A kezdet - a hőskor - osztatlan elismerésre érdemes, megalapozott reményekkel teli eseményként, a folytatás sikerek és kevésbé sikeres mozzanatok sorozataként jelenik meg azokban a véleményekben, amelyeket a Budapesti Értéktőzsde alapításának 15. évfordulója alkalmából gyûjtöttünk az intézmény múltbeli tisztségviselőinek berkeiben. A tőzsdeszervezet jogszabályokban rögzített testületeinek választott tagjaiból, valamint az önszerveződés jegyében, főképpen a BÉT szabályzatai alapján életre hívott különféle bizottságok tagjaiból felsorakozó "tisztségviselői kar" (választási ciklusonként - nem kevés időbeli átfedéssel - vagy két tucat személy) soraiból tíz entitást megszólaltatva arra kerestük a választ, miképpen látják másfél évtized perspektívájából az értéktőzsde által napjainkig befutott pályát és saját tevékenységük mérlegét azok a személyek, akik többé-kevésbé részesei voltak a "tőzsdeügyek" menetének és napjainkban is "tőkepiac-közelben", a pénzügyi szektorban keresik a kenyerüket. Az elmúlt időszakban a tulajdonosi befolyás frontján bekövetkezett óriási változások - a BÉT és vele a Budapesti Árutőzsde, valamint a Keler osztrák banki kontroll alá kerülése - kapcsán a szokásosnál nagyobb bizonytalanság övezte jövő értékelésétől érthetően jobbára vonakodó egykori tőzsdei emberektől azt kérdeztük:

   • Másfél évtized perspektívájában vajon mikor járt a legjobb úton a BÉT?

  •• A mai helyzetet értékelve mi tetszik és mi nem a tőzsde, a tőkepiac teljesítményében, jellemzőiben?

••• Ki hogyan látja, melyik az az "építőkocka", amelyiket a maga számára a legfontosabbként tudott hozzátenni a tőzsdei építményhez?

Farkas Péter

ügyvezető igazgató

Befektetővédelmi Alap

• A Budapesti Értéktőzsde mûködését leginkább akkor láttam, amikor magam is ott dolgoztam, azaz 1993-97-ben, illetve azt követően 2002 júniusáig, amíg létezett az etikai bizottság, amelynek az elnöke voltam egészen addig, amíg ez a testület a sui generis tőzsde intézményével együtt csöndben "kimúlt".  Számomra az a hőskor volt a legszebb, mert (túl azon, hogy még fiatal voltam) abban az időszakban valóban az alapokat rakosgatták le a BÉT-en mindazok, akik ott voltak, ott lehettek. Kétségtelen, hogy akkoriban szinte mindenki megszállottan szerette a tőzsdét. Valószínûleg ez lehetett a jellemző az alapítástól az 1993-ig terjedő időszakra is, de az én országlásom négy éve biztosan ilyen jellegû volt. A tőzsde akkoriban is az üzletről szólt (ez így normális), de nem feltétlenül a BÉT mint vállalat rentábilis mûködéséről, hanem a piac fejlesztéséről, aminek fontos eszköze volt a tőzsdei technika fejlesztése, az új kereskedési módok bevezetése, az új termékek kitalálása, az újabb papírok bevezetésének ösztönzése. Ezekben az években olyan tagsága, tanácsa és munkaszervezete volt a tőzsdének, amely mindent megtett azért, hogy az a piac jobb és nagyobb legyen. A BÉT-et mindenki a sajátjának érezte, és bár időnként voltak nagyon heves viták, igazából mindenkit a jobbítás szándéka vezérelt. Ez a korszak szerintem 1996-ig tarthatott, és ez volt az a periódus, amelyben a szervezet minden szempontból a legjobb irányba ment.

•• Természetesen tetszik a tőzsdében, hogy megbízható üzemmé vált, ami megelőzőleg nem feltétlenül volt rá jellemző, ahogyan a nagy forgalom is tetszetős. Számomra azonban inkább negatívum a teljes elüzletiesedés, amivel a szervezet elveszítette korábban vállalt misszióját. A gazdasági társasággá alakulással lefaragtak róla minden olyan "sallangot", amely úgymond rontotta a nyereségességet. Ennek a törekvésnek esett áldozatául például az improduktív etikai bizottság is. Bár a részvénytársasággá alakított BÉT is speciális formáció maradt, hiszen a társasági törvény szabályai mellett a tőkepiaci törvény néhány különös szabálya is vonatkozik rá, a tőzsdében való tulajdonszerzés paragrafusainak kapkodó változtatásával olyan tulajdonosi struktúra jött (jöhetett) létre, amelyik nem feltétlenül szolgálja a magyar tőkepiac egyik központi szervezetének érdekeit. Lehet persze, hogy ez kissé szubjektív vélemény, és az is, hogy talán ez a jövő, s akkor nincs apelláta. 

••• Mivel jogászi munkakörben dolgoztam, alapvetően a szabályozás előkészítésében mûködtem közre, így ez az a kicsi építőkocka, amelyik az én hozzájárulásom lehetett. Az etikai bizottság elnökeként elvileg nagyobb hatást gyakorolhattam volna az "építmény" egy részére, de számos szabályozási és történeti adottság miatt ez a testület - legjobb szándéka ellenére - nem volt elég jelentékeny ahhoz, hogy érzékelhető befolyással legyen a dolgok menetére. Ilyen adottság volt az, hogy a bizottság a BÉT tagjaira vonatkozóan hozhatott döntéseket: ezek azonban gazdasági társaságok voltak, és nem magánszemélyek, holott etikátlanul csak magánszemélyek járhatnak el, rájuk viszont nem volt hatásköre a testületnek. Adottság volt az is, hogy a tőzsdei tevékenység szinte minden elemét törvény vagy tőzsdei szabályzat rendezte, így alig volt olyan része a "világnak", amelyre tényleg kizárólagosan az etikai normák terjedtek volna ki. Döntéseinknek azért sem volt igazán súlyuk, mert az etikátlan eljárást - sajnálatos módon - rendszerint nem kísérte általános "társadalmi rosszallás".

Farkas Péter 1993-97-ben a BÉT vezető jogtanácsosaként dolgozott, 1996 áprilisától 2002 júniusáig (a részvénytársasággá alakulásig) az etikai bizottság elnöke volt. 2002 óta választott bíró.

Hardy Ilona

elnök, BEVA

az MNB

Monetáris Tanácsának

tagja

• A Budapesti Értéktőzsde az elmúlt másfél évtizedben alapvetően jó úton járt. Pályájának fontosabb állomásai közül számomra kettő is kiemelkedik. Az első talán magától értetődően a teremtés időszaka, minthogy tulajdonképpen a szó szoros értelmében a semmiből kellett létrehozni mindazt, amit a tőzsde intézménye jelent. Tehát magát az
intézményt, az infrastruktúrát kereskedelmi technikával, tőzsdeteremmel együtt, az elszámolási rendszert, a különböző szabályzatok rendszerét, a szükséges ismeretek elsajátítását célzó vizsgáztatási megoldást, a speciális funkciójú tőzsdei választott bíróságot. Rendkívüli időszakot élhettünk át, amelynek az egyik lényeges jellemzője az volt, hogy egy nagyon fejlett szellemiségû világot igyekeztünk a hazai viszonyokra adaptálni, hiszen a pénzügyi piacok, a tőkepiacok köztudomásúlag a világ leggyorsabban fejlődő, legszigorúbban szabályozott gazdasági "régiói". Persze nem a magunk kútfőire kellett hagyatkoznunk ebben a folyamatban, kiváló külföldi tanácsadók voltak a segítségünkre. Legfőképpen az IFC szakértője, Hans Horch, aki nemzetközi értékpapírjogászként lényegében világszerte egy sor országban támogatta a szabályozás kialakításán munkálkodókat. Túlzás nélkül mondhatom: a tőzsde ebben az időszakban a piacgazdaságra történő áttérés szimbóluma volt. A kilencvenes évtized derekán viszont már valóságos gazdasági jelentőséggel bírt, s én ezeket az éveket tekintem a második kiemelkedő fontosságú periódusnak az intézmény pályáján. Emlékezhetünk rá: az 1995-ös makrogazdasági stabilizáció nyomán meglóduló privatizációval benépesedett a BÉT parkettje, a legnagyobb vállalatok azokban az években léptek ki a nyilvános piacra.

•• Az magától értetődően nem tetszik, hogy a nagy tőkepiaci privatizációk lezárulta óta zsugorodik az értékpapírok kínálata a tőzsdén. Számos vállalat elhagyta a parkettet, újak pedig nem tolonganak a piacra lépés érdekében, és külföldi válla-
latokat sem sikerült magunkhoz vonzani. Mind-
ez óhatatlanul sajnálatos következménnyel jár, amennyiben a tőzsde nem tud eleget tenni annak a lényegi funkciójának, hogy tőkéhez juttassa az életképes vállalatokat. Természetesen az is nagyon fontos, hogy a befektetők pénzt kereshessenek, de ez akkor is súlyos probléma, ha a BÉT sokszor kínált jó kereseti lehetőségeket. Hogy mindez miért van így, erről sok elemzés látott már napvilágot, az okok ismertek. Az biztos, hogy nem lehet az egészet az intézmény nyakába varrni, de az is bizonyos, hogy a tőzsde is többet tehetett volna a kínálat bővítéséért. Ugyanígy az sem tetszik, hogy a BÉT-en érdekelt befektetői réteg zömmel külföldieket takar, akiknek a túlsúlya az évek múlásával sem tud oldódni. Nem kell részleteznem, hogy ez a sajátosság hátrányos a gazdaság érdekeire nézve, ráadásul sérülékennyé teszi a piacot. Végül az sem tetszik, hogy a tőzsdék részvénytársasággá alakulásának utat nyitó törvényi szabályozás megalkotásakor a döntéshozók nem gondolták végig kellő alapossággal a tulajdonosokra vonatkozó speciális előírások tartalmát. Ennek a következményeit meg is mutatták az események.

S hogy mi tetszik? Tény, hogy mindezek ellenére van egy tizenöt éves professzionális, hatékony, nyereségesen tevékenykedő intézményünk, amelynek létezése mélyen beivódott már a mindennapokba, az emberek tudatába. Robusztus áremelkedéseket produkált, aminek jóvoltából befektetők sokasága tudott sok pénzt keresni, s többször is elmondhattuk már magunkról, hogy miénk a világ legjobban teljesítő tőzsdéinek egyike. Ez nyilvánvalóan nagy érték.

••• Az én szerepem a piaci intézményrendszer alapjainak a lerakásához kapcsolódik; 1988 és 1992 között a tőzsdei informatikai és kereskedelmi rendszer nulláról történő kiépítését, a szabályozási feltételek, a munkaszervezet kialakítását vezényeltem. Nagyon szép időszaka volt ez az életemnek, amiben igazi újdonságként élhettem meg egy önszabályozáson alapuló világ formálódását. Komoly szellemi mûhely kovácsolódott össze kimagasló képességû fiatalok bátorságával és az idősebb generációhoz tartozó kollégák bölcsességével. Izgalmas, kreatív csapatmunkának lehettünk részesei, amiben az én szerepem olyan volt, mint az élesztőé a kenyérben.

Hardy Ilona 1998-tól az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság vezetője, 1990-1992-ben a Budapesti Értéktőzsde ügyvezető igazgatója volt.

Jaksity György

ügyvezető igazgató

Concorde

Értékpapír Rt.

• A Budapesti Értéktőzsde folyamatosan jó úton járt, amit az elért sikerei is bizonyítanak. A tőkepiac szerény szerepe a hazai gazdaságban nem a tőzsde hibája, hanem a rossz gazdaság- és vagyonpolitikának, valamint a piacgazdaság fejlődését, így a tőkepiacot is negatívan érintő állami beavatkozások sorának tudható be. A BÉT minden korszakában jelentős, a hasonló piacok fejlődését meghaladó ütemû haladást produkált: az alapítás körüli években a jogszabályi-intézményi keretek kiépítéséért, a kereskedés szervezéséért dolgozott - az első termékek megjelenésével és a piac szabályozottsága tekintetében nemcsak a keleti blokkban volt úttörő, de sok nyugat-európai országhoz képest is. A kereskedési rendszer és a termékek, valamint a szabályozás korszerûsítése a kilencvenes években szintén komoly lökést adott az intézmény és a piac fejlődésének, s a privatizációval együtt fontos szereplővé emelte a BÉT-et világviszonylatban is, amit az évtized végétől a for profit alapú mûködésre történő átállás és hatékonyságjavulás követett. Ezeken az alapokon építkezve az ezredforduló után a részvénytársasággá alakulás, egy újabb nagy ívû fellendülés a forgalomban, a bevételekben és a nyereségben, valamint számos előremutató program elindítása jelzi a fejlődés állomásait. S ha az elmúlt éveket a tőzsdék fontosabb mutatóinak tükrében nézzük, akkor sem kell elégedetleneknek lennünk: az index hozama és a likviditási ráta alapján nincs okunk a panaszra és a GDP-hez mért kapitalizációval sem számítunk sereghajtónak, a középmezőny alsó régióiban tudhatjuk magunkat.

•• A BÉT Rt. azt teszi, ami a dolga: mûködtet és fejleszt egy piacot, integrálva azt a hazai és a nemzetközi  lehetőségekkel. Ezen túlmenően változnia a társadalom és a kormányzat felfogásának kellene annak érdekében, hogy mind a megtakarítók, mind a vállalatok, mind pedig a kormányzat felismerje és használja a tőzsdében, a tőkepiacban rejlő lehetőségeket. Enélkül nemcsak a BÉT, de az egész ország is sokkal szegényebb, mint egyébként lehetne.

••• Simor Andrással együtt dolgozva a tőzsdetanácsban, majd követve őt az elnöki székben egy nagyon áramvonalas, hatékony, profitorientált részvénytársaságot "örököltem", amelynek a jövőjében abban az időszakban furcsa módon rajtam kívül nem sokan hittek. Így annak bebizonyítását tekintettem feladatomnak, hogy a világ tőzsdéinek térképén található egy magát elhelyezni képes intézmény, amelynek önálló víziója és programja, fejlesztési elképzelései vannak, illetve ezzel összhangban sikeres jövő elébe néz, és hogy mindez - nem is annyira apró - pénzre váltható, hiszen megbízatásom második évében a tőzsde már több mint egymilliárd forintos nyereséget ért el. Sajnálom, hogy a hazai tőzsdék és a Keler integrációját, valamint a tőzsde tőzsdére vitelét a tulajdonosok eltérő elképzelései, illetve a tulajdonosváltás miatt nem tudtuk megvalósítani, noha már egy éve minden feltételét előkészítettük ennek.

Jaksity György 1999-től 2002-ig a tőzsdetanács tagja, 2002. július 1-jétől 2004. július 1-jéig a BÉT Rt. igazgatóságának elnöke volt.

Kepecs Gábor

vezérigazgató

Aegon Magyarország

Általános Biztosító

• Nyilvánvaló, hogy az "alapítók" egyikeként a csecsemőkor tetszett a legjobban, hiszen abban a nagyon izgalmas időszakban mindenki tele volt ötlettel, új és új megoldásokkal. A világ számára is újdonságot jelentettünk. Kár, hogy a kilencvenes évek szárnyaló éveiben nem sikerült bővíteni a tőzsdeképes vállalatok körét s ezáltal nagyobb nyomatékot adni a hazai tőzsdének.

A mostani helyzet is biztató, hiszen már 1992-ben megfogalmazódott: a talpon maradáshoz arra van szükség, hogy a térségben nagyon szoros együttmûködést alakítsanak ki az érdekelt piacok. Nekem úgy tûnik, hogy ebben az irányban sikerül előrehaladnunk, s ez bizalommal tölt el.

•• A tőzsde 2004-ben produkált szárnyalása másokhoz hasonlóan nyilván nekem is tetszik, hiszen intézményi befektetőként ez az ügyfeleinknek sokat jelent. Az árfolyamok felívelése egyben a hazai tőzsde iránti bizalmat is kifejezi - ahol megbízható a kereskedés technikai háttere, ott a befektetők nem éreznek bizonytalanságot. Magától értetődően jó volna, ha végre pont kerülne a BÁT, a BÉT és a Keler tulajdonosi viszonyaink együttes rendezésére. Ezzel sok-sok évig foglalkoztunk - második tőzsdetanácsi tagságom  időszakában is -, de akkoriban nem sikerült megoldást találni. Most közel van a megoldás, s remélem, ez a nyitott kérdés is lezárul.

••• Nekem az első időszakban, a "hőskorban" a befektetők védelme volt a feladatom, ennek a jogszabályi környezetét kellett kitalálnunk. Izgalmas volt, nyilván hibáztunk is, de úgy vélem, az elmúlt tizenöt évben bebizonyosodott, hogy nagyobb érdeksérelmek nem érték a befektetőket. Ez nagy megnyugvás számomra, hiszen a kilencvenes évek "vadkapitalizmust" sugalló környezetében ez nem volt könnyû feladat. Amikor másodszorra munkálkodtam a BÉT irányító testületében, az 1998- 2002-es időszakban, inkább a gazdálkodáshoz, az átalakulás előkészítéséhez tudtam egy-két gondolattal hozzájárulni, hasznosítva vállalati tapasztalataimat. Igazából azt lehet mondani: mindkét csapatban fantasztikus tudású emberekkel dolgoztam együtt, így ebben a feladatkörömben sokkal többet tanultam, mint amennyit én adhattam másoknak

Kepecs Gábor 1989-92-ben, majd 1999-2002-ben a tőzsdetanács tagja volt.

Lotfi Farbod

elnök-vezérigazgató

Deutsche Bank

• A Budapesti Értéktőzsde sokszor járt jó úton, illetve kevésszer járt jó úton - a válasz attól függ, hogy milyen elvárások alapján mi mindent veszünk számításba az elmúlt másfél évtized történetéből. A legszebb időszak és a legjobb út - gondolom, nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel - a kezdeteket takarja. A tagság, a menedzsment nagyon sokat és nagyon lelkesen dolgozott a tőzsde létrehozatala érdekében, ami óhatatlanul szép korszak mind az intézmény, mind a körülötte bábáskodó emberek életében. Számomra különösen azért van ez így, mivel tevőleges közremûködésem ehhez az első periódushoz kapcsolódik. Ugyanebben az összefüggésben persze azt is állíthatom, hogy a kezdetekben bizonyára nem jártunk a legjobb úton, merthogy annyira nem értettünk ahhoz, amit csináltunk - az előzményekre tekintettel merőben újdonság volt számunkra a tőkepiac, a tőzsde, ezért a legtöbben nem is érthettünk hozzá, legfeljebb az elméleti ismereteknek voltunk a birtokában.

A "legjobb út" nekem a Keler alapítását, a Lantos Csaba nevével fémjelzett projekt eredményességét is felidézi. Persze a koncepció dolgában Lantos Csabáé az érdem, de a Keler felépítése is szép csapatmunka volt, amelyben mindkét tőzsde és a jegybank munkatársai is sokat dolgoztak. A Keler létrehozatala azzal kapcsolatban is jeles eseménynek értékelhető a BÉT szempontjából, hogy az adott tulajdonosi struktúra következtében (a jegybank 50%, a két tőzsde egyenlő arányban 25-25%) egyik "anyavállalat" sem tudta rátenni a kezét a piac alapvető infrastruktúrájának számító elszámolóház és értéktár üzletpolitikájára. A Keler így saját díjakat szabva a vállalati érték növelésén munkálkodott, és az évek folyamán tetemes vagyont halmozott fel a tőzsdetagság számára. (Az pedig már más kérdés, hogy ez a vagyon miként hasznosul.) Ugyanígy a legjobb pályához sorolom a kereskedési rendszerek, különösen az első technikai infrastruktúra kiépítését. Amikor az emlékezetes CMSS-rendszert létesítettük - ebben volt módom személyesen is közremûködni -, nem csekély kockázatot vállaltunk. Hiszen egy üzemelő kereskedési technikát váltottunk fel egy merőben más kultúrát képviselő rendszerrel, amely abban az időszakban még nem volt szerves része a hazai gyakorlatnak. Izgalmas feladat volt. Sokat dolgoztunk Hardy Ilonával, Schalkhammer Erikával, Rotyis Józseffel, a kereskedési bizottság tagjaival, főképpen Déri Viktorral - számomra persze a végrehajtás maradt, hiszen 1992 őszén megbízottként én váltottam Hardy Ilonát az ügyvezetői poszton a következő évben esedékes választásokig.

Végül, úgy gondolom, hogy jó úton járt a BÉT akkor is, amikor harcba indult az árutőzsdével a határidős pénzügyi piacokért. Emlékezhetünk, milyen csata eredményeként állt elő az a helyzet, hogy 1993-ban a BÁT, majd 1995-ben a BÉT is megnyitotta a maga piacát, ami azután napjainkra elvezetett a békés üzleti konszenzusig.

•• A "mi tetszik és mi nem" kérdésre adott válaszom természetesen meghatározza az, hogy hosszú évek óta "tisztes távolságban" dolgozom a tőzsdétől, mivel a Deutsche Bank Magyarországon nem aktív a részvényüzletben. Így azután leginkább a makrogazdasági vonatkozásokra van rálátásom. Ebben a tükörben magától értetődően nem tetszik, hogy a tőzsdei kínálat lényegében folyamatosan szerény. Az elmúlt időszakban Magyarországon sajnálatos módon nem választódott ki az a vállalkozói, vállalati réteg, amelyik nyilvános kibocsátásokat és tőzsdei részvényeket produkálna. Kormányaink rendre paternalista alapon dolgoznak, a gazdaságban sok az állami beavatkozás, a puha pénz, a támogatás stb., és a tetejében rendre magas a kamat - a kevéssé kockázatos eszközök is a részvényekhez hasonló hozamot kínálnak. Mindez együtt nem késztet, kényszerít a tőkepiac igénybevételére, a banki finanszírozási gazdasági modellből való elmozdulásra. Ez persze azt is maga után vonja, hogy a vállalati szektorban a pénzügyi kockázatok nem tervezhetők, vagy csak korlátozottabban, s a vállalatok nem tudnak gyorsan növekedni. Vagy ha mégis kiugranak, s aránylag rövid idő alatt nagy tőkeértékre tesznek szert, akkor - lásd a Pharmavit tőzsdei szakaszt is magában foglaló emlékezetes pályáját - hirtelen itt terem egy multinacionális vállalat és "elviszi" őket. A hazai menedzsmentkultúra pedig van olyan liberális, hogy nem áll ellen az ilyen bekebelezési szándékoknak. Ezzel korántsem kívánom minősíteni az adott viszonyulást, pusztán a tényt rögzítem.

Mindezeken túl azt gondolom, az összes többi érdemi paraméter tekintetében elégedettek lehetünk. A jogi környezet, a pénzügyi rendszer infrastruktúrája, transzparenciája rendben van, az ország minősítése a befektetési kategóriába soroltatott, tehát az európai uniós átlaghoz viszonyítva jó helyen tudhatjuk magunkat.

••• Az én építőkockám az adott korszaknak megfelelően a kereskedési rendszer kialakításához, illetve implementálásához kötődik. Korszerû, fejlett infrastruktúrát telepítettünk - persze óriási viták, harcok árán. A BÉT teljesítményében ez lényeges összetevő volt, és az ma is, a többi ugyanis főképpen reguláció.

Lotfi Farbod 1992 októberétől 1993 áprilisáig a BÉT megbízott ügyvezetője, 1995-98-ban a tőzsdetanács tagja volt, 1998. június-szeptemberben pedig ügyvezető alelnökként tevékenykedett.

Orbán István

vezérigazgató

Egis Gyógyszergyár Rt.

• A piacgazdaságban a koncentrált értékpapírpiac mûködtetése alapvető követelmény. Ezért első és legfontosabb a BÉT tizenöt éves múltjában maga az a tény, hogy több mint négy évtizedes Csipkerózsika-álmából felébredve a kilencvenes évek elejére újjászerveződhetett a nyilvános és koncentrált értékpapír-kereskedelem. Jó úton járt a tőzsde, amikor igyekezett a hazai kibocsátókat marketingakciókkal a parkettre vonzani, kellő időben felismerte az elsődlegesen külföldi tőzsdén történő bevezetés megakadályozásának szükségességét, illetve dicséretes az utóbbi időkben kifejtett erőfeszítése, hogy szemléletformáló kampánnyal nyissa meg a hazai befektetők körében szunnyadó jelentékeny magán- és intézményi befektetői potenciált. Fontos, hogy a kilencvenes évek elején a privatizáció számottevő része a már szabályozott tőzsdei keretek között, az elvárható nyilvánosság megteremtésével mehetett végbe.

•• A magyar tőzsdének profitorientált vállalkozássá, részvénytársasággá alakulása új helyzetet teremtett, új kihívásokat állított az intézmény elé, ugyanakkor újszerû átrendeződési folyamatokat indított be a tulajdonosi struktúrában. Bírálatnak vagy egyértelmû pozitív állásfoglalásnak kibocsátói oldalról nem látom szükségét a mostani, akár átmenetinek is tekinthető helyzetben. A nemzetgazdaság szempontjából nyilvánvalóan nem előnyös az osztrák tulajdonosi dominancia, de ennek akár pozitív hozadéka is lehet még - különös tekintettel az európai tőzsdeszövetségek közötti helykeresés folyamatára. Számos kérdésre természetesen csak a következő évek történései adhatják meg a választ. Mi, kibocsátók, mindazonáltal azt várjuk a mindenkori tőzsdétől, hogy elfogadhatóan alacsony szintû díjazás fejében átlátható, világos szabályozási kereteket adjon, ne rójon ki ránk szükségtelen követelményeket, és hogy kibocsátott értékpapírjainkkal magas szintû likviditás közepette szervezze meg a kereskedelmet.

••• 1996-tól 1999-ig a kibocsátói társadalom képviseletében tagja voltam a Budapesti Értéktőzsde életét meghatározó döntéshozó testületnek, amely a társasággá történő átalakulásig tőzsdetanács elnevezéssel tevékenykedett. Közremûködtem a döntéshozatalban, és felelősségem nem volt kisebb, mint a testület többi tagjáé, azoké, akik az értékpapírpiac világában lényegesen nagyobb közvetlen tapasztalattal rendelkeztek, mint én. A magam részéről ennek a feladatnak a teljesítéséhez a saját szakterületemen szerzett gyakorlatot, illetve a tőzsdei forgalmat egyáltalán lehetővé tevő kibocsátó vállalatok közösségének tapasztalatait, érdekeit kellett hogy alapul vegyem, valahányszor döntést kellett hozni. Arra törekedtem, hogy a döntéseket megelőző konzultációk megmaradjanak a lényegnél, az egyenes gondolatmenetet igyekeztem képviselni, és ezt is kértem számon a részletekbe vesző szakmai viták ellenében. Talán ez a hároméves periódus mondható a legfontosabb hozzájárulásomnak a BÉT pályájának formálódásához.

Orbán István 1996-99-ben a tőzsdetanács tagja volt.

Schalkhammer

Erika

ügyvezető igazgató

Euronet

Banktechnikai Kft.

• A Budapesti Értéktőzsde véleményem szerint abban az időszakban haladt a legjobb pályán, amikor a legtöbb vállalat választotta magának a tőzsdei társaságok útját. A kilencvenes évtized közepén, második felében az 1995-ös stabilizáció jóvoltából kibontakozó fejlődés jóvoltából sorozatosan léptek tőzsdére a magyar gazdaság legfontosabb vállalatai, s ez a virágzó piac kiépülésének irányába mutatott még akkor is, ha tudtuk, hogy a privatizáció véges forrás, és a gazdaság lényeges szegmensei - hogy mást ne mondjak, a bankszektor zöme vagy a biztosítási szektor - a tőzsde elkerülésével jutottak szakmai befektetők tulajdonába, a nagyvállalatokon túli régió pedig akkoriban még nagyon kevés tőzsdeképes társaságot "termelt". A parkettre bevezetett részvények száma azonban az évtized második felében tetőzött, s az intézmény funkciója abban a periódusban közelítette meg leginkább azt a feladatkört, amelyre a piacgazdaságokban a koncentrált nyilvános piacok hivatottak. Ráadásul reménykedhettünk abban, hogy felnövekvőben van a gazdaságban azoknak a hazai tulajdonban lévő vállalatoknak a tábora, amelyek előbb-utóbb eljutnak a tőzsdeérettség fázisába.

Ezzel is összefüggésben azt hiszem, hogy a Budapesti Értéktőzsde és tágabban a hazai tőkepiac azokban az években lehetett a legerősebb tárgyalási pozíció birtokában ahhoz, hogy autonóm érdekeit a lehető legmesszebbmenőkig képviselve valamilyen formában a Nyugat-Európában kibontakozó koncentrációs trend részesévé válhasson. Oly módon, hogy a tőzsdetulajdonosok, vagyis az eredeti piaci modell értelmében a tőzsdeüzletben érdekelt társaságok és személyek a maguk tulajdonosi döntései alapján cselekedhessenek, s ne mások határozzanak vagy ne határozzanak helyettük, adott esetben a fejük fölött.

Félreértés ne essék, én is úgy gondolom, hogy a jövő a nagy régiókat egyesítő tőzsdéké, s aki ezt nem látja (be), az valószínûsíthetően nem hallja meg az idők szavát. Mégis az a véleményem, hogy a tőkepiaci közösség hat-hét évvel ezelőtt birtokában volt annak a lehetőségnek, hogy autonóm döntésével csatlakozzon az egyesítés folyamatához, ezt a lehetőséget azonban akkor elpuskázta. A szövetkezeti tőzsde jól-rosszul társasági mivoltában is mûködött, ám amikor valódi társasággá alakult, elszalasztottunk bizonyos döntéseket. Például meggyőződésem, hogy célszerû lett volna tulajdonhoz juttatni a parketten érdekelt kibocsátókat. Így azután spontán események kavalkádjában mások ragadták magukhoz a marsallbotot, a döntési központ az országhatáron túlra került, a szövetkezeti éra tulajdonosi köre a részvénytársasággá alakulás kapcsán túladott az irányításhoz szükséges paketten, vagyis csupán azt a stratégiai döntést hozta meg - ki aktívan, ki passzívan -, hogy abban a felállásban nem kíván döntési helyzetben maradni. Ez akkor is tény, ha a mai tulajdonosok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hazai piac érdekeit szolgáló döntéseket hozzanak.

•• A pénzügyi szektort nem hagytam el, hiszen az a társaság, amelynek a magyarországi cégvezetője vagyok, a Nasdaq parkettjén jegyzett kibocsátó, és üzleti profilja is a piachoz köti. A tőzsdei belügyekre azonban érthetően kevesebb figyelmem jut, ha örökre szívügyemnek érzem is a BÉT sorsát. "Tisztes távolból" nézve az intézményt tetszik, hogy modern(izált), európai színvonalú tőzsde, amelyen lehet "távkereskedni", lehet a Deutsche Börsén is kereskedni. Minden olyan technikai, technológiai (elszámolási stb.) képesség a birtokában van, amelyik feljogosítja arra, hogy egy európai rendszer részesévé válhasson. S hogy mi nem tetszik? Ez az előző kérdés kapcsán kifejtett érveimből már kiderült; itt csak azt a kérdést teszem föl: vajon a hazai közepes és kisebb vállalkozások számára hosszú távon rendelkezésre áll-e a tőkebevonás magyarországi tőzsdei útja?

••• A BÉT berkeiben, illetve az elődszervezetnek tekinthető Értékpapír-kereskedelmi Titkárság kötelékében eltöltött tizenkét évem mindvégig a kereskedelem szervezéséhez, infrastruktúrájának kiépítéséhez kapcsolódott. Így azután mondanom sem kell, hogy két édes gyermekemként gondolok a CMSS és az MMTS betûszavakkal jelölt IT-rendszerekre. Ezek létrehozatalában volt módom igen sokat dolgozni. Meggyőződésem, hogy ha nagy teher volt is a létesítésük, szükséges feltételei voltak annak, hogy a BÉT megalapozza a jövőjét. Ennél nagyobb munkálatoknak csak a BÉT, tágabban a hazai értékpapírpiac újbóli megnyitásakor, a nyolcvanas évek végén lehettem részese. Azokhoz hasonlóan, akikkel az alapítás időszakában együtt bábáskodtunk, szakmai életem egyik legszebb és legizgalmasabb időszakát tudhatom a magaménak.

Schalkhammer Erika 1988-tól az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság helyettes vezetője volt, 1990-től 1999-ig pedig a Budapesti Értéktőzsde szervezetében dolgozott a kereskedelmi főosztály vezetőjeként, és ügyvezető-helyettesként, illetve megbízott ügyvezetőként (1997).

Száz János

egyetemi tanár

Budapesti Corvinus

Egyetem

• Hogy mikor járt a legjobb úton a tőzsde? A megalakulásakor. Szimbólumnak indult, s annak jó is volt. Más kérdés, hogy sokáig szimbólum maradt, és akkor is az volt, amikor már több kellett volna hogy legyen. Mára már kopottabb, alig szimbólum (miként egy tizenöt éves menyasszonyi csokor - hiszen azt sem önmagában látják szépnek, hanem annyira, amennyire jó a házasság). Minderről legkevésbé a tőzsde tehet, leszámítva a részvénytársasággá történő átalakulását. Hogy ez kinek és miért volt jó? A szándék mennyire esett egybe a mostani végeredménnyel? Ezt nem tudom, de nem is akarom tudni. Azt ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy egy nagyon tisztességes piac körvonalazódott a kezdetekben.

•• Tetszik, hogy sok tekintetben egyre professzionálisabb a piac. Ami nem tetszik, az az ebből a helyzetből szükségszerûen fakadó árnyoldalak sora. De bízom abban, hogy a profizmus nemcsak a hatékonyság, hanem jó idő múltán a "nemesedés" irányába is visz.

••• Egy darabig (az első öt-hat évben) úgy tûnt, hogy a piaci szereplők tudásának gyarapodása fontos összetevője a piac fejlődésének. Örülök, hogy részese lehettem annak a csapatnak, amelyik kimunkálta azokat a szakmai minimumfeltételeket, amelyeket nem az állam diktált felülről a piacra. Diktátum helyett együtt alkudtuk ki és teremtettük meg a korrekt oktatás és vizsgáztatás feltételeit. Azt azonban sajnálom, hogy a származtatott termékek kereskedelme nem érte el a piaci kockázatok kezeléséhez szükséges küszöbszintet.

Száz János 1990-1993-ban a tőzsdetanács tagja, 1995 áprilisától 1996 áprilisáig a tanács elnöke volt. 1991-2001-ben a Brókerképző Alapítvány elnökeként is tevékenykedett.

Tomori Erika

ügyvéd

Gárdos, Füredi,

Mosonyi, Tomori

Ügyvédi Iroda

• Azt, hogy mikor járt a legjobb úton a BÉT, nyilván nem tudom megállapítani, de az egész piac számára a legizgalmasabb és a legtermékenyebb időszaknak én a kezdeti néhány évet látom, azt az időszakot, amelyben valóban alkalom nyílt valami újnak a létrehozására, teremtésére. Ez volt a hőskor. Szép volt ezekben az években a piaci szereplők lelkesedése, kreativitása, sőt időnként önzetlensége, amikor energiát, tudást, szabadidőt nem kímélve építették a piacot, s találtak ki újabb és újabb intézményeket, amelyek természetesen igazodtak a nemzetközi elvárásokhoz is.

•• Természetesen tetszik a tőzsde teljesítményében, hogy imponálóan szárnyal a Bux, bizonyára a nyereségesség is rendben van. Azonban az üzemszerû mûködésnek magától értetődő velejárója, hogy az egyének kreativitásának kevesebb teret enged.

••• Az "építőkocka"? Úgy vélem, a piacon dolgozó jogászok többsége nevében is mondhatom: gyönyörû feladat volt az intézmény építéséhez hozzájárulni. Közremûködni a brókerek képzésében - én személy szerint a Brókerképző Alapítvány képviseletében 1990 óta folyamatosan részt veszek a tőkepiaci szakemberek képzésében és vizsgáztatásában -, avagy az olyan alapintézmények megteremtésében, mint a speciális tőkepiaci igazságszolgáltatás, a tőzsdei választott bíróság. Természetesen érdekes volt közremûködni a szabályozási környezet megteremtésében is: emlékezzünk a kilencvenes évek egészén végighúzódó jogalkotási hullámra, az értékpapírtörvény, majd pedig a tőkepiaci törvény előkészítésének folyamatára, amelyben a tőzsde részéről nem kevés jogász tevékenykedett lelkesen az ún. jogi bizottság keretében. Én a tőkepiaci alapintézmények közé sorolom az etikai bizottságot is, amelynek tagjai megkísérelték legalább a tőzsde világát visszaterelni az elvárt üzleti tisztesség és az elvárható magatartás ösvényére.

Tomori Erika 1990-2003-ban a jogi bizottságban, 1998-2002-ben az etikai bizottságban tevékenykedett. 1990-től napjainkig a tőzsdei szakvizsgabizottság tagja.

Vida Mariann

ügyvéd

• Számomra a Budapesti Értéktőzsde másfél évtizedes pályájának állomásai sorából jelentőségénél fogva kettő is kiemelkedik. Az első az a megállapodás, amelyet a kilencvenes évek elején, 1992 decemberében kötött egymással a két hazai tőzsde vezetősége a piac egymás közötti felosztása céljából. Sokan emlékszünk rá - én különösen jól, hiszen a BÉT jogtanácsosaként közvetlen érintettje voltam a történteknek -, hogy az egyezség a lényeget tekintve azt rögzítette: az értékpapírokon alapuló származékos termékek az értéktőzsde felségterületét képezik, az árukhoz kapcsolódók az árutőzsdéét, a határidős devizakontraktusok piacát pedig versenyterepnek tekinti a két intézmény. A megállapodás a pénzügyi intézményrendszer fejlődésére nézve lényeges következményekkel járt, hiszen ennek jóvoltából a két harcban álló szervezet egyesítette erőfeszítéseit a Keler létrehozatala érdekében, a küzdelem elmúltával a munkára lehetett összpontosítani. Abban persze, hogy az 1993-ban megalapított Keler tulajdonosi viszonyai végül is a megállapodásban rögzített status quo tiszteletben tartását tükrözték, köztudomásúlag oroszlánrésze volt a Magyar Nemzeti Bank aktuális elnökhelyettesének, Czirják Sándornak.

A legjobb utat jelenti számomra - másodikként - a részvénytársasággá történő átalakulás is. A kezdet kezdetén célszerû létezési forma volt a "szövetkezeti tőzsde", a tagok szavazati egyenlőségén alapuló tulajdonlás. Hiszen nagyon demokratikus intézmény ez - az ötmillió forintos tőkével gründolt bizományos profilú kis brókercég tulajdonosa/vezetője is úgy érezhette, hogy neki is pontosan annyi köze van a dolgokhoz, épp akkora a befolyása azok menetére, mint amennyi egy-egy multinacionális pénzügyi intézménynek. A rendszer korlátai, ellentmondásai viszont pár év elteltével mind nyilvánvalóbbakká váltak, s a tőzsdetagság elkezdte feszegetni a kereteket - a forgalomarányos tőzsdei díjak bevezetése ennek volt a megnyilvánulása. Sőt - emlékezhetünk rá - annak idején a parketten jegyzett részvények kibocsátói részéről is mutatkozott érdeklődés a tulajdonszerzés iránt. Voltak vállalatvezetők, akik úgy gondolták: cégük az évek folyamán fizetett már annyi tőzsdei díjat, hogy cserébe indokolt tulajdont is kapniuk... Végül is a BÉT a tőzsdetagság között osztotta fel a vagyonát - a Dunavölgyi Mária igazgatóságához kötődő akcióból kimaradtak a kibocsátók, és kimaradt a magyar állam is, amelynek tulajdonhoz juttatása a Deák Ferenc téri tőzsdeterem egykori apportálására tekintettel merült fel.

A társasági léttel a Budapesti Értéktőzsde csatlakozott a tőzsdékre jellemző nemzetközi tendenciákhoz, és lehetővé vált a tényleges tulajdonosi érdekeknek megfelelő mûködési forma kialakítása. Mindazonáltal a konkrét eseményeken kívül a legfontosabb szerintem az a folyamatos küzdelem, amelyet az intézmény minden körülmények között kifejtett céljai elérése, a haladás érdekében. Ennek a küzdelemnek persze soha nincs vége - az előttünk álló integráció, a BÁT és a BÉT üzleti egyesítése és a Keler integrálása ennek a folyamatnak lesz a szükséges, egyszersmind kiemelkedő jelentőségû állomása.

•• Ami tetszik, az leginkább az, hogy a tőzsde ma is optimista, úgy, ahogyan derûlátók voltak azok, akik a nyolcvanas, majd a kilencvenes években a piac fölépítéséért munkálkodtak. Az intézményt képviselő személyek számos tanújelét adták annak, hogy bizakodók a jövőt illetően. A tizenötödik évforduló kapcsán folytatott beszélgetésekből azt a közvélekedést lehetett leszûrni, hogy a BÉT huszadik születésnapját is meg fogjuk ünnepelni.

Ami nem tetszik, az - sokakkal egyetértve - az, hogy a tőzsde nem volt elég eredményes az új értékpapírok bevezetésében. Ebben a vonatkozásban magától értetődően nyilvánvaló a kormányzati felelősség is - az elmulasztott privatizációs lehetőségekre gondolok. Ugyanakkor elengedhetetlennek tartom azt, hogy újabb papírok jelenjenek meg a parketten.

••• Ha az építőkockát keresem, nem is a saját munkám, hanem a tőzsde kötelékében megközelítőleg tíz éven át "hivatalban lévő" jogi bizottság jut az eszembe. A Bokros Lajos elnök által 1993-ban a tőzsdetanács munkájának támogatására életre hívott állandó bizottság az értékpapírtörvény módosításai, majd a tőkepiaci törvény előkészítése, módosítása kapcsán számos nagy jelentőségû, az egész piac számára fontos szabályozási kérdésben alkotott maradandót az értékpapírok dematerializációjától a nominee intézményének bevezetéséig és az egységes tőzsdei szabályozásig. Egy-egy "kampány" időszakában sokszor időt, fáradságot nem kímélve dolgoztunk, mígnem a részvénytársasággá alakulással megszûnt a grémium. Úgy gondolom, az évforduló alkalmából zárszóként érdemes felidéznünk azon kollégák nevét, akik velem együtt rövidebb-hosszabb ideig részt vettek a bizottság munkájában: Barna Zsolt, Biczi Éva, Bíró Viktória, Farkas Péter, Halász Judit, Illés Zsolt, Istvánovics Éva, Kraudi Adrienne, Lantos Csaba, Lőrincz Benedek, Molnár István, Nobilis Kristóf, Tomori Erika, Zatik Zsuzsanna.

Vida Mariann 1990-93-ban a BÉT vezető jogtanácsosa volt, 1993-tól 2002-ig a tőzsdetanács által életre hívott állandó jogi bizottságot irányította. 2002-től 2005 májusáig a BÉT Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett.