Az elmúlt hetek folyamatainak kommentálására a Bank & Tőzsde által felkért bankközi piaci üzletkötők azt emelték ki, hogy a forint euróárfolyama november végéig gyakorlatilag két hónapon keresztül stabilan (csekély volatilitással) tartotta magát a 248-255-ös sávban, ám a piac már egy ideje várta, hogy mikor tör ki abból. Decemberben azután el is hagyta ezt a tartományt, a gyengülés irányában. Az elmúlt hetek fő eseménye a Fitch által bejelentett leminősítés volt, ugyanakkor már jó ideje gyengítették a hazai devizát azok a negatív nyilatkozatok, amelyeket a jegybankelnök tett, tetézve a költségvetés helyzetéről szóló rossz hírek hatásait, csakúgy, mint az, hogy az államadósság újrafinanszírozásának állampapír-szükséglete növekedni kezdett.

Háttérben

Valójában a piac nem tartott drasztikus negatív következménytől. Nem gondolta azt, hogy Magyarország nem fogja visszafizetni az adósságait, és attól sem fél senki, hogy (inflatorikus hatásokat gerjesztve) az adósságszolgálat teljesítéséhez a pénznyomtatás eszközét vetné be az állam. Mindazonáltal az állampapírpiacon a kereslet-kínálati viszonyok enyhe felborulása veszélyesnek értékelhető. A 13 ezer milliárd forintos adósságból 2600 milliárdnyit finanszíroznak külföldi pénzügyi befektetők, ám köztudottan ez az adóssághányad reagál a legrugalmasabban a fundamentális hírekre, a gazdaság rezdüléseire. Ha a problémák láttán a külföldiek egy része távozik, nem okoz gondot a finanszírozás, de elképzelhető, hogy csak új kölcsönzői körből és magasabb állampapír-piaci kamatok ellenében lehet majd az adósságot finanszírozni.

Bankközi hatások

A leminősítés bejelentése után tehát gyengült a forint a bankközi piacon. A nyugodtabb időkben 5-10, a "vészterhesebb" napokon 15 filléres spreaddel jellemezhető árjegyzés ilyenkor rögtön kitá-gul (először még üzletek nélkül), s közben mindenki lesi, hogy vajon a többiek miként árazzák be az eseményeket. Túlreagálás (mint most is) akkor következik be, ha az első üzletek az árjegyzés megugrása ellenére a gyengülést támogatják. Vagyis a piaci szereplők eurót keresnek a bankoknál, azaz forintot szeretnének eladni. A mozgás ilyenkor - legalábbis rövid távon - megdobja a forgalmat. Egyrészt azok, akiknek kedvez a forint gyengülése, például azon exportőrök, amelyek minél gyengébb forintra szeretnének árfolyam-fedezeti ügyleteket kötni, gyorsan kihasználják az új ársávot, és meg is kötik az üzletet. Másrészt aktivizálódnak azok is, akik általában stop-loss vagy limitáras megbízást adnak a bankjuknak, s noha nem követik percnyi pontossággal a piacot, van érvényes megbízásuk. Esetleg éppen olyan, amelyik akkor lép érvénybe, ha a forint árfolyama eléri történetesen a 256-os határt. Hosszabb távon mindezek hatása persze csillapodik, de rövid távon koncentráltan jelentkezhet, nagyobb üzleteket generálva.

Kamatemelés?

Az elmúlt hónapokban megváltozott a kamatpolitikával kapcsolatos várakozás a piacon. Mégpedig három elkülöníthető fázisban. Novemberben és december elején már senki nem számított a kamatcsökkentési trend folytatására, de először csak a folyamat végét árazta be a piac, később viszont a kamatemeléstől való félelmek is megmutatkoztak. Ezután megint megnyugodott a piac, és úgy értékelte, hogy a kamatszint stabil lesz.  Az hamar kiderült, hogy a nemzetközi "ellenszélben" (az Egyesült Államok után Svájcban és az eurózónában is a kamatemelés lett a téma) már nem lehet folytatni a kamatok lefelé tolását. Természetesen ellenvélemény is akadt, amely szerint meg kell ragadni a kamatcsökkentés minden lehetőségét, és ha még akkor is messze a magyar piac kínálja a legjobb hozamokat a térségben, amikor 5%-nál jár, akkor neki lehet futni a további redukcióknak. E gondolatmenet képviselői szerint Európa amúgy sem emel többet, mert amíg az Egyesült Államokban robusztus a növekedés, és inflációs veszély nélkül lehet emelni, addig az öreg kontinensen ugyanez veszélyeztetné az amúgy sem túl izmos növekedést.

Az elemzők többsége azonban úgy vélte, hogy az eurókamatokat növelni kell. Ha ugyanis az euró árfolyama tovább gyengül a dollárral szemben (hiszen az eurókamatok messze nem olyan vonzók, mint a dollárkamatok), akkor veszélybe kerülnek az unióban az inflációs célok. Gondoljunk csak az olajra vagy más nyersanyagokra, nem elég, hogy drágulnak, de a dollárban meghatározott áruk alapján több eurót kell adni értük, s ezzel nő az inflációs nyomás. A kamatokat tehát az árak védelmében kell emelni.

Hazánkban az európai kamatnövelési nyomás miatt aligha lehet kétszeresen csökkenteni a kamatkülönbözetet, vagyis nem lehet akkor mérsékelni, amikor Európa emel. Igen ám, de ez az összefüggés hamar átfordult abba, hogy nálunk kamatemelés várható. Érdemes megnézni, hogy a 6%-os kéthetes jegybanki instrumentummal együtt a vele versenyző három hónapos diszkontkincstárjegy hozama 6,25-6,3-ig emelkedett, vagyis a piac egy időben effektíven kamatemelést árazott be. Ez pedig kőkemény fejlemény, hiszen ezek a professzionális befektetők nemcsak elmondták a véleményüket, de súlyos pénzekkel is alátámasztották, hogy komolyan így gondolják.

Végül csak megnyugodott a piac, meggyőzőnek bizonyult az a kommunikáció, hogy nem kell emelni a kamatokon.

A változás mértéke

Temetni azért a forintot sem kell, a vészmadarak kommentárjai aligha megalapozottak. A sajtóban már az is nagy hír, ha a magyar pénz 251-ről 253-ra gyengül, bár éppen ezek az árak mutatják a deviza stabilitását. Hiszen egyszázaléknyi változás 2,5 forintot jelent, ez a kétforintos változás tehát kisebb mint egy százalék. A 2006-os inverz volatilitás (az opciós árak tükrében a piac által várt szórás) az euró/dollár viszonylatban 9-10%, a forint árfolyamában pedig csak 7%.

A forint tehát megőrizte a stabilitását, és még mindig igen vonzó. Gondoljuk csak végig. Ha a befektető a 6,5, esetleg 7%-os hozamú hároméves hazai papírral 2-2,5 %-os hozamú európai instrumentumot tud szembeállítani, még akkor is a pénzénél van, ha a forint egy év leforgása alatt 4 %-ot (vagyis 10 forintnyit) gyengül. Most semmi nem utal arra, hogy 263-265-ig gyengülne, de ha ez történne, a nemzetközi befektetők pénze akkor is az "ablakban van". Emiatt nem érdemes tehát olyan vészforgatókönyveket írni, amelyek a külföldi befektetők részéről történő tömeges eladást vetítik előre.

Ám igaz, ami igaz, a jövő évi parlamenti választások hozhatnak majd bizonytalanságot. Lehet, hogy hosszabb távon semmilyen hatásuk nem lesz, de ha a fejét átmenetileg is felütő bizonytalanság mondjuk 5 forintnyi ideiglenes ingadozást okoz, a befektetőket már az is megzavarhatja.