A feltörekvô piacokat érintô eladási hullámok és a kapcsolódó devizaeladások 2006-ban nem most jelentkeztek elôször. Márciusban már lehetett tapasztalni ilyen fejleményt, amely a forinton kívül elsôsorban a lengyel zlotyt, a török lírát és a brazil reált gyengítette. Április elején azután megfordult a trend, akkor az amerikai elemzôk úgy értékeltek, hogy véget érhet a Fed kamatemelési ciklusa, vagy legalábbis egy ideig szünetel a szigorítás, és ez a hangulat támogatta a forintot is. A magyar deviza az euróhoz képest 259-ig erôsödött.

Részvényeladások

Májusban határozott eladásokat lehetett tapasztalni a török, a brazil és a dél-afrikai fejlôdô részvénypiacokon, ami ezeknek az országoknak a pénzét is megtámadta. Mindkettô jelentôs - a török líra 20% körüli, a brazil reál pedig 10%-nyi - gyengülést szenvedett el. Az eladási hullám nem volt független a fejlett piacok híreitôl sem; ebben az idôszakban kezdtek felerôsödni azok a vélemények, miszerint mégsem lesz "kamatemelési stop" az Egyesült Államokban. A Fed vezetôinek nyilatkozatai azután nemzetközi részvénypiaci turbulenciát okoztak. Bár az erôteljes eladási szándék minket is elért, a forint ezt kevésbé sínylette meg. A háttérben az az ismert összefüggés áll, hogy noha a hazai részvénypiacon nagyon nagy (kb. 80%) a külföldi befektetôk aránya, a forint elsôsorban a kötvénypiaccal van szoros "összeköttetésben". Márpedig az állampapírok állományának változása májusban nem mutatott tôkekivonást. A hosszú lejáratú hozamok ugyan kicsit felfelé indultak, de április és május folyamán összességében nem nagyon változtak. Ez a helyzet változott meg azután alapjaiban - június a határozott hozamemelkedés idôszaka lett.

Csoportok

A májusi részvénypiaci áresés és a devizapiacok mozgásának összefüggése alapján két csoportot lehetett megkülönböztetni. A magyar és az e szempontból hozzá legközelebb álló lengyel piacon azt lehetett megállapítani, hogy a részvényárak esése nem járt együtt a deviza érdemi gyengülésével. Ezekben a kelet-közép-európai országokban ugyanis elérhetô távolságban van az euró bevezetése. Jóllehet itthon éppen bizonytalanság övezi a konvergenciaprogramot, a befektetôk azért általánosságban úgy gondolják: elôbb vagy utóbb, de lesz eurónk. A másik csoportban, így a török, a brazil és a dél-afrikai pénzügyi piacokon az árfolyamok zuhanása nagyobb mértékû értékvesztést váltott ki - ezekben az országokban ugye nem beszélhetünk az euróról.

Vállalati vevô

A forintnak a hazai bankközi piacon produkált mozgását értékelve ritkán szokták konkrét vevô vagy eladó fellépését kiemelni (hacsak nem a jegybank interveniálásáról van szó), ám a június elejéig terjedô idôszakban speciális jelentôsége volt a Mol által támasztott keresletnek. A rendkívül tôkeerôs társaság 200 milliárd forintnyi értékben veszi meg saját részvényeit az államtól, s mindezt részben devizahiteleibôl finanszírozta, vagyis forintot vásárolt a piacon. Ez a hatalmas kereslet pedig akár az egész piacra is hatással lehetett, vagyis támogathatta a forintot.

Hazai hatások

A pénzügyi piacok szempontjából nézve a június utolsó hetéig lezajlott hazai folyamatokat: áprilisban parlamenti választások; a költségvetésrôl bebizonyosodott, hogy elismerten rosszabb a pozíciója annál, mint amilyen a hivatalos kommunikációból látszik; a leendô, majd hivatalba álló kormány a választások után elôbb másfél hónapig nem mondott szinte semmit a konkrét intézkedésekrôl, majd június 10-én (szombaton) bejelentette megszorító csomagját. A miniszterelnök kommentárjában a forint gyengülését vetítette elôre, ami amolyan önbeteljesítô jóslatként két nap alatt testet is öltött: az árfolyam 263 forint/euróról 271 forint/euróig, vagyis több mint 3%-kal "szakadt".

A hazai makrogazdasági helyzetnek amúgy júniusig nem volt érdemi hatása a forintra, sokkal fontosabbnak bizonyultak a nemzetközi kamattrendek. A nemzetközi befektetôk a kamatelônyöket keresik, és természetesen kötelezôen mérlegelik a kockázatokat is. Ha a biztosabbnak tekinthetô gazdaságokban is megfelelô hozam érhetô el, inkább odamennek. A magyar és az amerikai kamatszint pedig napjainkban már nem sokban különbözik egymástól...

Ezek után következett júniusban a kormányzati csomag, majd a hónap közepén az S&P által bejelentett leminôsítés, aminek hatása végigsöpört a hazai pénzügyi piacokon. A részvényárfolyamok zuhanórepülést mutattak be, devizánk nyomban három-négy forintot veszített értékébôl az euróhoz képest, az állampapírhozamok nôttek.

A jövô

A folytatás szempontjából lényeges fejleményként június elején az Európai Központi Bank is kamatot emelt - a várt mértékben, 25 bázisponttal, 2,75%-ra. Az intézkedést nem kísérte agresszív kommunikáció, így a piacokat nem befolyásolta érdemben, de a konszenzus újabb emelést valószínûsített. A Fedtôl az elemzôk a nyárra két 25 bázispontos szigorítást vártak (június végére és augusztusra) az év hátralévô részére pedig még 25 pontot jeleztek. (A 23-án záruló héten akadt, aki a júniusi emelést 50 pontra tette.) A forint irányadó rátáját a piac a kamatdöntô nap (19.) elôestéjén 50 ponttal magasabbra helyezte, amibôl végül 25 lett.

Június elején a jövôbe nézve még azt lehetett valószínûsíteni, hogy a látott gyengülési hullámnak hamar vége lehet, a forint nem hagyja el sokáig a 260-270-es sávot, s a folyamatokat a külsô hatások fogják alakítani. Ehhez képest a jelzett események nyomán a kurzus a kamatemelés hetében átlépte a 275 forintos, majd a 280-as kritikus határt is. Az árfolyamot az új alapkamat (6,25%) nem tudta megtartani. A kialakult helyzetben arra lehetett következtetni, hogy körvonalazódik egy hosszabb kamatemelési ciklus, általában havonta 25 (olykor 50) bázispontos emeléssel.