A Fed január 31-i ülésétől - 2006 első hónapjának utolsó napja volt Alan Greenspan utolsó hivatalban töltött napja is - újabb negyedszázalékos kamatemelést várt, majd "kapott is" a piac, és a döntés kapcsán arra lehetett számítani, hogy az így kialakuló 4,5%-os irányadó kamatláb igen közel van az időszakos csúcshoz.

Egyes befektetői vélemények alapján az év további részében legfeljebb még egy-két újabb 25 bázispontos emelésre van esély, többre nem. Mind valószínűbb ugyanakkor, hogy a formálódó kamatszint még nem jelenti a napirenden lévő emelési ciklus tetejét. A várakozások tekintetében irányadónak számító Fed Funds futures jegyzések tanúsága szerint az elmúlt napokban júliusra 4,75%-os kamatot várt a piac.

A következő?

A következő kamatemelést illetően megoszlanak a vélemények. A futures-piac január végén 75%-os valószínűséget adott egy márciusi 25 bázispontos döntésnek, míg egy héttel előbb még 50%-on állt ez az arány. Az amerikai kereskedelmi mérleg hiányának finanszírozhatósága szempontjából kulcsfontosságúnak tekintett tőkebeáramlás volumenét értelemszerűen negatívan fogja érinteni a kamatszint stabilizálódása. Mindeközben az EKB-tól
is újabb emelés várható az év folyamán (ha nem is rögtön a február 2-i üléstől lehetett ezt várni), ami tovább szűkítheti az euró- és a dollárkamatok között mutatkozó különbözetet.

Az elmúlt négy hét folyamán számos olyan gazdasági adat látott napvilágot a tengerentúlon, amely árnyalta a kamatpályák által alapjaiban meghatározott képet. Igazán egyértelmű iránymutatást azonban nem kaptunk, hiszen a legfrissebb gazdasági mutatók meglehetősen vegyes képet festettek az amerikai gazdaságról.

Erősítő adatok

Az Egyesült Államokban a kereskedelmi mérleg január 12-én közzétett adata kissé jobb lett a várakozásokból kirajzolódónál. A novemberi deficit a 66,1 milliárd dolláros előrejelzésekkel szemben némileg jobb, 64,2 milliárd dolláros passzívumot mutatott. Az egyenleg egyértelműen javuló tendenciát tükrözött az egy hónappal előbbi, 68,1 milliárd dollárra módosított hiányhoz képest.

Szintén a dollár erősödésének irányában hatott a vártnál nagyobb inflációs ráta. Decemberben a prognosztizált 3,4%-kal szemben átlagosan 3,6%-kal nőttek a fogyasztói árak, ami alátámasztja a monetáris szigorítás szükségességét. Az új munkanélküliek száma a január 14-ével kezdődő héten a 315 ezres várakozásoktól és a 309 ezres előző heti adattól lényeges mértékben elmaradva csupán 271 ezer lett.

Negatív tartomány

Néhány igen fontos tengerentúli adat viszont gyöngítően hatott a dollár árfolyamára. Kellemetlen meglepetést keltett például a decemberi foglalkoztatási adat, amely szerint a nem mezőgazdasági szektorban foglalkoztatottak száma a várt 200 ezer helyett csupán 108 ezerrel lett magasabb. Az utóbbi hónapok slágerének számító tőkebeáramlás mutatója lényeges mértékű korrekciót jelzett a korábbi hónapok kiugró teljesítményéhez képest. A külföldiek értékpapír-vásárlásai nettó értelemben 89,1 milliárd dollárt tettek ki novemberben, ami szignifikáns csökkenés az előző hónapokban mért, 100 millió dollárnál nagyobb összegekhez képest.

Rossz hírekre tehát bőven volt példa az Egyesült Államokban, a legnagyobb csalódást azonban a GDP január 27-én publikált negyedik negyedéves adata okozta. A harmadik negyedévben produkált 4,1% után szerényebb, 2,8%-os bővülést vetítettek előre az elemzők 2005 utolsó három hónapjára. Ezzel szemben még alacsonyabb, csupán 1,1%-os volt a növekedési ütem, ami már annyira gyatra, hogy a piac gyakorlatilag nem is reagált rá jelentékenyebb dolláreladással. Sőt a január 27-ét még 1,2210-en nyitó dollár jóval erősebb, 1,2090-es árfolyammal zárt az euró viszonylatában.

Újra robusztus?

A piaci szereplők úgy vélik, hogy az első negyedéves növekedési ütem ismét robusztus lehet, az egyesült államokbeli kamat pedig még mindig vonzó. A január utolsó napjaiban nyilvánosságra hozott adatok alátámasztották ezt a mérsékelten optimista hangulatot. Az új otthonok eladásáról tudósító adat jobb lett a vártnál és a piac arra számított, hogy a január 30-án publikált ún. tisztított PCE deflátor (Personal Consumption Expenditure - a valós fogyasztásból kalkulált inflációs mutató) is biztatóan alakulhat. Az egyébként a Fed egyik kedvenc inflációs mérőszámaként számon tartott mutató decemberi értéke a várt 0,2%-kal szemben csupán 0,1% lett, ami a drágulásra ható nyomás enyhülésének jeleként értékelhető.