Összeállításunk témája a pénzügyi szolgáltatói szektor koncentrációjának elôrehaladását is magával hozó nagy térnyerés, a tôkék, stratégiák, taktikák, menedzsmentkapacitások, irányítási potenciálok stb. versenye. Az elmúlt idôszak már-már lélegzetelállítónak értékelhetô áron kötött ügyletei révén formálódó pozíciókat és az ezekben leginkább érintett bankok regionális léptékben látható produkcióját igyekszünk fölvillantani - az érdekelt intézmények megszólalásra vállalkozó reprezentánsaitól kapott helyzetértékelések közreadásával is.

Születôben Új Európa

A napjainkban a maguk piacán vezetô vagy élmezônybeli pozíciókat birtokló nagybankok, bankcsoportok régiónkbeli szereplését elemezve a hagyományos földrajzi kategóriák nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazhatók. A térségben aktív intézmények ugyanis már nemcsak az EU-tag kelet-közép-európai és baltikumi államokat veszik egy kalap alá, hanem idesorolják a délkelet-európai, balkáni államokat is, függetlenül attól, hogy EU-csatlakozásuk mennyire közeli realitás. Mindezeken túl a térség részének tekintik immár az egykori Szovjetunió Uráltól nyugatra fekvô országait, közöttük Ukrajnát, Fehéroroszországot és persze Oroszországot is. A nyugati bankcsoportok terjeszkedése az utóbbi években elérte Törökországot is, amelyet a bankárok - az elvi lehetôségrôl is vitázó politikusokat jóval megelôzve - már most teljes egészében Európához tartozónak tekintenek. Igazodva ehhez az üzleti megközelítéshez, a nemzetközi bankok akvizíciós aktivitása tükrében indokolt, hogy a térségünkben ezekben az években napirenden lévô nagy térnyerést vizsgáló elemzésünkben megemlített 19 országot ne Kelet-Közép-Európaként, hanem - követve több érdekelt pénz-ügyi szolgáltató terminusát - "Új Európa" térségként azonosítsuk.

Ahol tolong Európa

Új Európa országai persze lényeges mértékben különböznek egymástól banki szempontból is. Az ebben a megközelítésben legfejlettebbnek tekinthetô cseh, szlovák, magyar, lengyel piacon, illetve a Baltikumban már évekkel ezelôtt (talán nem érdektelen utalni rá: Magyarországon úttörôként már a kilencvenes években) lezajlott a bankprivatizáció, kialakult a fôszereplôk köre, amelyben már csak nagy ritkán történik változás. Hasonló a helyzet az elsô csoporthoz képest késôbb aktivizálódó Horvátországban és Bulgáriában, ahol szintén nem találni eladósorban lévô állami hitelintézetet - az utóbbi idôben gazdát cserélô bankok adásvételét már a térségben zajló verseny, a konkurensek bonyolult régiós sakkjátszmái vagy éppen a versenyt felügyelô hatóságok kényszerítették ki.

Más a helyzet Romániában és Szerbiában. A térségben érdekelt pénzügyi csoportok ott az utolsó állami tulajdonú bankokért küzdhetnek, bár a piacon lévô intézmények nagy száma miatt a jövôben is erôs mozgás várható a kisebb magántulajdonú pénzintézetek felvásárlása/kiszorulása formájában. Jugoszlávia kisebb utódállamai közül Bosznia-Hercegovinában is jelentékeny tulajdonosi átrendezôdésnek lehettünk tanúi 2005-ben. Csupán az utóbbi egy évben jött divatba az említett banki körökben az ukrán és a török piac, de az elsô bátortalan lépések megtétele óta már ott tolong Európa színe-java, a még esedékes privatizációs lehetôségekre várva. Oroszországban és Fehéroroszországban ugyan az állami, illetve a belföldi magántulajdon van túlsúlyban, de már itt is megjelentek, s egyre izmosabbak a térség nagyágyúinak tekinthetô osztrák, német, olasz, francia, holland, belga, amerikai multik, amelyek között a magyar OTP Bank is mind fajsúlyosabb szereplônek számít.

Tízek a toplistán

Összeállításunkban az Új Európa térség tíz legnagyobb banki irányítású pénzügyi csoportjának tavalyi és idei teljesítményét elemeztük az általuk a térségben tartott eszközállomány nagysága szerinti sorrendben. Mielôtt azonban a témára térnénk, indokolt elôrebocsátani: a tízes kör képet nyújt a magyar bankszektorról is. Hiszen egy kivétellel valamennyi tagja része a hazai banki közösséget alkotó mezônynek is. Többségük a kilencvenes évtized elsô felében vagy még elôbb telepedett le Magyarországon (többen pionírként, a nyolcvanas évek végén, kezdetleges viszonyok közepette vállalkoztak a bankalapításra), és részese, elômozdítója volt annak a folyamatnak, amely minden lényeges tekintetben nagyarányú fejlôdéshez vezetett a pénzügyi szektorban. Ebbôl a mezônybôl számunkra kiemelkedik a legnagyobb hazai pénzügyi csoportot irányító OTP, amely a mi piacunkat célpontnak választó konkurenseihez képest ellenkezô irányú tôkemozgást megvalósítva olyan pozíciók kiépítésén is munkálkodott/munkálkodik, amelyek az ország pénzügyi rendszerének stabilitása szempontjából is nagy jelentôségûek.

Elemzésünk az egyik oldalról tizenegy, a másik oldalról nézve kilenc bankcsoportról szól - attól függôen, hogy a német-osztrák HVB-t, a csoport térségbeli leánybankjait javarészt kontrolláló BA-CA-t, illetve a HVB-BA-CA-csoporttal 2005-ben az egyesülés útjára lépô UniCreditót együtt vagy külön-külön vesszük számításba. Tekintettel arra, hogy a német-osztrák és az olasz bankcsoport régióbeli érdekeltségei 2005 végén még nem mûködtek egységes hálózatként, az általunk kialakított rangsorban külön-külön és együtt is feltüntettük ôket, jelezve az egyesülés hatását, amely az elmúlt évben vitán felül a legnagyobb - ráadásul napjainkig továbbgyûrûzô - változást indukálta a térségbeli bankpiacon.

A régióbeli érdekeltségek 2005 végi összesített eszközállománya alapján történô rangsorolásunk tükrében a HVB-UniCredito az "új régió" toronymagasan legnagyobb bankpiaci szolgáltatójának számít: 84 milliárd eurós helyi eszközállományával messze megelôzi a 47,8 milliárd eurójával 2. belga KBC-t, illetve a sorban utána következô Erstét és Raiffeisent, amelyek 2005 utolsó napján szinte pontosan ugyanakkora (38,4-38,3 milliárd eurós) eszközértéket állomásoztattak a térségben. Ebben az évben biztosan változik a 2005 után összeálló sorrend, már csak azért is, mert az Erste 2005-ös adatai még nem tartalmazták az év végén megvásárolt román piacvezetô, a BCR 9,3 milliárdos eszközállományát (a tranzakció zárása 2006-ra húzódott át), a Raiffeisen pedig most júniusban jelentette be, hogy egyik ukrán érdekeltségét az OTP-nek adja el, ami 1,23 milliárd eurós eszközértéket érint. Végül a 2005 végi adatokból építkezô táblázat nem tükrözi annak az idén áprilisban bejelentett tranzakciónak a hatását sem, amelyben a HVB - a horvát versenyhatóságok nyomására - értékesítette a 3,2 milliárd euró mérlegfôösszegû Splitska bankát.

A térnyerés kapcsán felrajzolható helyzetképet jól tükrözi az a táblázatunk, amelyik azt mutatja be, hogy a tíz legnagyobb csoport mérlegfôösszegének mekkora hányadát tartotta 2005 utolsó napján Új Európában. A listán - nem meglepô módon - a régióból a régióba terjeszkedô OTP az elsô, s mellette két osztrák bankcsoport (a Raiffeisen és az Erste) áll a dobogón. Rajtuk kívül a KBC és az UniCredito tartotta eszközeinek 10%-nál nagyobb részét a régióban, dacára annak, hogy - miként az elemzéseinkbôl is kiderül - profitjuknak már lényegesen nagyobb részét termelik a térségben. Hasonló állítható az Intesáról is, míg a Société Générale (SocGen), az ING és a Citibank - különösen a két utóbbi globális pénzügyi konglomerátum - mérlegében elenyészô a helyi aktivitás eszközökben mérhetô súlya.

A térségbeli bankrendszerek vonzerejét elsôsorban a Nyugat-Európában napjainkban már elképzelhetetlenül magasnak számító növekedési potenciál, valamint az erôsödô verseny ellenére az ottaninál jóval magasabb marzsok révén elérhetô profit képviseli. A növekedési adatokat rögzítô táblából látható, hogy a régió nagyobb méretû, azaz
10 milliárd eurónál nagyobb összesített eszközértékkel jellemezhetô bankszektorai közül a román 54%-kal, az orosz 51%-kal, a török és az ukrán pedig 43, illetve 40%-kal gyarapodott egyetlen év alatt. Aligha szorul különösebb indoklásra, hogy a térség fejlettebb államainak javát (Magyarország, Csehország és Lengyelország) a lista végén találjuk. Bankpiacuk - csekélynek azért nem értékelhetô - növekedése (15-17,5%) jól jelzi azt, hogy mi várható öt-hat év múlva a most még robbanásszerûen bôvülô térségbeli üzleti terepeken.

Folytatás a Bank & Tőzsde, 2006. 4-5. számában.