A forint euróárfolyama a 2005 novemberében produkált kisebb (256 forintig terjedô) kilengés után decemberre stabilizálódott, majd január elsô két hetében 250-ig erôsödött, és a hónap folyamán mindvégig a 252 forintos határ alatt ingadozott. A bankközi devizapiac szempontjából több fontos hír is napvilágot látott. Többek között a Fed január 3-i ülésérôl közzétett jegyzôkönyv értékelése, az MNB devizatartalékainak gyarapodása, az S&P által most bejelentett újabb "országértékelés".

A Fed nyomán

Az év elsô napjaiban valóságos nemzetközi pénz- és tôkepiaci átrendezôdés kezdôdött annak nyomán, hogy a Fed jegyzôkönyvének publikálása után elemzôk úgy értékelték: tovább mérséklôdtek az egyesült államokbeli kamatemeléssel kapcsolatos várakozások. A korábban napvilágot látó konszenzusadat szerint 2006 második felében tetôzött volna a kamatszint, a legújabb értékelések tükrében viszont már az elsô félévben várható a lokális csúcs, és a tetô is legfeljebb 4,5-4,75% lehet. A dollárral szemben ezek után minden fontos deviza erôsödött, élen az euróval. A mechanizmusban nincsen semmi meglepô: amikor a dollár kilátásaira nézve negatív hír lát napvilágot, a befektetôk minden olyan devizát keresnek és vesznek is, amelynek kockázata a dolláréhoz hasonlóan nem magas, ugyanakkor magasabb hozammal kecsegtet, mint a zöldhasú. A nagyobb nemzetközi portfólióbefektetôk közül eleve sokan allokálják újra január elsô napjaiban az eszközeiket. Bár a nagy tengerentúli alapok nemcsak a naptári évvel azonos üzleti évet alkalmaznak, azért a január sokuk számára kitüntetett jelentôségû hónap.

Mi és a régió?

A nemzetközi befektetôk, ha visszatekintettek 2005-re, akkor azt láthatták, hogy érdemes volt forintot venni és azt a magyar állampapírpiacon elhelyezni. Éppen ezért bizonyára sokan gondolták úgy az új év beköszönte elôtt is, hogy a magyar vagy éppen a lengyel piac 2006-ban megint a megfelelô hozamú befektetések színtere lehet. Természetesen nemcsak az amerikai, de az európai alapok számára is vonzó lehet a magyar piacon elérhetô hozamelôny. A nagy kereslet nyomán tapasztalható forinteufória nem járt egyedül. A hazai állampapírpiacon is 40-50 bázispontos hozamesést lehetett tapasztalni, hiszen a bankközi devizapiacon a forintot erôsítô vásárlásokkal beszerzett magyar deviza számottevô része itt csapódott le. Jól jellemzi a helyzetet az ötéves állampapír hozama: ez jó ideje beszorult a 6,5-7,1-es sávba, az év eleji optimista napok jóvoltából viszont január 16-ra ki tudott lépni ebbôl a "keretbôl", és 6,5 alá süllyedve erôsödött. A következô fontos esemény az S&P bejelentése volt, aminek nyomán a hónap utolsó napjaiban a hozamok ismét emelkedtek és az éven túliak visszaértek 6,85% környékére.

A bankok feltörekvô piacokra specializált részlegei által együtt figyelt országok közül boom volt tapasztalható Lengyelországban is. Számunkra pedig Varsó a legjobb indikátor, hiszen lehet, hogy gazdaságunkat együtt kezelik a csehvel és a szlovákkal, de az euróénál is kisebb kamatokkal leírható cseh kötvénypiac nem vonzó a hozamvadászoknak, a méretét tekintve sokkal kisebb szlovák piac pedig nem versenyképes a budapestivel és a varsóival.

Veszélyek

Mindezek fényében azt azért nem szabad gondolni, hogy a nemzetközi befektetôk csukott szemmel és hosszú távra vásárolnak a magyar deviza- vagy állampapírpiacon. A nemzetközi minôsítôintézetek figyelmeztetései, a lakosság devizában történô eladósodása vagy éppen a nagy nehezen méretre szabott 2005-ös deficit és a túlköltekezô 2006-os költségvetés mind-mind arra késztetik ôket, hogy folyamatosan nyitva tartsák a szemüket és szûk
árfolyamhatárokkal megállapított figyelmeztetô "stopokat" (veszteségkorlátozó megbízásokat) határozzanak meg befektetéseikhez.

Az állampapírpiacon 7,1-7,2% lehet az a hozamhatár, amelynek elérésekor átszakadhatna a gát, és akár hirtelen nagyobb hozamemelkedés is elképzelhetô lenne.

A drámai hangvétel azonban nem indokolt. A lakosság devizaadóssága - bár valóban nagy iramban nô - még mindig elmarad a viszonyítási alapként gyakran citált osztrák mértéktôl. És a forint esetleges meggyöngülése valóban negatív következményekkel járna (például inflációs hatással), az sem volna tragikus, ha a forint euróárfolyama 260-270-re ugrana. A miénknél jóval nagyobb gazdasági övezetek sokkal nagyobb piacot maguk mögött tudó devizái is könnyedén mozognak ekkora mértékben. A lakosságra kifejtett hatások szintén nem lennének drámaiak. Természetesen a devizában eladósodó magánszemélyek, családok között bizonyára nagyon sokan vannak, amelyek kifeszítik a hiteltörlesztési képességüket, de az emberek többsége számára egy havi 40 ezer forintos törlesztôrészlet 3000 forinttal történô megemelkedése aligha válthat ki drámai következményeket. Olyan fokú értékvesztés pedig egyáltalán nem valószínû, amekkorát 2003-ban, az emlékezetes kamatemeléssel végzôdô idôszakban láthattunk. A likviditás ma nagyobb és mélyebb, a piac sokkal stabilabb.

Egy nagy vevô

Ráadásul itt egy fontos szempont, az ország devizatartalékainak megemelkedése. 2005 végén a Budapest Airport privatizációjából befolyó majdnem kétmilliárd euróval 15 milliárdra ugrott az állomány. Bár az MNB azt kommunikálja, hogy a kívánatos érték 13-16 milliárd euró, ez inkább csak megnyugtatásnak szánt kommunikációnak tûnik. Az országnak nincsen szüksége ennyi euróra, így a jegybank vélhetôen minden számára kedvezô piaci momentumot ki fog használni arra, hogy 50-100 millió eurós "pakettek" eladásával mérsékelje az állományt. Ha a forint esetleg kicsit gyengül, az exportôrök legalább arra használhatják ki az új árfolyamhelyzetet, hogy fedezeti ügyletekkel csökkentik a devizakockázatukat, a jegybank pedig biztosan túlad egy-egy kisebb eurómennyiségen. A piacot tehát nem feltétlenül a kétmilliárd eurónyi forintkereslet befolyásolhatja, hanem az a közösen birtokolt információ, amely szerint egy nagy forintvásárló lesben áll.

Fundamentumok