A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének koordinálásával 2006. február 24-én fejeződött be a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság és az Európai Unió közös hatástanulmánya, az ötödik mennyiségi hatástanulmány (QIS 5) feldolgozása, amely az új tőkeszabályozás bevezetésének várható hatását próbálta felmérni. A magyarországi eredmények többnyire a várakozásokkal összhangban alakultak: a standard módszert alkalmazó bankok tőkekövetelménye a hitelezési és a piaci kockázat kapcsán csaknem változatlan marad a jelenlegi tőkekövetelményhez viszonyítva, így a minimális szabályozói tőke változását a működési kockázat tőkekövetelménye határozza meg. A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazásával a hitelezési kockázat tőkekövetelménye csökken, mégpedig - részben a megoldásra váró módszertani problémák miatt - várhatóan 30% körüli mértékben, ami nagymértékben meghaladja a felügyeleti várakozásokat - írja szerzőnk, aki a PSZÁF osztályvezetőjeként a hatástanulmány hazai koordinátora volt.

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság az ötödik mennyiségi hatástanulmány lebonyolításával a 2004 júliusában közzétett végleges előírások - az új bázeli ajánlások - alapján kívánta felmérni azt, hogy sikerült-e elérni a tőkeszabályozás modernizálásakor kitűzött célokat: azt, hogy a minimális szabályozói tőke szintje ne változzon, hogy a szabályozás versenysemleges legyen stb. A hatástanulmányt megelőzően felvetődött, hogy az új szabályozáshoz rendelt bizonyos paramétereket a kitűzött célok szempontjából nem megfelelően határoztak meg, így a QIS 5 arra is lehetőséget ad, hogy a BCBS ellenőrizze a kalibrálást, szükség esetén pedig újrakalibrálja a Bázel II. előírásait. Az EU ugyancsak a bevezetés várható hatását kívánta felmérni.

A mennyiségi eredményeken kívül - sőt azokat megelőzően - a hatástanulmány céljára szervezett gyakorlat értékét azok a tapasztalatok adják, amelyek beépülhetnek a szabályozásba és a felügyeleti hatóságok módszertanába, felügyelési gyakorlatába. A hatástanulmány a nemzeti koordinációt ellátó hatóságok számára rendkívüli alkalmat adott arra is, hogy a gyakorlatban részt vevő bankok felkészültségét megítélhessék. Ugyanez a gyakorlat a terheit vállaló bankok számára egyfajta önértékelésre adott alkalmat, jelezve, hogy miben szükséges előrehaladniuk a felkészülésében, hol kell az ütemtervben meghatározottnál gyorsabban, esetleg más irányban cselekedniük, vagy éppenséggel megerősítette a gondolkodási keretek helyességét.

A feltételrendszer

Az eddigiekhez hasonlóan a bankok önkéntes alapon vettek részt a gyakorlatban. A magyarországi mintához csatlakozó bankokat a PSZÁF választotta ki, elsődleges szempontként kezelve a minta lehető legnagyobb reprezentativitását mind a mérlegfőösszeg, mind a választott módszer tekintetében. A minta összetétele szempontjából lényeges fejlemény, hogy Ausztria a QIS 5 indításakor épphogy lezárt negyedik hatástanulmány eredményeit elegendőnek tartotta az osztrák bankrendszer felkészültségének megítéléséhez, ezért az újabb hatástanulmányban nem működött közre. Ennek következtében az osztrák tulajdonban lévő hazai leánybankok sem vállalták a részvételt.

A harmadik és az ötödik mennyiségi hatásvizsgálat között eltelt három évben számottevő változások történtek a nemzetközi feltételrendszerben. A legfontosabb változás a bázeli ajánlások és az EU-direktíva "végleges" szövegének elfogadása, mivel a véglegesítés folyamatában a Bázeli Bizottság, illetve az Európai Bizottság számos nyitott kérdést eldöntött. Emellett mind a BCBS, mind az EU - az Európai Bankfelügyelők Bizottsága (Committee of European Banking Supervisors, CEBS) - számos módszertani háttéranyagot adott ki, amelyek az értelmezést segítették elő, illetve egy-egy konkrét problémára kerestek megoldást.

Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a várt és a váratlan veszteség (expected loss/unexpected loss, EL/UL) elkülönítése kapcsán hozott döntés, a BCBS (The Application of Basel II to Trading Activities and the Treatment of Double Default Effects címmel kiadott) dokumentuma, a CEBS tizedik konzultációs anyaga a validációról (korábbi CP 10, jelenleg GL 10, mivel elfogadását követően útmutatónak minősül), valamint azok a tanulmányok, amelyek a csekély számú - vagy nulla - nemteljesítő hitelt tartalmazó portfóliókra nézve a nemteljesítési valószínűség (probability of default, PD) becsléséhez próbálnak támpontot adni.

Az országok felkészülése

Több országban nagymértékben előrehaladt a nemzeti szabályozás előkészítése, s közülük nem egyben - például Németországban, Nagy-Britanniában - gyakorlatilag kész törvényjavaslattal várták az EU-direktíva hivatalos szövegének megjelenését. Németországban a banktörvény módosításának hivatalos eljárása 2006 februárjában elkezdődött, a GL 10 előírásait tartalmazó pénzügyminisztériumi rendelet pedig a második konzultációs szakaszban tart.

A nemzeti jogalkotásban elért eredményekre alapozva egyes felügyeleti hatóságok is részletes útmutatókat adtak ki a várható joganyag értelmezésére vonatkozóan, amelyek komoly segítséget nyújtottak a szektornak a felkészülésben. A PSZÁF honlapján is elérhető a Validációs kézikönyv I. kötetének konzultációra szánt változata, amely külföldi társaihoz hasonlóan a felkészülés támogatását, a felügyelet álláspontjának ismertetését célozza. Több országban megkezdődött az ún. prevalidáció, vagyis a felügyeleti hatóságok megkezdték a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazni kívánó egyes bankok dokumentumainak olyan mélységű vizsgálatát, amely akkor, ha az ismert előírások nem változnak, az adott bankok számára további felügyeleti vizsgálatok nélkül is a belső minősítésen alapuló módszer (internal rating based method, IRB) engedélyezéséhez vezethetnek. Ez egyúttal azt is mutatja, hogy a bankrendszer felkészülése is óriási fejlődésen ment keresztül.

Változó szabályok

Mindeközben maguk a nemzetközi előírások - a bázeli ajánlás és az EU-direktíva - is változtak, ahogy az időközben felmerülő problémákra sikerült megoldást találni. Az első nagy jelentőségű nehézség, amely az új tőkeszabályozás formálódásakor adódott, a várt és a váratlan veszteségek, valamint a tőke mint biztonsági puffer közötti kapcsolatot feszegette. Az ennek kapcsán kibontakozó vita eredményeként végül a tőke definíciója is módosult. Ennek leképezéseként a tőkeszabályozásban addig alkalmazott, a kockázattal súlyozott eszközök 1,25%-áig elismert általános tartalék helyett a bank a tartalékait és a várt veszteségeit veti össze. Amennyiben többlettartalékkal rendelkezik, azt járulékos tőkeelemként elismerheti, ha pedig tartalékhiánya van, azt az alapvető és a járulékos tőkéjéből le kell vonnia. A szabályozók bevezették a double default (DD), azaz az egymással összefüggő nemteljesítések fogalmát, ami az ún. default-események függetlenségére vonatkozó feltételezést oldja fel, és arra a helyzetre kínál megoldást, amikor a default-események korrelálnak egymással, vagyis az egyiknek a bekövetkezése kivált(hat)ja a másik esemény(ek)ét. Nemzetközi szempontból ugyanilyen jelentőségű, ám a double default-hoz hasonlóan a QIS 5 magyarországi eredményeit egyelőre nem befolyásoló változást hoztak a kereskedési könyv módosításai, illetve a stressz-veszteségráta (loss-given default, LGD - downturn LGD) bevezetése.

Ajánlás és direktíva

Ilyen elméleti és módszertani háttérrel az ötödik mennyiségi hatástanulmány a korábbiaknál pontosabb eredményeket ígért még akkor is, ha a hazai bankok és hatóságok felkészülése nem tükröz olyan nagy mértékű haladást, mint például a hasonló angol vagy német intézményeké.

A QIS 5 feltételrendszerével kapcsolatban indokolt utalni még a bázeli ajánlás és az európai direktíva sokat elemzett különbségeire. Az ötödik hatástanulmány magyar eredményeinek értelmezésekor fontos figyelembe venni, hogy a kapott adatok alapvetően a direktíva előírásait tükrözik, tehát nem Bázel II./QIS 5-gyakorlatról, hanem a CRD várható hatásának felméréséről beszélhetünk a magyar eredmények kapcsán. A felmérés céljából kitöltött munkafüzet ugyan a bázeli ajánlás alapján készült, azonban az új ajánlás és a CRD eltéréseinek kezelése legtöbbször egy ún. switch-gombbal megoldható volt. A munkafüzetek bankokhoz történő kiküldése előtt a felügyelet állította be ezt a gombot a megfelelő állásba aszerint, hogy a bankoktól az RF vagy a CRD alapján számított adatokat várt-e. E megoldás segítségével minden olyan eltérés kezelhető volt, amelynek kapcsán a szabályok egyértelműen programozhatók voltak. Ilyen, a munkafüzet által kezelt különbség például a csoporton belüli kitettségek kockázati súlya, a "részesedések" kitettségi kategóriájára vonatkozó eltérő minimum (floor) értékek beállítása, a fedezett kötvények kezelése vagy a levonás és a kockázati súlyozás választására vonatkozó szabadság, amit az ajánlás nem tesz lehetővé, a CRD azonban elismer. Azokat a különbségeket, amelyek nem programozhatók, mint például valamely kitettség "jelentős" volta, a munkafüzet nem tudta kezelni.

A munkafüzet és a magyar minta

A német jegybank munkatársai által kidolgozott munkafüzet hét csoportba sorolva összesen 48 munkalapot tartalmazott az alább látható struktúrában. Az ábrán satírozással jelöltük a mintát alkotó bankok - illetve a felügyelet - által használt munkalapokat. A satírozás alapján jól látható, hogy a magyar bankok - a mintában nem közreműködő, de az IRB bevezetését tervező többi hazai bankhoz hasonlóan - a lakossági, a kkv- és a vállalati portfóliókra vonatkozóan tervezik a belső minősítésen alapuló módszer alkalmazását. Az IRB-módszerrel dolgozó bankok közül három jelentett speciális hitelportfóliót, ezek közül egy alkalmazta az ún. (bázeli szakkifejezéssel élve) slotting-módszert, a másik kettő az IRB keretében kezelte a speciális hiteleket. Az egymással korreláló default-események kezelésére szolgáló munkalapokat a hazai bankok ezúttal nem alkalmazták, ám ez nem jelenti azt, hogy az új tőkeszabályozás bevezetését követően sem fogják alkalmazni a double default keretet. Két bankban már döntés is született a DD-kalkulációs keret majdani alkalmazásáról, más bankok még vizsgálják az alkalmazás célszerűségét, megint mások egyelőre nem foglalkoznak a kérdéssel. A nagyvállalati szegmenstől elkülönítetten az IRB keretében kezelt kkv-portfólióról mindössze egy bank tudósított, ami elsősorban annak tudható be, hogy a bankok elsődlegesen arra törekedtek, hogy a lakossági kitettségi kategóriába sorolható kkv-kat leválasszák az összes kkv-ról, a vállalatok és a vállalati kategóriába sorolt kkv-k szétválasztása azonban még nem történt meg, vagy nem B2-konform módon történt meg.

Bankok és bankok

A magyar mintához hét hitelintézet szolgáltatott adatokat. A korábbi mennyiségi hatástanulmányokhoz hasonlóan a QIS 5 is különbséget tett a nagybankok és a tapasztalatok szerint ezekétől némiképp eltérő eredményeket felmutató kisebb hitelintézetek között. A különbségeket egyrészt a módszerválasztás okozza, mivel a kisebb hitelintézetek között sok olyan van, amelyik tartósan a standard módszerrel számítja ki a hitelezési kockázat tőkekövetelményét, s a piaci és a működési kockázatra vonatkozóan is a kevésbé erőforrás-
igényes, vagyis egyszerűbb - emiatt jellemzően magasabb tőkekövetelményhez vezető - módszereket alkalmazza. A különbségek hátterében másrészt a kisebb hitelintézetek gyakran szűk tevékenységi körét - "lokális jelentőségű lakossági bank" vagy éppen valamely piaci rés betöltését célzó tevékenységét - találjuk.

A felmérés folyamatában az első csoportba (Group 1) azok a bankok - bankcsoportok - kerültek, amelyek legalább 3 milliárd euró alapvető tőkével és diverzifikált portfólióval rendelkeznek, valamint a nemzetközi piacokon is aktívak. A második csoportot (Group 2) az összes többi bank alkotta, köztük a magyar minta hét bankja is.

A magyar mintát képező bankok 2005. június 30-ra vonatkozó konszolidált adatokkal töltötték ki a QIS 5 munkafüzetét. A BCBS - és vele az EU/CEBS - eredeti tervei szerint az 5. mennyiségi hatástanulmány kifejezetten a belső minősítésen alapuló megközelítést alkalmazó bankok eredményeit mérte volna. A változások pontosabb megítélése érdekében a BCBS azt kérte, hogy a bankok a hitelezési kockázat tőkekövetelményét legalább két módszerrel - vagy a standard és az alap IRB-módszerrel, vagy pedig az alap és a fejlett IRB-módszerrel - kalkulálják. Mivel a hitelintézetek az utóbbi három évben lényeges mértékben előrehaladtak a Bázel II.-felkészüléssel, és számos, a nemzetközi minta szempontjából is fontos bank(csoport) nem akarta pusztán a hatástanulmány miatt az általa tervezettől eltérő módszerrel is kiszámítani a tőkekövetelményét, végül azok is bekerültek a mintába, amelyek egy módszerrel számoltak, akkor is, ha az a standard módszer volt.

Hasonlóképpen a tervezett IRB-lefedettség vonatkozásában is lazultak a hatástanulmány szervezőinek elvárásai a 2005 nyarán megismert előzetes banki szándéknyilatkozatok nyomán. Az eredeti elképzelések szerint minden intézménynek úgy kellett volna kiszámolnia hitelezési kockázatainak tőkekövetelményét, hogy a teljes - mérlegen belüli és mérleg alatti - portfólióját lefedje az adott módszerrel, például az IRB alapmódszerével, ami - figyelembe véve a várhatóan tartósan a standard módszerrel mért portfóliókra vonatkozó becsléseket - minimálisan 80%-os IRB-lefedettséget jelentett volna. A QIS 5 munkafüzet - a tartósan standard módszerrel lefedett kitettségek teljes portfólióból történő levonásán túlmenően - nem tudta kezelni a módszerek részleges alkalmazását. Arra tehát nem volt lehetőség, hogy egy bank bizonyos portfóliókat az IRB alapmódszerével, másokat pedig az IRB fejlett módszerével kezeljen - kivéve a lakossági kitettségi kategóriát, amelynek vonatkozásában e két módszer között gyakorlatilag nincs különbség -, majd e két tőkekövetelményt összeadva határozza meg a várható minimális szabályozói tőkekövetelményét. Röviden: az egyes módszereket kizárólagosan kellett alkalmazni a "teljes" portfólióra (a tartósan standard módszerrel kezelt szegmensek kivételével).

QIS 3 és QIS 5

Az ötödik hatástanulmányban hét hazai bank működött közre, ez eggyel kevesebb, mint a harmadik felmérésben közreműködő bankok száma. A két minta közös halmaza ugyanakkor jelentős, hat bank mindkét hatástanulmányban részt vett. A reprezentativitás ennek ellenére csökkent, mivel az a két bank, amelyik a harmadik hatástanulmánynak részese volt, az ötödiknek azonban nem, jelentékeny piaci részesedéssel rendelkezik. Az összes eszköz alapján mérve a QIS 5-ban részt vevő bankok a hazai bankszektor 62%-át képviselték, míg a QIS 3 70%-os lefedettséget jelentett 2002-ben.

Az alkalmazott módszereket illetően ugyanakkor jóval színesebbé vált a kép: a harmadik mennyiségi hatástanulmány céljára mind a nyolc bank standard módszerrel számította ki hitelkockázatainak tőkekövetelményét, a QIS 5 keretében ezzel szemben a hitelkockázat tőkekövetelményének számítására elérhető mindhárom módszer megjelent. A belső minősítésen alapuló módszerrel számoló bankok átlagos IRB-lefedettsége - az IRB-módszerrel kezelt portfóliók aránya a teljes (mérlegen belüli és mérleg alatti) portfólióhoz viszonyítva - 78% lett, a legalacsonyabb érték 58%, a legmagasabb csaknem 83% volt. Abból kiindulva, hogy a mintát alkotó intézmények egyáltalán mely portfóliókra alkalmaztak IRB-módszert, úgy tűnik, hogy az a bank, amelyik az utóbbi értéket produkálta, erőteljesen a klasszikus kereskedelmi banki üzletre összpontosít. A működési kockázat várható minimális tőkekövetelményének mérésére a fejlett mérési módszert nem alkalmazták a résztvevők, az egyszerűbb közelítési módszerek közül ellenben jellemzően többet is használtak.

Eredmények és a hátterük

A ma hatályban lévő szabályozást alapul véve az új tőkeszabályozás bevezetésével bekövetkező változások iránya megfelel a várakozásoknak: a standard módszer alkalmazásával a hitelezési kockázat tőkekövetelménye minimálisan módosul, így az összesített változást a szabályozás új eleme, a működési kockázatra képzett szabályozói tőke határozza meg. Az IRB-módszerek használatával az előzetes elképzelésekkel összhangban a hitelezési kockázat tőkekövetelménye csökkent, ennek mértéke azonban lényegesen meghaladja a vártat. (A háttérben álló okokra visszatérünk.)

Az egyedi számszerű eredmények a módszerválasztástól és az adott bank eszközeinek struktúrájától függnek. A tőkekövetelmény szempontjából a lehetséges legrosszabb kombinációval az a bank szembesül, amelynek alig van lakossági üzletága, ám a hitelezési kockázat tőkekövetelményét a standard módszerrel, a működési kockázatét pedig az alapvető mutató módszerével határozza meg. Ugyanezen szempontból az a bank a legszerencsésebb, amelyiknek az ingatlannal fedezett lakossági kitettségei jelentősek, és a hitelezési kockázatra az IRB-módszert, a működési kockázat tőkekövetelményének mérésére pedig az alternatív standard módszert alkalmazza.

Mielőtt a QIS 3 és a QIS 5 eredményei közötti különbségek forrását megvizsgálnánk, illetve az ötödik felmérés eredményeinek részleteit bemutatnánk, érdemes kitérni néhány, az eredményeket lényeges mértékben befolyásoló (makro)gazdasági körülményre.

Makrobefolyások

Mindenekelőtt a magyar gazdaság elmúlt években bemutatott növekedési teljesítményét, illetve a konvergenciafolyamatot - azon belül az infláció és a kamatlábak süllyedését - érdemes kiemelni. A magyar gazdaság bővülése és a háztartások rendelkezésére álló jövedelem növekedése, a korábbi csekély eladósodottság és a lakástámogatási rendszer kedvező feltételeket teremtett a bankrendszer bővüléséhez, és a szektor élt is ezzel a lehetőséggel. A banki penetráció az utóbbi öt évben évente mintegy 20%-kal nőtt, miközben a portfóliók minősége - nem kis részben az új hitelek magas arányának köszönhetően - nagyon jó maradt, több részportfólióban a default-események száma rendkívül alacsony vagy éppen nulla volt. Még azon bankok portfóliójában is, amelyek kitettségei között előfordultak nemteljesítő kitettségek, jelentősnek mondható azon minősítési osztályok aránya, amelyekben egyáltalán nem volt default-esemény. Az ilyen portfóliókra vonatkozóan megbízható - vagy bármilyen - default-valószínűség (PD) matematikai-statisztikai módszerekkel történő becslése komoly nehézségekbe ütközik.

Lakossági hatások

A bankok eszközeinek növekedésén belül ki kell emelni a lakossági portfóliók növekedését, amely évi 25% körüli mértékével meghaladta az összes banki eszközök bővülésének jelzett ütemét. A lakossági kitettségek egyébként is kedvező szabályozói kockázati elbírálásának jótékony hatását erősítette, hogy a CRD alapján a legkedvezőbb kockázati elbírálásban részesülő ingatlannal fedezett lakossági kitettségek, valamint a többnyire az egyéb lakossági kitettségek közé sorolható fogyasztási hitelek kiugró mértékben gyarapodtak. Ennek következtében a minimális tőkekövetelmény változásának legfontosabb mozgatórugója a lakossági kitettségi kategória tőkekövetelményének módosulása, azaz számottevő csökkenése lett. Ezt a hatást fölerősítette a lakossági kitettségek arányának növekedése a bankok eszközei között. Az új hitelek magas arányának köszönhetően a portfólió minősége a lakossági kitettségek körében is nagyon jó volt, aminek hatása pontosan látható a nemteljesítési valószínűségekre (PD) és a veszteségrátára (LGD) vonatkozó becslések eredményein.

A központi kormányzat és a helyi önkormányzatok kockázati jellemzőinek különbségei miatt a helyi (és a regionális) önkormányzatokkal szembeni kitettségek nem kaphatnak 0% kockázati súlyt. Ennek következtében praktikusan a magyar állammal szembeni követelésekre vonatkozó hitelminősítői besoroláshoz tartozónál eggyel gyengébb kockázati súly (50%, 1. opció) alkalmazására van lehetőség.

Mindezeken túl banki szempontból előnyösen hatott a minimális tőkekövetelmény változására a hazai bankközi piaci ügyletek általános rövid lejárata, aminek köszönhetően lehetőség nyílt az intézményekkel (bankokkal és befektetési vállalkozásokkal) szembeni rövid lejáratú kitettségekre vonatkozó kedvezmény érvényesítésére. A hatástanulmányban ez azt jelentette, hogy az érintett bankok bankközi kitettségeik jelentékeny részére 20%-os kockázati súlyt alkalmazhattak.

Különösen a vállalati portfóliók tőkekövetelményére volt hatással a gyakorlat céljára alkalmazott fedezetek köre, amely praktikus okokból - erre volt idősor - jellemzően a mai szabályozás keretei között is rendelkezésre álló fedezetekre szorítkozott. Ez azt jelenti, hogy az elismerhető és alkalmazott fedezetek körének bővülése a CRD bevezetését követően tovább fogja mérsékelni a minimális szabályozói tőkekövetelményt a hitelezési kockázat vonatkozásában.

Eredmények és eredmények

A QIS 3 és a QIS 5 standard módszerrel számított eredményeit összehasonlítva szembetűnő, hogy a hitelezési kockázat tőkekövetelménye mind a változás irányát, mind annak mértékét tekintve számottevő különbséget mutat. Ennek hátterében több tényező áll.

Mindenekelőtt a központi kormányzattal és a jegybankkal szembeni kitettségek kockázati súlyát kell kiemelni, ami két csatornán keresztül is hatott az eredményekre. A QIS 3 keretében a bázeli ajánlás szerint jártak el a bankok - a CRD még a szövegezés kezdetén tartott -, és az új ajánlásban a szuverén kitettségek súlyozásának egyetlen ismérve az adott ország hitelminősítése volt. Magyarország akkori minősítésének megfelelően a QIS 3-ban a központi kormányzattal és a központi bankkal szembeni kitettségek 20%-os kockázati súlyt kaptak. Az állami garanciával vagy állampapírral fedezett intézményi és vállalati kitettségek ugyanígy 20%-os súlyozásra jogosítottak fel. A CRD azonban, amelynek előírásait a QIS 5 keretében már alkalmazni kellett, a saját nemzeti valutában, az euróban és az EU-tagállamok nemzeti valutáiban kibocsátott és finanszírozott kitettségekre (az utóbbiakra 2012 végéig) 0%-os kockázati súly alkalmazását teszi lehetővé, jelentősen csökkentve ezzel a minimális tőkekövetelményt.

A vállalati kitettségekre képzett minimális szabályozói tőke volumenét két tényező határozza meg. Az egyik a vállalatok hitelminősítése, illetve ennek hiányában az az előírás, amely szerint a nem minősített vállalati kitettségekhez 100% kockázati súlyt kell rendelni. A magyarországi bankok vállalati portfóliójának túlnyomó többsége nem minősített hitelekből áll, ami banki szempontból gyakran hátrányos hatású a tőkekövetelményre (ezzel áttételesen a hitelkondíciókra), mivel 100%-os kockázati súllyal terhel jó minőségű vállalatokat is pusztán a rating hiánya miatt. A másik meghatározó tényező az elismert fedezetek köre és a fedezetek értékelése. Ennek változása - részben az állampapíroknál jelezve - a két gyakorlat között eltelt időben azzal járt, hogy QIS 3 keretében az összes hitelezési kockázatra képzett tőkét még 2,7%-kal növelő vállalati portfólió a QIS 5 keretében 0,3%-os csökkenést váltott ki a jelenlegi (a Bázel I-féle) szabályok alapján számított tőkekövetelményhez viszonyítva.

Miként már jeleztük, a lakossági kitettségek szerepének növekedése is kedvezően befolyásolta az ötödik hatástanulmány eredményeit, mint ahogy az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozása is eltérő volt a QIS 3 (50%) és a QIS 5 (20%) menetében.

QIS 5 - standard módszer

A QIS 5 standard módszerrel számolt eredményeit nézve egyértelmű, hogy az I. pillér keretében meghatározandó minimális tőkekövetelmény változását a lakossági kitettségek tőkekövetelménye befolyásolja leginkább. A központi kormányzattal és a központi bankkal szembeni kitettségek kismértékű növekedését azon két bank okozza, amelyik a portfóliójában nem EU-tagállamok által kibocsátott papírokat tart. Ezekre ugyanis az adott kelet-közép-európai ország adósságának besorolásán alapuló kockázati súlyt kellett alkalmazni.

A vállalati portfólió tőkekövetelményének alakulására alig volt hatással a banki portfóliókban érintett adósok hitelminősítése. Nagyon kevés magyar vállalatnak van elismert minősítőintézettől származó besorolása, ezért mindössze két bank döntött úgy, hogy ahol lehet, figyelembe veszi a minősítések kockázati súlyt csökkentő hatását. Ez azt jelenti, hogy a vállalati portfólió legnagyobb része "nem minősített" kitettség volt, ennek következtében a vállalati szegmens számszerű eredményei gyakorlatilag az elismert kockázatcsökkentő eszközök hatását tükrözik.

QIS 5 - IRB-módszer

Ha a vállalati szegmens tőkekövetelményét az IRB-módszerrel számoljuk, a számszerű eredmények lényegesen kedvezőbbek a bankok számára, mint a standard módszer - vagy akár a jelenlegi szabályozás - eredményei. A vállalati kitettségek minimális tőkekövetelményének 8,3%-os csökkenése elsősorban a nemteljesítés csekély valószínűségében tükröződő jó minőségű portfólióknak köszönhető.

Meg kell azonban említeni, hogy ezek az eredmények a mintát képviselő bankok mai felkészültségét tükrözik, és mivel ez a felkészültség a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően naponta változik, a számszerű eredmények feltétlenül óvatosan kezelendők. A változások irányát tekintve azonban a kapott eredmények biztosan egybeesnek a tényleges irányokkal, a mértékek viszont feltehetően eltúlzottak, ami annak a következménye, hogy az adatbázisokat, illetve a becsléseket több módszertani bizonytalanság is terheli.

Nem konform besorolások

Az egyik legalapvetőbb befolyásoló tényező az, hogy a bankok még nem fejezték be a direktíva 86. cikkelyében megkövetelt kitettségi kategóriák kialakítását. Emiatt a kitettségi (eszköz)kategóriákba való besorolás adott esetben még az új szabályozásnak nem mindenben megfelelő besorolásokat takar, illetve bizonyos szegmentálások - például a vállalati kkv-k leválasztása a vállalati portfólióról - még nem készültek el. Emiatt a mai eszközkategóriák nem tekinthetők CRD-konformnak.

A módszertani nehézségek között első helyen említhető az IRB kockázati paramétereinek becslése a már említett, default-eseményt nem tartalmazó portfóliók adatai alapján. Ez számos nehézséget okoz: a nemteljesítési becslések nem realisztikusak, mivel egy becslési szempontból túlságosan rövid - jellemzően 2-2,5 éves -, a gazdasági ciklusnak csak egy részét, a felfutó ágát lefedő időszak adatain alapulnak. A default-esemény nélküli portfóliók alapján nem lehetett jó minőségű becslést adni a nemteljesítési valószínűségekre (hasonlóképpen a veszteségráta becsléséhez is hiányoznak adatok, főként megtérülési adatok, az idősorok pedig rövidek). Ezért van olyan részportfólió, amelynek kapcsán a CRD-ben megadott minimumértékeket (3 bp PD és 45% LGD) alkalmazta a bank a teljes portfóliójára. Ez a megoldás az új tőkeszabályozás keretében természetesen nem fogadható el, legfőképpen azért, mert nem teljesíti a monotonitás követelményét. A CRD szerint minden kitettségi kategóriában legalább egy minősítési rendszert kell alkalmazni, méghozzá a vállalati kategóriában oly módon, hogy a rendszer legalább hét minősítési kategóriát tartalmazzon a teljesítő részportfóliókra és egyet a nemteljesitő portfóliókra. A vállalati kkv-kategóriára nézve ezt a követelményt nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Ilyenkor általában öt minősítési kategóriát alkalmaztak a bankok, ami egyértelműen jelzi, hogy még sok munkára lesz szükség a minősítési rendszerek CRD-konform véglegesítéséhez. Ezt megerősíti az a tény is, hogy egy-egy bank, illetve egy-egy portfólió esetében az azonos minősítési kategóriához rendelt nemteljesítési valószínűségek sávjai rendkívül szűkek, néha nem is folytonosak. A valószínűségek becslésével kapcsolatos nehézségek a magyarországi bankok kapcsán is felvetik a stressz-veszteségráták alkalmazásának kérdését, ami a hazai köztudatban egyelőre nem tudatosult.

A vállalatok és a lakosság

Ezen módszertani és felkészülésbeli nehézségeken túl egyéb hatásokat is tükröznek a vállalati portfólió eredményei. A legfontosabb ezek közül az, hogy a magyar bankok az önkormányzatokat többnyire a vállalati kategóriába sorolták, mivel a QIS 5 munkafüzet az önkormányzatokra vonatkozóan nem tartalmazott munkalapot. A vállalati méretkedvezmény lehetőségét nem minden bank használta ki, ám amikor éltek ezzel a lehetőséggel, a hatást kisebbítette az a sajátosság, hogy a vállalati kkv-kategória volumene meglehetősen kicsi, valamint az, hogy a kkv-szegmens által hordozott, a többi vállalati szegmensnél nagyobb kockázat magasabb nemteljesítési valószínűségben tükröződött.

A hitelezési kockázat tőkekövetelményét IRB-módszerrel számító bankok közül három jelentett a vállalati hitelektől elkülönítetten kezelendő speciális hitelportfóliót. Közülük egy slotting-módszerrel, kettő pedig a nemteljesítési valószínűség becslésével - IRB-módszerrel - számította ezek tőkekövetelményét. Ily módon a slotting-módszerrel kezelt állomány a QIS 5 menetében az IRB-módszer keretében jelentett összes speciális hitelállomány 40%-át, az IRB-módszerrel kezelt állomány pedig annak 60%-át tette ki. Amint az várható volt, a speciális hitelekre is IRB-módszert alkalmazó bankok a slotting-módszerhez képest tetemes megtakarítást érhettek el a tőkekövetelményben.

Ahogy a standard módszer kapcsán, ugyanúgy az IRB alkalmazásakor is a lakossági kitettségi kategória határozta meg a hitelezési kockázat tőkekövetelményének változását, összességében 16,4%-kal csökkentve az aktuális szabályozás alapján számított tőkekövetelményhez viszonyított növekményt. A hatástanulmány eredményeit befolyásoló makrogazdasági tényezők között említetteknek megfelelően ebben elsősorban a kedvezményes kockázati megítélés alá eső ingatlannal fedezett lakossági kitettségeknek, valamint a lakossági portfólió súlyának volt szerepe.

Működési kockázat

A működési kockázat tőkekövetelményének számításakor a bankok több módszerrel is kalkuláltak a gyakorlat keretében. A fejlett mérésen alapuló módszert (AMA) egyetlen bank sem alkalmazta, noha több is tervezi, hogy néhány éves időtávon belül - legalábbis bizonyos típusú kockázatokra - ezt alkalmazza. A felkészülési tervek tükrében azonban a fejlett módszerhez szükséges rendszerek kiépítése az előttünk álló évek feladata.

A hatásvizsgálat keretében hat bank számolta ki működési kockázatának tőkekövetelményét az alapmutató módszerével és szintén hat a standard módszerrel. Az alternatív standard módszer alkalmazásával öt bank küldött eredményeket, annak ellenére, hogy a mintát alkotók közül mindössze egy felel meg az alkalmazási feltételeknek.

Amennyiben egy bank a működési kockázat tőkekövetelményét több különböző módszerrel is számolta, akkor a QIS 5 összesített eredményében a legkedvezőbb módszer hatása jelenik meg abból kiindulva, hogy feltehetően a bank is a legelőnyösebbet választja a gyakorlati alkalmazás céljára. Ily módon az összesített eredmények között megjelenő - a tőkekövetelményt a standard módszerrel adatot szolgáltató bankok körében 14%-kal, az IRB-módszerrel adatot szolgáltatók körében 7,5%-kal megemelő - működési kockázat tőkekövetelménye a tényleges alkalmazáskor valamivel magasabb lenne. Ha azzal a módszerrel számolunk, amellyel a bankok a gyakorlatban várhatóan kezdeni fognak a CRD implementálását követően, akkor a hitelezési kockázatra standard módszerrel is eredményt közlő bankoknál +15,2%, az IRB alapján eredményeket közlő bankoknál pedig +9% lenne a működési kockázat tőkekövetelményének hatása az összes tőkekövetelmény változására. A működési kockázat tőkekövetelményének volumene természetesen nem attól függ, hogy a hitelezési kockázat tőkekövetelményének számításához a bank melyik módszert választja, hanem tevékenységének az üzletágak közötti megoszlásától.

A hat bank számszerű eredményei alapján az alapvető mutató módszere (BIA, Basic Indicator Approach) és a standard módszer (TSA, Standardised Approach) közötti különbség 9,4%. A működési kockázat standard módszere szerint számított tőkekövetelmény ennyivel - mintegy 1,5 milliárd forinttal - alacsonyabb, mint az alapmutató módszerével a működési kockázatra számított tőkekövetelmény. Az alternatív standard módszerrel és a standard módszerrel számított tőkekövetelmény között lényegesen nagyobb a különbség, az alternatív standard módszer összességében 30%-kal alacsonyabb tőkekövetelményhez vezetne a mindkét módszerrel adatot szolgáltató négy banknál. Az alternatív standard módszer alkalmazásának feltételeit azonban - mint jeleztük - a bankok többsége nem tudja teljesíteni, tehát itt pusztán elméleti különbségről van szó.

A működési kockázattal kapcsolatban ezért a módszerek keverése várható, középtávon bizonyos üzletágakra az AMA, a többi üzletágra a standard módszer alkalmazása valószínűsíthető.

A QIS 5 menetrendje Magyarországon

2005. március        Az Európai Bankfelügyelôk Bizottsága (CEBS) elôzetesen felméri a várható részvételt.  

2005. szeptember     A részt vevô bankok megkapják a QIS 5 munkafüzetét.         

2005. december 31.  A kitöltött munkafüzetek továbbítása a felügyelethez.         

2006. január             A munkafüzetek ellenôrzése, a hibák javítása a bankok közremûködésével. 

2006. február 17.      A javított munkafüzetek feltöltése a BIS védett honlapjára (eBIS).                    

2006. február 24.    A nemzeti koordinátor által készített országtanulmány, valamint az elemzést segítô információk feltöltése az eBIS-re.                               

2006. március           Az adatok és az információk ellenôrzése a CEBS elemzôi által.          

2006. április          Az elemzôcsoport elkészíti az EU szintjén összesített eredmények elsô változatát.

Direktívahistória

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (Basel Committee on Banking Supervision, BCBS) 1999 óta dolgozik a banki tôkeszabályozás átalakításán. A módosított bázeli ajánlás nem egyszerûen az 1988-ban kiadott elsô nemzetközi tôkeegyezmény (Bázel I.) reformja, hanem egy teljes szemléleti váltás produktuma, amelynek az a lényege, hogy a hitelezési kockázatra szûkített banki kockázatok külsô - felügyeleti - megítélése helyett az érintett banknak a kockázatok kibôvített körére vonatkozó megítélése képezi a tôkeszabályozás alapját. Ezt a szabályozási keretet az Európai Unió is átvette, sôt alkalmazását kiterjesztette a befektetési vállalkozásokra is.

A BCBS ajánlása (Revised Framework, RF), amely a nemzetközileg aktív, diverzifikált bankokat célozza meg, 2004 júliusában jelent meg, az EU direktívája pedig, amely a teljes hitelintézeti és befektetési vállalkozási szektorra kötelezôen bevezetendô (recast 2000/12/EC és 93/6/EC vagy röviden CRD), 2005 októberében követte a bázeli elôírásokat.

Az új szabályozás kapcsán mind a Bázeli Bizottság, mind az EU arra törekedett, hogy a hitelezési kockázatra képzett minimális szabályozói tôke nagysága összességében ne változzon jelentôs mértékben. Ugyanakkor célul tûzték ki azt is, hogy az intézményeket ösztönözzék a fejlettebb módszerek alkalmazására, vagy más oldalról: arra is törekedtek, hogy az új tôkeszabályozási rendszer honorálja azon intézmények erôfeszítéseit, amelyek mûködésüket megfeleltetik az új módszerek alkalmazási követelményeinek. Ennek eszköze a módszerválasztás szabadsága, amely valamennyi intézmény számára lehetôvé teszi, hogy a kockázatok azonosítására, mérésére és kezelésére szolgáló képességének megfelelô tôkeszámítási módszert használhasson. Ily módon a fejlettebb kockázatkezelés alacsonyabb szabályozói tôkekövetelményhez vezethet.

A bizottság a szabályozás kidolgozásával párhuzamosan folyamatosan mérte a bevezetés várható hatását a bankrendszerre, a hatástanulmányok tapasztalatait mindahányszor beépítették a formálódó szövegbe, esetenként lényeges mértékben módosítva a tervezett elôírásokat. Magyarország a 2002-ben lebonyolított harmadik mennyiségi hatástanulmányba (3rd Quantitative Impact Study, QIS 3) kapcsolódott be elôször, majd 2005-ben - 2006-ra átnyúlóan - az ötödik hatástanulmányban (QIS 5) is részt vett.

Az EU tagállamaira vonatkozóan a BCBS mindig külön is bemutatta a várható számszerû hatásokat, a QIS 5 folyamatában pedig az unió saját elemzôi csoportot állított fel, amely a bizottság által koordinált adat- és információbázisból az EU-tagállamok bankjainak adatait használja fel.

Rövidítések

BCBS           Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (Basel Committee on Banking Supervision)                     

RF                 A BCBS-ajánlás módosított változata = Bázel II.-ajánlás (Revised Framework)

CRD             A 2000/12/EC és 93/6/EC direktívák új tôkeszabályozás miatt módosított szövege (Capital Requirements Directives)

CEBS           Európai Bankfelügyelôk Bizottsága (Committee of European Banking Supervisors)

CP 10           A CEBS 10. számú konzultációs papírja a validációról                            

QIS 3            Harmadik mennyiségi hatástanulmány (3rd Quantitative Impact Study)         

QIS 5            Ötödik mennyiségi hatástanulmány (5th Quantitative Impact Study)         

EL/UL         Várt veszteség/váratlan veszteség (expected loss/unexpected loss)     

B1                 Bázel I.          

B2                 Bázel II.        

IRB               Belsô minôsítésen alapuló módszer (internal rating based method)                   

FIRB             Alap IRB-módszer (foundation IRB method, hitelezési kockázat)   

AIRB                  Fejlett IRB-módszer (advanced IRB method, hitelezési kockázat)         

PD                      A kitettségek (követelések) nemteljesítési valószínûsége (probability of default)   

LGD                             Veszteségráta (loss-given default)                             

KKV                   Kis- és középvállalkozások        

DD                             Egymással összefüggô default-események (nemteljesítések, double default)             

QIS 5 WB         QIS 5 munkafüzet      

Retail QRE      Lakossági rulírozó hitelek (retail qualifying revolving exposures)       

SL HVCRE       Magas volatilitású kereskedelmi ingatlanok finanszírozására szolgáló speciális (projekt)hitelek                

STA                    Standard módszer (hitelezési kockázat)         

BIA                             Alapmutató-módszer (mûködési kockázat)         

TSA                    Standard módszer (mûködési kockázat)         

ASA                             Alternatív standard módszer (mûködési kockázat)       

AMA                  Fejlett mérési módszer (mûködési kockázat)