Nem kisebb célt, mint a magyar társadalom és a magyar gazdaság aktivizálását és formálását tűzte zászlóra az a pénz-ügyi intézkedési csomagterv, amelyet a Budapesti Értéktőzsde indított útjára. A kormányfő és a tőzsdeelnök július 5-i egyeztető tárgyalásairól kiadott kommünikével rajtoló BÉT-csomag a tőzsdeüzlet - a kereslet és a kínálat - élénkítését vette célba, a BÉT kompetenciáját képező tettek tárházát kínálva, s a szükséges gazdaságpolitikai eszközök, főképpen ösztönzők bevetését kezdeményezve. A projekt keretében a pénzügyi-tőkepiaci szolgáltatói közösség több szervezete is felsorakozott a csomag talán legnagyobb elemét képező, a politikai döntéshozóknak és a szakmai közvéleménynek még tavasszal bemutatott új nyugdíj-előtakarékossági rendszerért szervezett lobbi érdekében. Július 20-án közös sajtótájékoztatón demonstráltak az ügyért, s közleményük szerint a közösen jegyzett koncepciót eljuttatták a kormányhoz és a parlamenti pártokhoz, 2006-os bevezetést kérve. Az eddigiek arra utalnak, hogy a kormányfő elkötelezte magát az ellenzék fő erői által is jónak minősített konstrukció mellett, ám az ügy nem ilyen egyszerű. A tőzsdei akció felrázta a piacot, ám vihart is kavart.

Az árfolyamnyereség megadóztatását célzó kormányzati törekvések 2004. őszi eredményes megtorpedózása óta minden jel szerint új lendületet vett az az eddig is látványos küzdelem, amelyet a Budapesti Értéktőzsdét határozott elképzelések alapján elnöklő Szalay-Berzeviczy Attila hirdetett meg, 2004. nyári hivatalba állásakor a hazai tőzsdeüzlet föllendítését véve célba. A szolgáltatói közösség fölrázásában és a politikai erők megszólításában, sőt újabban a felsorakoztatásában is hatásosnak bizonyuló elnökkel az élen a BÉT júliusban indította útjára azt a csomagtervet, amelynek szorgalmazói a tőkepiaci kereslet és kínálat föllendítését, a mind ez ideig "mozdíthatatlanul" szerény hazai befektetői és kibocsátói fundamentumok erősödését, a tőzsde gazdasági funkcióinak kiteljesedését remélik - amennyiben a költségvetési eszközök bevetése révén ösztönzött hosszú távú megtakarítások gyarapodása, valamint a tőzsdei pályát választó vállalkozások számának sokasodása valósággá válik. Vagyis a program kulcsa generálisan a politikai döntéshozók megnyerése és a költségvetési támogatások elnyerése. Ez persze még nem minden, igaz, a büdzsé krónikusan siralmas helyzetét nézve és a politikusok választások előtti ambícióit ismerve ez is szinte a lehetetlennel azonosnak látszik.

A parlamenti erők és a szakma konszenzusát hónapok óta nagy energiával szervező tőzsdeelnök tavasszal állt elő a csomag egyik fő elemének értékelhető nyugdíj-előtakarékossági számla hazai adaptálásának gondolatával, s mindjárt sikerült elérnie, hogy (amire még nem volt példa a BÉT történetében) az Országgyűlés valamennyi párt képviselőit egyesítő két testülete: a költségvetési és a gazdasági bizottság kihelyezett ülésen foglalkozzon a témával. Az akció azonnali eredményeképpen mind a kormányerők, mind az ellenzék soraiból több támogató nyilatkozat is napvilágot látott. A konstrukcióval pillanatok alatt megtelt a sajtó, a piaci közösség széles körben szembesült az elképzelésekkel.

 

A kormányfőnél

 

Az elmúlt hónapokban a háttérben zajlottak az egyeztetések és a szakértői munkálatok. Megszületett a koncepció, valamint az az igen színvonalas tanulmány, amelyik a köztudatban a negyedik pillér néven teret nyerő nyugdíj-előtakarékossági konstrukció kereteit rögzíti, bemutatja a kapcsolódó nemzetközi (egyesült államokbeli, lengyel, osztrák) tapasztalatokat és javaslatokkal él.

A politikai és piaci hátszelet egyformán maga mögött tudó elnök a kormányfőnél folytatta. A BÉT június 6-i keltezésű közleménye alapján Gyurcsány Ferenccel tárgyalásokat folytatva azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy az árfolyamnyereség-adó 2007-re tervezett bevezetése csupán akkor fogadható el a BÉT és a piac számára, ha a kormány 2006. január 1-jei hatállyal átfogó piacélénkítő intézkedéssorozatot léptet életbe. Ennek érdekében át is adta a kormányfőnek azt a javaslatcsomagot, amelynek bevezetése a tőzsde vezetősége szerint növekedési pályára állítaná a hazai tőkepiacot. Azaz már jövőre lendületet vehetnének a tőzsdei bevezetések, a lakosság és a nyugdíjpénztárak körében érvényesülne a hosszú távú szemlélet, ami segítené a megtakarítások hatékonyabb elosztását, a befektetők pedig nagyobb arányban részesedhetnének a tőzsdén jegyzett vállalatok sikereiből, az árfolyamok emelkedéséből. A közlemény szerint a miniszterelnök és a tőzsde elnöke megállapodott arról, hogy a kormányfő július 31-ig írásban reagál a javaslatokra, a tőzsde és a kormány szakemberei augusztus végéig közösen kidolgozzák a megvalósítás részleteit, szeptemberben pedig tető alá hozható a "végső megállapodás".

 

A demonstrálók

 

Folytatásképpen felsorakoztak azok a piaci erők - a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz), a Befektetési Szolgáltatók Szövetsége (BSZSZ), a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz), és a Stabilitás Nyugdíjpénztári Szövetség -, amelyek a július 20-i tájékoztatón nyilvánosan is magukénak vallották a "pillérprojektet". Ezzel kvázi nyílttá vált az a konfliktus, amelyik a jelekből ítélve a tőzsdei tervek kapcsán kialakult. Hiszen a demonstrálók közül hiányzott a bankszektor érdek-képviseleti szervezete, amit a közismert személyi összefüggéseken és a szektor piaci súlyán kívül az tesz izgalmassá, hogy tulajdonosi ágon a bankok uralják a befektetési, a vagyonkezelési és a nyugdíjpénztári üzletben érdekelt szolgáltatók többségét.

A bankok persze korántsem érdekeltek azonos súllyal és mértékben a pénzügyi szolgáltatások különféle válfajaiban, ezért közös szervezetük is az érdekek sokféleségén nyugszik. Noha a nagyok évek óta univerzális pénzügyi csoportok kiépítésén munkálkodnak, a teljes spektrumot - a téma szempontjából releváns banki, biztosítói, befektetési, vagyonkezelési, nyugdíjpénztár-szolgáltatói ágazatot - nem egyesíti mindegyikük. A nyugdíjpénztári üzletben ugyanakkor igen erősek a biztosítói csoportok is, amelyek ráadásul a befektetési alapok piacán is számottevő részesedéssel bírnak, miközben a befektetési szolgáltatásoktól tartózkodnak. (A BÉT tagjai sorában évtizedes távon csupán egyetlen biztosítói brókerérdekeltség volt, ám nemrégiben az is "bezárt".) Mindezt jól mutatják a rendszeresen közzétett nyilvános piaci statisztikák is - a befektetési szolgáltatók forgalmi adatai, a befektetési alapok vagyonának alakulása, a nyugdíjpénztárak fő adatai stb.

 

Pillérek harca?

 

A médiumokban is megjelenő konfliktus üzleti ellentétet tükröz. Arra utal, hogy az újabb pénzgyűjtő konstrukció megnyitása az állami kedvezmények kiharcolása révén a megtakarítások újrafelosztásához vezet azon a versenypiacon, amelyiken az ismert okokból kifolyólag a háztartások elveszítették nettó megtakarítói pozíciójukat, s amelynek több szegmensében a szakma művelői szerint kimerülőben vannak, vagy már ki is merültek az extenzív növekedés forrásai (ügyfeleket csak egymástól lehet elcsábítani).

Vagyis leegyszerűsítve: a "közkézen forgó" vélemény értelmében a nyugdíj-előtakarékossági konstrukció bevezetésével a biztosítók is részt kérnek abból az üzletből, amelyik tradicionálisan a bankok és a jobbára általuk tulajdonolt befektetési szolgáltatók, befektetési alapkezelők "monopóliuma". Ez volt az ára annak, hogy a Mabisz és így a Stabilitás is csatlakozzon a lobbistákhoz.

Az érdekek hálóját fölvázolva ugyanakkor még egy csoportot érdemes kiemelni: a nyugdíjpénztárakét - amelyek között szép számmal vannak bankoktól és biztosítóktól is független intézmények is, s amelyek a növekedésért, a tagság lélekszámának és a vagyonnak a gyarapításáért szintén éles versenyben vannak. (Ügyfelek tömeges elcsábításáról éppen az elmúlt években ütemesen konszolidálódó pénztári szektorból lehet hallani.) A hárompilléres hazai nyugdíjrendszer második, önkéntes pillérét képviselő pénztárak első reakciója hírek szerint a potenciális konkurens feltűnése keltette ijedség volt. A második pedig a felismerés: hiszen ilyen pillér már van, mégpedig a harmadik.

A két konstrukció tagadhatatlanul számos hasonló elemet tartalmaz. Noha az egyik piacon lévő, lassan éretté váló modell része, a másik pedig még nagyrészt kimunkálatlan, egy alapvető és lényeges különbség bizonyosan látszik közöttük: az egyik kollektív, a másik egyéni befektetésen alapul, aminek természetes következményei vannak az összes többi paraméterre nézve. Így más és más az üzleti potenciál, az ügyfelek kiszolgálásának költsége a szolgáltatók szempontjából és más a kockázat, a szolgáltatás igénybevételének költsége a befektetők szempontjából. És persze merőben más az üzlet művelésének a szabályozás által képviselt feltétel- és követelményrendszere.

Persze a retail-ágazat kiépítésébe az elmúlt évtizedben milliárdokat invesztáló pénzügyi szolgáltatók - bankok és biztosítók - számára nagy vonzerő minden olyan potenciális ügyfélbázis, amely új ügyfelekkel, kapacitásaik (fiók- vagy ügynökhálózatuk) jobb kihasználásával kecsegtet. S hogy ez a bizonyos potenciál mekkora lehet? Erre nézve egyfajta fogódzót kínál a "pillértanulmányban" részletezett osztrák tapasztalat: Európa egyik legjobban élő országában, Ausztriában a 2003-ban bevezetett előtakarékoskodási számlából egy év alatt több mint 280 ezret nyitottak meg, és 240 millió eurónyi vagyont halmoztak fel rajtuk. A nyugdíjrendszer önkéntes ága iránt viszont rendkívül mérsékelt az érdeklődés.

 

A konstrukció

 

A konstrukció a hárompilléres nyugdíjrendszer kiegészítéséül szolgálna. Lényege alapján az egyének saját elhatározásukból bankok, befektetési szolgáltatók, valamint biztosítók által vezetett speciális számlán, a nyugdíj-előtakarékossági számlán rendszeres vagy alkalmi befizetések révén gyűjtik a nyugdíjaskorukra szánt megtakarításaikat, és pénzüket saját befektetési döntéseik alapján saját, befektetési szolgáltatótól igénybe vett tranzakciók keretében a piaci kínálatból választott eszközökbe fektetik. A megtakarítási időszak elteltével az egyéni számlán felgyülemlett pénzt egy összegben vagy örökjáradék formájában lehetne felvenni. A megtakarítási időszak legalább a nyugdíjkorhatár eléréséig tart - a mai hárompilléres rendszer önkéntes ágában rendszeresített tízéves minimális tartam csak büntetőköltségek vállalása árán lenne érvényesíthető.

A modell lényege a kapcsolódó kedvezmény, amely a befektetés ösztönzését és addicionális voltát hivatott szolgálni. Az új típusú kedvezményrendszer az alkotók szerint három elven nyugszik. Egyrészt önálló, tehát nem része az öngondoskodást szolgáló más kedvezményeknek. Másrészt összhangot tart az önkéntes nyugdíjpénztári konstrukcióval - a kedvezmény az évenkénti befizetések 30%-a, évente maximum 100 (a nyugdíjkorhatárt 2020 előtt elérők számára maximum 130) ezer forint. Harmadrészt a hosszú távú megtakarítást ösztönzi, ezért a jövedelemadó terhére számlajóváírás formájában lenne igényelhető. Ezáltal újabb megtakarítások forrásává válhat, elkerülendő, hogy a konstrukció a megtakarítások átcsoportosulásáig jusson csak el. A rendszer sajátja volna a szolgáltatók közötti szabad átjárhatóság is.

 

Számlaügyek

 

A konstrukció Achilles-pontjának az üzleti ellenérdekeken túl a nyugdíj-előtakarékossági számla látszik. Amire mint afféle technikai kérdésre érthetően kevés nyilvános figyelem jut.

A tőzsdei tanulmányban foglaltak tükrében olyan megtakarítási számláról van szó, amely az értékpapír-letéti és a folyószámla "egyvelege", s amely a számlatulajdonos befektetéseinek aktuális egyenlegét mutatja. Vagyis olyan számla, amelyre pénzt lehet befizetni, s amely például a bankbetéteket is magukban foglaló befektetésekkel kapcsolatban pénzforgalom színterévé is válik. Ez a pénzügyi szabályozás kötöttségeinek terepére viszi a konstruktőröket, akiknek a felvázolt szolgáltatói körre tekintettel egyszerre kell eleget tenniük a banki, a biztosítási és a befektetési szolgáltatást tevékenységi alapon megkülönböztető és valamennyi tevékenységhez speciális feltételeket rendelő szabályozás paragrafusainak. 

Anélkül, hogy a technikai részletekbe belemennénk, elég talán jeleznünk: az EU kapuin belül pénzforgalomra alkalmas (folyó)számlát csak hitelintézet vezethet, betétet csak hitelintézet gyűjthet - a betétbiztosítónak is csak ők a tagjai... Befektetési szolgáltatók csak korlátozott (befektetésekhez kötődő) pénzforgalomra alkalmas értékpapírszámlát vezethetnek. Befektetési megbízásokat brókercég és bank teljesíthet. Biztosító bankot, brókercéget tulajdonolhat, pénzforgalmi és értékpapírszámlát ellenben nem vezethet és tőzsdei megbízásokat sem teljesíthet. (A szabályozási falak mibenlétét tükrözi, hogy a 2004-ben elfogadott új nemzetközi tőkeegyezmény - a Bázel II. - együtt regulázza a bankok és a befektetési szolgáltatók tőkemegfelelését. A biztosítói ágazat hasonló nemzetközi egyezménye, a Szolvencia II. ellenben még formálódóban van.)

A BÉT vezetősége számos esemény tanúsága szerint nem riad vissza a grandiózus tervektől és teendőktől. A negyedik pilléren túl is izgalmas elemeket tartalmazó élénkítő csomag messzebbre is tekint, mint az elődje (Bank & Tőzsde, 2002. október). Az az élénkítő program, amelyet a hivatalba álló Medgyessy-kormány hirdetett meg, s amely eljutott ugyan az árfolyamnyereség-adó eltörléséig, és céljai közül több is valósággá vált, ám nem hozott áttörést a krónikus gondban: a hazai kereslet és kínálat elégtelenségében. Hogy a BÉT nagy fába vágta a fejszéjét, azt az is mutatja, hogy a július kormányfői reflexió nélkül múlt el. Holott a jogi keretek eleve nehéznek ígérkező megteremtése, a 2006-os start érdekében az eljárás időigényére tekintettel augusztus végéig a részletek dolgában is meg kell születniük a megállapodásoknak. Az ellenérdekek hátráltathatják a politikai döntéseket, s ha az ügy átcsúszik a parlamenti választások évébe, az ronthatja az esélyeket.

A körülmények szerencsés összejátszása, hogy miközben a nagy projekt alakul, a tőzsde szárnyal, az árfolyamok az égben járnak.

Rimaszombati-Szöllősi-Cira

 

Érvelők és érvek

 

A július 20-i sajtótájékoztatón a hazai pénzügyi és tőkepiac ismert és elismert entitásai mondták el érveiket a negyedik pillér bevezetése mellett. őket idézzük:

 

Holtzer Péter

(Bamosz és OTP)

A nyugdíj-előtakarékossági számla ötletének megfogalmazásával nem találtuk fel a spanyolviaszt, a konstrukció a világon korántsem számít újdonságnak. Az Egyesült Államokban az 1974-es nyugdíjreform kapcsán foganatosították a számlanyitás lehetőségét, Európában pedig néhány országban, például Hollandiában és Izlandon, még előbb kezdték kínálni a biztosítók ezt a szolgáltatást. Kelet-Közép-Európában Lengyelország az úttörő, 2004 szeptemberétől az önkéntes nyugdíj-előtakarékosság jegyében szabadon transzferálható számlákon lehet megtakarításokat gyűjteni, s az eszközök befektetéséről a számlák tulajdonosai szabadon rendelkezhetnek.

 

Kepecs Gábor

(Mabisz és Aegon)

Fontos, hogy a biztosítók jogot kapjanak a nyugdíj-előtakarékossági számla vezetésére, mivel ez segítheti a versenyt. Az ilyen konstrukciókat bevezető országokban ezt mindenütt megengedték, aminek a "másodlagos" hozadékaként erősödött a biztosítók közötti verseny is. A babyboom-generáció nyugdíjba menetele minden országban nagy kihívás, nemzetközi tapasztalatok szerint ez a modell sok helyütt segíti a megoldást. Hazánkban a konstrukció jelentőségét kiemeli, hogy a lakosság viszonylag kevéssé hajlik a nyugdíjbiztosítási célú megtakarításokra.

 

Nagy Csaba

(Stabilitás és OTP)

Azokban az országokban, amelyekben alkalmazzák a nyugdíj-előtakarékossági számlát, a lakosság megtakarításai között a részvénybefektetések összege vetekszik a hazai GDP-vel. Hollandiában 70%-nyi, Izlandon pedig több mint 100%. Mindezt elősegítendő a középfokú oktatásban indokolt a pénzügyi ismeretek tanítása is.

 

Szalay-Berzeviczy Attila

(BÉT)

A konstrukció segítheti azt, hogy a hazai megtakarítások egészségesebb szerkezetet öltsenek, hogy a részvények nagyobb arányban váljanak a megtakarítások részeivé. A tapasztalati adatok, az elemzések tükrében a részvénybefektetések tizenöt éves időtávon minden más befektetési formát felülmúló hozamot kínálnak. Ezt a nyugdíjasévekre spórolók nem hagyhatják figyelmen kívül, hiszen egy-két százalékpontnyi különbség az éves átlagos hozamokban harminc év távlatában két-háromszoros különbséghez is vezethet a vagyon gyarapodásában. Ennek felismertetéséért a BÉT igyekszik minden tőle telhetőt megtenni - ősztől kezdve újra belföldi népszerűsítő körútra indulunk. A nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetéséhez viszont szabályozói támogatás is szükséges. Például módosítani szükséges a tőkepiaci törvényt, ez jogosíthatja fel ugyanis a biztosítótársaságokat a nyugdíj-előtakarékossági számla vezetésére, és ki kell egészíteni a biztosítási törvény tevékenységi szabályait is.

 

A csomag

 

Árfolyamnyereség-adó

A BÉT által támogatható árfolyamnyereség-adó két lépcsőben lép hatályba: 2007-ben 5%-os, 2008-ban 10%-os kulccsal, és a következő alapelvekre épül:

•Az adórendszer egyszerre és azonos mértékben adóztatja meg a tőzsdei árfolyamnyereséget, a bankbetétek kamatát és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok hozamát.

•A kollektív befektetési formák révén elért nyereség adómentes marad.

•Az árfolyamnyereség-adót évente kell bevallani és megfizetni a személyi jövedelemadóhoz hasonlóan az értékpapír-forgalmazóktól származó igazolás alapján.

•Az adó az éves nettó nyereség után fizetendő. A nettó veszteség elhatárolható a következő évre.

•Az éves összesített árfolyamnyereségnek az a része adóköteles, amelyik meghaladja a személyi jövedelemadó-tábla mindenkori legmagasabb kulcsához tartozó értékhatárt.

•A tőzsdei társaságok által fizetett osztalékot terhelő adó és az árfolyamnyereség-adó kulcsa harmonizálandó.

 

A kereslet élénkítése

•A nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetése 2006. január 1-jétől. A számlához támogatás kapcsolódik: az éves befektetett állomány 30%-a, maximum 100 ezer forint, illetve - amennyiben az adott állomány legalább 70 %-ban részvényekből vagy részvényalapú befektetési jegyekből áll - 150 ezer forint.

•A számla révén elért jövedelmet az adórendszer a kollektív befektetési formákkal realizált jövedelmekkel azonos módon kezeli.

•A nyugdíjpénztárak számára az egységes ötéves (súlyozott) hozam közzétételének kötelezővé tétele 2006-tól. 

•A három évnél hosszabb ideig tartott részvénnyel elért árfolyamnyereség adómentessége.

 

A kínálat élénkítése

•A 2005. évi költségvetésben 100 millió forintos támogatási keret elkülönítése a tőzsdei bevezetések támogatására, amit azok a hazai vállalatok vehetnek igénybe, amelyek december 31-ig kezdeményezik papírjaik tőzsdei bevezetését.

•Adókedvezmény a tőzsdére lépő vállalatoknak 2006-tól a társasági adóból a bevezetés után három évig, a tőzsdei kapitalizáció függvényében: 5 milliárd forintig 6%, 5 és 20 milliárd között 3%.

•A 20 milliárd forintnál kisebb kapitalizációjú társaságok részvényeivel elért árfolyamnyereség adómentes.

•A kormány a privatizációban előnyben részesíti a tőzsdén keresztüli eladást.

 

A pénzügyi kultúra fejlesztése

•A BÉT és az Öngondoskodás Alapítvány által kidolgozott magyar-angol nyelvű, internetalapú oktatási program (pénzügyi és tőzsdei alapismeretek) bevezetése a középiskolákban a 2005/2006-os tanévtől érettségi követelményként.

•Az alapítvány keretei között kormányzati részvétellel szemléletformáló kampány indítása 2005 szeptemberétől (befektetés, öngondoskodás, nyugdíj-előtakarékosság témakörben).

 

Egyebek

•A 2001-ben bevezetett felügyeleti díj felülvizsgálata, mértékének jelentős csökkentése 2006. január 1-jétől.

•Az értékpapír-kölcsönzés lehetővé tétele 2006. január 1-jétől a biztosítók és nyugdíjpénztárak számára (az ágazati törvények módosítása).

•Az iparűzési adó szabályainak módosítása oly módon, hogy az adó alapjából a befektetési szolgáltatók levonhassák a veszteséges ügyleteket.