Leginkább a nemzetközi befektetési alapok piacán kínál hozzáadott értéket a Budapesti Értéktőzsde részvényszekciójában 2005-ben tagságot szerző SPB Befektetési Rt. A magát klasszikus, független private banking szolgáltatóként aposztrofáló társaság nemzetközi kapcsolatai - elsősorban a HSBC Trinkaus & Burkhardt és a FERI Trust - talaján mind a befektetési alapok jegyeinek megvásárlásában, mind azok elemzésében komoly szakmai háttérre támaszkodhat. Ügyfeleit ezért fokozatosan "tologatja" a nemzetközi befektetési konstrukciók felé, nemritkán olyan egzotikus irányokba ösztönözve őket, mint amilyen az indiai, a kínai, a japán részvénypiac vagy éppen a nemzetközi nyersanyagpiac. A megközelítőleg 13 milliárd forintnyi vagyont kezelő specialista az év végére 18 milliárdig szeretne eljutni, s ezt a növekedést elsősorban a pénzügyi csoportoktól független nyugdíjpénztárak nemzetközi befektetésekre szánt pénzeinek kezeléséből reméli. Parádi Tamás vezérigazgatóval a hazai piacon kevéssé ismert társaság törekvéseiről beszélgettünk.

- Mikortól datálódik az SPB Befektetési Rt. története?

- A társaság 2000 augusztusában alakult 500 millió forintos jegyzett tőkével, és azzal a céllal hívták életre, amit ma is követ, vagyis hogy független klasszikus befektetési társaságként, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal, széles termékpalettát kínáljon magánbefektetőknek és intézményi ügyfeleinek. Az SBP alapvetően konzervatív megközelítéssel dolgozik, például saját számlára nem kereskedik. Specializációja része az örökösödési, a családi alapítvánnyal vagy az off-shore ügyletekkel kapcsolatos szaktanácsadás.

- A független brókercégekről az 1998-as orosz válság után jelentkező csődhullám óta a befektetők egy részének a túlzott kockázat jut eszébe...

- A függetlenség nem jelenti azt, hogy nincs erős szakmai tulajdonosunk. A cég hátterét az az Ausztriában Wiener Privatbank AG néven ismert szolgáltató képezi, amelyet a később kivásárolt osztrák bankár, Wolfgang Samesch alapított. Ennyiben nem érzek kockázati különbséget a magyar banki háttérrel rendelkező brókercégek javára, s az, hogy az anyaintézmény magyar vagy osztrák, az EU-ban már nem lehet szempont. A private banking háttérből ered, hogy a tulajdonos nem határozza meg az SPB befektetési politikáját, hanem hagyja, hogy a mi véleményünk legyen a perdöntő a helyi piacon. Nincsenek értékesítési kényszereink, mint mondjuk a kereskedelmi bankoknak, mert az alapítás óta nem a saját termékek fejlesztését tekintettük elsődlegesnek, sokkal inkább a széles partneri hálózat kiépítésén dolgoztunk. A portfóliókezelés technikája egyébként más és más Ausztriában és itthon: ott szívesebben dolgoznak direkt instrumentumokkal, nálunk inkább a befektetési alapok dominálnak.

- Ettől az évtől kereskedési joggal rendelkeznek a Budapesti Értéktőzsde részvényszekciójában. Ez a fejlemény mennyiben módosít a vázolt képen?

- Valóban változott kicsit a helyzet, több a közvetlen befektetés, és kevesebb a hazai befektetési alap a portfóliókban. De ez nem befolyásolja azt, hogy például a magyar ingatlanalapokra támaszkodunk.

- Ön honnan érkezett a céghez?

- 2001 óta dolgozom az SPB-ben, 2004 óta vagyok vezérigazgató. Az-
előtt a Raiffeisen Bank private banking üzletágának kialakításában közreműködtem.

- Hogyan építették fel a privát banki üzletet az SPB-nél?

- Jó néhány évig a nemzetközi partnerekkel való együttműködés kiépítésén dolgoztunk. Legfontosabb stratégiai partnerünk a HSBC Trinkaus & Burkhardt, amelynek története 1785-ig nyúlik vissza. A személyneveket viselő jogelőd szolgáltatót 1992-ben vásárolta fel a HSBC. Stratégiájuk szerint nemcsak a saját termékeiket kínálják ügyfeleiknek, hanem afféle pénzügyi butik módjára széles választékot vonultatnak föl. Mi sem csupán az ő termékeiket vásároljuk, de az ő közvetítésükkel szerezzük be a nemzetközi instrumentumok döntő részét.

A befektetési eszközök közötti választás megalapozása érdekében figyeljük, hogy melyik ház miben jó. Tapasztalataink szerint például
a HSBC Ázsiában nagyon erős, a tőzsdei tömegáruk (commodities) piacán inkább a Merrill Lynchre támaszkodunk. Kapcsolatunk van sok más globális befektetési bankházzal - a Lehman Brothersszel, a JP Morgannal, a William Blairrel, a Goldman Sachsszal. Ez azt jelenti, hogy a nagy alapok 95%-át közvetlenül el tudjuk érni ügyfeleink számára, amiben előnyben tudhatjuk magunkat számos hazai brókercéghez képest.

- A nemzetközi alapokat a hazaiakhoz viszonyítva közismerten magas belépési díj fejében kínálják
az alapkezelők. Milyen feltételekkel tudnak ebben a körben vásárolni?

- Kapcsolatépítési erőfeszítése-
ink jóvoltából a legtöbb alapkezelő 0,8-1%-os díjat számol föl nekünk, ami alacsonynak mondható.

- Milyen alapon tesznek javaslatot egy-egy ügyfelüknek a befektetési portfólióra? A szokásos módon, kockázatfeltárással kezdődik-e a kapcsolat kiépítése?

- Nem pontosan. Ahhoz, hogy a vagyonkezelési stratégiát meg tudjuk tervezni, előbb a vagyonnal kapcsolatos célokat kell meghatározni. Ha ezt megismerjük, már látjuk a kockázatviselési hajlandóságot is. Ezt a fordított megközelítést jobb modellnek tartom, mint ha előbb azt kérdezném meg, hogy kinek milyen a kockázatvállalási hajlandósága. A cél függvényében és az adott ügyfél minél alaposabb megismerése után egyre pontosabban próbáljuk megtervezni a portfóliót. Ez hosszú folyamat, de megéri rászánni az időt, mert ily módon mindenki azt a befektetési struktúrát kapja, amit el is fogad. Váratlan kockázatok persze mindig előállhatnak, de a lehetőség határáig tisztázott helyzetben ezek nagy része minimalizálható.

- A legtöbb vagyontulajdonos fő célja egyértelmű: minél nagyobb hozamot elérni. Hogyan lehet ezek után differenciálni?

- A célok azért cizelláltabbak. Mondok pár példát. Cél lehet, hogy a megszerzett vagyont átörökítsük a gyermekeinknek, cél lehet, hogy a vagyonból kiszámíthatóan fix jövedelem(áramlás) származzon, de az is, hogy jótékonysági alapítványt működtessünk. Az pedig egyáltalán nem közömbös, hogy a rendelkezésre álló vagyont és annak hozamait mikor, mire szeretnénk felhasználni, hiszen ezáltal nemcsak a hozam és a kockázat, de az elvárt cash-flow is más és más lehet. Gondoljunk arra, hogy jótékonysági célok kitűzésekor például folyamatos finanszírozásra lehet szükség. Általánosságban három szempont alapján kell optimalizálni: milyen kockázatot viselek el, hogyan tudom maximalizálni a hozamot, hogyan tudok eleget tenni a likviditási igényeimnek. A portfóliók optimális összetétele a céloktól függ. El kellene érni, hogy a hazai befektetők is hosszabb távra tervezzenek, ahogyan a fejlettebb pénzügyi kultúrájú országokban már meghonosodott ez a szemlélet. Itthon jellemzően még rövidek a távlatok.

- Az SPB vázolt specialitása mennyiben mutatkozik meg ügyfeleik portfóliójában?

- A legtöbb vagyonkezelő, privátbanki szolgáltató átlagos ügyfelének portfóliójában a külföldi instrumentumok aránya nem nagyobb 6-7%-nál. Nálunk 20% körül van ez a ráta. Ezt persze indokolhatja ügyfeleink orientációja is, de azt gondolom, sokat számít cégünk hozzáállása is. Mi valóban mondogatjuk, hogy bár vannak a hazai piacoknak erősségei, nem szabad elfeledkezni a külföldi eszközökről, mert számtalan olyan van közöttük, amelyikbe érdemes invesztálni. A forint gyengülésével különösen jó hozamokat realizáltunk ezekkel a portfólióelemekkel, de általában is kitűnő lehetőségeket kínál a nemzetközi választék.

- Milyen konkrét elemei vannak az SBP által ajánlott portfólióknak?

- Kis cég a miénk, koncentrált ügyfélkörrel, nem akarunk mindennel foglalkozni, csak azzal, amiben jónak tartjuk magunkat. Ez elsősorban a nemzetközi alapok megítélését takarja. Amúgy természetesen vannak a portfóliókban magyar kötvények, részvények, befektetési alapok. De például a biztosításokig nem "megyünk el".

- Mi a nemzetközi befektetési alapok előnye?

- Rengeteg nagyon nagy és nagyon komoly múlttal rendelkező alap érhető el a nemzetközi piacokon. A hazaiak mérete meg sem közelítheti azt, amit egy-egy nemzetközi alap elérhet. Ráadásul a komoly múlt, vagyis a teljesítményről megismerhető hosszabb adatsor azt is jelenti, hogy jobban prognosztizálható a jövő.

- Milyen módon elemzik vagy minősítik a külföldi befektetési alapokat?

- Ebben is jó nevű külföldi partnerrel működünk együtt. A német alapítású FERI Trustot 1987-ben azért hozták létre, hogy a Quandt család hatalmas vagyonát kezelje. Mára mintegy kétszáz munkatárssal, a nemzetközi befektetési alapok minőségi elemzésével 200 milliárd dollárnyi vagyont kezelnek. Velük hivatalosan májusban léptünk kapcsolatba, de amúgy már január
óta együttműködtünk. Függetlenségünkből fakadóan keressük a miénkhez hasonló bázison álló cégeket. Olyan információforrást kívántunk elérni, amelyik "megmondja" nekünk, hogy adott befektetési instrumentum jó-e, vagy rossz. A FERI Trust az általa kezelt vagyon irdatlan volumenére tekintettel mindig is kénytelen volt a legnagyobb alapok dimenziójában gondolkodni, mert ekkora vagyon mozgatása botrányosan nehéz volna különben. Ezért aztán régen elkezdte már vizsgálni a nemzetközi befektetési alapokat.

A nemzetközi minősítőügynökségekkel ebben a tekintetben általában az a baj, hogy felkérésre, fizetség ellenében minősítenek alapokat, ezért meglátásom szerint kevésbé kritikusak. A FERI bizonyos feltételek előálltakor automatikusan és függetlenül minősít. Nem óvatoskodik, azt is megmondja, ha egy alap nem "befektetésre méltó".

- Részletezné a minősítés feltételeit?

- Sok feltételnek kell teljesülnie, például legalább öt évre visszamenő adatsorral kell az alapnak rendelkeznie, ráadásul úgy, hogy ezalatt se a menedzsment, se a stratégia ne változzon alapvetően. Csak nyilvános és bizonyos méretűnél nagyobb alapokkal foglalkoznak, mégpedig kizárólag azokkal, amelyek besorolhatók valamely olyan viszonyítási csoportba, amelyben legalább húsz hasonló stratégiájú alap van. A minősítés 70%-ban a hozamtól, 30%-ban a kockázattól függ, a súlyozáson túl egy matematikai modellt is kidolgoztak, amely segíti a rangsorolást. A benchmarkhoz viszonyított hozamon túl a kilengések, a veszteséget mutató hónapok aránya is számít.

- A hazai kollektív portfóliók piacán "baj van a hozamokkal", mert sokszor nem korrektek, nem átláthatók. Ezt az állítást egy olyan nemzetközi pénzügyi szolgáltató kompetens munkatársától idézzük, amely intézmény pénzügyi butikként más szolgáltatók termékeit is árusítja. Hogy mire gondolt, azt azon a
nyári konferencián lehetett megtudni, amelynek egyik lényeges információja szerint Magyarországon egyetlenegy vagyonkezelő alkalmazza a GIPS betűszóval jelölt nemzetközi hozamszámítási standardokat, amelyek persze lényegesen megdrágítják a ténykedését. Az SPB gyakorlatában vajon mennyiben vannak tekintettel a standardban foglaltakra és hogyan látja a szóban forgó követelmények térnyerésének kilátásait?

- Az SPB sem alkalmazza ezt a standardot. Az adott portfóliók értékelésének korrekt eljárása tagadhatatlanul szabályozási kérdés és az általunk érvényesített szabályozás ebből a szempontból véleményem szerint korrekt. Az értékelési eljárás három összetevőt érint: a befektetési eszközök értékének meghatározását, a portfóliókezeléshez kapcsolódó valamennyi díjtétel feltüntetését, valamint e kettő alapján a ki- és beáramlás mértékével korrigált hozamszámítást

- Ha tehát megvan a befektetési célpont, akkor abból az alapból vásárolnak, amelyik a FERI szerint a legjobb?

- Ha a megcélzott szegmensben elérhető a minősítés, általában igen. Az elemzett csoportok azonban nem minden relációt fednek le, ott magunknak kell értékelnünk. Információt azonban ilyenkor is kapunk a
Feri-től, mert bár mindeddig csupán 1200 európai (azaz az európai fogalomnak megfelelő) alapot minősítettek, az alapvető információkat 16 ezer alapról tudják megadni.

- Hogyan, milyen folyamatot végigjárva jutnak el a befektetési célponthoz?

- Rengeteg elemzést kapunk, ehhez is megvannak a nagy partnereink. Voltaképpen háromfázisú a folyamat. Fundamentális elemzést mi nem végzünk, de tanulmányokat kapunk, ezek alapján eljutunk a regionális vagy iparági fókuszig. Innen a FERI adatbázisára támaszkodva kiválasztjuk az instrumentumot, majd saját technikai analízisünk alapján döntünk arról, hogy mikor hajtjuk végre a tranzakciót.

- Ez tehát a nemzetközi terep, de mi indokolta azt, hogy értékpapír-forgalmazási engedély birtokában szekciótagságot szerezzenek a Budapesti Értéktőzsdén?

- Már 2004-ben terveztük a kereskedési jog megszerzését, mert elértük azt az üzemméretet, amelyik indokolttá tette a közvetlen megjelenést. Sőt már a gazdaságossági szempontoktól függetlenül is "illett" saját szekciótagságra és kereskedési jogra szert tenni. Azt lehet mondani, hogy ha kicsit megkésve is, de immár eljutottunk oda, ahova bármely más, tőzsdetagsággal rendelkező magyar brókercég.

- Ez mit jelent a tevékenység szerkezetére nézve? Hiszen másféle kapacitásokat, munkatársakat, irányítási módszereket stb. igényel a brókerüzlet, mint a vagyonkezelés. Erőtejesebb lesz ezek után a befektetési stratégiában a magyar orientáció?

- A portfólióra vonatkozó ajánlásainkban a tőzsdetagság megszerzésének nem lesz nyoma. A tagságnak olyan következménye lehet, hogy már nemcsak a private bankinghez megfogalmazott - 25 millió forintnál nagyobb vagyonnal bíró - ügyfélkört látjuk szívesen. A magyar piac nagyon fontos, hiszen a tanulási folyamatban is innen indulunk, a pénzügyi termékek fogyasztóinak a képzése mindig a hazai piacoknál kezdődik. Később lehet csak az embereket a nemzetközi porondra "vezetni".

- Ez azt jelenti, hogy képezik az ügyfeleiket?

- Inkább kétirányú folyamatról van szó, mi is folyamatosan képezzük az ügyfeleinket, és ők is folyamatosan képeznek bennünket. Mert olyan kérdésekkel, igényekkel állnak elő, hogy tanulás nélkül nem tudunk teljesíteni. Ez persze nagyon pozitív folyamat, hiszen a végén remélhetőleg választ tudunk adni, így jó érzés, hogy hozzánk fordulnak. Amikor definiálni akartuk, hogy mi is a private banking küldetése, az IBM megfogalmazását vettük alapul: megoldások szállítása. Azt hiszem, ez a jó megközelítés; nekünk sem az a feladatunk, hogy bármilyen terméket eladjunk, hanem az, hogy adott élethelyzetekre találjunk megoldást vagy mutassunk fel alternatívákat. A honlapunkon mottó gyanánt egy Arisztotelész-idézet van: "Nem az a gazdag, aki birtokol, hanem aki használja a gazdagságát." Mindazonáltal ha új szlogenen gondolkodnék, akkor ma már talán azt választanám, hogy "navigare necesse est". A termékek gyártóira vonatkozó kötöttségek nélkül navigálni. Azok a szolgáltatók ugyanis, amelyek csak a maguk csoportjának (és csupán a hazai piac) termékeit adhatják el, a hajózási hasonlattal élve olyanok, mintha egy veszélyes szorosban kormányoznának víz alatti sziklák között.

- Az SPB itthon ismeretlen vagy legfeljebb szűk körben ismert nevet hozott a piacra, a tőzsdeüzletben pedig újoncnak számít. Gondoljuk, a vagyonkezelői tevékenységhez kapcsolódóan kötött tőzsdei ügyletek nem vetnek föl méretgazdaságossági problémákat, hiszen - sarkítva fogalmazva - ugyanaz a monitor ehhez is, ahhoz is jó, az üzemméret azonban kulcskérdés; akkor mindenképpen, ha a tulajdonosok azt várják el, hogy egy szolgáltató ne veszítse, hanem a tevékenységének eredményéből gyarapítsa a tőkéjét. A nyilvános kimutatások szerint az SPB még nem jutott el eddig. A vagyonkezelői szakmában több megnyilatkozó kollégája is húszmilliárd forintban jelölte meg a gazdaságosan kezelhető vagyontömeg alsó határát. Erre is gondolva kérdezzük: milyen paraméterekkel jellemezhető az üzletmenetük?

- A kezelt vagyon tekintetében 13 milliárd forint körül tartunk, ügyfeleink száma majd’ 140, a magánszemélyek és az intézményi befektetők aránya pedig 60:40%.
Boldog volnék, ha az év végére elérnénk a 18 milliárdot. Ebben az évben szeretnénk nagyobb arányban célba venni az intézményi portfóliók tulajdonosait. Nemzetközi kínálatunk, főleg a befektetési alapok, érdekesek lehetnek a független önkéntes pénztárak és magánnyugdíjpénztárak számára. Kicsi piaci szegmenst vettünk célba, arra a pár százaléknyi vagyonra vetettünk szemet, amit a pénztárak külföldi instrumentumokban tartanak. Az orientáció módosításától azt várjuk, hogy ügyfélkörünk fele-fele arányban oszlik majd meg a két befektetői csoport között.

Ami a pénzügyi számainkat illeti: 2003 és 2004 szerény nyereséget hozott, 2005 pedig valamivel jobb lehet az előző éveknél. Ennek ellenére 2006 lesz az az év, amelyben beérhetnek a fejlesztéseink, és amikor a piac is jobban orientálódik majd a nemzetközi befektetések
felé.

Vagyis mostanában teljesedtünk ki, most jött el az az idő, hogy az
eszközállomány jobb kihasználását zászlóra tűzzük. Konferenciákra járunk, referenciaembereket próbálunk meggyőzni. Természetes ügyfélkörünknek tekintjük például a diplomáciai testület tagjait, a Magyarországondolgozó külföldiüzletembereket, akik örömmel veszik, hogy ugyanolyan típusú szolgáltatást érhetnek el a mi közvetítésünkkel, mint amit otthon megszoktak.

- Nézzük kicsit a befektetések potenciális földrajzi célpontjait. 2005 nyarán-őszén melyek tűntek a legígéretesebbnek az SPB kínálatában?

- Egy ideje India, Kína, újabban pedig Japán a kedvencünk. Április óta erősen ajánlottunk vételre indiai alapokat, és euróban mérve is extrahozamot kínált a tavasz vége, ami a forint párhuzamos gyengülése miatt a magyar befektetők számára még robusztusabbnak bizonyult. Ebben a régióban hosszabb távon is bízunk. India olyan fejlődést produkálhat, mint Kína az elmúlt nyolc-tíz évben. Kínában ugyanakkor már egyre magasabb a bázis, de Indiában még alacsony, tehát nagyobb lehet a növekedés. A fundamentális paraméterek jók, az új miniszterelnök nagy híve a gazdasági reformoknak. Ráadásul immár nemcsak a szoftverfejlesztés koncentrálódik Indiára, hanem a versenyképes humán erőforrást is egyre többen fedezik fel. Most éppen az autógyártás fejlődik. Javul a belső fogyasztás is, bár az átlagkeresetek még szerények. Ebből a szempontból változatlanul nagyon érdekes Kína, ahol a GDP az aktív hűtés ellenére 8% körüli mértékben növekszik. Kialakult már az erős középréteg, amely hatalmas addicionális piacot kínál a kínai termékeknek. Az ország sokáig remekelt az export növelésében, most azonban kezd fontosabbá válni a belső fogyasztás. Ha viszont a kínai piac erősödik, az húzó hatással lehet a környező országokra, Indiára és a kistigrisekre is.

- Az ázsiai piacok is elérhetők tőkepiaci eszközökkel?

- Be lehet fektetni ezekbe az országokba, de csak megkötésekkel. Mi persze a nagy befektetési ala-
pokon keresztül megyünk oda is. Vannak erre szolgáló globális alapok, és az ügyfeleink szeretik is az ilyen egzotikus ötleteket. Ázsiánál maradva, talán kevesen hisznek a hosszú évtizedek óta stagnáló Japánban, de mi azt gondoljuk, hogy ott is bekövetkezhet egy nagyobb ugrás, ezért ajánljuk is a japán részvényalapokat. Japánt is támogatja a kínai gazdaság bővülése, és a dollár hosszú gyengeségével párhuzamosan a japán cégek egyre komolyabb európai orientációt alakítottak ki. Szerintem meg fogják találni a helyes európai-amerikai egyensúlyt.

A nemzetközi tőkepiaci választék ugyanakkor a távoli egzotikumokon túl számos közelit is kínál. Ígéretes volt, és ígéretes lehet az EU felé tartó román, bolgár és török piac is. Izgalmas lehet Egyiptom, illetve általában az arab tőzsdék sora. A speciális piacokhoz ellenben már nem a legnagyobb alapcsaládokból találunk instrumentumokat. A nagyok konzervatívabbak, nem ők az elsők az új piacokon. Ráadásul méretük folytán sem feltétlenül tudják kihasználni a kisebb likviditású piacokon végbemenő növekedést. A nagy alap ugyanis méretgazdaságos, de lomha, a kicsik a fürgék. Ilyen szempontból például remekül teljesítenek a kisebb északi alapok, nagyon sikeresek a fejlődő piacokra szakosodott svéd és norvég alapok.

- Csak a részvényalapok?

- A múlt évben nagyon jók voltak egyes tőzsdei tömegárukra specializálódott alapok is, így az energia-, a nemesfémalapok, különösen a tavalyi harmadik, illetve az idei első negyedévben. Ajánlatunknak ezek is részét képezik. Várakozásom szerint 2005-ben ezekkel tisztességes hozamokat lehet majd elérni, bár aligha ugyanakkorát, mint 2004-ben. A nyersanyagalapok minden-
esetre a kockázatokhoz képest most is jó befektetésnek tűnnek.

- És a hazai instrumentumok?

- A hazai terepet illetően kevésbé vagyok optimista. Ami a kötvénypiacot illeti, már nem hiszek az újabb kamatvágásokban, sőt azt sem tartom kizártnak, hogy hamarosan kamatemelést fogunk megélni. Az árfolyamok aligha szárnyalnak már, inkább a lemorzsolódás trendjét várom. A forint árfolyamának volatilitása kockázat a külföldi befektetőknek, a Bux pedig magas. Persze temetni sem kell mindent, hiszen a forintkötvények nominális hozama jó, és hiszek a nem spekulatív alapú ingatlanalapokban is, ahogy abban is, hogy egy óvatos és diverzifikált hazai részvényportfóliót érdemes tartani. Ám az átlagos hozamot fölfelé toló portfólióelemeket meglátásom szerint mostanában inkább a jól kiválasztott nemzetközi alapokban lehet megtalálni.

Brückner