2005 első két hónapját a forintkamatok folyamatos mérséklődése, illetve további csökkenésük anticipálása jellemezte. A makrogazdasági adatok rendszeres javulása, avagy a romlásuk megállása, valamint a külföldiek befektetési kedvének élénkülése következtében az euró-forint árfolyam rendületlenül erősödött, olyannyira hogy a kialakult szituáció többekben már a két évvel ezelőtti eseményeket idézte fel... S történt mindez annak ellenére, hogy a jegybank változatlan összetételű monetáris tanácsa az időszak folyamán 125 bázisponttal vitte lejjebb az alapkamatot. A külföldi eredetű pénzek beáramlásának a kétszeri kamatcsökkentés sem szabott gátat: az euró-forint jegyzés az időszak folyamán a 245 forintos határ fölött tartózkodott (nem számítva egy néhány napig tartó gyengülést, amikor 248-ig is eljutott). Sőt február utolsó napjaiban, közvetlenül azután, hogy a jegybank bejelentette a báziskamat 75 pontos megvágását, még a 241-es "big figure" is megmutatta magát.

Január első felét a rövid lejáratú pénzek piacán viszonylag magas kamatok jellemezték, miközben a hosszabb kamatok folyamatosan ereszkedő pályán mozogtak. A jegybanki betétek állománya ezúttal az első napokban érte el a havi maximumot - a január 5-én elhelyezett 317 milliárd forint révén 633 milliárd forintra nőtt a volumen. A nagy összegű betétek elhelyezése a piacon állandósította a rövid távú likviditás hiányát, aminek következtében az overnight-kamatok január első három hetében a 9,6-10%-os sávban ingadoztak (miközben az alapkamat akkor még 9,5% volt). A hosszabb kamatok az utóbbi hónapokban szokásossá váló módon naponta 1-2 százalékponttal lefelé araszoltak - a hat hónapos Bubor-kamat ekképpen az év első munkanapján jegyzett 9,02%-ról 24-ére 8,69%-ra ereszkedett. Hasonlóképpen mozdult el a 12 hónapos Bubor jegyzése is (8,76%-ról 8,51-re).

A jegybanki betétállomány év eleji markáns növekedése által kiváltott likviditási nehézségek miatt a következő hetekben megtörtént a betéttöbblet kivonása (január 12-én 149 milliárd, 19-én 105 milliárd forint hagyta el a központi banki konstrukciót). Így következhetett be az a különleges helyzet, hogy a kamatcsökkenés napját, tehát január 24-ét közvetlenül megelőző időpontban helyezte el a bankrendszer a havi minimumösszeget ("mindössze" 380 milliárd forintot) a kéthetes jegybanki betétben.

Az MNB piackövető magatartása, ami a januári 50 bázispontos kamatvágásban öltött testet, gyakorlatilag semmiféle meglepetést nem keltett a pénzpiacon. Ezt leginkább a hosszú távú kamatjegyzések és a forint árfolyamának változatlansága mutatta január utolsó napjaiban. Az újabb kamatcsökkentést valószínűsítő várakozások február folyamán ismét felerősödtek - különösen azután, hogy a monetáris tanács új tagjainak megnevezése nyomán a piac már biztosra vehette a grémium kibővítését. A várakozásokat erősítette az, hogy a napokban nyilvánosságra hozott inflációs adat (CPI) igencsak biztató volt (4,1%).

A kamatok a januárihoz hasonló pályán mozogtak: az overnighttól az egyhetes pénzekig terjedő lejáratok a jegybanki betétállomány megnövekedése következtében az MNB 9%-os betéti kamatánál magasabb árakat produkáltak, a hosszabb futamidejű kamatok viszont napról napra lejjebb ereszkedtek néhány százalékponttal. Ily módon a hat hónapos Bubor a február 1-jén jegyzett 8,64%-ról 8,45-re, a 12 hónapos 7,99%-ról 7,69-re esett.

Február folyamán a piac egyre inkább optimista hangulatba került: a derűlátásra okot adó inflációs adat, valamint a nagy mennyiségű pénz beáramlásának hatására rohamosan emelkedtek a tőzsdei árfolyamok, az euró-forint árfolyam pedig lassan, de biztosan erősödött, és a 242-243-as jegyzésnél stabilizálódott.

A kéthetes betétek elhelyezése kapcsán a bankok változtattak stratégiájukon, és visszatértek a 2004 utolsó hónapjaiban bejárt útra: a hónap első felében az állomány alig növekedett (425 milliárd forintról 506 milliárdra bővült), miközben a tartalékszámlákon halmozódtak a többletek: a 471 milliárd forintos tartalékkövetelményhez képest 14-én a bankrendszer összegyenlege például 638 milliárd forint lett.

A felhalmozódott fölöslegek (sőt még annál is több...) 16-án landoltak a kéthetes betétben: mind a héten lekötött mennyiség (532 milliárd), mind a bankrendszer által elhelyezett összeg (752 milliárd forint) meghaladta az eddig elhelyezett állományokat.

A nemzeti bankban végül a beiktatási procedúra elhúzódása miatt az eredeti összetételű monetáris tanács hozta meg a kamatdöntést, aminek a 75 bázispontos mértéke meglepetést keltett - a piac a "szokásos" 50 pontra számított.

Az üzletre kifejtett hatást tekintve a likviditáshiány erősebbnek bizonyult az alacsonyabbra tett alapkamatnál: a hónap utolsó hetére a bankközi kamatok tartósan beálltak a jegybanki aktív hitelkamat szintjére, ami ekkorra már csak 9,25%-ot jelentett. Ez ugyanakkor még mindig meghaladta az MNB által a kéthetes lekötésre fizetett 9%-os kamatot.

A hosszabb futamidejű pénzek kamatai a nagyszabású kamatvágás után paradox módon újult erővel folytatták útjukat lefelé - leginkább a jegybanknak a kamatvágással egyidejűleg nyilvánosságra hozott, 3,5%-osra levitt éves inflációs prognózisa nyomán. A hónap utolsó napjára a hat hónapos Bubor 7,66, a 12 hónapos 7,47%-ra esett vissza. A forint árfolyama is kétéves csúcsot döntött: egy euróért már 242 forintot sem adtak az üzletkötők.

Mindezek nyomán a piacon többen a 2003 hasonló időszakában átélt események eljövetelét látták közelegni: akkor is hasonló kamatok kialakulásával vált rendkívül vonzóvá a forintba történő befektetés, illetve a forint árfolyamsávjának eltolására vonatkozó spekuláció. Ráadásul az is látnivaló volt, hogy mindezen tendenciákat erősítheti az a fejlemény, hogy Szlovákiában a jegybank február 28-án 100 bázisponttal lejjebb tolta az alapkamatot.

Molnár Lajos