, hogy törést okozhat majd a világgazdaságban az, ha 50 dollár fölé szökik az olaj ára, ám láthatjuk, hogy heteken át anélkül volt a kritikus határ fölött a jegyzés, hogy drámai változások történtek volna. A vállalatok alkalmazkodtak és folytatják munkájukat.

Mindezt azonban más megvilágításba helyezi, ha afelől közelítünk a témához, miért ilyen magas az energia ára. Egyszerűen azért, mert megnőtt iránta a kereslet. Ennek a keresletnek nem csekély részét a vegyipar támasztja. A vegyipar pedig akkor képes megvásárolni ilyen áron az alapanyagokat, ha a termékei árában érvényesíteni tudja a magas alapanyagárakat. Ez igaz a BorsodChemre is. Ugyanakkor az alkalmazkodás számunkra is nagy feladat. A nyár folyamán, júliusban és augusztusban olyan ütemben emelkedett két alapanyagunk, a benzol és a toluol ára, hogy az MDI és a TDI szállítására vonatkozó szerződéseinket fel kellett mondanunk és újakat kötni helyettük. Ezekben a szerződéseinkben ugyanis negyedévenként állapítottuk meg az árakat, a kialakult helyzetben viszont a harmadik negyedévben át kellett térnünk a havi árazásra. A rövidebb időszakra való átállás most a harmadik negyedévben szerencsés helyzetet alakított ki, hiszen szeptember folyamán a benzol és a toluol ára már csökkent, miközben az MDI-é és a TDI-é még fölfelé tartott. Így a legutóbbi negyedévben fő termékeink értékesítési marginját tartani tudtuk. Ez középtávon is így lehet.

Hasonló szituációval szembesültünk a fő termékeink közé tartozó PVC piacán, bár ott fordított az alapanyag-szállítási, illetve a késztermék-eladási szerződéseink futamideje: a PVC ára havi, az alapanyagok ára negyedéves jegyzésen alapul. A PVC ára hónapról hónapra folyamatosan emelkedett, az alapanyagoké ellenben nem változott. Megrendeléseink alapján ugyanakkor érezhető, hogy továbbra is nagyon jó a kereslet a PVC iránt.

Összességében azt látom, hogy véget ért az a 2000-től 2004 májusáig tartó időszak - egy nagy hullámvölgy -, amikor a vegyiparban nagyon nehéz volt nyereséget felmutatni. Most viszont annak ellenére, hogy rendkívül magas az energia és az alapanyagok ára, kitartó kereslet mutatkozik, és a vegyipar az elkövetkező két évben a ciklikus csúcs irányába tart. Tehát optimista vagyok a tekintetben, hogy ha 50-60 dollár/barrel marad is az olajár, a termékláncok, a végfelhasználók elviselik majd a kialakult körülményeket, és így a vegyiparban is normálisan mehet az üzem.

Nem tudom azonban megjósolni, mi lesz akkor, ha például 60 dollár fölé szökik az olaj ára. Nem tudom, hol van az inflexiós pont, amelynél a vegyipari társaságok már nem tudják a termékek árában érvényesíteni a magas olajárat, ezért visszafogják termelésüket is, ami az olaj piacán a kereslet, majd pedig az ár visszaeséséhez vezethet.

- A magas árak felerősíthetik a helyettesítő termékek iránti keresletet. Vannak-e olyan helyettesítő termékek, amelyek kiszoríthatják a vegyipari, ezen belül a BorsodChem gyártmányait a piacról akkor, ha az alapanyagok ára a magasban marad?

- Kijelenthetem, hogy nincsenek a piacon helyettesítő termékek. Ha az úgynevezett lágy habokat vesszük alapul, azokat nem lehet mással kiváltani. Ha az MDI-t vizsgáljuk, azt az építőiparban szükséges szigetelők előállításakor a polisztirolhabbal lehet ugyan helyettesíteni, ám a polisztirol ára még kritikusabban változik. A helyettesítés egyébként lényegében véve már megtörtént 2001 és 2003 között, amikor az MDI-hab ára évi 2-3 százalékkal csökkent, miközben a polisztirolhab 50 százalékkal olcsóbb lett. Most azonban a polisztirolhab ára közeledik az MDI-habéhoz, tehát igazából nincs helyettesítés ebben a termékkörben. A polisztirol is ásványolaj-alapú termék, akárcsak az MDI; alapanyaga a sztirolmonomer, míg az MDI-é a benzol. Ehhez hasonlóan a PVC építőipari alkalmazásait sem helyettesítheti a polietilén vagy a polipropilén. Helyettesítési veszély tehát az alapanyagárak alakulása miatt nem fenyeget.

Azt is mondhatnánk, hogy szinte kényelmes helyzetben vagyunk. Hiszen mindaddig eltarthat ez az állapot, ameddig az építőipar hajlandó ilyen áron is átvenni a vegyipari termékeket. Előbb-utóbb viszont eljuthatunk oda, hogy az építőipari beruházások visszaesnek, ami visszavetheti az olaj iránti vegyipari keresletet is, így pedig az olaj ára ismét lefelé tarthat. Ez egyébként még hamarabb is bekövetkezhet, mivel napjainkban akár 15-20 dollárra is rúghat az olaj árában kalkulált geopolitikai kockázati felár - a nigériai sztrájkoktól, a floridai hurrikánoktól a Lukoil gondjaiig terjedő tényezők következményeként. Ha viszont enyhülnek a kockázatok, máris olcsóbb lehet a fekete arany, s így a mi alapanyagaink is, ami szintén bizakodásra ad okot.

- A vázolt ígéretes gazdálkodási környezetben tehát nyugodtan tervezhetik újabb kapacitások kiépítését, a befektetéseket. Tájékoztatásaik szerint már folyik annak a száz kilotonna kapacitású MDI-gyártó üzemnek az építése, amelyet a nemrégiben elfogadott vezetői ösztönzési program feltételeként fogalmazott meg a részvények eladása kapcsán az egykori főrészvényes VCP. Hol építhetnek majd újabbakat annak érdekében, hogy a BorsodChem birtokában legyen az ön szerint 2005 végén működésbe lépő, legalább 260 kilotonnás izocianátgyártó kapacitás?

- Egyrészt a nyáron hozzáfogtunk a kazincbarcikai MDI-üzem felépítéséhez: az acélszerkezet áll, az alapok készen vannak, és a jövő év végén kívánjuk indítani a termelést. TDI-kapacitásainkat a nyáron 20 kilotonnával növeltük, és öröm számunkra, hogy ezt a többletet már értékesíteni is sikerült, az üzem kellő profittal működik. Ma ezzel együtt 80 kilotonna TDI, valamint 60 kilotonna MDI előállítására vagyunk képesek, és a jövő év végére, 2006 elejére valóban 260 kilotonnára nőhet az izocianát-termelésünk.

Igaz az is, hogy más piacok felé is nyitni szeretnénk. Úgy vélem, hogy az MDI-ből a folyamatban lévő bővítésnek még a felét, tehát további 50 kilotonnát sikerül majd Közép-Európában értékesíteni. Ezután pedig az orosz piacra kívánunk belépni. Oroszország az a terep, ahol az izocianátokkal még nem jelentünk meg, s 15-20 kilotonnányi értékesítésére lesz lehetőségünk. Most kezdjük a marketing előkészítését.

- Ez egyúttal nagyobb kockázatot is hordozhat...

- A lehetőség megvan, a pénzügyi kockázat pedig egyre kisebb. Oroszországban stabilak a bankok, a fizetési rendszer adott, és ott is megvannak a különféle értékesítési csatornák, amelyekkel a lehetőségeket biztonságosan használhatjuk ki.

A harmadik növekedési lehetőséget az jelenti számunkra, hogy a jelek szerint az MDI világpiacán most állt elő az a szituáció, amelyik 2000 előtt a TDI piacát jellemezte. Akkor komoly gyártókapacitások hiányoztak, s be kívántuk tölteni az űrt. Sikerrel jártunk, hiszen olyan fedezetet sikerült a TDI előállításán realizálni, hogy a beruházásunktól remélt öt év helyett három és fél éves megtérülésnek örülhettünk. Napjainkban az MDI piacán 200 kilotonnányi termelési kapacitás hiányzik. Világviszonylatban az MDI iránt évi 3 millió tonnás kereslet mutatkozik, és ez előreláthatólag évi 7 százalékkal növekszik majd. Így adódik, hogy hamarosan 200 kilotonnányi kínálatra lesz szükség, 2006-ra pedig ez a többletigény 600 kilotonna fölé nő. A BorsodChem üzeme lesz az első, amely megjelenik majd a világpiacon, és ez mindenképpen nagy fegyvertény. A további beruházások ráadásul nem Európában várhatók, hanem inkább Kínában.

Az MDI piacon 2006 végére állhat helyre a kereslet és a kapacitások képviselte kínálat egyensúlya. Addig viszont magas, sőt akár erősödő jövedelmezőséggel tudjuk ezt a termékünket értékesíteni.

- Vajon elképzelhető-e egy olyan forgatókönyv, hogy a BorsodChem Oroszországban is kiépít MDI-gyártó üzemet, avagy más módon, másfajta befektetéssel erősíti az orosz piacon kifejtett aktivitását?

- Erről még korai volna beszélni. A multinacionális vegyipari társaságok a terjeszkedésben egyelőre elkerülik Közép-Európát, ezért a BorsodChemnek inkább a közép-európai régióban vannak jó lehetőségei. A BASF, a Bayer, a Dow először Nyugat-Európában építette ki a maga üzemeit, majd következett Amerika, azután befektettek a Távol-Keleten (Dél-Korea, Japán) most pedig Kína van soron a térképükön. A következő lépésben Oroszország kerülhet a figyelmük középpontjába, így nem Közép-Európa lesz a célpontjuk. Erre egyrészt az orosz kereslet fog magyarázatot adni, másrészt az, hogy nekik is érdemes földrajzi értelemben is az alapanyagok, az olaj és a gáz közelében letelepedniük. Ez az időpont egyébként a következő évtized elejére eshet. A BorsodChem tehát még ráér ezt a lehetőséget mérlegelni.

Más szempontból nézve a kérdést fontos, hogy a tőzsdére való visszajövetelünkkel, a szórt tulajdonosi struktúra visszaállásával jó lehetőségeink nyílnak a növekedésre. Beruházásaink termőre fordulásával néhány éven belül elérjük az egymilliárd dolláros árbevételi határt, s akkor már olyan nagyságrendű lesz a társaság, hogy sokkal védettebb lesz egy lehetséges barátságtalan kivásárlással szemben, mint volt 2000-ben.

- Ennek a méretnek az eléréséhez fontos tehát, hogy határidőre elkészüljenek az MDI-beruházások. Milyen műszaki jellegű kockázatai lehetnek egy ilyen üzem felépítésének? Ezzel együtt mekkora esélyét látja annak, hogy a menedzsment ösztönzési programjának egyik része, az üzem határidőre történő megépítése megvalósul, illetve hogyan látja: sikerülhet-e az új kapacitást valóban 80 százaléknál nagyobb kihasználtsággal üzemeltetni?

- Egy üzem építésekor, a know-how telepítésekor a gyakorlott, rutinos vállalkozók általában jól fel tudják becsülni, hogy a tervezés, az alapok lerakása, a berendezések szállítása, az összeszerelés, a felépítés, a próbaüzem milyen hosszú időt vesz igénybe. Az építési vállalkozók ennek alapján képesek megmondani, hogy egy ilyen típusú gyárat 26 vagy 28 hónap alatt építenek-e fel. MDI-üzemünk most megkezdett beruházása abból a szempontból speciális, hogy ez lesz az első, amely a BorsodChem saját technológiájával létesül. Így tehát mi tervezzük a létesítményt, ezért olcsóbb és rövidebb is a tervezés fázisa. Minden remény szerint akár 24 hónap alatt valósággá válhat az üzem. Vagyis azután, hogy tavaly októberben fogtunk hozzá a tervezéshez, 2005 októberének végén már a próbaüzemet is elkezdhetjük.

Én azt gondolom, hogy 2005 negyedik negyedévében az új üzemben már termelni fogjuk az MDI-t. A jövő évi üzleti tervben mi már azzal számolunk, hogy a próbaüzem alatt termékeket fogunk gyártani. Ezután 2006 lesz az az év, amikor fel kell futtatni a termelést s el kell kezdeni a marketinget és az értékesítést.

Visszatérve az ösztönzőrendszerre, a tervezési és az építési munkák haladásából ítélve most úgy látom, 2005 októberének végére vagy inkább novemberre elkészülünk. Van még tizenegy hónapunk, behozhatjuk azt a kisebb csúszást, ami eddig keletkezett. Ezért ma megvalósíthatónak látszik, hogy a szerelés időben, 2005 negyedik negyedévében befejeződik és tényleg elkezdődik a próbaüzem. Vagyis az ösztönzőrendszernek ezt a feltételét teljesíthetjük. A másik feltétellel, a 80 százalékos kapacitáskihasználtsággal kapcsolatban azt gondolom, hogy abban már komoly rizikó van. Főként a tekintetben, hogy a kiírás szerint a mutató két egymást követő negyedévben nem eshet 80 százalék alá. Ez azt jelenti, hogy a saját magunk által tervezett technológiának tökéletesnek kell lennie. Ez a feltétel kicsit kemény. Azt is látni kell, hogy ha egy ilyen MDI-üzem kihasználtsága tartósan meghaladja a 85 százalékot, az már nagyon jó teljesítmény. Egyébként hasonló a helyzet a TDI-üzemekkel. Műszakilag is nagy kihívás ezeket az üzemeket folyamatosan 85 százalékos kihasználtsággal működtetni. Ez a technológia ugyanis más, mint mondjuk egy etilénkrakkoló, amely akár éveken át képes 95 százalékosnál is magasabb kihasználtságot produkálni.

Mindez azt jelenti, hogy a műszaki és a kereskedelmi feltételek igen kemények, nagy kihívás elé állítják a menedzsmentet, és bár nagyon remélem, nem vagyok biztos abban, hogy sikerül teljesítenünk a prémiumfeltételt.

- A BorsodChem az izocianátok és a hozzájuk társuló PVC gyártását olyan technológiával oldja meg, amelynek révén erős a szinergia, hiszen kétszer is felhasználhatják ugyanazt a klórgázt. Erről szólva néhány prezentációjában jelezte már, hogy ezt a szinergiát más vegyipari tevékenységekhez is ki tudnák használni. Vajon mire célzott?

- Üzleti érdekeinknél fogva erről nem szeretnék beszélni. Annyit árulhatok el, hogy elképzeléseink arra irányulnak: a leendő termék valamiképpen illeszkedjék alkalmazott kémiai folyamatainkhoz, de ne úgynevezett commodity-termék legyen, hanem magas hozzáadott értékű gyártmány.

- Ha valaki megvizsgálja a BorsodChem tőkeszerkezetét, akkor arra juthat, hogy ha az eladósodottsági mutató a most jellemző 36 százalékról a tankönyvekben felső határként kezelt 45 százalékra emelkedne, akkor is 30-40 milliárd forintnyi hitelt bírna el a mérleg. Ha ekkora összeget akvizíciókra fordítanának, komoly kapacitásokhoz juthatna a társaság. Gondolkodik-e a menedzsment ilyen akciókon a régióban, s ha igen, hol?

- Azt kell felmérnünk, hogy van-e olyan célpontnak tekinthető vállalat Közép-Európában, amely jó minőségű termékeket állít elő, vagy olyan, amely aránylag gyorsan átalakítható a BorsodChem számára megfelelő minőséget produkáló termelőkapacitássá, és illeszkedik is a termékportfóliónkhoz. Nagyon kevés az igazán jó lehetőség, és egyelőre nehéz megmondani, mikor következhet egy akvizíció, de nem zárható ki, hogy lesz. A nyilvános forgalomba hozatalhoz kapcsolódóan október elejétől kezdődően meghatározott negyvennapos információs moratórium miatt ugyanakkor nem is mondhatok bővebbet erről.

Ebből a szempontból kivétel, hogy Lengyelországban plauzibilis a megjelenésünk; a lengyel kormány bejelentette, hogy a Zachem nevű TDI-gyártót el fogják adni. Biztosan megnézzük, de az nem biztos, hogy meg is vesszük. Éppen azért, mert vertikálisan nem integrált, és lehet, hogy jobb megtérülést érünk el, ha a pénzünket máshol fektetjük be. Óvatosnak kell lennünk, és nem akarunk abba a hibába esni, hogy a mindenáron való növekedésért feláldozzuk a cég minőségét. Egy úgynevezett upstream-akvizíció viszont elképzelhető.

- Finomítói kapacitásokra gondol?

- Rátapintott a lényegre. Ha bővül az MDI-kapacitásunk, akkor az évi 240 ezer tonnás MDI- és TDI-gyártáshoz vásárolnunk kell 200 ezer tonna benzolt és toluolt. Megéri-e megvenni egy ilyen üzemet, ha cserében saját előállítású alapanyagot használhatunk fel? Természetesen. Az upstream-akvizíciók így az izocianát-gyártó tevékenységünk vertikális kiegészítését jelenthetik. Ily módon lefölözhetjük a finomítói árrést. 2000-ben megvettük az ostravai anilingyárat, amely az MDI alapanyagát szállítja. Ha a benzolt és a toluolt is mi állítjuk elő, akkor még stabilabb lehet az értéklánc.

- Amint a tranzakció zárását követően szervezett sajtótájékoztatón kifejtette, a társaság által generált éves cash-flow, valamint a készpénzállomány kellő alapot ad a kapacitásbővítő beruházásokhoz. A terjeszkedéshez, az akvizíciók finanszírozásához viszont hitelekre is szükség lesz. Most, hogy az elmúlt hetekben kivitelezett piaci tranzakcióval radikálisan megváltozott a tulajdonosi háttér - az irányító részvényes tulajdonosi súlya 23 százalékra redukálódott, s a részvényeket pénzügyi befektetők vásárolták meg -, módosulhat-e a társaság adósságviselő képességének a megítélése, amelyet tavasszal a Standard & Poor’s BB stabil kilátásúra minősített. Hogyan értékelik, változhatnak-e e lényeges fejlemény nyomán a társaság finanszírozásának a feltételei?

- Nem hiszem, hogy a forgalomba hozatal nyomán változna a minősítés. Inkább a vállalati méret növekedése lesz az a tényező, amelynek jóvoltából módosulhat a besorolásunk, ez pedig 2006-ban lehet aktuális. Ha addigra a napjainkban 550 millió
euró körüli értékesítésünk mondjuk 300 millióval megemelkedik, akkor a minősítőintézetek is más szemmel fognak ránk nézni. Az idézett minősítés kapcsán a Standard & Poor’s legfőbb kérdése az volt: mikorra várható a vállalati méret komoly növekedése? Most ugyanis nem adhatott BBB besorolást, viszont elképzelhetőnek tartotta, hogy 800-850 millió eurós árbevétel elérésekor megadja azt. Sőt, akkor már szinte "jár" a BBB.

Arra számítunk tehát, hogy rövid távon nem változik a minősítésünk, középtávon viszont javulhat. Ha a BorsodChem mérlege ilyen egészséges marad, mint ma, ha a termékszerkezet javul, és szerves növekedés vagy akvizíció nyomán nő az árbevétel, akkor bízhatunk egy sokkal jobb minősítés megszerzésében is.

Szöllősi-Cira László