- Szalay-Berzeviczy Attila a tőkepiaci háttér-infrastruktúra egyik kulcságazatából, az intézményi befektetőket kiszolgáló letétkezelési üzletből robbant be 2003 őszén a nyilvános tőzsdeügyekbe oly módon, hogy a HVB Bank versenybe szállt a tőzsdéket abban az évben felvásárló magánbefektetőkkel a részvények megszerzéséért. Azóta, hogy a tulajdonosváltás kapcsán Jaksity György elnök és az igazgatóság több tag-
jának visszahívásával háromtagúra redukálódott testület élére állt és dolgozni kezdett, a piaci közösség többféle "leg" jelzőt is a nevéhez társított, túl azon, hogy a hazai tőzsdeelnökök maroknyi táborában messze a legfiatalabbnak számít. Először is arra vagyunk kíváncsiak, hogyan értékeli ön az elmúlt hónapokat?

- Eddigi elnökségemnek három különálló szakaszát tudom megkülönböztetni. Az elsőben igyekeztem megismerni a teendőket és átlátni a rendszert. Egyik első feladatomnak tekintettem, hogy konszolidáljam a piac véleményét az új tulajdonosokról, személyemről és a kialakult rendkívüli helyzetről, hiszen nehezen kommunikálható, összetett tranzakció révén kerültem az elnöki székbe. Világos volt, hogy meg kell nyugtatni a kedélyeket, be kell mutatnom, hogy nincs veszélyben a BÉT függetlensége, nem fog "Budapest Bécsbe olvadni". Közben pedig volt min együtt dolgoznom a konzorcium tagjaival is. A második fázisban hirtelen a politika csatamezején találtam magamat, ahova a kormánynak az árfolyamnyereség-adó bevezetésével kapcsolatos terve miatt kerültem. Szerencsére az ilyen honvédő "utcai harc" fekszik nekem. Ezért a kialakult helyzetben meg tudtam villantani az egyik fő erényemet: a harcos mivoltomat, aminek köszönhetően nagyon nehezen mondok le a győzelemről, ha nagyon hiszek valamiben, és ha érzem, hogy az igazság az én oldalamon áll. Végül is győzelemmel zárult ez a szakasz, s ez óriási lendületet adott a harmadik szakaszhoz, amely még ma is tart. Ebben a fejezetben sok fronton sok fontos ügyet hajszolunk a kollégáimmal, kezdve a Keler kivásárlásától a Budapesti Árutőzsde beolvasztásáig, a Budapesti Értéktőzsde részvénykibocsátásának és tőzsdei bevezetésének tető alá hozatalától a BÉT tizenötödik születésnapi programjainak a szervezéséig, a politikai erőkkel való jó együttműködés erősítésétől a lakosság és a nyugdíjpénztáraink "részvényfronton" való mozgósításáig. Közben persze próbálok a médiumoktól kapott valamennyi felkérésnek is eleget tenni.

- Azzal, hogy kiderült, a kivásárlás az EU fúziós szabályai értelmében engedélyköteles ügylet, eléggé kényes helyzetben találta magát 2004 nyarán. Elég talán arra utalnunk, hogy a feltételes tulajdonszerzés és az uniós versenyfelügyeleti eljárás kapcsán igen nagy felelősség hárult a BÉT igazgatóságának tagjaira, nem szólva az érdekelt kisebbségi tulajdonosok érdekeinek sokrétűségéről. Az elnöki posztra lépve interjúk valóságos áradatával lepte meg a közönséget. Erre a helyzetre gondolva kérdezzük: kiknek és milyen megfontolásból kommunikált ilyen vehemensen?

- Elsősorban a szakmai közvéleménynek, mert a kialakult helyzetet valóban konszolidálni kellett. A BÉT általános megítélése ekkor olyan volt, amilyen, de azt látni kellett, hogy ha a szakma is elkezd aggódni a tranzakció átláthatatlan volta és a piac jövője miatt, az baj lenne. Nagyon vigyázni kellett a hitelességre, hogy higgyenek az elnökben, az új tulajdonosok jó szándékában és higgyenek az új perspektívákban. Ezért volt fontos a média művelőivel is újra és újra "átbeszélni" a helyzetet, megelőzendő, hogy bárki is a saját fantáziája szerint formálja a közvéleményt. Tény, hogy nem spóroltam az energiámmal, próbáltam mindig mindenkinek a rendelkezésére állni és nem kitérni egyetlen kérdés vagy téma elől sem.

Ugyanezt az utat jártam a közvetlen kapcsolatok felvételével. Végiglátogattam szinte az összes nagy pénzintézet, brókercég, vagyonkezelő, nyugdíjpénztár és tőzsdei kibocsátó vezetőit, és más fontos véleményformálókat is megkerestem. Elmentem mind a négy párthoz, a felügyelethez s nem is egyszer a kormányhoz és a jegybankhoz. Úgy gondoltam, ez a kötelességem, mert a piac meghatározó szereplőinek joguk van közvetlenül is tájékozódni a történésekről.

- Mit szűrt le ezekből az eszmecserékből az új tulajdonosok fogadtatására, a jövőre, a saját teendőire nézve?

- A pontos részletek ismeretében sokan kezdték úgy gondolni, hogy a tőzsdét jó pályára állítjuk, és van miért reményteljesen nézni a jövőt.

- A tranzakció átláthatósága - mondhatni - az EU engedélyének ismeretében vált teljessé. Abban ugyanis leírták, hogy mi az engedélyezés tárgya. Így derült fény például arra, ami az eddigi kép alapján csak kikövetkeztethető volt, nevezetesen, hogy a tulajdonosi konzorcium - ha közvetetten és feltételesen is - az árutőzsde 75%-át is megvásárolta. A BÉT kapcsolódó közleménye szerint a konzorcium április 26-án sajtótájékoztatón ismerteti terveit, ezért ezt a témakört nem feszegetjük, noha nyilvánvaló, hogy ön nem csak tőzsdeelnökként beszél, amikor megnyilatkozik. Azt viszont szeretnénk tudni, hogyan látja: a piaci közösséggel sikerült-e elfogadtatni a tranzakciót?

- Az a meggyőződésem, hogy a BÉT új tulajdonosi szerkezete és a börze menedzsmentje által felvázolt és képviselt stratégia ma általában bírja a szakma bizalmát és támogatását. Ezt pedig nem elég kiérdemelni, de meg is kell őrizni, és mi mindennap ezen dolgozunk.

- Elnöki pályájának a tőkepiac szempontjából eddig az egyik legkézzelfoghatóbb produktuma az árfolyamnyereség-adó bevezetésének kivédése. Igen radikális hangnemben és új eszközökkel küzdött a nyilvános porondon - arra még nem láttunk példát, hogy az extőzsdeelnökök majdnem egy emberként felsorakozva álljanak ki valamiért. Ebben az akcióban politikusokkal mérkőzött meg, politikusi eszközökkel - a miniszterelnökhöz gyászszalaggal átkötve eljuttatott tőzsdei kiadványra gondolunk. Milyen megfontolásokkal vette fel így a harcot?

- A törekvés lényege az volt, hogy folyamatosan napirenden tartsuk a nyilvánosság előtt ezt a témát, hogy a kormányoldal ne tudja az árfolyamnyereség-adót csendben, bagatell ügyként kezelve átnyomni a témát a parlamenten. Ezzel persze nagy kockázatot vállaltam magamra, hisz egy olyan ügyben irányítottam magamra a reflektorfényt és szálltam szembe a kormányfővel, amelyet mindenki veszett fejszének tekintett, ezért senki nem is kérte volna számon rajtam, ha csendben elfogadjuk, hogy lesz ilyen adó. Én viszont tudtam, hogy ez az ügy közel sem olyan bagatell, mint amilyennek tűnik. Ez nem 160 ezer részvényesről szólt, hanem a tőkepiacunk és a tőzsdénk jövőjéről, ezért kénytelen voltam mindent egy lapra feltenni. A csata azonban a háttérben dőlt el, ahol folyamatosan tárgyaltunk és egyeztettünk a Fidesz, az MDF és az SZDSZ politikusaival. Az MSZP-vel nem volt miről beszélnünk, hisz az ő javaslatuk volt az árfolyamnyereség-adó, és azt végig egyértelművé tették, hogy ebben az ügyben hajthatatlanok. Végül a három párt leszavazta a kormányjavaslatot, én pedig nagyon megkönnyebbültem. Aztán, amikor karácsonykor a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter is megtisztelte a BÉT ilyenkor hagyományos fogadását, mindenki számára világossá vált, hogy nemcsak az adó veszélye hárult el, de a kormánnyal is megmaradt a jó kapcsolat, és ezzel a "politika szemében" addig talán sohasem látott tekintélyt szerzett a BÉT.

- Visszanézve a mögöttünk hagyott tíz hónapra, azt látni, hogy számos "projektbe" fogott bele. Napirendre tűzte a Bécs-Budapest-Varsó tőzsdeszövetség megszervez(őd)ését, a határidős olajpiac megnyitását, a részvénybefektetések verbális ösztönzését, a nyugdíjrendszer negyedik pillérjének létrehozását, s célba vette a Bank Austria Creditanstalt és a többi osztrák bank részvényeinek a BÉT-re való bevezetését - hogy a legfontosabbakat emeljük ki a kezdeményezései közül, amelyek zöme még megvalósulásra vár. Ezekre is gondolva kérdezzük: hogyan látja, a személyét illetően meg tudta-e győzni a szakmát?

- Ezt a szakmától kell megkérdezni. Persze bizonyosan mindig vannak, akik többet várnak, másként látják a dolgokat, s olyanok is, akik úgy gondolják, hogy jobban csinálnák ugyanezt. Mindenesetre én a legjobb tudásom és belátásom szerint minden idegszálammal az eredményekre és a BÉT fellendítésére koncentrálok, ezért tudom, hogy a többség elégedett lesz azzal, amit lát és hall majd. Egész eddigi életemben nagy szorgalommal, becsülettel dolgoztam a dolgok jobbítása és előrevitele érdekében. Motivált vagyok, és látom az alagút végét, ezért nagy tempót diktálok magamnak és a kollégáimnak, hogy minél előbb oda is érjünk.

- A piac függetlenségét, az üzleti lehetőségeiket féltő konkurens pénzügyi szolgáltatókkal - legalábbis kívülről nézve - konfliktusosabbnak tűnik a "részvényesi status quo".

- Úgy érzem, nincs konfliktus. Minden részvényesnek és piaci szereplőnek ugyanaz az érdeke, az, hogy Budapestnek legyen egy mind nyereségesebb, mind nagyobb forgalmú és kínálatú nemzeti tőzsdéje, növekvő társadalmi-politikai elismertséggel és gazdasági súllyal.

A BÉT berkeiben kialakult egy együttműködő csapat, én pedig nyitott vagyok, mindenkit igyekszem bevonni a munkába. Éppen azzal szeretnék elismerést kivívni, hogy kompromisszumkész, politikailag semleges, emberközeli vezetőként viszem a tőzsde ügyeit.

- A BÉT elnökei a társasággá történő átalakulásig erősebb legitimációt tudhattak maguk mögött, mert a "régi rendszerben" külön választották őket. Jaksity György volt az első, akit testület választott elnökké, ön pedig sajátos helyzetben lett elnök egy olyan "megrövidített" igazgatóságban, amelynek 2003 elején a HVB-től távozó Benke Ákos felváltásával lett a tagja. Persze minőségi különbség, hogy az ön hátterét akkor is a 68,8%-nyi részvényesi erő képezi, ha ez a szavazóerő mindeddig korlátozva volt is. A kisebbségi tulajdonosokra gondolva kérdezzük: nem okozott konfliktust ez a legitimáció?

- A Budapesti Értéktőzsde most már három éve működik részvénytársaságként, úgy, ahogy bármely más vállalat. Azonban csak tavaly óta van olyan szakmai nagytulajdonosi háttere, amelyik komoly pénzt invesztált a tulajdonszerzésbe. Így ez a kör mindenkinél jobban érdekelt az eredményességben, amit ráadásul keményen számon is tud kérni a BÉT vezetőin. Ez a tulajdonosi csoport ráadásul a magyar piac legnagyobb szereplőiből tevődik össze. Ezért úgy gondolom, hogy a BÉT-nek most minden eddiginél legitimebb és nagyobb felelősséggel bíró vezetősége van, amely ráadásul - a közös tulajdonosi háttér folytán - elődeivel ellentétben a Keler és a Budapesti Árutőzsde ügyeiért is kiemelten felel.

Természetesen senki sem lesz véletlenül tőzsdeelnök. Mindahányszor valamiféle komoly, nagy teljesítménynek kell a háttérben lennie. Úgy gondolom, én sem lehetnék másként ennek a pozíciónak a gazdája.

- A tulajdonosi struktúra beszédes jele lehet a bizalomnak. Változott-e a részvényesi háttér a kisebbségi tulajdonosok körében az utóbbi hónapokban?

- Nem, semmit sem változott, gyakorlatilag megfagyott. De ennek egyelőre az a fő oka, hogy a részvények 68,8%-a stratégiai befektetők kezében van, a maradék 31,2% pedig a tőzsdén kívül kisbefektetők hiányában piacképtelen. Ezért is kezdeményezzük a BÉT részvényeinek a tőzsdei bevezetését. Azt követően pedig már nem a tulajdonosi szerkezet, hanem a részvény árfolyama fog a munkánk eredményességéről árulkodni.

- Úgy lett elnök, hogy az a tulajdonosi kör, amellyel tető alá hozták a tőzsdevásárt, s amely többek között új stratégiát ígért, az EU versenyszabályai miatt rögtön tétlenségre lett kárhoztatva. A konzorcium 2004 májusában színre lépő képviselői a bejelentés után vissza is vonultak, lényegében csak ön maradt a páston, illetve párszor Budapestre jött a Bécsi Tőzsde vezérigazgatója, Stefan Zapotocky. Jól látjuk-e, hogy mind ez ideig eléggé magára maradt a kommunikációs feladatokban?

- Egy cég stratégiájáról és ügyeiről sohasem a tulajdonosok nyilatkoznak meg a nyilvánosság előtt, hanem az általuk megválasztott vezetők. Nincs ez másként a BÉT-nél sem.

- Kik a tanácsadói? Kiket tudhat a maga oldalán?

- Nincsenek kimondott tanácsadóim, viszont van egy jól meghatározott kör, amelynek tagjaival rendszeresen megbeszélem a tőzsde aktuális dolgait. Nagyon jól összeszokott párt alkotunk Cselovszki Róberttel, a BÉT alelnökével, az Erste Bank Befektetési Rt. vezérigazgatójával. Napi rendszerességgel beszélünk, és minden kérdésben szeretem meghallgatni a véleményét. Azonos hullámhosszon vagyunk, és ez jó. Aztán ott van a BÉT vezérigazgatója és helyettese, Horváth Zsolt és Mohai György, remek szakemberek, akikre mindig számíthatok. De a tőzsdén kívül is van egy csapat számomra mérvadó véleményformálókkal. Köztük van Lantos Csaba, Fatér Gyula, Virág Ferenc és Streitmann Norbert, aki például fő támaszom volt az árfolyamnyereség-adó elleni küzdelemben. De meg kell említenem Jaksity György nevét is, vele szintén szoktam konzultálni. Most például együtt lobbizunk azért, hogy a Keler mihamarabb a BÉT kezébe kerüljön az MNB-éből, hisz ez az egész hazai piac érdeke.

- Ha a Kelernél tartunk: a konzorcium tulajdonszerzése kapcsán a piacon sokáig tartotta magát az az érv, hogy a HVB Bank vezető hazai letétkezelőjeként a BÉT révén a részint konkurens Keler feletti befolyás lehetőségére kíván szert tenni. Az Európai Bizottság a felvásárlási engedély megadásával "válaszolt" erre az aggályra, hiszen a versenyfelügyeleti eljárásnak része a vertikális összefonódások vizsgálata is. Mégis kíváncsiak vagyunk az érveire.

- A piacnak az a hosszú távú érdeke, ha mind a kereskedési, mind az elszámolási és az értéktári infrastruktúrát azok a szolgáltatók tulajdonolják, amelyek ezeknek a használói is. Ez lehet a biztosítéka annak, hogy a piac mindig optimális árazást és szolgáltatási minőséget produkálva a helyi érdekekkel maximálisan összhangban működjön. A BÉT többségi tulajdonosa, a magyar-osztrák konzorcium olyan intézményekből tevődik össze, mint az Erste Bank, a Raiffeisen Bank és a HVB Bank, amelyek egyébként a különböző szolgáltatásokban egymás legnagyobb riválisai. Így azután szó sem lehet bármiféle monopólium kialakulásáról.

- A fúzió engedélyeztetésének kötelezettsége egyet jelentett azzal, hogy a konzorcium a tulajdonosi jogok gyakorlásában függő helyzetbe kerülve nem lehetett formálója a napirenden lévő, tulajdonosi határozatok sorát igénylő nagy horderejű projekteknek: a két tőzsde piacát érintő integrációnak, a nyilvánossá tett szándékok tükrében a BÁT BÉT általi megvásárlásának, a jegybanki Keler-tulajdon megvételének s a mindezek finanszírozásához szükséges források előteremtését célzó részvénykibocsátás és tőzsdei bevezetés véghezvitelének. Minthogy az EU határozatának megszületése hosszú ideje esedékes volt, az áprilisi éves közgyűlést már azzal a forgatókönyvvel számolva is tervezték, hogy a konzorcium részese lehet az eseményeknek. Szeretnénk, ha sorra venné azt, ami ezekről most tudható.

- Áprilisban rengeteg feladata lesz a közgyűlésnek, s valóban fajsúlyos kérdésekben kell majd döntenie. Ilyen a BÉT-BÁT integráció mikéntje, de felhatalmazást kell adnia az igazgatóságnak a Keler kivásárlására és az ügylet finanszírozásának a megszervezésére is. Ennek egyik lehetséges formája a tőkeemeléses részvénykibocsátás, amit tőzsdei bevezetés követhet. Ha minden a forgatókönyv szerint megy, és az MNB is azon lesz, hogy a Kelert mihamarabb értékesítse, akkor júliusban már egy fedél alatt folyhat a részvények és a búza adásvétele, októberben pedig tető alá tudjuk hozni a BÉT nyilvános részvénykibocsátását, hogy novemberben már adni-venni lehessen a tőzsderészvényeket a pesti börzén. Addig viszont még rengeteg tennivalónk és egyeztetnivalónk van a tulajdonosokkal.

- Lehet-e már valamit tudni a kibocsátás méretéről?

- Ez egyelőre bizonytalan, hiszen több ismeretlen is van abban a bizonyos egyenletben. Egyrészt nem ismert még, hogy a Keler végül is mekkora osztalékot fog fizetni az idén, mint ahogy természetesen az sem, hogy a Keler 53,4%-a (amely most az MNB tulajdonában van) milyen áron kerül majd át a BÉT könyveibe, amennyiben tényleg a tőzsde tudja majd megvásárolni a pakettet. Végül számítunk arra is, hogy a BÉT azon tulajdonosai közül néhány, amelyek kiszállási lehetőséget keresnek maguknak, de a tőzsdén kívüli forgalomban ezt ma nem tudják megoldani, felajánlja a részesedését eladásra. Mindenesetre én 4-6 milliárd forintos kibocsátásra számítok, amivel elsősorban a hazai lakosságot és nyugdíjpénztárakat céloznánk meg.

- Az új tulajdonosi kör nevében megszólalók 2004 májusában függetlenséget, baráti szándékokat, közös fejlődést ígértek, aminek részleteiről ezek szerint április 26-án hallhat majd az érdekelt és kíváncsi piaci közönség, bár a BÉT és a WBAG az engedélyezés kapcsán kiadott közleményében felvillantott már néhány konkrétumot. Arra viszont már most kíváncsiak vagyunk: mi lesz vajon az érdekelt piaci berkekben a leginkább féltett függetlenség meghagyásának az első jele az új helyzetben?

- Azt hiszem, a BÉT függetlenségének a fő biztosítéka az, hogy az igazgatóságban egyetlen kivétellel olyan magyar szakemberek fognak helyet foglalni, akiknek az egzisztenciája függ attól, hogy virágzik-e és mennyire a tőzsde Budapesten. A konzorcium mindenesetre nem szándékozik újabb BÉT-részvényeket vásárolni a kibocsátáskor, ami azt jelenti, hogy a mostani részesedésük csökken, miközben támogatni fogják a közgyűlésen a tőzsdevédelmi passzus beiktatására vonatkozó alapszabály-módosítást is. És végül, de nem utolsósorban hangsúlyoznom kell, hogy a magyar piac érdekeivel gyökeresen ellentétes lépéssel a konzorcium azonnal veszélybe sodorná a varsói és a többi kelet-közép-európai tőzsdével kapcsolatos terveit.

Tehát úgy érzem, elég oka és bizonyítéka van és lesz is annak az állításnak, hogy a kialakult tulajdonosi felállásban a BÉT nem veszítheti el az önállóságát és a nemzeti karakterét.

- A két tőzsde piacának integrálása a tavaly nyáron meghirdetett, azután kényszerűen prolongált közgyűlési napirendi pont szerint a BÁT 75%-os részvénypakettjének a BÉT általi megvásárlásával menne végbe. Az EU engedélye ugyanakkor egy konzorciumi közös vállalatról szól, azaz a tulajdonlást ennek közbeiktatásával szervezik meg. Akár így, akár úgy, az árutőzsdén a társasági törvény értelmében előáll a vételi kötelezettség a kisebbségi részvényesek vonatkozásában. A BÁT részvényesi hátterének tükrében akad, aki erre spekulál. Mit tud most mondani erről a szintén finanszírozást igénylő kivásárlásról?

- A BÉT a közgyűléstől kapott felhatalmazás alapján meg fogja vásárolni a BÁT-részvényeket a tulajdonosaiktól. Az összes részvényt az összes tulajdonostól. A BÉT ugyanis a BÁT százszázalékos tulajdonosa kíván lenni. Ehhez most elég pénz áll a BÉT rendelkezésére.

 - Nézzük kicsit a tőzsdeüzletet, ami végtére is a fő mércéje lesz az új tulajdonosok regnálásának is. A BÉT egyik nagy gyengesége a csekély részvénykínálat. Nem véletlen, hogy a konzorciumban részes Raiffeisen-csoport a küszöbönálló részvénykibocsátása kapcsán nem számolt budapesti tőzsdei megjelenéssel, de Varsóba elmenne, holott a csoport magyarországi aktivitása a banki-pénzügyi piacon igen erős. Hogyan látja a bővítés kilátásait? Most vajon megnőtt annak az esélye, hogy az RZB-t rábírják a budapesti tőzsdére lépésre is?

- A Raiffeisen Bank terveihez nem tudok hozzászólni, ezt nekik kell tudniuk. Természetesen szívesen látnánk a bevezetett társaságok között, csakúgy, mint a BÉT másik két főtulajdonosát, az Erste Bankot és a Bank Austria Creditanstaltot. A BÉT mindent megtesz azért, hogy mind a külföldi, mind a belföldi vállalatok számára "pofonegyszerű" legyen részvényeik bevezetése és forgalomban tartása. Kezdeményeztük a vonatkozó jogszabályok módosítását úgy, hogy ne csak magyar nyelven fogadhassunk el a gyorsjelentéseket és hogy ne kelljen feltétlenül alaptőkét emelni egy bevezetés előtt. Mindeközben eltöröltük a bevezetési díjat, és sokat teszünk azért, hogy a hazai intézményi és a lakossági részvénypiaci keresletet egyaránt stimuláljuk.

Mindazonáltal szeretnék egy tévhitet eloszlatni. A bevezetések elmaradása egyáltalán nem az egyébként most már nagy forgalmú budapesti börze hibája vagy gyengesége. Ez a magyar vállalatok vezetőinek a hiányos tőkepiaci ismereteit tükrözi, vagy pedig azt, hogy sehol sincs napirenden komolyabb tőkét igénylő beruházás.

- A kínálat szempontjából a potenciális hazai keresletre tekintettel igen érdekes kezdeményezésnek értékelhető a határidős olajpiac megnyitásának szándéka, amivel kapcsolatban már közleményben tudatta a BÉT, hogy megbízást adott a kontraktus kimunkálására. Melyek a megfontolásaik?

- Az olajkontraktusokkal való kereskedelem az árutőzsde asztala, és ennek megfelelően az ő ötletük is volt. A BÉT akkor folyt bele ebbe, amikor a BÁT elnöke, Török Sándor megkeresett minket mint az árutőzsde jövőbeli tulajdonosait. Tájékoztatott az ezzel kapcsolatos részletekről, és arra kért bennünket, hogy a New York-i road-show alkalmával ejtsük útba a NYMEX-et, amellyel már régóta tárgyalnak a lehetséges együttműködésről. A New Yorkban látottak és hallottak aztán magukkal ragadtak és meggyőztek, így a BÁT teljes lelkesedésemmel együtt megnyert az ügyének. Úgy gondolom, hogy az árutőzsde nagyon nagy érték lesz a BÉT számára, amely erősíti majd a régióbeli pozícióját, hisz egyetlen kelet-közép-európai tőzsdének sincsen ilyen szekciója és terméke. Ezért a hosszú távú helyzetünket erősítjük, ha megerősítjük az árutőzsde forgalmát és termékpalettáját.

Az olajkontraktusok budapesti bevezetése azért is izgalmas vállalkozás, mert a régió egyik legnagyobb olajvállalatának székhelye is a fővárosunk, amely ráadásul nem esik távol az orosz olajbirodalomtól. Hernádi Zsolttal, a Mol elnökével egyetértettünk abban, hogy az uráli, nem fizikai szállítással elszámolt határidős kontraktusok bevezetése nem lesz egyszerű, de ha sikerül, az jó lehet a magyar olajvállalatnak is. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy ide tudjunk hozni néhány market makert Londonból és meg tudjuk nyerni az orosz játékosokat is.

- És milyen eszközök bevetésével számolnak a tőzsdemarketing másik fő célpontja, a kereslet élénkítése érdekében?

- A lakosság szélesebb körű érdeklődésének megnyeréséhez az út a médián át vezet. Ezt szem előtt tartva egyre fokozzuk ebbéli jelenlétünket. A sajtót már kezdjük egész szépen "elárasztani", ami nehezebb és fontosabb, az a tévé képernyőjére kerülés. Terveink közé tartozik, hogy a tőzsde épületében kialakítsunk egy látványelemekben gazdag médiatermet, olyat, ahonnan a különböző televíziós csatornák szívesen fognak rendszeresen és folyamatosan közvetíteni. Ehhez hasonlót láthatunk a CNBC-n vagy a CNN-en, amikor bejelentkeznek a Nasdaqról, és már a Varsói Tőzsde is rendelkezik ilyennel. A lényeg tehát az, hogy a BÉT-et eladjuk a médiának.

A másik fontos harctér az utánpótlás nevelése. Ezért most azon dolgozunk az Oktatási Minisztériummal, hogy már a következő tanévben legyen középiskolai tantárgy az alapvető pénzügyek és tőzsdei ismeretek című ismeretanyag, amit majd fokozatosan az általános iskolákban is be lehet vezetni. A lényeg az, hogy ne legyen a szakirányban tanuló főiskolások és egyetemisták privilégiuma az ilyenfajta tudás elsajátítása, hisz társadalmunk minden egyes tagjának tisztában kellene lennie a megtakarítás, a befektetés és az öngondoskodás értelmével és lényegével.

Erre a gondolatra építve kezdte el a tőzsde a szekciótagjaival és a vendoraival járni a vidéket. Kéthavonta ellátogatunk valamelyik nagyvárosba, és lakossági fórum keretében tartunk egész napos előadásokat, ingyenes tanfolyamot, és kiállítást is szervezünk az érdeklődőknek. Voltunk már Debrecenben, Pécsett, Győrött, Miskolcon, Kaposváron, Gyöngyösön, Sopronban, Székesfehérváron és most legutóbb Tatabányán. Legközelebb Szegedre megyünk. Számomra ez nagyon fontos és értékes vállalkozás. Ezért személyesen is ott vagyok mindegyik találkozón.

- Az utolsó kérdéssel hadd kanyarodjunk vissza a személyéhez. Az a fokú agilitás és motiváció, amit az elmúlt hónapokban felmutatott, s amelyet piaci berkekben tapasztalataink szerint többnyire óriási meglepetéssel ötvözött elismerés övez, aligha lehet sokáig fenntartható. Főképp, hogy tapasztalatból is tudjuk: az elmúlt tíz hónapot úgy vezényelte le, hogy gyakorlatilag a hét minden napján dolgozott, sokszor késő éjszakáig. Vagy rosszul gondoljuk, és fáradhatatlan? Most, hogy megvan az uniós igen, és a személyi kérdések is napirenden vannak, a saját elnöki pályafutása dolgában vajon milyen variációkkal számol?

- A tőzsde elnökének lenni sokkal-sokkal több, mint egy üzletágat vagy egy vállalatot vezetni. Ezen a poszton az ember az országért dolgozik, azt meg jól kell csinálni. Látom, hogy hova tartunk, és azt is, hogyan lehet oda eljutni, s azt kívánom, hogy mihamarabb el is jussunk oda. Azt akarom elérni, hogy soha többé egyetlen politikus, vállalatvezető és közgazdász se tudjon sajnálkozó és lekicsinylő kijelentéseket tenni a BÉT-ről. Nem szeretném, ha a memoárokban sikertelen vagy eredménytelen korszakként aposztrofálnák az elnökségem időszakát. Ezért egyelőre nem gondolhatok pihenésre. A BÉT tulajdonosainak pedig akkor, amikor az elnök személyéről határoznak, el kell dönteniük, hogy egyetértenek-e vagy sem az általam kijelölt útiránnyal.

brückner-rimaszombati