A kockázatok megértése

A biztosítási piac legnagyobb vállalatai évek óta támogatnak olyan tudományos kutatócsoportokat és más intézményeket - illetve együttmûködnek ilyenekkel -, amelyek fô célja a klímaváltozás hatásainak kutatása. Ezek részletesebb és egyre mélyebb megértése elôfeltétele az új biztosítási/viszontbiztosítási termékek kifejlesztésének és elterjesztésének. E célból például az ágazat egyik vezetô társasága, a Swiss Re 2002-ben Svájcban létrehozta a Nemzeti Klímaváltozási Központot (National Climate Change Knowledge Centre), amelynek elsôdleges célja olyan módszerek kidolgozása, amelyek segítségével rövid távú elôrejelzések készíthetôk az idôjárás változásairól. Ez igen fontos eszköze lehet az ún. idôjárás-derivatívák árazásának. A központ második legfontosabb törekvése az, hogy minél megbízhatóbban elemezze az Európában elôforduló közepes erôsségû viharoknak a klímaváltozás következtében módosuló hatásait, illetve hogy jó becslést adjon az ezek miatt fellépô károkra. Ezeken a célokon kívül több projektben folynak kutatások például arra vonatkozóan, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással lehet az emberek egészségére, az ökoszisztémára és a gazdaságra.

A kutatások fontos részét képezi a kockázatok modellezése, amely azonban még kiforratlannak tekinthetô. Az idôjárási jelenségek által okozott károk elôrejelzése e jelenségek mostaninál is mélyebb ismeretét igényli, valamint a rendelkezésre állónál is nagyobb teljesítményû számítógépes hátteret feltételez. A fejlôdés azonban töretlen, az idôközben bekövetkezô elemi csapások tapasztalatait folyamatosan integrálják a modellekbe, hogy pontosítsák a kárforgatókönyveket. A kutatások eredményei természetesen beépülnek a biztosítási/viszontbiztosítási fedezetek áraiba is.

Termékek, szolgáltatások

A klímaváltozás hatásai nyomán a károk növekvô potenciálja új üzleti lehetôségeket teremt. A fenntarthatóság elveit meghatározott üzleti lépésekké kell átalakítani, hogy valóságos hatásuk legyen. A környezeti és a társadalmi hatások, kockázatok és lehetôségek iparáganként változhatnak. A viszontbiztosítók számára az a legfontosabb, hogy felismerjék azokat a kényes pontokat, amelyeken keresztül a fenntartható fejlôdést veszélyeztetô kockázatok közvetlenül léphetnek fel, pénzügyi veszteségeket okozva, avagy közvetetten, új típusú kockázat formájában. Mindezek mellett egyéb külsô körülmények - a piac új típusú biztosítási fedezetek iránti igénye, illetve növekedése, a jogi háttér változásai - szintén ösztönzik a termékinnovációt. Ez a folyamat vezetett az idôjárási derivatívák és a biztosítási kockázati alapú kötvények megjelenéséhez.

Az idôjárás-derivatíva

Az idôjárás kiszámíthatatlanságát a klímaváltozás fokozódó hatásai erôsíthetik. Erre utalnak az elmúlt években egyre gyakoribb szélsôséges jelenségek, például az, hogy az évszakok megszokott hômérsékletei egyre jobban eltolódnak, vagy hogy nagymértékben változik a szokásos csapadékmennyiség. Mindinkább jellemzô az is, hogy a szélsôséges jelenségek rendre hirtelen, minden elôjel nélkül következnek be, így a gazdaság egyre több ágazatára - például energiaellátás, turizmus, mezôgazdaság stb. - vannak hatással.

Az opciós üzletek pénzügyi kockázattá alakítják az idôjárás változékonyságából származó kockázatot. Az idôjárás-derivatíva keretében a kontraktus vásárlója lejáratkor bizonyos nagyságú összeget kap, ha az ún. idôjárásindex elérte az ügyletben meghatározott értéket. Például a vásárló minden egyes Celsius-fok után 10 ezer eurót kap, ha az átlagos havi középhômérséklet mértéke alatta marad az ügyletben elôzetesen maghatározott értéknek.

Az idôjárás-derivatívák piaca igen gyors ütemben növekszik. A Swiss Re adatai szerint 2005 áprilisa és 2006 márciusa között 45,2 milliárd dollár értékben kötöttek ilyen üzleteket a tôzsdéken. Az efféle opciók fô vásárlói az észak-amerikai energiaipari vállalatok, amelyek nyeresége erôsen függ az idôjárás ingadozásától. Az európai vásárlások értéke persze számottevôen elmarad ettôl a nagyságrendtôl. Ugyanakkor az üzletek megjelenése és elterjedése várható az ún. feltörekvô piacokon is, mivel ezek a derivatívák hatékony védelmet nyújtanak az idôjárás kiváltotta pénzügyi veszteségek ellen, amelyek például Indiában, Kínában szintén jelentôsek. A világ nagy viszontbiztosító társaságai nagy erôfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy ajánlhassanak idôjárás-derivatíva alapú fedezeteket az indiai biztosítóknak. Ennek jóvoltából az egyéni parasztgazdaságok eddig elérhetetlen pénzügyi biztonsághoz juthatnának az átlag alatti monszun-csapadékhozam miatti veszteségek ellensúlyozásához.

Katasztrófakötvények

A tavaly augusztus végén 45 milliárd dollár biztosított kárt okozó Katrina-hurrikánhoz hasonló nagyságrendû események sarkallják a biztosítási ágazatot arra, hogy növelje az ilyen típusú károk biztosításának lehetôségeit. A kockázatok viszontbiztosítási díjának módosított számítása lehet az egyik hagyományos módja ennek a folyamatnak, érdemi megoldást azonban az ún. katasztrófabiztosítási kockázatalapú kötvények (cat bond) hozhatnak az ilyen csúcskockázatok biztosításában.

A cat bondok kibocsátásával a viszontbiztosító - saját mérlegébôl kivéve a fedezet tartalékát - értékpapírosíthatja a kockázatot, és azt átadhatja a tôkepiacoknak. A viszontbiztosító az ügylet keretében kamatot fizet a befektetôknek, aminek fejében a meghatározott, elemi csapásokból fakadó káresemény bekövetkeztekor a befektetett pénz egy részéhez vagy egészéhez hozzájut. Az ilyen típusú fedezetek alapján nemcsak elemi csapásokra, hanem élet- és egészségkockázatokra is biztosítás nyújtható nagy járványok bekövetkeztekor. Az efféle kötvények kibocsátásában (2005-ben 1,04 milliárd dollárral) élen járó Swiss Re adatai szerint 2005-ben világszerte 16,9 milliárd dollár összegben értékesítettek katasztrófakötvényeket, s ebbôl mintegy 11,8 milliárd volt hivatott fedezni élet- és 5,1 milliárd nem életjellegû kockázatokat.

Kockázatmenedzsment

A megfelelô kockázatmenedzsment a biztosítási/viszontbiztosítási tevékenység elidegeníthetetlen része. A várható kockázatok és bekövetkezésük valószínûsége alapján a biztosítónak meg kell határoznia a kockázat értékelésének módszerét. Ez igen részletes kétszintû elemzést kíván. Az elsô szinten teljességében vizsgálják a kockázatot, a lehetséges kockázati akkumuláció figyelembevételével. Az elemzés célja az, hogy a biztosítótársaság tôkésítettségének mértéke megfeleljen a vállalt kockázatoknak. Az analízis második szintjén egyedileg vizsgálják a kockázatot, és eldöntik, hogy az vállalható-e, illetve kiszámítják a kockázatarányos biztosítási díjat.

A környezeti kockázatok leginkább a vagyon- és a felelôsségbiztosítási üzleteket érintik. Ezek viszontbiztosítási elhelyezése történhet ún. obligatórikus keretszerzôdés alapján, azaz úgy, hogy minden kockázat, amelyre a szerzôdés szól, kötelezôen megosztandó a viszontbiztosítóval, így a biztosított kockázati portfóliójának egy része automatikusan a viszontbiztosító portfóliójába kerül. A kockázatok viszontbiztosítási elhelyezésének másik módszere az ún. eseti, fakultatív viszontbiztosítás, amelynek keretében a viszontbiztosító alkalmazhatja saját kockázatelbírálási elveit. A biztosítók folyamatosan fejlôdô matematikai modellekkel értékelik a kockázatokat. Ugyanakkor a külsô körülmények változásával egyre növekvô mértékben jelennek meg olyan kockázatok, amelyeknek nehéz a számszerûsítése. Idôbe telik, amíg a biztosítók felkészülnek az ilyen kockázatok korai azonosítására és kezelhetôvé tételére, hogy termékeikkel folyamatosan alkalmazkodjanak a változásokhoz.

Tudatosabban

A klímaváltozás a kormányok, az üzleti körök és a civil társadalom számára egyaránt kihívás. A biztosítási ipar az elmúlt tíz évben több tanulmányt is megjelentetett a témában. Ezekben igyekezett felhívni a figyelmet a folyamat lehetséges negatív - olykor pozitív - hatásaira, hangsúlyozva, hogy az éghajlatváltozás semmiképpen nem marad következmények nélkül. Az ágazat kiadványai követik és bemutatják a folyamat keltette trendeket, a biztosítási iparág kezdeményezéseit, válaszait és a probléma újszerû megközelítéseit. Mindezen túl a szakma legnagyobb társaságainak képviselôi szakértôkként gyakran kapnak meghívást vezetô nemzetközi fórumokra, tanácskozásokra. Így a G8 keretében Tony Blair kezdeményezésére 2005-ben összehívott klímaváltozási kerekasztal-tárgyalásokra tíz ország 23 multinacionális cége, közöttük a Swiss Re vezetôje is meghívást kapott, hogy kifejezzék támogatásukat a klímaváltozás hatásainak enyhítésével kapcsolatban. Ez a találkozó is hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen hosszú távú piaci alapú megoldásokat kidolgozni a problémára. Hasonló csúcstalálkozót indítványozott tavaly Bill Clinton volt amerikai elnök is az általa létrehozott William J. Clinton Alapítvány szervezésében. Ezen a világ olyan vezetô politikusait, üzletembereit és tudósait látták vendégül, akik készek hatékony gyakorlati lépéseket tenni az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére.

Saját nyomok

A világ vezetô biztosítói, mint a világgazdaság tényezôi, folyamatosan nyomon követik szén-dioxid-kibocsátásukat, hogy hozzájárulhassanak az üvegházhatást elôidézô gázkoncentráció mérsékléséhez. Annak ellenére érzik felelôsségüknek, hogy kivegyék a részüket az ilyen irányú törekvésekbôl, hogy - pénzügyi intézmények lévén - saját kibocsátásuk nem számottevô. Energiafelhasználásukat az általuk elfoglalt iroda-alapterület négyzetméterére számítják ki, s ez a terület persze összességében nem kevés. A Swiss Re egyedül a Svájcban rendelkezésre álló iroda-alapterület 17,4%-át foglalja el, s a világban összesen 151 ezer négyzetméternyit használ. Az energiafelhasználásukat, a káros anyagok kibocsátását leginkább az üzleti utak számának mérséklésével tudják szabályozni a biztosítók. Ezt szem elôtt tartva egyes intézmények például a fúziójuk tervezésekor figyelembe veszik, hogy az a munkatársak lehetô legkevesebb üzleti utazását igényelje.