A választások lezárulása után enyhén csökkentek a hazai állampapír-piaci hozamok. Június elsején a szeptember 27-i lejáratú diszkontkincstárjegy éves hozama 6,05 %-on állt, a jövô márciusi lejáratú papíré 6,53%-on, a hároméves referenciahozamot jelentô 2009/E jelzésû államkötvényé 6,95%-on, míg a tizenöt éves távra tekintô 2020/A jelzésûé 6,71%-on. Ezek a hozamok jó néhány bázisponttal alacsonyabbak voltak az április végieknél. A rövidebb lejáratokban nagyobb mértékû esés következett be, a hosszú távú hozamok 12-15 bázisponttal mérséklôdtek. A június folyamán bekövetkezett események viszont lényeges mértékben megváltoztatták az állampapír-piaci referenciahozamokból kirajzolódó képet: 23-án a szeptember 27-i lejáratú kincstárjegy már 6,75%-nál járt, a távolabbi lejáratok hozama pedig mind átlépte a 7%-os határt. Sôt a három- és az ötéves idôtávú állampapír-befektetésekre 8,17, illetve 8,01%-ot árazott a piac, miközben az aukciókon erôsen megcsappant a kereslet.

A tengerentúli emelkedés korrekciója

A májusban látott hozamcsökkenés kapcsán fontos leszögezni, hogy március végén az amerikai tízéves államkötvény gyors emelkedésbe fogott. A március közepén kialakult 4,75%-os hozam áprilisban már az 5%-os értéket tesztelte. Ezeknek a papíroknak a trendje miatt áprilisban minden más piacon, így hazánkban is nôttek a hozamok, a hosszú lejáratú papíroké 7% fölé is eljutott.

A májusi hozamcsökkenés ezért inkább ennek az áprilisi emelkedésnek a korrekciója volt. Április elején, a felívelés idôszakában komoly félelmek övezték a tízéves amerikai államkötvény hozamának alakulását, s akadtak elemzôk, akik azt jelezték: ha a hozam jelentôs mértékben meghaladná az 5%-ot, akkor Kelet-Közép-Európában agresszívabb tôkekivonás is elképzelhetô. Ez végül nem vált valósággá, mivel májusban "vége szakadt" az egyesült államokbeli hozamemelkedési várakozásoknak.

Tôkekivonás

A nemzetközi események mozgatórúgójaként a május elején megismert áprilisi amerikai inflációs adat 0,1 százalékponttal magasabb lett annál, amekkorát az elôrejelzések alapján várni lehetett. Mindez fölerôsítette az infláció meglódulásától és a kamatok emelkedésétôl tartók aggályait, és világszerte komoly eladási hullám söpört végig a részvénypiacokon, amibôl nem vonhatta ki magát a BÉT sem. A forint viszont stabil maradt, annak ellenére, hogy a török líra meggyengülése ismét a régió valutáinak leértékelôdését vetítette elôre. Ezt annak tudhatjuk be, hogy a magyar deviza akkorra már túljutott a december óta elszenvedett jelentôs árfolyamveszteségen, amit más közép- és kelet-európai országok valutái - így a török líra - most hoztak be. S mivel a forint jól tartotta magát, az állampapírpiacon sem változtak sokat a hozamok. Ráadásul az Államadósság Kezelô Központ adatai szerint a külföldiek kezében lévô állampapírok állománya májusban annak ellenére emelkedett 33,2 milliárd forinttal, hogy abban a hónapban 60 milliárd forint értékben jártak le papírok (amelyeket az adósságkezelô visszavásárolt). A külföldiek május végi 2739,6 milliárd forintos csomagja egyébként 201,2 milliárd forinttal volt nagyobb a 2005 véginél.

Választások utáni várakozás

Májusban az áprilisi parlamenti választások után várható gazdaságpolitikai intézkedésekrôl még keveset tudhatott meg az üzleti közösség. A szocialisták gyôzelmét gazdasági szempontból ugyan jobbnak ítélte a befektetôi közvélemény, mint az ellenoldalét, ám a kormányprogramra még a május végi benyújtás után is várni kellett. Ennek következtében a kivárás hangulata uralkodott el a pénzügyi piacokon.

Erre erôsített rá az a nemzetközi fejlemény, hogy a Fed május közepén 5%-ra emelte az irányadó kamatot, s a döntés utáni kommentár vegyes fogadtatásra talált, ugyanis nem lehetett kiolvasni belôle, hogy várható-e - és ha igen, mikor - újabb emelés. A konjunkturális adatok, a GDP növekedése tükrében május elmúltával mindazonáltal arra lehetett számítani, hogy az év végéig még 25-50 bázispontos kamatemelésre szánja el magát a Fed. A soron következô üléstôl akkor még nem várt szigorítást a piac, amiben megerôsítették a június 2-án napvilágot látó foglalkoztatási adatok (a vártnál lényegesen kevesebb új munkahely jött létre, így az inflációs nyomás enyhült). A piac elsô reakciója az volt, hogy a tízéves államkötvény hozama 5,1%-ról 5,05%-ra süllyedt.

Kilátások: az infláció...

Mindez arra utalt, hogy a hazai állampapírpiac sem marad érintetlen, fôleg, hogy az amerikai irányadó kamat 1%-nyira megközelítette a magyar rátát. A legerôsebb hatást azonban a kormányprogram részleteinek bejelentésétôl várhattuk. Piacszerte nagy érdeklôdés övezte azon intézkedések bejelentését, amelyek jóvoltából az államháztartás hiánya 350-400 milliárd forinttal csökkenhet az idén. Az általános megközelítés az volt, hogy amennyiben sikerül ilyen intézkedéseket hozni, az a hosszú lejáratú állampapírok hozamát csökkentheti, miközben a rövid hozamok sokkal inkább annak a függvényei, hogy az intézkedések miként befolyásolják az inflációt, illetve az inflációs várakozásokat: az áfa emelése például önmagában is kiválthatja azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank megemelje az alapkamatot, ami a rövid lejáratú papírok hozamának emelkedését vonja maga után. Ennél nagyobb jelentôséget tulajdoníthattunk ugyanakkor a másodlagos inflációs hatásnak, nevezetesen annak, hogy az intézkedések miként befolyásolják az inflációs várakozásokat, mivel ezek erôsebb nyomást fejthetnek ki az alapkamat emelésérôl határozó jegybankra. A kamatemelés pedig a rövid távú hozamok emelkedése következtében elôször a hozamgörbe laposodását vonja maga után, majd a hosszú távú hozamok csökkenése ismét inverz hozamgörbe kialakulásához vezethet.

Június elején egyébként azzal számolt a piac, hogy az államháztartási intézkedések tartós inflációs hatással járnak majd, s ennek következtében a rövid távú hozamok fölfelé veszik az irányt.

Végül is a költségvetési egyensúly javítását célzó (június 10-én bejelentett) kormányzati csomag ezt a forgatókönyvet váltotta valóra. A fogadtatás meglehetôsen rossz befektetôi hangulatot tükrözött. Az állampapírpiacon a rövid lejáratú hozamok emelkedtek, a részvénypiacon zuhantak az árfolyamok, a nemzetközi pénzügyi piacok számára irányadó entitások egyikeként az S&P rontott hazánk minôsítésén. Ez aztán olaj volt a tûzre, s a piac által Magyarországra kimért büntetés jeleként a forint értéke rohamosan csökkent. Ezt a tendenciát az MNB június 19-én bejelentett 25 bázispontos kamatemelése sem tudta ellentételezni.