Az elmúlt hetekben napvilágot látott különféle számvetések tükrében a hazai bankszektor 2004-ben remek évet zárt az üzleti növekedés, a nyereségtermelés és a jövedelmezőség tekintetében egyaránt. A 2004-es év fő számait áprilisban publikáló Volksbank menedzsmentje egyenesen aranykornak aposztrofálta ezt az évet, arról tudósítva a sajtónyilvánosságot, hogy megnégyszerezték a nyereséget. Ebben persze segítségükre volt a szerény kiindulópont - az 1993-ban piacra lépő bank gyakorlatilag évtizedes távon nem vagy alig termelt profitot -, de a fő ok az, hogy az üzleti állomá-
nyok a szektor átlagánál és a vezetőség által az év elején nyilvánosságra hozott tervben foglaltnál is lényegesen gyorsabb ütemben bővültek. A kétszázmilliárdos eszközértéket az év végével elérő Volksbank a nagyok üzleti terepének számító retail-szolgáltatásokra, a kis- és középvállalkozásokra s az ezekben érdekelt magánszemélyekre fókuszálva a lakossági és a vállalati hitelezés, valamint és a betétgyűjtés dinamikájában is lekörözte a piacot. Az áprilisi tájékoztató nagyobb érdekessége azonban az volt, hogy a vezetőség újabb expanziót hirdetett. Eszerint a bank beáll abba a sorba, amelyet a fiókhálózatukat intenzíven gyarapító pénzügyi csoportok alkotnak, és az eszközérték alapján elfoglalt 12. helyéről a tíz legnagyobb hazai bank mezőnyének tagságára pályázik. Ezzel egyidejűleg tulajdonosi háttérben lényeges változás zajlott le: az osztrák anyaintézmény mellé felzárkózva a német és francia részvényesi kör erősítette befolyását. Az Österreichische Volksbanken AG (ÖVAG) a kelet-közép európai tevékenységért felelős leányvállalatát, a Volksbank International AG-t (VBI) nemzetközi joint venture-é alakította, s a VBI-ben tőkeemelés révén 24,5-24,5%-ot szerzett a francia népbanki csoport, a Banque Federale des Banques Populaires (BFBP), valamint a német takarékszövetkezeti bankcsoport, a DZ-Bank és a WGZ-Bank.

- Az EU-csatlakozás első évfordulóján kezdjük azzal: ebben a tekintetben mik a tapasztalatai? A Volksbank a meghatározó tulajdonosához hasonlóan a kis- és a középvállalkozásokra igyekszik fókuszálni. Három évvel ezelőtt a Bank & Tőzsde hasábjain azt nyilatkozta, hogy ebben a piaci szegmensben talán kevésbé hoz változást az EU-tagság, mivel az érintett ügyfelek ragaszkodnak a lokális bankkapcsolataikhoz, ellentétben a nagyvállalatokkal. Most hogyan látja, beigazolódott a várakozása?

- Az unióhoz való csatlakozás közvetlen hatását valóban nem éreztem. Igazán új szolgáltatók nem jelentek meg a piacon, és határon átnyúló szolgáltatásokkal sem szűkítik jelentősebben a mi lehetőségeinket. Sokszor és sokan hangoztatták már az unióbeli kilátásokat latolgatva, hogy azok a pénzügyi intézmények, amelyek kiaknázható lehetőséget láttak-látnak a magyarországi üzleti aktivitásban, régen itt vannak. Miként a Volksbank is 12 éve dolgozik már ebben az országban.

Úgy gondolom, hogy az újonnan érkezők nem is nagyon számolhatnak új lehetőségekkel, mert nincsenek lefedetlen üzleti szegmensek - ideértve a pénzügyi szolgáltatások piacának lényegében a teljes spektrumát.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bármelyikünk üzleti terepén védett pozíciók lennének, mivel a verseny nagyon erős. De ebben sincs érdemi változás az EU-csatlakozás következtében - eddig is erős volt a konkurenciaharc, és ezután is az lesz.

- A Magyarországi Volksbank tulajdonosi háttérben nagyobb súlyhoz jutott a német és francia népbanki csoport. Milyen megfontolások mozgatták ezt a változást, és vajon módosulnak-e a stratégiai célok ennek nyomán?

- A nemzetközi partnerek markánsabb megjelenése a részvényesi struktúrában elsősorban arra irányul, hogy nyugat-európai ügyfeleik megfelelő kiszolgálást kapjanak, ha a mi térségünkben vállalkoznak. Ezen kívül az összefogás révén az itteni bankjaik expanzióját is nagyobb tőkeerővel tudják támogatni. A stratégiai célok ezzel nem módosulnak, ugyanakkor markánsabb háttértámogatást nyernek.

- A Volksbank-csoport az osztrák pénzügyi szolgáltatók szinte általánosnak tekinthető orientációja jegyében Magyarországon kívül hét kelet-közép-európai országban rendelkezik leányintézménnyel. Mi jellemzi aktivitását a régióban?

- A mérlegfőösszeg alapján mi vagyunk a legnagyobbak, de a szlovák és a cseh bank is hasonló nagyságú. Mindenhol a fiókhálózat bővítésére alapozunk, s a tulajdonosok elkötelezettek a közép-európai terjeszkedés mellett.

- Mit jelent a bank számára a VBI által elhatározott "markánsabb" tulajdonlás? Például az irányításban mi változott?

- A Magyarországi Volksbank rendkívül dinamikus expanzióban van. Három év alatt megháromszoroztuk, 74 milliárd forintról 200 milliárd forintra növeltük a mérlegfőöszeget, és hasonlóan impozáns növekedést irányoztunk elő a jövőre nézve is: eszerint 2007 végére a 400 milliárd forintos eszközérték a cél. Ez az üzleti stratégia tőkeerős tulajdonosokat feltételez, hiszen a növekedést a tőkének is követnie kell. Ezért az is fontos a számunkra, hogy főrészvényesünk tulajdonosi háttere erős legyen. A német, a francia és az osztrák népbanki csoportok együttes tőkeereje garancia arra, hogy rendelkezésünkre áll az offenzív stratégiához szükséges tőkeháttér.

A Volksbank saját tőkéje 2004-ben 6 milliárd forintról 8,7 milliárdra nőtt, és arra számítunk, hogy ebben az évben is erőteljes növekedés lesz jellemző. A május végi közgyűlés napirendjére a tőkeemelésről szóló határozatot is fölvette az igazgatóság. A tulajdonosok 10 millió eurót szánnak tőkepozíciónk megerősítésére, aminek keretében a tervek szerint a jegyzett tőke 4 milliárd forintról 4,87 milliárdra nő. A két összeg különbsége - kb. 1,6 milliárd forint - pedig értelemszerűen az ázsió, így a saját tőke összege várhatóan 11,2 milliárd forint lesz.

- Milyen konkrét célt szolgál a tőkeemelésből befolyó pénz?

- A tőke egyik része a fiókhálózat bővítését szolgálja, a másik az információtechnológiai rendszerek modernizálását. A banki IT-rendszerek gyorsan avulnak el, és nagyon sokat kell költeni a biztonságra is.

- A most ismertetett tervek értelmében a Volksbank az eszközérték alapján három év múlva akkora lesz, mint ma mondjuk a Budapest Bank. Vagyis az a BB, amely a lízing- és alapkezelői érdekeltségeivel együtt a 2004 végi adatokat alapul véve 450 milliárdnyi eszközértéket kezel adózás előtt 13,3 milliárdos nyereséggel, és több mint ötven fiókja révén két-
szer akkora hitelállományt, valamint majdnem négyszer akkora betétállományt tart a mérlegében. A bankszektor több tagja is intenzív hálózatépítési program kivitelezésén dolgozik, és ezek jellemzően a százas nagyságrendet vették célba. Önök miért választották az ötvenes üzemméretet?

- Az 50 a fiókok számát jelöli; ezek az egységek, mint ma, a Magyarországi Volksbank helyi pénzügyi, tanácsadói központjai, igazi kompetenciacentrumok, amelyek területileg lefedik az ország nagyobb gazdasági központjait. A fiókok körül helyezkednek el azok a kiegészítő értékesítési csatornák - üzleti partnerek, ügynökhálózatok, stratégiai kooperációk a TÉSZ-csoportot alkotó takarékszövetkezetekkel vagy a VOSZ megyei szervezeteivel - amelyekkel együtt a piaci megjelenésünk alkalmassá tesz minket arra, hogy Magyarország modern családi bankjává, a kkv-szektor, a vállalati ügyfélkör, a középrétegek bankjává váljunk.

- A hálózatfejlesztő bankok az elmúlt években öt-tíz milliárdos beruházási programokról tudósítottak. Mekkora összeget szán a Volksbank a célba vett hálózat és üzemméret kiépítésére?

- A hálózati bővülésben a fokozatosság, a biztonság, az organikus fejlődés modelljét követjük. Egy-egy központ kiépítése először egy piacfelméréssel, majd a helyi "képviselet" létesítésével kezdődik. Regionális beágyazódásunkkal párhuzamosan fejlesztjük helyi piaci jelenlétünket. Így beruházásaink rövid távon megtérülnek, illetve a költség-bevételi mutatónk a terjeszkedés ellenére megfelel a részvényesek elvárásainak.

- A 2004-es számok bemutatására szervezett sajtótájékoztatón elmondta, hogy a mérlegfőösszeg alapján összeállított banki rangsor 12. helyéről előrébb sorolva hároméves távon a tíz legnagyobb közé kívánnak jutni. Az elmúlt években látott dinamikák alapján sejteni lehet, hogy mely bankok "befogását" vehették célba. Ám a "kis üzletre", a kis- és a közepes vállalkozásokra, a magánszemélyek kiszolgálására fókuszáló bankok csupán a retail-üzletágra alapozva nem szokták a legnagyobb dinamizmust produkálni, amikor még nem építették ki a nagy tömegű kiszolgálást lehetővé tevő kapacitásaikat. Vagyis adódik a kérdés: mire alapozzák az előzési tervüket?

- A hagyományainkban, a jól megválasztott célcsoportban és szolgáltatásaink minőségében bízom. Pályámon a legnagyobb bókot akkor kaptam, amikor az egyik ügyfelünk azt mondta, hogy nálunk egyszerű ügyfélként úgy érzi magát, mint más banknál a private banking üzletágban. Valóban ezt szeretnénk megvalósítani. Itthon tizenkét éve, ám a hátterünket képező pénzügyi csoportnál nagyon régóta erősödik, gazdagodik az a szaktudás, amelynek birtokában a népbankok kiszolgálják a vállalkozókat. A hagyományok hasznosíthatók másutt és mások számára is. Olyan ez, mint amikor egy gyermek beleszületik egy családba, amelynek vannak már hagyományai, és ezeket tanulja meg, ezeket viszi tovább a maga életében. Már ismerik a nevünket, sokan a mögöttünk
álló francia, német, osztrák bankok egyikének-másikának is az ügyfelei voltak már. Vagyis a részvényeseinktől komoly know-how-t és szaktudást tudunk átvenni és meghonosítani. Nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyva, támaszkodhatunk rájuk.

- Mennyiben látják adottnak a terjeszkedés földrajzi irányait, arra is tekintettel, hogy az expanzióban lévő bankok általában a keleti országrészek célbavételét jelzik?

- A hálózatbővítés irányainak kiválasztásakor mindig azt vizsgáljuk, hogy a megcélzott ügyfélkör hol fejlődik a legdinamikusabban. Eddig a nyugati országrészekre tettük a hangsúlyt. Újabban komoly élénkülést várunk Dél- és Délkelet-Magyarországon, elsősorban a
logisztikai fejlesztésekre tekintettel. A logisztika amiatt izgalmas, hogy az EU-tagországok számának növekedésével áttevődnek majd a schengeni határok. Ezzel összefüggésben dinamizálódhat a kereskedelem és a kapcsolódó szolgáltatások piaca. Ezért határoztunk úgy, hogy az adott irányt követendőnek tekintjük. Szegeden most nyitunk fiókot, és tervezés alatt van több másik egység létesítése is. Ebben az évben legalább öt új fiókkal lépünk elő.

Gondolom, nem árulok el "műhelytitkot", ha jelzem, hogy az ügyfeleket érdemes követni. Hiszen ily módon ugyanazokat a gazdasági folyamatokat éljük meg, ugyanazokat a piacokat vesszük célba, és a hosszabb távú kilátásokat nagyobb biztonsággal tudjuk fölmérni.

- A hazai piacon a hagyományosan a vállalati üzletben érdekelt, az elmúlt években azonban már univerzális stratégiát követő bankok a vállalati ügyfeleik berkeiben próbálták ki magukat a retail-műfajban. Ha jól látjuk, a Volksbank a kis- és a közepes vállalkozások piacán követi ezt a taktikát - legalábbis ezt sugallja az a kommunikációja, hogy a vállalkozásokkal összefonódó magánszemélyekre fókuszál. Hogy érik el ezeket a klienseket? Ezt arra gondolva kérdezzük, hogy az elérés ebben a műfajban a hálózat, illetve a technika kiépítése érdekében eszköz- és munkaigényes - éppen ebbe invesztál a Volksbank is.

- Egyre inkább a retail-üzletágat hangsúlyozzuk a bank irányultságáról szólva. Az alapirány az, hogy erősítsük a középrétegből akvirált ügyfélbázist, hároméves tervezési ciklusunknak ez a fő célja. Ezt szolgálja a marketingünk, amely markáns kommunikációval jelentkezik a piacon, és a termékfejlesztésben szintén erre tesszük a hangsúlyt.

Amit eddig elértünk, az sem kevés, hiszen az elmúlt időszakban kiépítettük azokat az elektronikus csatornákat, amelyek a retail-üzletághoz elengedhetetlenek, most pedig a termékfejlesztés is nagy hangsúlyt kap. Ennek érdekében valamennyi lakáshiteltermékkel piacon vagyunk, és ezt a piaci aktivitást akarjuk erősíteni olyan kombinált termékekkel, mint az ún. életciklusprogram. Ennek a lényege abban áll, hogy az emberek valamennyi életciklusában megfelelő kínálatot vonultat föl, akár hitel-, akár betéti termékekkel, akár más szolgáltatásokkal. Így pedig alkalmas arra, hogy a bank kínálata egy teljes életpályát lefedjen.

- Vagyis új termékről van szó. Mikor dobják piacra, és az árazással milyen közönséget vesznek célba?

- Egyes elemei már piacon vannak, a csomag egésze meglesz ebben az évben. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a csomag moduláris rendszerű, modulonként fejlesztünk, és az év végére kezdjük el kínálni az összes elemet. Úgy árazunk, hogy célközönségünknek megérje a különböző elemeket együtt megvásárolni.

- 2004 üzleti sikereit a bankok számára elsősorban a lakossági hitelezés hozta. A szektor teljesítményé-
ről az előzetes adatok tükrében napvilágot látott elemzések ugyanakkor megerősítették azt az egész évben hallható értékelést, hogy 2002-2003 bombasztikus hitelezési expanziója tavaly elveszítette a lendületét. Az előrejelzések pedig újabb lassítást valószínűsítenek, főképpen a reáljövedelmek növekedésének lefékeződése miatt. Mire számítanak: vajon a 2005-ben várható lassúbb növekedés időszakában is a lakossági hiteltermékek támogathatják a legjobban a hitelintézetek nyereségét?

- Úgy látom, hogy a lakosság körében immár a kombinált termékekkel, a szolgáltatáscsomagokkal lehet nyerni. Most már nemcsak arról van szó, hogy egy boomban kell részt venni, meg kell lovagolni egy üzleti hullámot. Ennél többre van szükség, és valóban az ügyfeleink fejével kell gondolkodni. Akár az egyéni, akár a családi banki szolgáltatásokat úgy kell felfogni, mintha egy vállalkozás pénzügyeit szerveznénk, csak itt a háztartás pénzügyei képviselik az üzleti terepet. A háztartások gazdálkodásának összetett megközelítése oly módon lehet sikeres, ha a termékek és az egyes életciklusokra fókuszáló kínálat tekintetében egyaránt versenyképesek vagyunk. Ezt a komplexebb megközelítést látom a retail-üzletág fő fejlődési irányának, azaz az univerzalitás előnyeit kell kihasználni. Azok a bankok tudnak megfelelő pénzügyi szolgáltatást nyújtani, amelyek képesek valamennyi alappillér integrálására. Konkrétabban fogalmazva az életbiztosítási, a vagyonbiztosítási termékek éppen úgy részei a háztartások pénzügyi igényeinek, mint az öngondoskodásra szolgáló termékek (a kapcsolódó befektetési termékek, az értékpapír-kereskedelem) vagy éppen a lízing. Az igények pedig egyre karakterisztikusabbak, az univerzális bankok mind komplexebb kínálatot vonultatnak föl.

- A komplex kínálat üzemméret kérdése is, vagyis csak a nagyok képesek saját termékekből teljes körű kínálatot összeállítani. A Volksbank több éve hozzáfogott ahhoz a gyakorlathoz, amit ma sem követnek túl sokan: más szolgáltatókkal való együttműködés révén bővíti a választékát. Elég talán a BB befektetési alapjainak a közvetítésére vagy a Cetelem Bank Aura kártyáinak az értékesítésére utalni.

- Fontosak a stratégiai kooperációk, ezek révén integráljuk kínálatunkba azokat a termékeket, amelyek nem sajátjaink, de a kínálatunk szélesítése érdekében általunk is forgalmazhatók. Ilyenek például a Fundamenta-Lakáskasszával közösen kialakított, hitellel kombinált lakás-takarékpénztári termékek vagy a Budapest Alapkezelővel közösen menedzselt befektetési jegyek. A BB alapkezelője gondozza a vagyont, mi pedig a hálózatunkban értékesítjük a befektetési jegyeket.

- Mivel lennének elégedettek ebben az évben? Hogyan nézhet ki a bank 2005-ös teljesítménye a számok nyelvén? Honnan származhat az újabb dinamizmus: magán- vagy vállalkozói ügyfelektől, kamat- vagy inkább a kamatok esése által nem érintett jutalékjövedelmekből?

- A nagy ugrást hozó 2004-es évhez képest is növekedést remélünk. Az üzleti terv adózás előtt 928 millió forintos nyereséget céloz meg, a mérlegfőösszeg pedig el fogja érni a 233 milliárd forintot. Új ügyfeleink között mostanában jellemzően egyharmad-kétharmad arányban köszönthetjük a vállalati és a lakossági szektor képviselőit, és feltehetően ez az arány lesz érvényben az év hátralevő részében is.

A hazai bankok jövedelmeinek összetételét elemezve azt látjuk, hogy a kamatjellegű jövedelmek teszik ki a meghatározó hányadot, általában kétharmadnyit. A jutalékbevételek súlyának növelését lényegében mindenütt célnak tekintik, így vagyunk ezzel mi is. Elsősorban a stratégiai kooperációk erősítésével és a keresztértékesítések révén igyekszünk eredményre jutni.

- Nézzük akkor a célközönségnek tekintett kis- és közepes vállalkozásokat. A Volksbank szempontjából melyek a húzótermékek ebben az üzleti körben?

- Tapasztalataink szerint ez az ügyfélkör is egyre igényesebb. Olyan finanszírozási konstrukciók iránt mutat mind nagyobb érdeklődést, amelyek a bankárok részéről több hozzáadott értéket, több közös gondolkodást, nagyobb kreativitást igényelnek. Nagyon "tarkák" a lehetőségeink, elég, ha a refinanszírozásra gondolunk. A nyereségesség nagymértékben ezen múlik, és nagyon sokféle forrás érhető el a piacon. Ott a szupranacionális intézmények, az EIB, az EBRD kínálata, és ezeket kiegészítik a hazai konstrukciók, például az MFB vagy az Eximbank termékei. A hosszú lejáratú finanszírozási konstrukciók ma már hozzáférhetők, a mi feladatunk a források megfelelő "becsatornázása".

Ennek a szektornak a hitelportfólióját ezzel összefüggésben többféle eszköz kombinációja képezi, a vállalkozások az önerőből rendelkezésükre álló pénzt, valamint a bankhiteleket kiegészítik más finanszírozási formákkal, például uniós pénzekkel, helyi támogatásokkal. Ezeket a forrásokat kell a bankokkal együttműködve okosan strukturálniuk, úgy, hogy közben kezeljük az árfolyam- és a kamatkockázatot is. Azt látom, hogy ebben a piaci helyzetben a standard finanszírozási metódusoktól egyre inkább az összetett konstrukciók felé mutat az üzleti irány. A vállalkozások a bankokra támaszkodva tudják meghatározni, hogy milyen tőkeáttételt, milyen futamidőket érdemes választaniuk maguknak. Ez azt jelenti, hogy a banki termékek hozzáadott értéke ebben az üzleti válfajban is növekszik.

- A hazai közepes és kisvállalkozások nem is olyan régen a bankok számára a finanszírozhatatlan, a kockázatos ügyfélkör szinonimájának számítottak, és az általuk elhelyezett betétek állománya képviselte az üzleti vonzerőt. Abból, amit kifejtett, az látszik, hogy egyre szofisztikáltabb partnerekről van szó.

- A bankoknak ma ezen az üzleti terepen is nagyon komoly felelősséget kell vállalniuk, hiszen nem lehet elvárni, hogy egy vállalkozó ugyanúgy értsen a banki műveletekhez, mint a maga szakmájához. A pénzügyi lehetőségekhez általában mi értünk jobban, s ezt kell megfelelő módon tolmácsolnunk az ügyfeleinknek, akkor is, ha ma már sokkal felkészültebbek, mint néhány éve voltak.

- Az elmúlt egy évben publikált "hivatásos" elemzések szerint a hazai bankok egyik lényeges hitelezési kockázatát az képviseli, hogy a forintban való hitelezésnél jóval szigorúbb feltételeket igénylő devizahitelezés rendkívül gyorsan hódított teret a hagyományosan devizaforrásokat használó nagyvállalatokon kívüli ügyfélszegmensekben, amelyekben az árfolyam- és a kamatkockázatok elleni védekezés már csak az üzemméretből fakadóan sem jellemző. Az egyik kivezető út ebből az eddig szerencsésen alakuló helyzetből a forintkamatok süllyedése és ezzel a forintban való finanszírozáshoz való visszatérés. Mit mutatnak a tapasztalataik, visszaszorulóban vannak-e már a devizahitelek?

- Egyelőre még mindig nagy a forint- és a devizakamatok közötti különbség a forint rovására, ezért rövid távon nem számolunk arányváltással. Ráadásul a jövő is az euró irányába mutat, hiszen a vállalkozók már készülnek arra, hogy az eurózóna tagjai leszünk, és egyre kevésbé kell majd azon gondolkodniuk, hogy milyen devizában adósodjanak el. Természetesen, ha eltolódik az eurórendszerhez történő csatlakozásunk időpontja, akkor hosszabb ideig lesz hangsúlyos kérdés a finanszírozás devizaneme.

Ma mindenesetre az a megoldás van "divatban", hogy a megtakarításokat forinteszközökben tartják, az eladósodáshoz ellenben valamely más devizát választanak, hiszen ez egyfajta arbitrázsra ad lehetőséget. Természetesen a kapcsolódó kockázatra figyelni kell, és erre figyelmeztetjük is az üzleti partnereinket.

A kamatcsökkentés ugyanakkor nemcsak a devizahitelezés szempontjából érdekes, hanem általában is jó kis- és közepes vállalkozó ügyfeleinknek. Támogatja a beruházási kedvet, mérsékli a kamatterheket és az árfolyamkockázatot is. Persze ami a vállalkozóknak üdvös, az a bankok számára a kamatmarzs szűkülésében is jelentkezik. Ezért aztán ebben a süllyedő kamatok jellemezte időszakban a banki gazdálkodásban nagyon nagy hangsúlyt kap a hatékonyság javítása. A részvényesek nem vesznek vissza a hozamokra vonatkozó elvárásaikból, ugyanolyan szigorúan viszonyulnak a befektetett pénzük megtérüléséhez, mint ahogy eddig tették.

- Mire alapozzák akkor a nyereség növelését célzó terveket?

- A vezetők eszköze a hatékonyság javításán túl a kockázatok megfelelő menedzselése, illetve a specializáció. Azokra a piacokra kell koncentrálni, amelyek hosszabb távú növekedési potenciált mutatnak, mert ott a piaccal együtt tudunk növekedni. És persze arra kell az erőket összpontosítani, amiben jók és sikeresek vagyunk.

- Mindez azt is jelenti, hogy van olyan piaci szegmens, ahonnan akár vissza is vonulnak?

- Akár ezt is jelentheti. Mérni kell a termékek egyedi jövedelmezőségét, és így választ lehet kapni arra a kérdésre, hogy megéri-e.

- A bankok - a Volksbank is - napjainkban egyszerre invesztálnak a fiókhálózat bővítésébe és az elektronikus csatornák fejlesztésébe. Hogy látja ebben az általános folyamatban a személyes kiszolgálás funkcióját és jövőjét?

- A fejlődés kétirányú, és úgy látom, az ügyfelekkel együtt tanulunk mi is, vagyis együtt haladunk a korral. Ez a folyamat részben azt jelenti, hogy az egyszerű pénzügyi tranzakciók céljára egyre erősebben támaszkodunk az elektronikus csatornákra. A bankok a kondícióikkal is igyekeznek ezek használatára ösztönözni az ügyfeleiket, s arról győzködik őket, hogy ez a leggyorsabb, a leghatékonyabb, a legbiztonságosabb kiszolgálás. Ebben a tekintetben az elektronikus szolgáltatások térnyerésére számítok, vagyis arra, hogy aki mind ez ideig "kézi erővel" oldotta meg a banki ügyleteit, előbb vagy utóbb átáll. Jellemző, hogy az újonnan létesített ügyfélkapcsolatokban szinte mindenki igénybe vesz elektronikus csatornákat is.

Egyidejűleg felértékelődik a tanácsadói funkció. Mind a lakossági üzletben, mind a vállalkozók kiszolgálásában fontos a banki tanácsadás, a személyes találkozás terepe pedig a fiók. Nem azért kell tehát egyre több fiók, hogy az ügyfeleink a bankfiókban bonyolítsák le az átutalási tranzakcióikat.

- Térnyerési ambíciójukra tekintettel is kérdezzük: mi az, amit ma a Volksbank a személyes kiszolgálásban, illetve az elektronikus szolgáltatásokban nyújtani tud?

- A tanácsadás tekintetében az a "credónk", hogy az elégedett ügyfelek bankja legyünk. Arra törekszünk, hogy nálunk mindenki úgy érezze: kitüntetett figyelemben részesített ügyfelünk. Anélkül, hogy a privátbanki kiszolgálásért külön fizetnie kellene, nálunk személyre szóló tanácsokat kap. A munkatársainkat állandóan ilyen irányban képezzük és tréningezzük. Az elektronikus szolgáltatások közül erősen fejlesztjük a kártyaüzletágat, és sikeresnek mondhatjuk magunkat az e-csomagok, az e-számla kínálatában, illetve a mobiltelefonos szolgáltatásokban. Az internetbankári szerviz nemzetközi összehasonlításban itthon kevésbé elterjedt, arra, hogy ez meghatározó tényezővé is válik, csak középtávon számítunk - amikor a háztartásokban a mainál lényegesen elterjedtebb lesz a számítógép, az internetkapcsolat. Ahogyan az internetpenetrációnk elmarad például az Ausztriában kiépítettől képest, úgy "fogynak" nálunk egyelőre kevésbé az ezen alapuló banki szolgáltatások is. Ezért rövid távon inkább a mobiltelefonon kezdeményezhető szolgáltatások fejlesztésében látok gyorsan megtérülő üzleti lehetőséget.

Brückner Gergely

Pályaképzés

A Volksbank áprilisi sajtóreggelije kapcsán a 2004-es teljesítmény fő számain túl két lényegesnek értékelhető fejleményről tájékozódhatott az érdeklődő publikum. Az egyik a tulajdonosi háttér változása, a másik az üzleti offenzíva "meghirdetése". Mindkettőt annak a tükrében értékelhetjük lényegesnek, hogy az 1993-ban (a külföldi bankok második hullámával) Magyarországra érkező osztrák hitelszövetkezeti csúcsbank, az Österreichische Volksbanken AG (ÖVAG) magyar érdekeltsége pályája első évtizedében nem tudott kiugrani a maga mezőnyéből, amit mutat, hogy eszközeinek értéke még 2002-ben sem sokkal lépte át a százmilliárdos határt. A kilencvenes években az itthon kevéssé ismertnek számító márkanév, az európai szövetkezeti banki "mozgalmat" reprezentáló számos "kisrészvényes", a változó menedzsment a jelek szerint nem tudta dinamizálni a bankot abban a piaci közegben, amelyben még a hazai takarékszövetkezeti szektor is a helyét kereste. Ráadásul a mögöttünk hagyott pár évben a főrészvényesi háttér irányából is útkeresésről tudósító híreket hallhatott a piac: a Takarékbankot privatizáló (72%) német
raiffeisenbanki/volksbanki csúcsbank, a DG, majd DZ Bank felől időnként arról lehetett hallani, hogy szándékai vannak az amúgy rokon magyar Volksbankkal - akár a Takarékbankkal való fúzió kezdeményezése (Bank & Tőzsde, 2004. 4. szám), amivel kapcsolatban fordulatnak számított, hogy a DZ 2003-ban vételi opciót engedett a Takarékbankkal integrációt alkotó takarékszövetkezeteknek a tulajdonát képező pakett 25% + 1 részvényt felülmúló részére.

Ezek után a "sorok" rendeződésének tekinthető, hogy a regionális Volksbank-érdekeltségek cégjogi értelemben annak a holdingnak (Volksbank International AG) a közvetlen irányítása alá kerültek, amelyet ma 51-24,5-24,5% arányban tulajdonol az ÖVAG, a francia népbankcsoport (Banque Fédérale des Banques Populaires - BPBF), valamint a német takarékszövetkezeti csoportot reprezentáló DZ Bank (Deutsche Zentral-Genossenschaftsbank) és WGZ Bank (Westdeutsche Genossenschafts-Zentralbank) együttese.

Az persze hosszabb távon mutatkozik meg, hogy a Magyarországi Volksbankot az elmúlt években növekedési pályára állító, Balázs László vezette menedzsment mozgásterét ez a változás miként érinti. Az üzenet most mindazonáltal az: a magát univerzális középbankként definiáló Volksbank 2008-ra a kétszeresénél is nagyobbra (442 milliárd forintra) emelné eszközei értékét és ügyfeleinek számát, fiókhálózatát ötvenesre bővítené, s a mérlegfőösszeg szerinti sorban a 12. helyről legalább a tizedikre rukkolna elő, amit a tulajdonosi kör most 2,5 milliárd forintnyi (10 millió eurós) tőkeinjekcióval támogat.-tie.