A hazai lakossági bankpiac koncentrációjának folyamatába sorolható ügylet révén valószínûsíthetôen az egyik legkisebb állományt kezelô szolgáltató hagyott fel az üzletág mûvelésével. Hogy mi mennyi, arról pontosabb állományi adatokat nyilvános forrásból június elejéig nem lehetett elérni. Az ING 2004-es beszámolójából azt lehetett kiolvasni, hogy a bank az év végén 21,7 (2003: 18,9) milliárd forintos lakossági jelzáloghitel-állományt kezelt. A vezetôség az üzleti jelentésben azt rögzítette, hogy a portfólió egy év alatt mért 15%-os növekedése visszaesés a megelôzô idôszak dinamikájához képest, amit azzal indokolt, hogy egyrészt a jogszabályi háttér módosult, másrészt a devizahitelezés térnyerése hátrányosan érintette a lakossági jelzáloghitelt csak forintban kínáló ING Bankot.

Az ING 2004 végi 21,7 milliárd forintos lakossági hitelállománya a bank méreteihez képest nem csekély, ha azt nézzük, hogy ugyanakkor a mérlegfôösszeg 305,99 (319,74) milliárd, az összes ügyfélhitel pedig 95,343 (99,01) milliárd forint volt. Ha azonban abból indulunk ki, hogy a bank üzleti irányultsága nem a hitelezésre fókuszál, hanem inkább a jutalékos válfajokra, azon belül pedig a vállalati piacra, illetve a pénz- és tôkepiaci ügyletekre és szolgáltatásokra (strukturált finanszírozás, treasury-termékek, letétkezelés stb.), akkor más fényben tûnik föl az adott állomány és egyáltalán a lakossági üzlet. Az ING tradicionálisan vállalati bank, ennek megfelelô szervezettel és kultúrával. Ehhez képest a 21,7 milliárdos állomány arról tudósít, hogy a lakossági üzlet nem tudott gyökeret verni az intézménynél, és messze nem érte el a jövedelmezô aktivitás feltételét képezô üzemméretet. Kivált, hogy a napirenden lévô szabályozási változások (az EU új tôkemegfelelési direktívája) tendenciózusan duzzasztják a kapacitásigényt, és emelik a gazdaságos üzemméret alsó határait.

Mindez azt is jelenti, hogy az ING Bank lakossági ambíciója afféle kaland volt csupán. A piacszerte ismert elôzmények a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza, amikor az addig tisztán vállalati profilú ING átvette a "pályaelhagyó" kártyaspecialista Dunabank számlavezetési és kártyaszolgáltatásait, ügyfeleit és bizonyos eszközeit (fiókjait), sôt bizonyos munkatársait és nyilván forrásait is. A bankok által nem megerôsített piaci információk szerint hetvenezres állományról volt szó. A Dunabank ügyfélkörének ismeretében ez magánszemélyeken túl kisvállalkozásokat is jelentett, csak akkoriban még nem létezett a mai értelemben vett kkv-üzletág. Sôt a bankszektorban az ügyfélállományok adásvétele sem volt mindennapi gyakorlat. Ezzel viszont az ING belépett a lakossági banküzletbe, miközben a brókerszolgáltatásokban és a vagyonkezelési ágazatban is aktivizálódott. Ám a szervezet megkettôzôdésével (vállalati és lakossági bank) járó diverzifikáció végül nem hozta meg a várt eredményt, amit az mutat, hogy 2000-ben túladtak az üzletágon és a fiókokon - a vevô az akkoriban akvizíciókra hajló Citibank volt, amelynek pár fiókos hálózata egyszerre 17 tagúra nôtt.

Az annak idején hozzáférhetô információk alapján az ING berkeiben a szolgáltatás nem szûnt meg, csak a tömegszerû részen adtak túl, bizonyos private-ügyfeleket változatlanul kiszolgáltak. A lakáshitelezési üzlet állami támogatással történô felfûtése láttán (2001-tôl) ugyanakkor az ING is rákapcsolt, nem akarva kimaradni az üzletbôl. Akkoriban azt lehetett hallani, hogy a bank és az ING Biztosító közösen üzletel majd a jelzáloghitelek értékesítésével (hiszen a lakáshitel afféle garantált üzlet a biztosítók számára). A 11 ezres ügyfélszám viszont arra utal, hogy a biztosító ügynökei másra fókuszáltak.

Hogy mit adott-vett most az ING és a HVB, arra vonatkozóan feltételezhetjük, hogy az elmúlt évben a devizahitelezés eluralkodása közepette a 21,7 milliárd forintos, ügyfelenként átlagosan nem egészen 2 milliós tételekbôl álló állomány nem bôvült sokkal nagyobbra. Ennek finanszírozásához egyébként az ING 2004-es mérlege egy hosszú lejáratú kötvénycsomagról is tudósít (1,14 milliárd forint értékben). A HVB lakossági üzleti kapacitásainak kiépítettségére, saját jelzálogbankjára tekintettel túl sok mindent aligha tartalmazott a csomag, amelynek vételárát minden bizonnyal a portfólióból elérhetô bevétel határozta meg. Persze az ügyfelek átszerzôdtetésének nem lehet csekély a költsége, tekintettel a jelzáloghitelek nagyfokú adminisztrációs igényére. A növekedési fázisban lévô s a lakásüzletbe viszonylag késôn belépô HVB számára viszont aligha számít csekélynek a nagyságrendileg 20 milliárdos állomány bekebelezése. 2005 végén lakossági hiteleinek állománya 72,2 (49,1) milliárd forintra rúgott, amihez mérten egy ekkora növekmény majdnem eléri a 2005-ben produkált növekedés volumenét. A lakossági üzletben érdekelt konkurens bankok berkeiben mindazonáltal a HVB új vezérigazgatója, Patai Mihály jó üzleti kapcsolatainak tudják be az organikus úton nem csekély erôfeszítések árán mind nehezebben elérhetô többlet megszerzését.