- Ön ezekben a napokban fejezi be szakmai pályájának aktív munkaviszonyban töltött szakaszát, és ebből az alkalomból búcsúlátogatást tett Magyarországon is. Milyen kapcsolatok fűzik a magyar biztosítási szakmához, és kiket látogatott meg ezen a rendhagyó körutazáson?

- Tulajdonképpen már évtizedekkel korábban, jóval 1989-et megelőzően igen sok fontos üzleti kapcsolat fűzött a magyar biztosítási piachoz, ezért szükségesnek éreztem, hogy újra találkozzam a szakma itteni prominenseivel. Ez azt
jelenti, hogy ezen az utolsó hivatalos magyarországi látogatásomon, amelyet az AON Re kelet-közép-
európai részlegének képviselőjeként tettem, abban a kiváltságban részesültem, hogy találkozhattam a magyar biztosítótársaságok többségének vezetőivel. Köztük az Allianz Hungária, a Generali-Providencia, a Közúti Biztosító Egyesület vezetőivel, de hosszabb látogatást tettem az OTP Garancia Biztosító elnökénél is. Nem feledkeztem meg a szakmai szövetség kötelékében, a Mabiszban dolgozó kollégákról sem, akikkel a szervezet felállítása óta igen szoros kapcsolatot tartottunk. Mindig kitűnő kapcsolatokat ápoltam a piac legfontosabb szakembereivel, például most is találkoztam Uzonyi Tamással, a Hungária Biztosító nyugalmazott vezérigazgatójával. Itt abbahagyom a felsorolást, bár több nevet is említhetnék, de a mondandóm lényegéhez talán ennyi is elég.

- Hosszú szakmai múlt áll a háta mögött, amely - úgy gondoljuk - a napi munkába járás befejezésével aligha ér véget, függetlenül attól, hogy önről azt is tudni: a szakma művelésén túl is sokféle tevékenységet folytat. Mindazonáltal a nyugállományba vonulás alkalom arra, hogy az ember áttekintse a pályáját, ami az ön személyiségére tekintettel különösen érdekes lehet a biztosítási ágazatban érdekelt
következő generációk számára is. Hogyan vezetett az útja az AON-hoz és milyen tapasztalatokat szűrt le a szakma művelésére nézve a pályafutásából?

- Bizony sokat mesélhetnék. Azzal az egyszerű ténnyel kezdem, hogy pályafutásom alatt egyetlen cégnél dolgoztam, a Le Blanc de Nicolaynál, amelyet 1998-ban megvásárolt az AON. De higgye el, hogy ez a harmincöt év egyáltalán nem volt unalmas, mivel az első perctől fogva nemzetközi terepen dolgoztam, olyan emberekkel tartva fenn kitűnő kapcsolatokat, akik a vállalatom hírnevének köszönhetően sokat segítettek nekem az előremenetelben. Jól startol az, aki egy jó hírnévnek örvendő társasághoz csatlakozik. Egy rossz megítélésű, vagy ismeretlen vállalatnál sokkal nehezebb a kezdés, és később az válik az ember fő feladatává, hogy a cégét elismertesse.

A pályám fontos jellemzőjének tartom, hogy akárhol voltam is, mindent igyekeztem nyitottan fogadni, mivel vallom: csak így lehet megtanulni azt, hogy tiszteljük az embereket, egymást, az országokat, a kultúrákat, és csak így juthattam el odáig, hogy velük együtt dolgozva otthon érezzem magam a hazámon kívül is. Ez a legerősebben talán Magyarországgal, a magyar emberekkel kapcsolatban nyilvánult meg bennem, de ugyanúgy kedvelem a finneket, a spanyolokat, a görögöket és több más nemzetet is. Tapasztalataim egyik lényeges következtetése, hogy a munka folyamatossága egy napon vagy a következőn, de mindig meghozza a maga eredményét. Sohasem szabad feladni, abbahagyni. Ez minden foglalkozásra igaz, de a biztosítási bróker munkájára főleg, mivel kellő türelemre van szükségünk ahhoz, hogy betakaríthassuk munkánk gyümölcseit. Az eredmény görbéje egy nap metszeni fogja a ráfordított erőfeszítések görbéjét. Ennek megértéséhez és elfogadásához azonban szükség van némi időre.    

- Pályafutásának kezdete óta nagyot változott a világ, a biztosítási szakma is. Elég talán a globalizációra, a pénzügyi konglomerátumok kialakulására és térnyerésére gondolni vagy azt kiemelni, hogy a pénzügyi termékek milyen erősen kezdenek hasonlítani egymásra. Évtizedes távlatból szemlélve mit tekint a legnagyobb változásnak, és hogyan látja: perspektivikusan mi lesz a leglényegesebb folyamat?

- Az első nagy változás a menedzsmenttel kapcsolatos. A biztosítótársaságok mai vezetőinek többsége is pénzügyi, könyvviteli képzettséggel, előélettel ül a széké-
ben. Ennek hatása érzékelhető volt az iparágunkban bekövetkezett vál-
lalati fúziókban, felvásárlásokban már azelőtt, hogy globalizációról beszélhettünk volna. Ennek következménye az is, hogy a tőkemegtérülés és a pillanatnyi eredmény került a döntések homlokterébe, és ezek ma már sokkal fontosabbak, mint maga a biztosítási termék.
Sajnos egyre kevesebb olyan szakember irányítja az iparágat, aki maga is szakmabeli volt megelőző-
leg. Ugyanakkor pozitív folyománya ennek a helyzetnek, hogy a befektetők, a részvénytulajdonosok általában nagyobb biztonságban tudhatják magukat. Én azonban szkeptikus vagyok, és ellentmondást látok a biztosítási szakmában elengedhetetlenül szükséges hosszú távú gondolkodás és a kötelező negyedéves jelentések amerikanizációs látásmódja között. De hadd mondjam el azt is, hogy azzal kapcsolatban optimista maradtam, amit át kellett vennünk. Amikor brókerként elkezdtem dolgozni, a főnököm munkája drasztikusan eltért attól, amit én későbbi végeztem, és tudom, hogy az utódom is teljesen más-képp fogja tenni a dolgát. Ugyanakkor mindhármunkat egyformán viszontbiztosítási brókernek hívnak.

A jövő biztosítási szakembereinek szóló üzenetem az: sohase hanyagoljanak el egyetlen értékesítési csatornát sem. Sohase hozzanak olyan döntést, hogy "én csak ügynökökön vagy bankokon, vagy brókereken keresztül, vagy telefonon fogok dolgozni". A siker feltétele, hogy a biztosító képessé tegye magát bármikor bármely értékesítési csatorna használatára. Ez a gondolat egyébként az AXA alapítójának, Claude Bébearnak a fantasztikus szakmai hagyatéka.    

- Pályafutása alatt figyelemmel kísérhette a magyar biztosítási piac fejlődését is. Hogyan látja: a kilencvenes évtized elején régiónkban lezajlott nagy gazdasági átalakulásból rajtolva hova érkezett, és hova tart a hazai biztosítási piac?

- Magyarország mindig egy lépéssel előrébb járt, mint a többi kelet-közép-európai ország, és ez érvényes a biztosítási szakmára is. Ami számomra negatív a piacukkal kapcsolatban, az az, hogy az első volt, amely szinte teljesen külföldi kézbe került. Előny viszont a szomszédos országokkal szemben, hogy önöknél nem ment csődbe biztosító, és hogy a piac szakmai fejlődése gyorsabban ment végbe. Ma már láthatjuk a hazai tőke megjelenését is, az érthető módon szintén részt akar venni ezekben a folyamatokban, és én őszintén örülök ennek az új jelenségnek. Ugyanakkor - még ha a Mabisz tagjait feszélyezi is - Magyarország sokat profitálhat a nagyszámú biztosítói egyesület megjelenéséből. Ezek az egyesületek természetüknél fogva országos szinten tevékenykednek - ahogyan azt Franciaországban is láthattuk az ötvenes-hatvanas években - folyamatos üzleti sikereket produkálva.

- A 2001. szeptember 11-i terrortámadás alapjaiban rendítette meg a fejlett világot és a globalizációban legjobban érdekelt "pénzügyi gazdaságot" - elég talán arra utalni, hogy napokra bezárták a tőzsdéket, amire azelőtt nem volt példa. Érthető, hogy a történtek súlyosan érintették a nemzetközi biztosítási piacokat, amelyeknek meg is ingott a helyzetük. Hogyan látja: melyek azok a napjainkban is érvényesülő legfontosabb folyamatok, amelyek a 2001. szeptemberi események következményeinek tekinthetők, és vajon túl van-e már a nehezén az iparág?

- Ez a kérdés nagyon fontos. Hosszú idő óta először új jelenség rázta meg a biztosítási piacot, nevezetesen annak a lehetősége, hogy olyan katasztrófa következik be, amelyet nem Isten keze okoz, ahogy azt mi mondani szoktuk, hanem emberi cselekmény. Mindezt még az is tetézi, hogy az ember
által okozott katasztrófaesemény, mint olyan, biztosítási szemszögből ellenkezik a károk megtérítésének alapelveivel. Azok a nemzetek, amelyek szembetalálták magukat ezzel a kérdéssel, választ kellett hogy adjanak, azaz megoldást kellett találjanak a kártérítés módjára. Ez a magyarázata annak, hogy - egyetértésben a biztosítási iparral - egyes országok elhatározták a terrorizmuskockázatokra vonatkozó állami poolok létrehozatalát. Ezek természetesen nem tökéletesek, de legalább léteznek, és lehetőséget adnak a biztosítóknak/viszontbiztosítóknak arra, hogy részt vegyenek bennük és saját tapasztalataikat is kamatoztassák.  

- A világ átalakulásának bizonyítékaként napirenden van a nemzetközi pénzügyi-tőkepiaci szabályozás erőteljes átalakítása, amelyet egyrészt a szigorítás szándé-
ka hajt - főleg a pénzügyi csoportok térnyerése, az utóbbi évek vállalati botrányai nyomán -, másrészt az EU-gazdaság versenyképességének javítását zászlóra tűzve az egyszerűsítés, a harmonizálás törekvése. Hogyan látja, az új nemzetközi szabályok (IFRS, Szolvencia II stb.) bevezetése milyen változásokat vonhat maga után a biztosítási szolgáltatók, a piac életében?

- Ez a téma kicsit nehéz a számomra, mivel a munkám mindig másféle ismeretekhez kötődött. Ugyanakkor általánosságban hadd mondjam el, hogy minden olyan tö-
rekvés, amelyik a társaságok pénzügyi helyzetének jobb áttekinthetőségére irányul, igen pozitívan értékelendő, és nagyban szolgálja a fogyasztók érdekeit. Az érem másik oldala azonban az, hogy a biztosítási piac szereplői az ilyen intézkedések következményeként nem tudnak több időt szentelni az ügyfelüknek, s kevesebb energiájuk marad új és hatékony termékek kidolgozására is. Ettől valóban nagyon tartok és arra intenék, hogy kerüljük el a részvényesek diktatúráját! (Ez amerikai jogászok által erőltetett egyesült államokbeli módszer.) 

- Kérdésem szorosan kapcsolódik az előzőhöz. Ebben az évben már nem vesz részt aktív vezetőként a nemzetközi biztosítási piac képviselőinek hagyományos monte-carlói és baden-badeni konferenciáján, amelyek többek között arra hivatottak, hogy értékeljék a nemzetközi folyamatokat. Ezért arra kérjük: nézzen a jövőbe, és sok évtizedes tapasztalataira alapozva vetítse előre, mit "üzen" majd, milyen eredményeket hozhat a két konferencia a szakma, a biztosítók és a viszontbiztosítók számára?

- Először is, mérsékeljük a két konferencia jelentőségét. Az iparágra vonatkozó legfontosabb döntéseket részint a minisztériumokban, a brüsszeli irodákban, részint a legnagyobb társaságok - az Allianz, az AXA, a Generali, a Munich Re és a Swiss Re - kompetens fórumain hozzák. De visszatérve a kérdéshez és megkockáztatva a választ úgy gondolom: a 2005-ös konferenciák egyik fő témája a gépjármű-felelősségbiztosításoké lesz, mivel - újra a részvényesekkel szembeni kötelezettségek miatt - sem a biztosítók, sem a viszontbiztosítók nem lesznek hajlandók korlátlan kártérítési fedezetet adni a jövőben erre a kockázatra. Egyedül a nagy viszontbiztosítási brókerek próbálnak némi időt nyerni ebben a kérdésben. Tavaly az AON francia irodája tette ezt eredményesen a francia biztosítókért. Kérdés, hogy meddig sikerül még fenntartani ezt a helyzetet.

- A szakma művelésén túl matematikát oktat az egyik párizsi egyetemen. A matematika és a biztosítási szakma nem áll távol egymástól - a biztosítók kötelesek is a matematika speciális válfaját gyakorló aktuáriusokat alkalmazni -, mégis érdekes, hogy ön gyakorló biztosítói vezetőként is oktatta a matematikát. Mit, kiket tanít, és honnan ez a vonzódása?

- Helyesebben tanítottam matematikát, kicsit régebben. Magától értetődően el kell ismernünk, hogy a matematika sokat adott a biztosítási/viszontbiztosítási szakmának. Például némi érzéket a számokhoz, a viszontbiztosítási fedezetekkel kapcsolatos számítások pontos megértését és némi logikát is. Mint bróker nem tudom elképzelni, hogy valamely díjtétel megállapítása céljából anélkül közvetítsek egy aján-
latot valamely viszontbiztosítóhoz, hogy saját magam ne készítsek előzetes számítást. Valóban, a logikában inkább bízom, mint a hatékonyság Pareto-elvében. (Bár természetesen nem vagyok az utóbbi ellen, annál is inkább, mivel negyven éve, amikor az egyetemre jártam, néhány jó jegyet is kaptam ennek
köszönhetően.) Eddig az évig viszontbiztosítást oktattam a Nemzeti
Biztosítási Főiskola hallgatóinak. 1993-ban kezdtem 35-40 növendékkel és évente 42 órával.

- Üzleti körökben is sokan tudják, hogy ön írói tevékenységet is folytat, amit a következő években szeretne kiteljesíteni. Első kötete, az Olmützi szökőkutak című regény nagy siker volt Franciaországban. Sajnos a magyar fordításra még várni kell. Ejtene néhány szót olvasóinknak a mű cselekményéről, amely Magyarországon sem érdektelen, hiszen - ha jól tudom - az Osztrák-Magyar Monarchia területén játszódik?

- Köszönöm ez irányú érdeklődését. Valóban úgy döntöttem, nyugdíjba vonulok, hogy az írásnak szentelhessem az időmet. Négynél több regényvázlatom van, amely kész a megírásra. De most térjünk vissza az olomouci szökőkutakhoz... Olmütz a város német elnevezése, amit a csehek nem nagyon szeretnek. A műfaj "saga", az osztrák-magyar hadsereg egyik katonájáról szól, a cselekmény pedig az 1841-től 1991-ig tartó időszakot öleli fel. A főhős egy ágyúromboló fegyver helytelen használata miatt hosszú időre álomba szenderül. Valójában ez egy trükk, amelynek segítségével a könyv egy fantasztikus utazásra visz Közép-Európán keresztül, megmutatja, milyen szép
ez a régió, és arra készteti az olvasót, hogy személyesen is megismerje a Duna menti tájakat. A regény ugyanakkor bemutatja a Monarchia soknemzetiségű, többnyelvű közösségét, amely már a 19. században hasonlóan vagy éppen jobban működött, mint a mai Európai Unió.

- Mi adta a mű alapötletét, azt, hogy a cselekménye éppen a Monarchiában játszódjon, és van-e olyan vonatkozása, amelyik kiterjedt szakmai kapcsolatai jóvoltából netalántán az ön által ismert magyar embereknek is szól?

- Ahogy már említettem, főként Európa e részének szépségét kívántam bemutatni a francia olvasóknak, akik nem sokat tudnak arról, hogy 1989 előtt mi történt itt. Az igazat megvallva, beleszerettem Közép-Európába, amikor először látogattam ide 1986-ban. Magyarországon is akkor jártam először. A regény első részének földrajzi színtere négyoldalú: Prága északnyugat, Salzburg délnyugat, Budapest délkelet, Krakkó északkelet. Az e területen élők egy nemzetként történő egyesítésének időszaka a Habsburg-korba repíti az olvasót.  

- Min dolgozik most, és mit tervez a jövőbe nézve?

- Köszönettel tartozom ezért a kérdésért is. Egy másik regényen dolgozom, amely hasonlóan félig történelmi tárgyú. Délnyugat-Franciaországban játszódik a 12-13. században, az inkvizíció miatt igen sötét történelmi időszakban. Ak-
koriban Franciaország e részén terjedt egy szakadár katolikus vallás, amely nem ismerte el a római pápaság fennhatóságát. A vallás követőit kataroknak hívták, akiknek a mozgalma azonos volt a balkáni
bogumilokéval. Mindannyiukat eretneknek nyilvánították és megégették. A regényem egy papíros tör-
ténetéről szól, amelyen ennek a vallási irányzatnak a vezérelvei vol-
tak lefektetve, s amelyet Róma természetesen meg akart kaparintani és mindörökre megsemmisíteni. Ugyanakkor a történet jó lehetőséget nyújt Délnyugat-Franciaország bemutatására, amelyet én szintén nagyon szeretek. Ezenkívül még három regényvázlat van a tarsolyomban, ezek közül az egyik tudományos fantasztikus témájú.

- Köszönöm az interjút, s a Bank & Tőzsde nevében sok sikert és jó egészségben eltöltött, termékeny éveket kívánok céljai megvalósításához.

Matesz Béla